Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-21 / 51. szám

XLI. épfoHinm. 51. sztai. ___________________Szeknfofl. 1913. detember 21. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség 'Bezerédj Islván-ulca 6. sz.t hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telelőn 11. Kiadóhivatal Telefon II. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Pőmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IONÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Égési évre 12 K, V« évre 6 K, */» évre 1 K Számonként 24 fillér e lap nyomdáiéban. Hirdetési árak i Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. • Nyilttér: gsrmond so­ronként 40 fillér. udvarnál megingathatlan. Viszont vannak, állítólag jól értesült hírlapok, melyek a geszti zsarnok közeli bukását jelezni ma­gukat jogositva érzik. De vannak, állító­lag osztrák befolyásos körökben, kik Tisza működését s annak kíméletlen vas kezét annyira csodálják, hogy Ausztria részére is egy ilyen ember alkalmazását kívána­tosnak tartják. Ily egymástól eltérő vélemények és híradások közepette csakugyan nem tudja senki, hogy mit várjon, mit reméljen a jövőtől. Mi részünkről csak azon kívánsá­gunknak adunk c helyen kifejezést, hogy ha már az idén nem lehet, legalább a jövő karácsonyi ünnep söpörje cl őt he­lyéről. Ha pedig még akkor is ott lesz, ak­kor majd dönt sorsa fölött a nemzet ítélete, a jövő évben bekövetkezendő országgyűlési képviselőválasztás. Ha a magyar nemzet megélni akar s eddig élvezett jogait s alkotmányos sza­badságát továbbra is élvezni akarja, akkor ez az ítélet a Tisza-kormányra nézve csak kedvezőtlen lehet. Ha pedig kedvező lesz. akkor megérdemli a nemzet sorsát. Boda Vilmos. Karácsonyi iparpártolás. — Irta: Sassi Nagy Lajos. — Sohasem volt nagyobb jelentősége u kará­csonyi ipar pártolásnak, mint a mai általános gazda- sági pangás szomorú évében. Mindnyájan tudjuk, hogy rendes körülmé­nyek között karácsony előtt részint karácsonyi ajándékok cimén, részint szükségleti cikkekért több, mint száz milliót költ el az ország. Még a Karácsony. ! A keresztényvilág az Isten-ember föl­dön jártának emlékét ünnepli karácsony­kor s ez az ünnep kimondhatatlan örömöt okoz a szülőknek, kik gyermekeik vigsá- j gát szemlélik s a gyermekeknek, kik kíván­csian lesik, hogy mit hoz nekik a Jézuska. Ez a nevezetes ünnepség azonban mély gyászba borulva találja az összesé­get : a magyar nemzetet. Másfél év óta a bihari kényur felforgató kormányzása tipor jogot, törvényt s eddig élvezett közsza­badságokat. Ez a másfél év elég volt neki arra, hogy a képviselőház tanácskozási házszabályait oly módon alakítsa át, hogy az jogot ád az elnöknek s a kormány­pártnak azt az országgyűlési képviselőt, ki egy kissé hangosabban találja véleményét nyilvánítani vagy elégedetlenségének kife­jezést adni, kizárni a tanácskozási terem­ből és esetleg kemény pénzbírsággal súj­tani. Felállította és pedig katonai szerve­zettel a palotaőrséget, melynek joga van azt a képviselőt karddal támadni meg, ki megbotránkozásának egy „pfuj“ szóval ad kifejezést. Gondnokság alá helyezte az esküdt­széki bírákat, mert azok nem bűnösnek nyilvánították Kováts Gyula képviselőt, ki végső elkeseredésében nem rá, hanem csak feléje lőtt Tisza István, akkori házelnök­nek. Most azon munkálkodik, hogy az eddig élvezett sajtószabadságot megnyir­bálja s a napi sajtó szabad vélemény­nyilvánításának mindennemű korlátozások­kal útját állja. E mellett azzal foglalko­zik, hogy a magyarság halálos ellenségeit: a nemzetiségeket az ország lényeges jo­gainak feláldozásával maga körül csopor­tosítsa s ily módon jövő uralmát, a ma­gyar nemzet befolyásának ellensúlyozásá­val biztosítsa. A horvátokkal már kötött ily nemű egyezséget, hitvány lomként oda­dobva a magyar nyelv eddigi jogait. Egy I időben a románokkal tárgyal s ezeknek a tárgyalásoknak az eredmenve, a legna­gyobb valószínűség szerint, a sok küzde­lemmel keresztül vitt Apponyi-léle iskola­törvény feláldozása lesz. De még itt sem áll meg, hanem tervbe vette a választó kerületek oly be­osztását, mely majdnem lehetetlenné teszi ellenzéki képviselőnek megválasztását, el­lenkezőleg utat nyit arra, hogy ahol csak lehetséges, vagy kormánypárti, vagy a kor­mánnyal tartó nemzetiségi képviselő jus­son be az ország tanácskozó termébe. Eddigi nemzetrontó munkájának ko­ronájaként, azután a törvényhatóságokat keríti sorra s azokat legkardinálisabb jo­guktól : a tisztviselők választásának eddigi gyakorlatától tervezi megfosztani. Szép kis csokor, mely igen alkalmas arra, hogy egy magyar fajból származó államférfiut a nemzet ellenségének nevével díszítsen fel. Már most minden aggódó hazafinak ajkán az a szó rebben el, vájjon