Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
lit llSill TOLNÁM EGY&P&oÍsLoNY SSfljSl 9 iWi Siezen ha már egyébárt nem is kellene ezt tenni, meg kellen tenni a munkaerű lekötésére. Az a munkás, akinek saját hajléka van, nagyon meg fogja gondolni, hogy mostani helyzetét fölcserőlje bizonytalan helyzettel. A munkásházak építésével azt a. kedvező tapasztalatot tették, hogy akinek ilyen hatósági segítséggel saját hajlékot emeltek, az nem vándorolt ki Amerikába, az már valóban hirdeti a költő szavát: „Itt élned, halnod kell.“ Az a nagy közérdek, mely e kérdéhez fűződik, teszi hírlapi kötelességünkké, hogy az illetékes helyi tényezők figyelmét felhívjuk erre az ügyre. A gazdasági munkásházákról szóló 1907. évi 46. törvénycikk szerint gazdasági munkáshá- . zak azokban a községekben, városokban épithe* tők államsegélyei, ahol legalább tiz családos munkás folyamodik a községi képviselőtestülethez, hogy i tárgyalja a munkásházak mimódon való létesítését. A törvény szerint a községi képviselőtestületnek a kérelmet okvetlenül tárgyalnia kell és ha a szUkség tényleg mutatkozik, ha a kedvező előfeltételek, a háztelekre alkalmas terület van, a község, mint erkölcsi testület vagy maga veszi kezébe a dolgot, vagy a vármegyéhez teszi át jóindulatú pártolással a jelentkező munkások kérvényét. Kedvező helyzet az, ha a községnek van belsősége és ezt méltányos áron adhatja. Bizony sok községben annyi jóindulattal találkozott a munkásnép, hogy ahol a községnek épületanyaga volt vagy téglagyára, az épületfát vagy téglát is kedvező áron engedte át. Nem tartozik ezzel a község, de ha megteszi, méltányos, szép dolgot cselekszik s csak ott teheti meg, ahol a község anyagi ereje ezt megengedi s magának is van erdeje, téglagyára. Hogyan épülhet fel mégis a munkások háza? Úgy, hogy a törvényhozás minden évben egy bizonyos összeget szavaz meg a földmiveléstigyi miniszternek arra a célra, hogy ezt a munkásházakra felvett lfölcsönöK kamattehereinek enyhítésére fordítsa. A törvény lehetővé teszi, hogy a földmivelésügyi miniszter legfeljebb száz félévre a törlesztési összeg egyrészét, legfeljebb egyhar- madát vállalja. A munkások házai egyúttal 20 évi adómentességet élveznek s ezen idő alatt az állami, megyei, sőt még a községi adó fizetésétől is mentesek. A kormányzás bölcsessége tulajdonképpen nem más, mint nagy bajokat okos intézkedésekkel elhárítani. A mi városunknak, vidékünknek előbb-utóbb nagy baja lesz a munkáshiány. Valahány munkáscsaládot sikerült emberszeretettel saját hajlékához segíteni, annyi munkáskézzel szereztünk többet magunknak. Ha kikapcsoljuk azokat a nagy morális, szociális, egészségügyi és nemzeti szempontokat, melyek pedig ki sem kapcsolhatók, már a jogos önzés szemüvegén is úgy kell látnunk ezt a dolgot, hogy azt elmulasztani, elha lasz tani, oktalanság. Március van, ölelget a tavaszi szellő. A kérdés nagyon aktuális, cselekvésre hívjuk mindazokat, akiknek kötelessége a pauperizmus sebét enyhíteni. V. L. Nyilatkozat. A lapunk legutóbbi számában „Nyilt- tér“ cimü rovatban, úgy. a báttaszéki uradalom bérbeadására vonatkozólag megjelent közleményekért felelősséget nem vállalok, kívánatra a közlők neveivel készséggel szolgálok. Boda Vilmos, a »Tolnamegyei Közlöny« szerkesztője. • KÜLÖNFÉLÉK. V. : Március 15. A magyar .história egyik legszeb', Tegfá- gyogóhb napja tér vissza e napon minden évben, hogy a jelen kihűlt szivü enerváltjaiba, a napi kenyérharc elkeseredettjeibe egy rövid időre visszavarázsolja a szebb nemzeti sorsnak álomképét. Vajha nem vesznének vissza a múltba liatás- nélklil ezek a lélek fellángolások! Vajha erőt és nemzeti tudatot fakasztana e rügyfakasztó nap mindnyájunk lelkében. * ■ Szekszárd is kivette e napon az ünneplésből a maga részét. A rém. kath. belvárosi templomban dr. Fent apátplébános tartott fényes segédlettel ünnepi misét melyen a különböző hivatalok, az ifjúság, s a város intelligens közönsége megjelentek. A vármegye részéről jelenvolt Simontsits Elemér főispán s a megyei tisztikar Forster alispán vezetésével. A városi tisztikart dr. Szentkirályi Mihály polgármester vezette. Megjelent a királyi ügyészség tisztikara; továbbá a kir. p ü. igazgatóság, számvevőség és kir. adóhivatal tisztikara Gallér János h. pü. igazgatóval az élén. Ott volt a főgimnázium, polg. fiú- és leányiskola tanári kara teljes számban, az államépitészeti hivatal, posta- és selyemtenyésztési felügyelőség. Ugyancsak ünnepi istentiszteletet tartott a reform, templomban Gödé Lajos lelkész, az iskolai ifjúság és nagyszámú közönség részvételével. Az izraelit i imaházban dr. Rubinstein főrabbi magas szárnyaiásu ünnepi beszédben méltatta a hívek előtt a'1 nap jelentőségét. Ezen kiviil ünnepélyeket tartottak az ösz- szes iskolákban is, agy a népiskolákban, mint a polg. fiú-, polg. leányiskolában és az állami főgimnáziumban. A szokásos ünnepi vacsorát megtartották az egyes társas egyesületekben is. A Szekszárdi Kaszinó szerdán este a szokásos márciusi halvacsora keretében áldozott a nemzeti ünnep emlékének, mely alkalommal dr. Kramolin Gyula tartotta az ünnepi beszédet a tőle mindig tapasztalt eszmei gazdagsággal. Rajta kívül beszéltek dr. Kiss Ernő t. főügyész, a jelen volt katonai tisztikar nevében Seidl Károly százados. A vacsorán jelen volt Simontsits Elemér főispán is' s a tagok szép számmal, kiket itt helyszűke miatt mind fel nem sorolhatunk. — A póig, olvasókörben ma szombaton este lesz ünnepi vacsora a tagok nagy számú részvételével. Hasonló képen ünnepi vacsora keretében emlékezik meg a nagy napról a róm. kath. újvárosi társas kör, a r. kath. legényegylet és» a református Olvasókör. __ r — • Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Rihiner Aladár tamásii kir. járásbirót — saját kérelmére-'— kíi;. törvényszéki bírói minőségben a pécsi kir ..törvényszékhez helyezte át, | t nf. — FürdÖOrVOS ,Á Szent-Lukács fúídő igazgatósága dr. Bokor Imre j szekszárdi F#V«flc- ,közkórházi alorvost' f'üyd.őorvosíá választotta meg. — Jóváhagyott alapszabályok. A földmivelésügyi miniszter a „Dombóvári Kisgazda “Kör“ alapszabályait jóváhagyta. — Személyi pótlék. Nagykajdac's község képviselő-tesiülete (500 korona személyi pótlékot szavazott meg az aljegyzőnek. — Boda Vilmos ügyvédi irodája. A pécsi ügyvédi kamara közhírre teszi, hogy Boda Vilmos diplomás ügyvédet, volt országgyűlési képvise'őt 8 lapunk felelős szerkesztőjét, Szekszárd -székhellyel fölvette az ügyvédek lajstromába. Boda Vilmos ügyvédi irodáját a Bezerédj-utcában levő házában nyitotta meg. — Kitüntető megbízás. