Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

XII. évfolyam. ___________________________________49. szám. Szekszard, 1913. december Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Allamsesély a községeknek. Megmozdultak az ország magukra ha­gyott községei, tömörülésre készülnek és az állami feladatok teljesítéséért az állam részéről kárpótlást kívánnak. Mozgalmuk jogosságát és kívánságaik igazságos voltát a törvényre alapítják, a törvényre, mely az elmúlt évben a városok államsegélye biz­tosításakor elvileg kimondta, hogy az ön- kormányzati testületeket az állami teendők végzéséért államsegély illeti meg. Gazdag, hatalmas, nagy anyagi erő­vel biró városokat csakugjr, mint a leg­kisebbet kárpótolja az állam az állami teendők ellátásáért s ha a városok állás­pontja szerint szűkös is az államsegély, de az állami kárpótlás kötelezettségének elve mégis érvényesült. Az ország községei csakúgy teljesíte­nek állami feladatokat, mint a városok s ki tagadhatná, hogy nem elhanyagoltab- bak, szegényebbek, gazdaságilag gyengéb­bek e a községek, mint a városok? Minden érdekkör, ha valamely állan­dóan felismert közös érdek által összekap­csolódik, ezen érdek kielégítésére szervez­kedik. A városok sikeres szervezkedése meghozta a maga gyümölcseit s joggal állítják a községek, hogy ha a városok­nak, mint önkormányzati testületeknek volt és van szervezkedési szabadságuk, a községeknek legalább is van közös kérel- mezési joguk. Az a különbség, mely város és falu között mindenütt a világon megvan, ná­lunk a legnagyobb. Ebből a tényből so­kan azt a helytelen következtetést vonják, Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Felelős szerkesztő Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, ‘/4 évre 3 K ', Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 - fillér. hogy ennek igy is kell lennie és hogy a községben magasabbrendü, a lakosság ké­nyelmére, egészségére szolgáló szükségle­tekről nem lehet beszélni. Igaz az, hogy ma már nem lehet be­szélni róluk, de nem azért, mert nincs rájuk szükség, vagy azért, mert nincs meg a szükségérzet, hanem, mert a községek cselekvési és elhatározási szabadsága mi­nimális, az állam pedig nem terjeszti ki gondoskodását a községekre oly mérték­ben, mint a minőt a községek nemzet és államíenntartó minősége megkövetelne. A nemzeti törekvések legjava nálunk a városok felé fordul és ez alól az egyes erős akarattal is nehezen képes magát fel­szabadítani Hasonlítsuk össze a város kö­vezett, világított utcáit, szórakozó helyeit, magasabb kultúráját, az emberi kényelmet szolgáló sokféle intézményeit s általában a város életét a faluéval. Oda összpontosul a hatalom, az esz­tétikai élvezetek, a tudományoknak és mű­vészeteknek minden vívmánya, mely érde­messé teszi az életet arra, hogy éljünk. A faluban mindebből alig van valami s ősszel és télen olyanoknak, kik jobbhoz szoktak* a faluban élni alig lehet. A rossz, közvezetlen, sáros utak, a szakadó eső, az esti sötétség, az egész élet unalma és egy­hangúsága tűrhetetlenné válik. Az a távolság, mely nálunk a falu és város közt van, az egyoldalú fejlődés ered­ménye. Minden úgy van ma megteremtve, hogy a faluban jelentkező összes kulturá­lis, gazdasági és szellemi erőnek a város veszi hasznát. A falvak embereiből még a tudata is kiveszett annak, hogy ők politikai és társadalmi téren számítanak. A magyar községnél nincs elhagyot- tabb és szegényebb. A magyar állam 1600 millió koronás budgetjében nincs egy szám- bavehető tétel a községek kifejezett fej­lesztésére. A községek közterhei évről- évre óriási emelkedést mutatnak. A községi pótadó országos átlaga 1881. évben még 16*8 százalék volt, ez az arány 1898. évre 344 százalékra emel­kedett, az 1908. évre pedig 46’4 száza­lékra szökkent fel. Száz százaléknál ma­gasabb pótadója ma 1386 községnek van s vannak községek, hol 300, sőt 500 szá­zalék és ezen felüli pótadó terheli a köz­ség lakosságát. A legtöbb község 70—90 százalékos pótadók terhe alatt küzködik és a községek adósságainak szaporodása messze felülhaladja vagyonuk szaporodá­sának arányait. Az államkormányzás művészete az, hogy az államban élő minden szervezet harmonikus fejlődése egyenlően biztosit- tassék. Az egészség, kultúra, a népjólét, emeléséért folytatott küzdelemből részt kér­nek a községek s arról akarják meggyőzni az illetékes tényezőket, hogy nagy igaz­ságtalanság, hogy mikor a gazdag, hatal­mas városokat tizezrekkel kárpótolja az állam az állami teendők ellátásáért, ugyan­azért a községeknek semmit sem juttat. Éppen ezért az állami teendőkért kár­pótlásuk és