Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-16 / 46. szám

XU. épfolyam. ________ 46. szflm. Szekszárd, 1913. november 16. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1h évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. “ Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Recseg, ropog. Ezelőtt jó félévvel, a mai jogromboló rendszer delelő pontján, gyakran találkoz­tunk a fővárosi ellenzéki lapokban hírek­kel, melyek Tisza és kormánya közeli bú­kását helyezték kilátásba. Lapunk vezető cikkelyben ellenkező felfogásnak adott ki­fejezést s állította, hogy ez a sokak által hőn óhajtott örvendetes esemény még a kétes jövő kérdése. Manapság azonban már korántsem oly messze látszik lenni az idő­pont, midőn a mostani rendszernek saját elkövetett, nem közönséges baklövései foly­tán, el kell készülni a semmitsem dicsősé­ges bukásra. A Tisza-kormány ugyanis a zsenialitás nem mindennapi mértékével dol­gozik azon, hogy a magyar közélet min­den egyes rétegét maga ellen zúdítsa. Kezdte az esküdtszékek gúzsbakötésé­vel s elszánt ellenségeivé tette mindazon társadalmi osztályokat, melyek a törvény rendelkezése alapján az esküdtszéki bírás­kodás jogával felruházva vannak, nem lé­vén semmit sem kedves nekik, hogy a múltjukat elitélő rendszabályok hozatalára az időt elérkezettnek hitte. Most a sajtó került sorra s a tervbe vett reform nem egyébb, mint eddig élvezett szabadságának nagymérvű korlátozása. Bizonyára az a sok nem közönséges műveltségű férfiú, ki manapság hazánkban a sajtó szabadságá­nak köszöni létét s az a kultúra haladása folytán mind nagyobbá növekedő olvasó- közönség, melynek a sajtó termékei napi szükségletét képezik, egyátalán nem fo­gadja szívesen, hogy durva kezekkel eddig élvezett szabadságához nyúlnak s egyene­A közművelődés oltáránál. — Elmélkedés a szekszárdi munkásgimnázium negyedik évfolyamának megnyitása alkalmából. — A tucatember, ha sétautja közben a szek­szárdi muzeum előtt elhalad, egy egy pillantást vet a kolosszus épülettömbre, melyről közönyösen olvassa le az örök időkre hirdető emléktábláról a következő, a kulturemberre nézve örökbecsű, so­kat mondó sorokát: Épült Magyarország ezer éves fennállása emlékére GRÓF APPONYI SÁNDOR áldozatkészségével WOSINSKY MÓR lelkes munkájával A m, kir, kormány támogatásával A KÖZMŰVELŐDÉSNEK emelte TOLNAVÁRMEGYE. Ennyit és nem többet! Az intézmény kul­turális jelentőségéről a jámbor halandónak maga­sabb fogalmai nincsenek. Nem tudja átérezni an­nak jelentőségét, nemzeti múltúnk, szokásaink, ősi kultúránk, faji jellegünk és viseletűnk, nem különben az ott felhalmozott viseletek művészi értékét, mely hűen tükrözi vissza a múlt művé­szetét, őseink és eleink kézi munkáinak eredeti magyar motivumait. A muzeumek ma — a gép­technika fejlődése korszakában és a külföldi be­hozatal idejében — megőrizni, megóvni vannak hivatva ezeket az eredetiségeket a jövő kor szá mára egyrészt, fenntartani, magyar jellegünket kidomboritani és ezeket a jövő nemzedéknek mint nemzeti talizmánt át is adui másrészt, hogy örök nyomai legyenek, évezredek tanúiként szerepel­jenek a világ népei előtt. A mi múzeumunk — és erre büszkék va­sén létében, fejlődésében támadják meg. Légió az a magyar állampolgár, mely ily •eljárás folytán azokhoz csatlakozik, kik a kormány mielőbbi távozását szükségesnek tartják. Azután napirendre fog kerülni az al­kotmány bástyáinak — régebbi időkben csakugyan ezek voltak — a törvényható­ságoknak megrendszabályozása. Még e tekintetben nem tudni, mi a kormány terve, de hogy a vármegyéket a tisztviselői választás jogától megakarja fosztani, az már bizonyos. Nagyon széles rétegek azok az országban, melyek a vár­megyét, mostani kétségkívül létező nagy hibái dacára is, egy jobb jövő számára, jelenlegi jogkörében megtartani óhajtják s félnek azon következményektől, melyek egy bécsi parancsnak engedelmeskedő kor­mány szereplése esetén, kinevezett tiszt­viselői kar segítségével beállhatnak s egye­nesen az ország alkotmányos szabadsá­gára és függetlenségére nézve vészthozók lehetnek. Ez a veszedelmes terv megvaló­sítása sem fogja a kormány barátait sza­porítani. Végre nem hiányzik egyébb, mint­hogy" valónak bizonyuljon azon híreszte­lés, hogy minő feltételek mellett készül a kormány a románokkal kiegyezni. Ha igaz az, hogy ezen feltételek magukban fog­lalják az Apponyi-féle népoktatási törvény eltörlését; a hatvanhetes törvényben lefek­tetett nemzetiségi elvek és jogok elismeré­sét s uj kodifikálását; három uj román püspökség szervezését; a hajdudorogi gö- rög-katholikus magyar püspökség vissza- olvasztásáf a román egyházmegyékbe; a román nyelv kötelező tanítását több ma­gyar vármegyében salöbbi, akkor az a ma­gyar államférfi, ki bárhonnan jövő nyo­másra, ilyen