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Éber Sándor földinket, bajai állami tanitóképzőintézeti jples rajztanárt és festőművészt megbízta, hogy a képzőművészeti főiskolában, Budapesten a rajztanárjelöltek számára értekezést tartson és ismertesse meg eredeti rajztanitási módszerét. Éber Sándor a legutóbbi londoni rajztanári kongresszuson éredeti módszerével nagy aranyérem kiiintetést szerzett. — Ezen eredeti módszertani rekordnak csak elismerése volt, midőn Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Éber Sándort -a londoni kiküldetés után i úttörői ernyedetlen munkásságára egy teljes évre szabadságolta, teljes illetménnyel s állami helyettesítéssel, hogy Rómában megnyert művészi ösztöndíját a festőművészet terén önképzésére fordíthassa. Rómában Zichy Gyula gróf égisze alatt járt, ki egy falusi bérmálás alkalmával fedezte fel Éber Sándor művészi készségeit. Éber Sándor tanítványaival, de a tanfolyamokon és irodalmi lag is egész generációt nevelt, mely lelkesen követi úttörő munkásságában, hogy a magyar rajzoktatás Amerika és Németország nívóján tündököljön. Módszerének egyik gyakorlati eszköze Éber Sándor (pastell) színes krétái, saját találmánya és gyártmánya, mely a legelső intézetekben már is he van vezetve. A francia színes krétákat több tekintetben felülmúlja Éber találmánya. Nemzetünk egy méltó, ideális napszámosát érte a kitüntető megbízatás, a képzőművészeti főiskolában előadást tartani, miniszteri kiküldetéssel. Éber Sándor oki. tanár Éber szekszárdi nyug. tanító fia, Éber Géza neves zongorista, grábóci plébánosnak édes testvére. A bokorban a fülemile szerelmes dalira kezd, a virágillat is ittassá teszi őket. Ajk-ajkra tapad egy forró csókban, megpecsételve egy kölcsönös ígéretet. A virágzó fák áldásként virágszirmokat hullatnak a párra. — Mozgalmas tavaszi n apók következtek ezután, 1848 at írtak akkor s nyugat Európából kelet felé a szabadság szele fújt. A népek feláldoztak mindent, hogy lerázzák az évszázados ’rabbilincseket és kivívják a szabadságot. Az asszonyok férjeiket, a lányok vőlegényeiket küldték a szabadságharcba. Hazánkban is mindenfelé toborozták az önkénteseket, mert „a haza veszélyben volt“, úgy Nyitra vidékén is. Sándor és Juliska egybekelési napja ki volt már tűzve, dé Juliska mindenféle ürüggyel csak halasztotta egyik napról a másikra — Sándorkám, szólt egy nap, itt az ideje, hogy megmutassad : magyar vágy ! Menj és küzdj te is a magyar szabadságért. Ne félj mindennapi imám kisérni fog minden veszélyben — De Juliska! Csak nem foglak ily háborús időben itt hagyni. Látod a minap is itt járt népem dicsőített embere Húrban, és már mozgolódnak is atyámfiai. Ott voltam egyik titkos összejövetelükön és borzadva hallottam, hogy adott jelre kiirtják a felvidéki magyarságot. Ha én elmegyek a te és szüleid élete veszélyben forog. — Sándor te Húr bán emberei között búj kálsZ I Te, ki szívben is magyarnak vallód magad ? Most kérlek csak igazán, menj honvédnak, inig Hurbánék karmai közé nem kerültél egészen ! Menj és ne félts minket; megvéd a magyarok Istene ! — Még most nincsen szükség rám, ha lesz, •úgy menni fogok biztatás nélkül is, — mondja Sándor haragosan, különben úgy veszem észre, hogy te szabadulni szeretnél tőlem, azért biztatsz annyira. Ha csak ez kell, hát majd megyek. Nem törődve a lány sírásával és késelésével szó nélkül otthagyta. Napok múltak és Sándor nem mutatta magát Kalmáréknál. Juliska kisirt szemekkel jártkelt, de senkisem tudta mi történt közte és Sándor között. Csak akkor mesélt el mindent szüleinek, mikor hire terjedt, hogy Sándor több más tót legénnyel eltűnt a városból. Senkisem tudta, hogy hová lettek, csak azt suttogták, hogy éjnek idején többször összejöveteleket tartottak, melyeken valami Hurbán nevű ember is jelen volt. Kalmárék ezek után már nem érezték magukat Nyitrán biztonságban. Bármennyire is fájlalták, nem tehettek mást, mint kis vagyonkájukat pénzzé tenni és leköltözni a biztosabb Komáromba. A rákövetkező tél már ott találta őket. * 1849 április 22-én Görgei a koma rom várát körülzáró osztrák csapatokon rést ütött, egyesült Lenkey várparancsnok seregével és kiverte az osztrákokat sáncaikból. Ezzel Komárom fel volt mentve s az osztrák sereg megkezdte a már akkor is ismert „rückwärts konzentrierung“-ot. Görgei tábornok azonban nem engedte őket csak igy futni, folyton a nyomukban volt honvédjeivel. Erre Simonich a vert sereg egyik vezére hirtelen Ács felé fordult hadtestével hová Görgei már nem követhette, mert köztük volt a Duna. A komáromi ácsok azonban éjjel-nappal dolgozva hidat vertek át rajta és a honvédség már április ,25 én éjjel megkezdhette az átvonulást. A kora hajnali órákban már kemény harcot vívnak honvédjeink. Az ellenség erős ágyutüze dacára egészen az ácsi erdőszéléig szorítják vissza az osztrákokat. A 26-ik zászlóalj nem elégszik meg e sikerrel és nyomon követi az ellenséget. A „rajtarajta“ és „ne sajnáld a kétfejűt“ kiáltásokra záporként hull a puskatUBCsapás az osztrák koponyákra. A diadal mámor azonban egészen vakká teszi honvédjeinket, nem veszik észre a szélvészként kivont karddal feléjük száguldó ulánus csapatot. Csak az utolsó pillanatban hangzik fel egy fiatal honvédhadnagy ajkáról a harsány „vigyázz“ kiáltás, melyre a honvédség hirtelen négyszögbe tömörül és szuronyt szegezve várja be a rohamot. Az ulánusok egy pillanatra meghökkennek, de szálas őrmesterük vad tó tnyel vü káromkodására belevágtatnak a szuronyokba. Vesztükre. A honvédség falként állta a rohamot és az. ellenség csak a biztos háláiba vágtatott. Időközben megerősítést is kaptak a honvédek s majdnem telje- sen megsemmisítették az ulánusokat. Ezzel eldőlt az ácsi csata. Futott az osztrák amerre látott, ameddig lába bírta. Késő délutánra járt már az idő, midőn a honvédség hozzáláthatott a sebesültek felszedéséhez és az elesettek eltakarításához. — Ki ez ? Ha nem tévedek, úgy a Peplo- vies Sándor ez. Mintha még élne. Hamar pajtár sok egy kis vizet, tán magához tér még —; szól egy honvéd. — Ne bántsd pajtás — szól egy másik —r- ez volt az a tótul káromkodó őrmester, ki az erdő szélén oly vadul ránk rontott. Mit is akarnál vele ? Fogságba már nem vethetjük, hisz utolsó perceit éli. — Nem akarom fogságba vinni! Egy évig jó barátom volt Komáromban, hol egy műhelyben dolgoztunk. Kiváncsi volnék, hogy miért ment ellenünk. Aztán úgy tudom menyasszonya is van, hátba lesz hozzá még egy utolsó izenete. — Akkor hát itt a viz, nem hiszem ugyan, hogy mégegyszer ébredne.
