Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-14 / 50. szám
1913' december 14. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 A vezérigazgató előterjesztése szerint a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a módosított alapszabályokat. >Ezzel a közgyűlés tárgysorozata ki- levén merítve, az elnök lelkes éljenzésével a gyűlés véget ért. Az intézet igazgatósága és tisztviselőkara közgyűlés után dr. Leopold Kornél vezérigazgató vezetésével tisztelgett uj elnöke : gróf Apponyi Géza előtt. Nyilatkozat. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja legutóbbi számában „Megtámadták az I. és II. kerületi" megyebizottsági tagválasztást“ cim alatt közlemény jelent meg, mely nek értelme arra magyarázható, hogy c'n azért támadtam meg, mert az úgynevezett „gazdapárt“, vagyis a mi jelöltünk elbukott. Ez a feltevés téves, amit alább igazolok. A felebbezéshez csatolt indokok részletesen feltárják azokat az okokat, amik engem a feleb- bezésre indítottak. Igaz, hogy a függetlenségi párt vezéreivel tartott közös értekezleten ellene voltam Kun Lajos jelölésének és abban állapodtunk velük meg, hogy Takler Ferencet és Fréy Jánost közös egyetértéssel jelöljük, tehát ami a pártot illeti, a kisebbségben maradt Takler Ferenc nincs benne, hogy többet mondjak, még a városi visszafejlődést sem irta alá, ami azt bizonyítja, hogy e téren sincs velünk egv akaraton. Tehát a polgármester urnák nem volt oka az általa kiküldött szavazócédulákon Takler Ferencet mellőzni és hogy mégis el követte, ebből csak Takler Ferenc vonhatja le a tanulságot, hogy még sem" jó minden úrral egy tálból „cseresnyét enni“. De hogy mégis mi indított a felebbezésre, elmondom: A polgármester ur, régi szokásához hiven, akit akart, meghivatta a kisbirók által bizalmi- férfiúnak. A törvény pedig úgy rendeli; hogy a a bizalmiférfiak megválasztása a választók joga, csak ha e joggal élni nem akarnak, akkor a ki küldött választási elnök nevez ki négyet a választók közül. Minthogy mi tudatában voltunk a tör vény ezen rendelkezéseinek, vártuk is, hogy a kiküldött választási elnök mellőzni fogja a polgár- mester ur intézkedéseit és felhívja a választókat a bizalmiférfiak megválasztására. Minthogy ez meg nem történt, tényként megállapítható tehát, hogy a polgármester ur ezen eljárásával beleavatkozott a választók és az elnök jogaiba, továbbá, hogy a polgármester ur ezen jogtalan beavatkozásával a választást befolyásolta. A választási elnöknek ezt nem lett volna szabad megengedni, mert ez a jogszabályba ütközik. A polgármester ur egyébként is beleavat kozott a választásba, Kun Lajos jelölt érdekében a legnagyobb korteskedést követte el. Már pedig a törvény elrendeli, hogy köztisztviselőnek, aki I pressziót gyakorolhat a választókra, kortoskedni nem szabad, mert ezzel befolyásolja a választást, a választókat meggátolja szabad elhatározásuk ban. De nemcsak ő maga korteskedett, hanem még a városi személyzetet is felhasználta ezen célra, hogy Kun Lajosnak minél több szavazót szerezhessen. Dacára, hogy közreműködött a Takler Ferencet és Kun Lajost jelölő gyűlésen, hogy az urakat erre jobban rábírhassa, másfajta ' cédulát is készíttetett, melyen dr. Török Ottó szerepelt Kun Lajossal. Bár ő előre is tisztában volt azzal, hogy dr. Török Ottó nem lesz náeg- választva, ez csak ürügy volt arra, hogy Kun Lajosnak ezen az utón is szerezhessen szavazót. Mindezeket a bizonyítási eljárás alkalmával azokkal az urakkal, kik ezen az utón szavaztak le, be is tudom igazolni. Mindezek előterjesztése után, kérem"a Tekintetes Szerkesztő urat, hogy a fentemlitett számban megjelent közleményt jelen soraimmal helyre igazítani szíveskedjék. Szekszárdon, 1913 december 11. Maradok igaz hive Szuliman György. Olvasóinkhoz! Ha valamikor, úgy e megpróbáltatások idejében szüksége van minden önmagát becsülő, családját féltő és hazáját szerető magyarnak egy olyan sajtóorgánumra, mely a lelket sorvasztó bajokra a nemzet életét, belső és külső békés fejlődését veszélyeztető kóros képződményekre rámutat, követelve azok megorvoslását. Sajtóorgánumra, amely a legnagyobb bajok közepette is megóvja a lelket a végső kétségbeeséstől, s mely a. csüggedés perceiben is a nemzet igazának beteljesedését hirdesse. Ilyen akarunk mi lenni azok részére, akik már eddig körénk sorakoztak, s ilyen leszünk mindazoknak, akiket magunkhoz hívunk. Közönségünk szivéből akarunk szólni a mi hü közönségünk szivéhez. Ha ezt elérjük, célunkat értük el. Felkérjük olvasóink önzetlen táborát, hogy lapunkat, s ez által az abban hirdetett eszméket minél szélesebb körben propagálják. Lapunk előfizetési ára: V4 évre ... 3 kor. m érve ... fi kor. egész évre . 12 tor. Tanüggyel hivatásszerüleg foglalkozók félárban kapják lapunkat. Honfiúi tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hitelbanknak engednek át, illetve vesz át 550' koronás árban, 2. a további 500 drb. részvény a régi részvényeseknek ajánltatik fel és pedig minden 8 drb. régi részvény után jut 1 drb. uj részvény szintén 550 koronás árban, mely összeg a részvényjegyzés alkalmával fizetendő le, » 3. az elővételi jog gyakorolható f. é. december hó 11-től december hó 24 d. u. 5 óráig bezárólag, 4. a részvény kibocsájtással járó költségeket és illetéket az intézet viseli, melyeknek levonásával a névértéken felül befolyó felpénz az intézet tartalékalapjaihoz csatolandó, 5. az uj részvények birtokosai már 1914. évi január 1-től kezdve a régi részvényekkel egyenlően részesülnek az 19)4 üzleti év eredményében. A javaslat nyomány felhangzott éljenzések lecsillapulta után elsőnek Jeszenszky István báró mondott elismerő köszönetét a részvényesek részéről az igazgatóságnak, de főleg dr. Leopold Kornél vezér- igazgatónak igazán nagy munkájáért, akinek elévülhetetlen érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatta. Majd Salamon Ármin, a tolnamegyei OMKE elnöke és iparkamarai tag a kereskedők és iparosok nevében hajtotta meg az elismerés zászlaját a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezetősége előtt azon eljárásáért, mely, szerint a legnehezebb pénzügyi viszonyok között is készséggel elégítette ki a kereskedők és iparosok hiteligényeit. Miután más felszólaló nem jelentkezett, gróf Apponyi Géza elnök meleg elismerést és köszönetét mondott a vezér- igazgatónak kimerítő és alapos ismertetéséért és örömének adott kifejezést, hogy a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank az ország legelső helyen álló pénzintézetével létrejött kedvező megállapodás és benső összeköttetés folytán áldásos közgazdasági tevékenységét a jövőben még nagyobb mértékben fogja kifejthetni. Majd nagy örömmel mondja ki a közgyűlés egyhangú határozatát és jegyzőkönyvbe kívánja megörökíteni dr. Leopold Kornél vezérigazgató és az ’igazgatóság érdemeit. Az elismerő szavakra dr. Leopold Kornél úgy a maga, mint az igazgatóság nevében is hálás köszönetét mondott. A festőt másnap már vitte a jegyző kocsija végig a pusztán a három óra járásnyira levő vasútállomáshoz. Útközben a művész feltűnő szótlan lett. Valami merengő, bánatos kifejezés volt szemeiben. A jegyző jóizü szivarozgatása közt észre sem vette vagy nem akarta. Egyszerre megállittatta a kocsit a művész. — Nézze édes bátyám azt a fölséges magyar tipust! — szólt s a távolba mutatott, hol Pörge Gyuri délceg alakja volt látható, ficánkoló, fakó lován, amint — szemei előtt ernyőt képezve kezei vei ■— merően nézett vissza . . . Veráék kertje felé . .. Vera ott állt a kert szélén, kezében piros rózsaszál virított . . . S csak néztek, néztek egymásra ... ki tudná, mit beszéltek ? — Csöndesen legyünk, édes bátyám. Pár vonással vázlatot készítek róluk . . . Óh, be pompás ! . . . Gyurit ismerem. Előttem van tegnapi arca, tüzes, barna szeme ... A legény ezalatt csak bámult, bálvány mozdulatlanul. Nem vette észre, mint másolja le alakját; lovát, uj barátja, a „piktor“. A jegyző csak mosolygott bajusza alól, mint aki többet ért, mint amennyit ját. — Édes piktorom ; tüzes a te lelked, szived ! Vigyázz! meg ne égj . . . — motyogta Bártfayhoz ... De. az csak parancsolt s mint valami ügyes bűvész, rövid idő alatt látható lett a lovas alak, lobogós fehér ruhájában, a legszebb alföldi csikóslegény, vásznán. Távolabb az elmosódó liliomok közt pedig Vera bajos alakja. Talán ő is látta, mit művelnek Gyurija mögött ? . . . — Nos, megvan ez is — szólt Bártfay, összerakva holmijait. — Köszönöm az iménti megtisztelő szót: „Te“. Édes Antal bátyám s átölelte idős barátja vállait. — Biz úgy van Béla öcsém; bolondos, hebehurgya vagy te is, mint azott — s kezével Gyuri felé mutatott. — - Nézd csak, nézd ! bizony még a lelkét is kinézi a szemén. — Hej ! Pörge Gyuri! gyere ide ! — kiáltott a meglepett legényre. -— Gyei’e, hadd szorítsam meg a kezedet. Gyuri közeledett. Tüzes lova, mint egy szobor, úgy megállt a kocsi mellett. — Adj Isten ... jó nap . . .! — lökte meg kalapja szélét. — Hát meg van már a piktorozás ? — Meg ám. Lásd, már megyek is haza. — No, jó szerencsét. Isten áldjon — szólt s kezet fogott Bártfayval. A jegyző is barátságosan nyújtott neki kezet. — Gytirka, nem adnád oda azt a piros rózsát a kalapodról ? — szólt ingerkedve a festő. — De nem ám ! Nem eladó ! — válaszolt hetykén Gyuri s úgy elindult lova, csak úgy porzott alatta a homokos talaj. Pár perc múlva már csak. elmosódó alakja látszott a sik rónasá gon. A vasúthoz érve, Bártfay meleg kézszoritás- sal kérte a jegyzőt: — Megírj ám édes Antal bátyám mindent Veráékról. Érted ? Életem legszebb óráit itt töltöttem el . . A három hó eltelt. Egy őszi délután a jegyző kocsija hatalmas deszkaládát szállított Gyöngyékhez. A jegyző is átment s várakozás teljesen bontogatták föl I ime, az igért festmény, a párjával Vera élethű képe és Pörge Gyuri lovas alakja, amint Verát bámulja a messzeségen át . . . Mikor Gyöngyné meglátta, nagyot nézett s csendesen szólt a jegyzőhöz. — Már látom, hogy ki kell hirdettetni a gyerekeket. — Persze, édes Gyöngyné asszonyom, mit epessék egymást. De egyet kikötök: én leszek a Vera násznagya. Vera pirult, de anyja biztatá: Semmi az, lányom, annak igy kell lenni. Leánysor. — Köszönöm a tekintetes jegyző ur jóságát. Bizony jól is esik, mert Vera keresztszülei már nem élnek. Isten nyugtassa őket. * # • Nagy Antal megirt mindent hiven Bártfay- nak. Válaszul egy hó múltán azt irta neki vissza a festő, hogy ő meg Pörge Gyuri násznagya szeretne lenni. A jegyző aztáu tudtára adta Gyurinak a hirt ki öreg, gömbölyű betűkbe szedve, ékesen megírta a választ, imigyen : Kedves Barátom, már látom, hogy böt- sületes ember vagy, ha nagyvárosban laksz is szép tolled bogy elgyösz uj borra mégis tartjuk az lakodalmat vár igaz barátod Pörge György. Csakhogy másként lett minden. Bártfay ur képeivel óriási sikert ért el az őszi tárlaton. És még valami. Nagy Antal intése bevált. Meg- perzselődött forró, lobbanékony magyar szive, ott, a liliomos, napsugaras pusztán. Feledést, enyhülést nem talált. Munkakedve- csökkeut. Csak Verát és Gyurit látta mindig maga előtt.- Azoké a boldogság > I . ő elkésett már. Mire Vera esküvője megtörtént, öt is ágybadönté a „tüdősorvadás“ — mint orvosa mondát * Gyöngyné azután is, hogy magara maradt, csak plántálta tovább liliomjait. Vera kinn lakott