államsegélyben részesítésük iránt közös mozgalmat indítottak, törvé­nyes mozgalmat kérelmezési jogaik gya­korlásával s joggal hiszik, hogy az ország összes községei is kaphatnak legalább Az én csillagom. Ti apró mécsek ott fenn az égen, Imbolygó fényű csillanok, Átaltörtök a bús sötétségen, S oly biztatóan ragyogtok. — Felétek réved a tekintetem És szemem könnyel telik meg- Kérditek tőlem, hogy mért könnyezem ? Mert eszembe jut testvériek. Édes testvértek, egy szelíd szempár, Amely ott fénylelt egemen. És e tündöklő, szép tiszta sugár Nekem ragyogott, — csak nekem. Derűs sugara oly világossá léve a komor éjemet. S követett engemet mindenhová Léptem bármerre vezetett. Ám bús napoknak szomorú éjén Megtört a fényes szemsugár. Végsőt lobbant, — s elaludt békén, Ah! — felém soh' sem raqyok már . . . Ti apró mécsek az égen ott fenn, Szívesen gyötri a fájdalom; Közöttetek van, ez a sejtelmem, Testvértek, — az én csillagom. Özv. Brandéiszné Frey Melanie. Izelitö a XX. század regényeiből. Irta: Verner László. Mielőtt a jövő század regényéből Ízelítővel szolgálnék, néhány szót mondok elöljáróba. Kilenc éves koromban olvastam az első regényt, Fany hagyományait. Több német könyv között magyar csak ez volt, az öreg anyám könyvtárában, meg Kisfaludy színdarabjai. Jó olvasó lehettem, mert a miket mohón és rejtekhelyen (mert hiszen tilos volt az olvasás) elolvastam, azokat valósággal át éltem, a lefekvéskor vízióim voltak és éjjeli alvá­saim oly élénkek, hogy — mást se hagytam elaludni. Azóta sajnos, néhány évtized telt el 1 A világfájdalmas regényeknek már akkoriban is beborult, jött a diadalmas romanticizmus, melyet cseperedő ifjúságom legédesebb emlékeinek tartok : sok Jókai regényt a Hon tárcáiban napról-napra olvastam s bevettem minden külföldi nagyot, akit csak megkaparitbattam. Az emberiségnek ebben az időben csak azt a részét irigyeltem, akiknek könyvtáruk volt. Nekem néhány Hoffmannom volt: Az egy krajcár története, meg más. Már kiserkedt a bajuszom, amikor megizleltem a nagy oroszokat, a lélek analitusokat, megszólaltatóit, a tömegek szenvedésének egyéneken át, majd a naturalizmus jutott már szinte abban a korban, amelyben kevésbbé árthat s végig gondolva olvas­mányaimat, bágyadt emlékeim is azt erősitgetik, hogy az igazi szépet mindenféle irodalmi áram­latban megértő leiekkel tudtam élvezni. Mindezekkel az átlagos objektiv olvasó kö­rülbelül igy is van. De nekem ezt elhallgatni alig lehetett, mikor izelitőt ígérek — a XX. század regényeiből Az izelitö Kellermann világhíres regénye: A tűnél A magyar forditó ugyan Alagútnak for­dította, de inkább maradjunk az idegen szónál. Ez a könyv ma a legkapósabb a világon. Láza­san fordítják le minden nyelvre. A japán forditás most jelent meg. írója jelentéktelen. Kellermann eddigelé rövid lélegzetű elbeszéléseket irt, de nem keltett feltűnést velők : világhíre a Tunellel kez­dődik. Ebben a regényben nem is annyira az emberek, mint inkább tömegek jelentkeznek. A történet, az események beleférnének most is egy hosszabbacska elbeszélésbe : grandiózus regénnyé ^ tömegek borzadályos munkája, a teknikai mű­szerek, gépek, fúrók és ezeknek lázas, dübörgő, sivitó munkája teszi. Mi maga a regény ? Allan Max bányászcsalád ivadéka. Apja nyolc éve3 korában beviszi a bánya fenekére és a gyerek, aki előbb igen zivataros életet élt, el- csenegette a munkások sörös üvegeit s azokat eladogatta s több efféle gyerek-vásottságot köve­tett el, ott marad a pokolban öt évig. De ez alatt folytonosan figyel s mindennek okát für­készi. Méréseket csinál s ennek köszöni életét is, mert az ötödik évben a bányarém betemeti, min­denki odavesz, az apja, a testvére, de ő, aki a szürke ló istállójába menekült s akit a leomló bánya nem lapít össze, e barlangban tájékozódik. Tudja, hány lépés vezet a szomszéd tárnához s egy hét alatt kifúrja magát s ez alatt megeszi a ló zabját. Megmentik s mikor a kórházban föl­eszmél, első szava rágógumit kérni ? (Es a mon­dása belekerül az amerikai lapokba.) Egy roman­tikus csikágói özvegyasszony gondjába veszi az árvát s igy lesz Allan mérnök, a világ legkemé­nyebb acéljának gyártója és mikor a sziklafuró birtokában van, megérleli azt a tervet, hogy az ó-világot az njjal tunellel köti össze. S az ő expressinek nem lesz távolság. Tűnél városok keletkeznek, százezreknek munkaalkalom, a bánya, vas, de általában minden iparnak uj és nagy­arányú megrendelések és megvalósulhat az Allan nagy ideája': a régi kultúrának összeolvadása, a nép millióinak jobb élése. Ennek a tervnek előkészítése, majd 25 éves

Next

/
Oldalképek
Tartalom