meddig fog ez úgy a magyar nemzetre, mint a dinasztiára káros garázdálkodás tartani ? Erre a kérdésre beavatott körök nagyon eltérő véleményt nyilvánítanak. A bécsi „cserkész“ azt állítja, hogy az uralkodó teljesen meg van elégedve Tisza minisz­terelnök eddigi működésével s pozíciója az Karácsonykor. Ajtó ma ne legyen bezárva, Se kunyhókba, se palotákba. Hagyjátok nyitva a házatokat ma És a sziveteket . . . .4 Megváltó ma születeti! Az elhagyottak és szegények Hadd leljenek ma menedéket, Meleg vacsorát, puha, lágy kalácsot, Édes sr eret elet . . ■ A Megváltó ma született! Ma az ütésre emelt kéznek Tüzére hulljon halk igézet, S változtasson belőle gyöngén, lágyan Simogató kezet. . . A Megváltó ma születeti! Gyülölség, irigység, kajánság Veszítse el ma királyságát Hamupipőke: Szeretet — te légy Ur Ma a világ felett . . . .4 megváltó ma született. SZABOLCSRA MIHÁLY. A sárga kérdés. Irta: Jankovich Béla vall. és közokt. miniszter. — A szerkesztő nehány megjegyzése elöljáróba. — A kinai sárga tenger piszkos öbleiben felhő gyülekezik, mely Amerika, sőt Európa egét söté­títi el és egy világraszóló háború előjeleit sejti. A sárga kérdés feltolakszik s mintha hamarabb akarna leszámolni, mint ahogyan a fehér ember szeretné. Ennek a mostani napokban annyira ak tuális kérdésnek művelődés-történeti fejleményei­vel foglalkozik a minister ur trendkívül érdekes cikke, amelyet olvasóink legteljesebb figyelmébe ajánlunk. A cikk közlésére való engedélyt fővá­rosi levelezőnk közbenjárásával kaptuk. * Az újkor Amerika fölfedezésével és Afrika körül baj ózásával veszi kezdetét ; jellemzésül még ezenkívül felemlítik az újkor néhány találmányát, aminŐ a puskapor, nyomdászat és iránytű, ame­lyek kétségkívül fontos segédeszközök voltak a további átalakulásban. De az utóbbiak csak külső jelei voltak e kor kezdetének és azt egy magukban elő nem idézték ; ez abból is kitűnik, hogy a puskapor, iránytű és a nyomdászat isme­rete már jóval korábban el volt . terjedve Kbiná- ban, mint minálunk, anélkül, hogy ott egy uj korszak kezdetét jelezné. A valóságban csakis a tengerentúli földrészek felfedezése változtathatja meg a fehér faj kulturális köréi; itt sem annyira a felfedezés maga, hanem az a körülmény fon­tos, hogy ezáltal a fehér faj az egész földgömbön elterjed. Amíg tehát az ókori és középkori civi iizáció köre a Földközi-tenger mellékeire és Európára szorítkozott, addig az újkori felfedezé­sekkel a fehér faj hatalmi köre az egész föld- gömbre kiterjed. Kezdetben a Spanyol és Portu­gál hódítók voltak az úttörők, kik között egyik pápa a földgömböt is felosztotta ; ezeket követte a hollandi és angol kereskedő; később nyomok ban halad a hollandi, angol és francia telepes. E népek a kereszt jelében karddal, rőffel és ka­pával hódítanak, amely eszközök előtt a primitiv népek kénytelenek lépésről-lépésre megbátrálni. A fehér fajnak e hódítása kétféle módon nyilvá­nul a földtekén A mérsékelt égöv alatt a fehér faj maga letelepszik és elszaporodva kiszorítja az őslakókat; akiket ezek közül el nem pusztított eddig a folytonos harc, azokat kiirtja utóbb a pálinka és az európai betegségek különféle faj­tája, melyeknek e népek nem képesek elleni- állni. Csak idő kérdése, mikor pusztulnak ki tel­jesen e népek saját otthonukban. A tropikus kiima alatt az európai faj nem képes megélni, mivel ott a második harmadik nemzedékben ki­hal. Ezért hódítása itt arra szorítkozik, hogy át­veszi e népek gazdasági és politikai vezetését, ami által biztosítja magának a kereskedelemből és a nagy vállalatból származó haszon java ré­szét. E kiima alatt egyik-másik latin nép össze­keveredik a benszülöttcl és azzal állandó, uj néhfajt alkot; a germán származású népek ezt sohasem teszik. A bódításnak a XIX. századig csak a khinai culturálioz tartozó nemzetek képe sek el len táll ni : sőt ezek közül egyesek, például Japán, teljesen elzárkóznak az idegenek elől. Ugyanekkor a kereskedelmi forgalom a khinai tengerparton csak egynéhány kikötőben bonyo- littatik le. A XIX. században azonban a fehér faj itt is mint hódító kezd fellépni azon mélyre­ható átalakulások következtében, amelyek idő­közben az európai művelődésben beállottak. A uj kor első három századában az európai műveltség alig áll magasabb fokon,- mint a ró­mai birodalom fénykorában; inkább csak kitér jedésben és egynémely sajátos vonásban tér el az utóbbitól. Amióta azonban az uj kor lángelméi uj irányt adnak a kutatásnak, tanulmányozni kez­dik a természet jelenségeit természetűm, vegyi és élettani téren, ezzel az ember olyan hatalmat nyer a természeti erők fölött, milyennel eddig sohasem rendelkezett. E fölfedezések hatása alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom