Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
TOLNAMEGYEI KOZLONV 1913 október 26. 2 az általános jövedelmi pótadó is benne foglaltatik, holott ez utóbbi a községi, adók kivetésénél alapul nem szolgálhat. Tehát a jelzett összegeknek csak mintegy kétharmad része az, mely után községi adó vethető ki, azt pedig nagyon könnyű kiszámítani, hogy minden 100.000 korona megterheltetés még 100.000 korona alappal biró városoknál is egy százalék pótadó emelkedést jelent, az ennél kisebb alapú városoknál pedig kettő, sőt háromnégy százalék póladó emelkedés járna minden bármi célra kiadott ezer korona nj'O- mán. Ha a fenti adatokat tekintetbe vesz- szük, egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy a városok túlnyomó része még nem készítette el a törvény által követelt nyugdíj- szabályzatot, illetve meglévő nyugdijsza- bályzatát nem módosította a törvény követelményeinek megfelelően, mert ez a községi háztartásra oly megterheltetést jelenthet, mely annak egyensúlyát teljesen felbillenti. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy már a tisztviselők fizetésrendezése is egyes csekély adóalappal biró és éppen ezért nagy pótadókkal dolgozó városokban oly törekvéseknek adott tápot, melyek a városok visszafejlesztésére irányuló akciót szülték és ha ez nem vezet is eredményre, két- ségtelen, hogy a városoknak a nyugdíjjal és pedig az állami mértékben megállapított nyugdíjjal való megterheltetése ezeknek a törekvéseknek csak újabb tápot szolgáltatna. Úgy ezek a törekvések, mint a tisztviselők és a városi polgárság békés együttműködésének szempontja kívánatossá teszik, hogy a nyugdijkérdés oly módon oldassák meg, hogy a tisztviselők nyugdíjaztatása a város házi pénztárának esetről-esetre túlságosan való megterheltetése nélkül legyen eszközölhető. Míg a nagy tisztviselői létszámmal és milliós budgettal rendelkező városoknál a .tisztviselők nyugdíjazása a városi háztartás mérlegét nem befolyásolja szembetünő- leg hátrányosan, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dolgozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége folytán könnyen jöhetne abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjazni, a hátam mögött összesúgtak és sajnálkozó pil- j lantfisokat vetettek rám. Nem törődtem semmivel, de végül mégis le kellett mondanom az eredmény reményéről. Es úgy mentem el, hogy többé nem fogom az asszonyt látni soha. Ki tudja, a világ melyik tájékáról kerü't e kis szigetié és hova ment ismét ? En nein is láttam soha. Azóta —■ huszonöt éve, kedves barátnő n 1 — sokszor gondoltam rá, talán életem minden elmélyült percében és láttam tinóm virágtestü, össze csuk lőtt alakját a tengerparti ablakban, de igazában fellelni nem tudtam sehol. Vége, Sokszor sirni szeretnék az elkeseredéstől, hogy a szeszélyes véletlen és a buta sors annyi asszonyt sodort már elém és annyi nő barátságával, szerelmével ajándékozott meg, csak épen ezt rejtette el előlem. És ma este is, az imént, ezen a csodaszép alkonyaton is ő rá gondoltam, ezért sóhajtottam, ezért ren dűltem tneg . . . Bocsássen meg, ha őszinte vallomásom valahogy megsértette az öt\. tioom érzékenységét s hozzám való vonzalmának harmoniá ját, drága barátnőm . . . A férfi elhallgatott s az asszony finom, hervadt arcán valami fájdalmas merevség rajzolódott. így ültek egy ideig, majd az asszony megszólalt. — A történet csakugyan kedvesen oktondi volt, édes barátom. Most megengedem, hogy le- sétáljon egy kissé a parkba és egy ideig még e ami a nyugdíjalap elégtelensége folytán a városi háztartás terhét képezvén, ezt rendkívül hátrányosan befolyásolja, különösen a fentebb érintett oknál fogva, hogy ezen városok adóalapja oly csekély, hogy minden újabb megterheltetés a községi adópótlékot rohamosan felszökteti. . A községi adópótléknak, különösen a tisztviselői fizetések, de még inkább a tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcsolatban emelkedése nagymérvű súrlódások előidézője lehet, amint dz tényleg a városi törvény végrehajtása alkalmával több városnál tapasztalni voltunk kénytelenek. Már pedig a tisztviselők és a közönség harmonikus együttműködése a városok fejlesztése szempontjából nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen feltétel. Éppen ezért lehetőleg el kell távolítani minden olyan kérdést, mely ennek a harmonikus együttműködésnek megzavarására alkalmas volna, csökkenteni kell a súrlódási felületet, hogy a városi lakosság ne érezze lépten-nyomon a városi kormányzat költséges voltát és ne érezze különösen a kormányzatnak már aktiv részt nem vevő tisztviselőinek nyugdíjaztatása révén ráháruló terheket. A közvetlen nyugdíjaztatás és az ennek terhétől való félelem számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdíjba menni és viszont maga a tisztviselő is bármenynyire érzi is erejének fogytát, nem szívesen teszi ki magát annak, hogy mint polgártársai terhére élősködő tekintessék és igy inkább viseli bármily fogyatékosán is hivatalának terheit, hogysem nyugdíjaztatását kérje. Mindezek az okok, amelyeknek sorát egyébként még szaporítani lehetne, érthetővé teszik a városi tisztviselők nyugdija kérdésének olyatén megoldása után való törekvést, mely mig egyrészt a tisztviselők érdekét a legteljesebb mértékben kielégíti és ezzel a városok közigazgatásának nagy érdekét szolgálja, másrészt lehetségessé teszi ezt a városok háztartásán nak oly megterheltetése nélkül, mely megterheltetést nagyobb községi pótadóval operáló városokban a polgárság majdnem képtelen elviselni. fölött az emléke fölött álmodozzon. De aztán egy fél óra múlva jöjjön fel a szobánkba, mert hűvös az éjszaka és meghűlhet. Majd odalentről nézzen fel az ablakunkra és én inteni fogok, hogy mikor jőijön fel. Adieu ! Az asszony felkelt és a terrasszon végigmenve, eltűnt a hotel halijában. A férfi lesétált a parkba és egy padra ülve, csakugyan álmodozni kezdett. Egyszerre csak észrevette, hogy az idő előrehaladt s neki fel kell mennie. Felállt és az asszony utasítása szerint felnézett a hotel ablakra. Amit látott, attól hirtelen riadtan kezdett verni a szive. Az ablakban egy asszony állott, virágos kimonó omlott le alakján, a karjait a feje fülé fonta és úgy bámult le ál modozva a tengerre.: A férfi megdöbbenve nézte a képet, /amely hasonlított egy régi ' fantomhoz, de mégis más, egészen más volt Nézte öreg barátnője álmodozó, fáradt arcát, rézt > I finom, de hervadt karjait, megtört alakját s aztán úgy érezte, hogy sírnia kell, erősen sírnia. Odafent az ablakban az asszony alakja is egyszerre összecsuklótt, a karok lehanyatlottak s az álmodozó arc az ablakpárkányra borult. Az asszony fájdalmas, felcsukló zokogása lehallatszott I a parkba. A kérdésnek ilyetén megoldása csak a városok tömörülése révén a városok országos nyugdíjintézetének megalkotásával érhető el, melyre nézve az előmunkálatok sürgősen foganatba volnának veendők. Az előmunkálatok között legfontosabb egy mathematikai mérleg készítése, mely a városok országos nyugdíjintézetének jövedelmeit és várható terheit a valószínűségi számitás törvényei szerint kiszámítván, megállapíthassa, hogy milyen feltételek mellett volna egy ilyen országos nyugdíjintézet létesíthető. Szükséges, hogy a mathematikai kérdőpontokat egy felkérendő mathematikus és a városok ügyeinek ismerői együttesen megállapítsák s azokra a városok polgármesteri hivatalai a felvilágosításokat megadják, melyek után a városok országos nyugdíjintézete megalkotható lesz. Panama-Margitsziget. Az Egyesült államok polgári és katonai notabilitásainak jelenlétében Wilson elnök megnyomta egy villanyos vezetéknek a gombját és ezen nyomás eredményezte, a több ezer kilométer távolságban levő panama csatorna utolsó, ezer és ezer kilogramm dynamittal felszerelt, aknájának a felrobbanását. Hatalmas föld és kő tömegeket vetett a robbanógázak ereje a levegőbe és el volt hárítva az utolsó akadály, mely meggátolta az Atlanti-óceánnak a Csendes tengerrel Középamerikában való egyesülését. Befejezéséhez közeledett immár az uj kornak egyik legnagyobb kulturfeladata, melynek hordereje ki számithatatlan, gazdasági és etimológiai perspektívái beláthatatlanok. A panamacsatorna örök emlékműve lesz tervezői és megalkotói merészségének és zsenialitásának és a késő utókornak fogja hirdetni annak a népnek és nemzedéknek polgári erényeit és életrevalóságát, mely ezt a nagy munkát 12 milliárd korona költséggel létre bírta hozni. Ez alatt Budapesten mi történik ? Talán a magyar kormány teje is megnyomott egy villamos gombot, mely két óceán egyesülésének utolsó akadályát légberobbantja ? Nem ! a robbanás, melynek zaja a fülünkben viszhangzik, egész más természetű. Egy kloaka a benne felhalmozott rothadási gázok nyomásának ismét nem bírván ellentállni, szétrepedt, és undok tartalma szétfolyva táplálja, dagasztja és növeli azt a sártengert, melynek undok bűze és miazmái minden egésszéges szerves lényt végpusztulással fenyegetnek. És a sorsnak sajátságos iróniája úgy akarja, hogy ennek a piszokbombának emlékezete Magyarországnak egyik legbájosabb pontjához, a Margitszigethez tapadjon. Győzzük le a tiszta emberben a piszok láttára mindig feltámadó undort, és vegyük az immár Margitszigeti botrány néven ismeretes eseményt szemügyre Magyarország legnagyobb panamistája (azt hiszem, hogy mindenki ismeri) egy örömház létesítésére oda ígérte az ehhez szükséges engedélyt, de ezt az Ígéretet élői e megfizettette. Nézetem szerint egy nyilvános játékbankot megilleti az örömház elnevezés, mert a játék- szenvedély kiaknázása erkölcsi szempontból ugyanazon megítélés alá esik, mint a nemi prostitúció pedig a modern társadalom egy sebe, melyet nyílt állapotban kell kezelni, mert azt megszünteti, illetve teljesen begyógyítani nem lehet. Ep ezért nem érheti erkölcsi szempontból gáncs azt a köztisztviselőt, kit hivatása akár orvosi, akár közigazgatási minőségében arra kényszerít, hogy annak szabályozásával foglalkozzék. Nézetünk szerint a játékszenvedélynek nyilvános ellenőrzés alatt álló helyen való kielégítése talán kevésbé veszélyes, mint az obskúrus club- bokban és kártyabarlangokban folytatott szerencsejáték, melyből csak az emberiségnek legaljasabb salakja húz hasznot Mindenesetre kívánatosabb, ha a pinkapénzek egy része az idegen- forgalom- emelésére és a közjótékonyság céljaira lesz fordítva, mintha a játékszenvedély gyógyíthatatlan betegjeinek, vére csupán a lebujok hiénáinak hizlalására szolgál. ‘VJá?.