feltételek elfogadása mellett a románokkal békét köt s azt engedelmes többsége segítségével, az országgyűléssel elfogadtatja, az a hazája ellen azt a bűnt követi el, mely a legnagyobb, mert a leg­utálatosabb : az árulást! Minek nevezhetjük azt a magyar em­bert, ki ily tervek megvalósítása érdekében a kormányt támogatni hajlandó volna? Ily eljárás maga után vonja, hogy a kormányt támogatók száma mindig fogy s utoljára csak azok fognak mellé állni, kiket anyagi érdek sarkal, vagy jövőjüket annak támogatásával vélik biztosítani. Recseg, ropog tehát a kormány nyi­korgó szekere ; mert oly férfiú igazgatja, ki, általános hit szerint, két balkézzel jött e gyarló világra. Boda Vilmos. Mészárosaink és hatóságunk figyelmébe. Sokat emlegettük élelmezési mizériáinkról Írva, a lelketlen husdrágaságot és a még lelket­lenebb nyomaték-kérdést. A husdrágaság megrendszab ilyozását, ugy- látszik, a helyi hatóságok autonom intézkedésé nek hagyja meg a miniszter, s mint látjuk, ige i sok községben és városban a rendőrhatóság nem kis sikerrel nyúlt ezen kérdéshez. — Lehetetlen ugyanis, hogy mikor a termelőtől a marhát, a sertést a mészárosok, hentesek olcsón veszik, a kiméréskor a fog/asztó közönségnek valóságos uzsora áron adják el, ugyannyira, hogy a hus- I étel ma holnap csak a tőkepénzes, vagyonos osz­gyunk — nemcsak ezt a nemzeti célt szolgálja, hanem egy merész lépéssel előbbre is ment. A néma, közkincseket rejtő falai közé belevitte az élő emberek művelésének nemes ügyét is! A Tolnavármegyei áözmüvelődési Egyesület, mely hivatása magaslatán áll, évről évre megnyitja aj táját azok számára, akik részben a sors mostoha- > sága folytán, részben a szülő i anyagi szükö kö- dése következtében nem lettek részeseivé azon szellemi kincseknek, amelyekre ma, a XX. szá­zadban minden egyes embernek szüksége van, aki számot akar tartani a „művelt“ névre, aki számot akar tartani a közel jövőben arra, hogy hazájának, nemzetének, népének ügyében csele­kedjék ! Mert azoknak, akik a tudás eme fokát nem ér­ték el, semmi jogcímük nincs arra, hogy mások ügyeit előbbre vigyék. A tudás — hatalom! Mint olvastam, ezt tartották már a renaissance vagy az újjászületés korában is. Az emberiség hosszú, szellemi álmá­ból felébredt, mert látta, hogy a vallásbölcseleti irodalom kultusza alatt sem a szellemi vívmányok, sem a művészetek terén nem volt képes oly művészi alkotásokra, mint a minőkkel Róma és Görögország már több mint egy ezer évvel az­előtt dicsekedhetett. Egy szép napon széjjel néz­tek a renaissance-kor emberei: a franciák, néme­tek és olaszok s látták, hogy egész irodalmuk mily silány, maradi a régi latin és görög iroda­lommal szemben. Bámulva olvasták a nagy Vir- gilius és Homér époszait, a régi hősök nagy tet­teinek zengő versekbe foglalt előadását; bámulva olvasták Pindarosz és Anakreon szerelmi dalait, Horátius ódáit, s valami titkos erőtől ösztönözve, végre is föleszméltek. A kultúrától elmaradt nép igy megújult erővel indult « g izdagon ömlő szellemi forrás felé, hogy önmagától fedezze föl azt a szunnyadó szellemi erőt, mely a régi népeket oly csodálatos szellemi magaslatra emelte. — De, mert ezt az általános műaeltséget nem terjesztették ki a népre is, természetesen sok századok múltán a gazdag latin nye v — holjt nyelv lett. Mindezek dacára óriási hatása volt a szel­lemi forradalomnak. A haladó 'korszellem, az emberi művelődés végre megszólalj 1 ezt a meg - szólalt korszellemet nem leh |tett többé elnémítani. Olaszország akkori virágzó városai: Róma, Fló- renc, Milánó, Velence és Nápoly voltak kiinduló pontjai a forrongó korsze lemnek. Fölleodült az irodalom s nagy szellemeket hozott létre, mint Dante és Petrarca. Lankadatlan és csodálatos művelődési vágy vett erőt az embereken, a nép, tömegesen tanultak, úgy, hogy a történetírás sze­rint 1300 körül Flórencben mindenki tudott ol­vasni, sőt az öszvérhajcsárok is Dante chanso- nettjeit és Petrarca szerelmi szonettjeit énekelték. Hazánk művelődésének fénykora is ez időbe esik. Mint tudjuk, Mátyás király évenként 50 ezer aranyat költött tudományos könyvek megírására és beszerzésére, mely alkalommal létesült a 10,000 kötetet meghaladó hires Corvina könyvtár is. — A tudásvágy nyomán keletkezett ébredező kor­szellem aztán felrázta a kedélyeket s az ókor nagy íróinak felidézése megteremtette az ösztönt, ezeket utánozni, elérni és esetleg felülmúlni. A szellemi föléledés e nagyszerű mozgalmá­nak is megvoltak azonban a sajátos hibái; és ez az volt, hogy a tudományos könyvekhez csak gazdag, előkelő emberek juthattak, akik rendel keztek a könyvek megszerzéséhez szükséges anyagi javakkal. A főhiba ott volt, hogy e tu­dásvágy nem juthatott a nép közé, nem műve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom