Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-23 / 47. szám

Szekszúrd, 1913. nouember 23. XLI. évfolyam. 47. szóm. Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Fogyasztási szövetkezet. „ Szekszárdon mostanában alig volt üd- vösebb mozgalom, mint amelyet Molnár József gazdasági egyesületi titkár indított meg s mely múlt vasárnap a tisztviselők fogyasztási szövetkezetének megalakulására vezetett. Igaz, szívesebben vettük volna, ha a szövetkezetnek nem lenne oly exkluzív jellege s iparkodott volna a szekszárdi tár­sadalom minden- rétegét magában egyesí­teni, kik épp oly mérvben szenvednek a hallatlan drágaság nyomása alatt, mint a tisztviselők. De hát jobb valami, mint semmi s a szövetkezet, mely ma csak a tisztviselők érdekeit kívánja szolgálni, más társadalmi osztályok által is után csinál­ható s az lenne az üdvös állapot, ha az egész fogyasztási közönség, habár külön szövetkezetekbe lépve, felvenné a harcot a kárhozatos élelmi uzsora ellen. Azt már eléggé tapasztaltuk, hogy a városi ható­ság egyátalán semmi hajlandóságot sem mutat, hogy erős kézzel belenyúljon a baj orvoslása érdekében. Azt tartják a város­házán, hogy minden úgy van jól, a hogy van ; küzdjön meg a fogyasztói közönség a bajaival úgy, amint tud, nekünk ez az egész ügy egyátalán nem okoz fejfájást. Egy ízben úgy látszott^ hogy még is tör­ténik valami s felállították a városi hus- széket. Ez azonban, úgy látszik, csak olyanforma porhintés volt a közönség sze­mébe, mert a husszék hónapokon keresztül zárva van s csak abból gyanítjuk, hogy még nem szűnt meg, mert a költségvetésben a husszék bérösszege még mindig szerepel. Negyven év visszhangja. — 1873—1913. — Volt tanítványaimhoz. Negyven év! Nagy idő! Mégis hogy elrepül . Sok vidám órára feledés köde ül, Hajh! Sok szép reménynek letörik a szárnya Sok sirhalmon borong a feledés árnya!... Akiknek ajkán hangzott vidám ének Lettenek azokból férfiak majd vének Más most már az idő, más most már minden más Amint hogy kopár lett az erdős Gerenyás. Kipusztult az erdő, nincsen lomb, nincs virág. Amit ottan látunk egészen uj világ, De ami megmaradt: a szép emlékezet Egyebünk se maradt, — avval fogjunk kezet. Hallom a dobpergést, amint a múzsa-had A trombita szóra katonásan halad, Vidám gyermek arc mind, nincsen búja, gondja Az életnek terhe lelkét még nem nyomja. Majd felhangzik a dal! Vidám gyermek nóta, Szívből jő, mért hozzá szívben van a kóta. Csendül az erdőben a kis sereg hangja Az ártatlan szivek csingelő harangja. Kezdődik a játék. Várat ostromolnak Van dolga a lábnak, van dolga a karnak, Pirosság önti el a sok gyermek arcot, Mig aztán lefújják az ártatlan harcot. Állj I HangzHc most a szó, gyepre települnek Egyik sem fél tőle, hogy tán meg is hülnek, Aztán neki látnak, vígan falatoznak Beszélnek, nevetnek, nagyot hahotáznak. Majd trombita harsog, majd ismét dobpereg Hazafelé indul a kis diák sereg. En mellettük megyek, s erős kommandómra Hallgatnak, amint gyermek az atyai szóra. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ A semmit sem jövedelmező jégmü helyett sokkal helyesebb lett volna, ha a város pénzerejét és -tevékenységét a drágaság mérséklésére fordítják. Vagy nem hallatlan dolog az, hogy Szekszárdon, mely végre is nem egyébb, mint egy nagy falu s mely maga is ter­melő s nagy termelő vidékkel rendelke­zik, egy kiló borjúhúsnak az ára 1 K 84 f, a marhahúsnak 1 K 60 f, a sertéshúst ugyancsak 1 K 60 fillérért árulják a mé­szárszékekben ; egy tojás ára 12 fillér és ‘4 szál zöldséget adnak 10 fillérért. Már most, hogy éljen meg a lakóság fogyasztó része ily árak mellett, mikor még tetemés állami adót s 97 százalék városi pótadót kell fizetnie. De hát a hatóságtól — és ez nem helyi, hanem országos baj — hiába várjuk, hogy segítő kezét felénk nyújtsa s az egyedüli mód, ha a drágaságba belefulni nem aka­runk, hogy egymással szövetkezve, kísé­reljük meg az élelmi uzsora ellen a har­cot felvenni. „Segíts magadon, az Isten is meg­segít“, legyen jövőben a jelszavunk s ne adjuk be gyáván derekunkat égy osztály­kapzsi szereplésének. A tisztviselői kar, jó példával menve elől, megmutatta, hogy a fennforgó körül­mények között, mi az egyedüli segítő esz­köz. Annak példáján okulva, alakítsunk minél több fogyasztási szövetkezetét, hogy igy megélhetésünket biztosabb alapokra fektessük. így azután megszüntethetjük azt 'a képtelen helyzetet, hogy néhány ügyes ember meggazdagszik, mi a mellett szépen koldusbotra jutunk. Aztán haza érünk, — a fáradt kis sereg ______ Ne msokára szépen csendesei* szendereg Reggel ár vidáman ... faragják a padot, S nem felejtik soha a tegnapi napot. így volt ez fiaim! Az idő hogy eljár Ti férfiak vagytok én pedig öreg már, Emlékeznünk vissza régi szép időkre Elmúltak azok már, — örökre . . . örökre .'. . KÁLMÁN DEZSŐ kötesd! ref. pap, kiérdemült gyönki ref. gymn. tanár. A macska. — A cTolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Irta : Sempthei Maczkó Lászlóné. Alig kezdte meg gyönyörű „Nyitánya“-1 a színház előtti téren a katonazenekar : minden oldalról özönlik a nép a korzóra. S mily tarka képet nyújt ilyenkor a föl s alá hűl Iá mzó ember­áradat ! A fiatal kis leány szemei felragyognak, pirulva huzza félre kis száját bájos mosolyra, ha észreveszi — és mily hamar veszi észre — hogy egy egy férfi rajta felejtette bámuló tekin­tetét ; mig a szép asszonyok kacér fejmozdulattal viszonozzák a merész tekintetet, mintha csak mondani akarnák : tudok én még szebb is lenni! És a férfiak ? Ah, azok mind úgy tesznek, mintha cseppet sem érdekelné őket a hölgyvilág! Közömbös arccal, blazírt vonásokkal, mintha csak a zenére látszanának figyelni, dúdolják az áriát s taktusban lépkedve jönnek tisztek és la- teinerek, de ime, egy kardcsörtetés, egy hatalmas bot koppanása és ők is szívesen veszik, ha egy- bájos arc hirtelen feléjük fordul, mig a jogász meg megáll az „Erzsébet Szálló“ vagy valamely kirakat előtt, hogy kedve szerint gusztálhasson, Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, V4*évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Most már meg van a minta, az ala­kult tisztviselői szövetkezet után indulha­tunk ; meg vannak az alapszabályok, me­lyeket nevezett szövetkezet bizonyára kész­séggel bocsát minden jövőben alakulandó hasonló célú szövetkezet rendelkezésére. De az Istenért ne aludjunk, mert az álom a megsemmisülés képe. Boda Vilmos. Harc és iparpártolás. Aki mer, az nyer! A fegyver kezünkben van és nekünk tétovázás nélkül ki kell hasz­nálnunk a kedvező helyzetet, meg kell értenünk a pillanat fontosságát. Bátorság, kitartás, hithüség, bizalom, szó­tartás és apostolkodás szükséges feltételei a győ­zelemnek. „En vagyok az ut, az igazság és az élet“ — mondja az Ur s aki nem ezen az utón halad, aki nem az (j igéi szerint él, az rósz szabb a pogánynál és vámosnál. Mert aki meg­ismerte az igazság útját és nem halad rajta, az esztelen. Aki a gőgös emberi észnek rabszolgá­jává tette magát, az legyen bármilyen hatalmas és gazdag, szerencsétlenebb az utolsó néger rab­szolgánál, kinek hite vagyon. Hit nélkül nincs győzelem, remény nélkül nincs élet, szeretet nél kül nincs boldogság. Már dörögnek az ágyuk, csatfognak a kar dók odakinn a harc mezején s mi tétlenül nézzük a küzdelmet az ablakokból. Itt az ideje, hogy a felvilágosodott iparos kereskedő osztály kivegye részét a küzdelemből, hogy majd részese lehes­sen a győzelem örömeinek. Nincs már mit vesz tenünk, győzünk vagy meghalunk, ez a két ut áll előttünk. A munkásosztály jó része már öntudatra ébredt, felismerte a kígyó fejét, mely már-már halálosan megsebezve, végromlásba akarta taszí­tani. A felsőbb intelligencia rétegeiben is meg indult a tüzzel-vassal irtó hadjárat a destrukció letörésére Hát csak mi iparosok és kereskedők egy jelentőségteljes, sokatmondó mosollyal pödörve kis pelyhedző bajuszát, hogy arcának minden vonása mosolyra kényszeríti az arra menő szépe­ket. A könyök véletlen érintése, vagy egy köhin tés, de minden fiatal embernek, minden férfinek meg van a maga módja és szokása, mellyel észre­vétel magát és ha még oly komolyan, még oly közömbösen jár is föl és alá. A zene lágy dallama és madárcsicsergés, hangos beszéd és édes kacaj vegyül a kard csör- tetésével és bot kopogásával, mi egy kellemes morajjá olvadt össze, hogy lágy szellő szárnyán az „Erzsébet Szálló“ azon kis termébe hatoljon, hol egy díszesen terített asztal mellett vig férfi­társaság ül. Negyven negyvenöt éves urak ezek itt mind­annyian, kik. 20 évvel ezelőtt végezték a jogot s akkor egyszersmind vig bucsu-estély után erős és szives kézszoritással fogadták, hogy 20 év múlva újból találkozni fognak. Újságíró és ügyvéd, táblabiró és közjegyző, kapitány és őrnagy ülnek itt vígan egymás mellett, beszélgetve a múltról, hiszen mindegyik tud valami érdekes dolgot a saját életéből elmondani, mit a többiek feszült figyelemmel hallgatnak. Épen most kerül a sor Rháday Gedeon közjegyzőre és „halljuk ! halljuk !* — szól feléje minden hang, mert mindenki tudja, mily élvezet az ő ajkairól egy beszédet végig­hallgatni. *— Küzdelem és szerencse, bánat és öröm tarkítva vig akadályokkal és szomorú balesetek­kel hangzottak el eddig a beszélők aj.kairól, mit mi érdeklődéssel végighallgattunk, mig végre reám került a sor, hogy én is mondjak valamit. De hiába kutatok, hiába keresek csak egy érdekes pontot, nem találok semmit, mi külömb volna egy csendes viz lasst) folyásánál. Mert amint van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom