Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-26 / 43. szám

TOLNAMEGYEI KOZLONV 1913 október 26. 2 az általános jövedelmi pótadó is benne fog­laltatik, holott ez utóbbi a községi, adók kivetésénél alapul nem szolgálhat. Tehát a jelzett összegeknek csak mint­egy kétharmad része az, mely után köz­ségi adó vethető ki, azt pedig nagyon könnyű kiszámítani, hogy minden 100.000 korona megterheltetés még 100.000 korona alappal biró városoknál is egy százalék pótadó emelkedést jelent, az ennél kisebb alapú városoknál pedig kettő, sőt három­négy százalék póladó emelkedés járna min­den bármi célra kiadott ezer korona nj'O- mán. Ha a fenti adatokat tekintetbe vesz- szük, egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy a városok túlnyomó része még nem készí­tette el a törvény által követelt nyugdíj- szabályzatot, illetve meglévő nyugdijsza- bályzatát nem módosította a törvény kö­vetelményeinek megfelelően, mert ez a köz­ségi háztartásra oly megterheltetést jelent­het, mely annak egyensúlyát teljesen fel­billenti. Nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk azt a körülményt sem, hogy már a tisztviselők fizetésrendezése is egyes cse­kély adóalappal biró és éppen ezért nagy pótadókkal dolgozó városokban oly törek­véseknek adott tápot, melyek a városok visszafejlesztésére irányuló akciót szülték és ha ez nem vezet is eredményre, két- ségtelen, hogy a városoknak a nyugdíjjal és pedig az állami mértékben megállapított nyugdíjjal való megterheltetése ezeknek a törekvéseknek csak újabb tápot szolgál­tatna. Úgy ezek a törekvések, mint a tiszt­viselők és a városi polgárság békés együtt­működésének szempontja kívánatossá teszik, hogy a nyugdijkérdés oly módon oldassák meg, hogy a tisztviselők nyugdíjaztatása a város házi pénztárának esetről-esetre túl­ságosan való megterheltetése nélkül legyen eszközölhető. Míg a nagy tisztviselői létszámmal és milliós budgettal rendelkező városoknál a .tisztviselők nyugdíjazása a városi háztar­tás mérlegét nem befolyásolja szembetünő- leg hátrányosan, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dol­gozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége folytán könnyen jöhetne abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjazni, a hátam mögött összesúgtak és sajnálkozó pil- j lantfisokat vetettek rám. Nem törődtem semmivel, de végül mégis le kellett mondanom az eredmény reményéről. Es úgy mentem el, hogy többé nem fogom az asszonyt látni soha. Ki tudja, a világ melyik tájékáról kerü't e kis szigetié és hova ment ismét ? En nein is láttam soha. Azóta —■ huszonöt éve, kedves barátnő n 1 — sokszor gon­doltam rá, talán életem minden elmélyült percé­ben és láttam tinóm virágtestü, össze csuk lőtt alak­ját a tengerparti ablakban, de igazában fellelni nem tudtam sehol. Vége, Sokszor sirni szeretnék az elkeseredéstől, hogy a szeszélyes véletlen és a buta sors annyi asszonyt sodort már elém és annyi nő barátságával, szerelmével ajándékozott meg, csak épen ezt rejtette el előlem. És ma este is, az imént, ezen a csodaszép alkonyaton is ő rá gondoltam, ezért sóhajtottam, ezért ren dűltem tneg . . . Bocsássen meg, ha őszinte val­lomásom valahogy megsértette az öt\. tioom érzé­kenységét s hozzám való vonzalmának harmoniá ját, drága barátnőm . . . A férfi elhallgatott s az asszony finom, hervadt arcán valami fájdalmas merevség rajzo­lódott. így ültek egy ideig, majd az asszony meg­szólalt. — A történet csakugyan kedvesen oktondi volt, édes barátom. Most megengedem, hogy le- sétáljon egy kissé a parkba és egy ideig még e ami a nyugdíjalap elégtelensége folytán a városi háztartás terhét képezvén, ezt rend­kívül hátrányosan befolyásolja, különösen a fentebb érintett oknál fogva, hogy ezen városok adóalapja oly csekély, hogy min­den újabb megterheltetés a községi adó­pótlékot rohamosan felszökteti. . A községi adópótléknak, különösen a tisztviselői fizetések, de még inkább a tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcsolatban emelkedése nagymérvű súrlódások előidé­zője lehet, amint dz tényleg a városi tör­vény végrehajtása alkalmával több város­nál tapasztalni voltunk kénytelenek. Már pedig a tisztviselők és a közönség harmo­nikus együttműködése a városok fejlesz­tése szempontjából nemcsak kívánatos, ha­nem elengedhetetlen feltétel. Éppen ezért lehetőleg el kell távolí­tani minden olyan kérdést, mely ennek a harmonikus együttműködésnek megzava­rására alkalmas volna, csökkenteni kell a súrlódási felületet, hogy a városi lakosság ne érezze lépten-nyomon a városi kor­mányzat költséges voltát és ne érezze kü­lönösen a kormányzatnak már aktiv részt nem vevő tisztviselőinek nyugdíjaztatása révén ráháruló terheket. A közvetlen nyug­díjaztatás és az ennek terhétől való féle­lem számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdíjba menni és viszont maga a tisztviselő is bármeny­nyire érzi is erejének fogytát, nem szíve­sen teszi ki magát annak, hogy mint pol­gártársai terhére élősködő tekintessék és igy inkább viseli bármily fogyatékosán is hivatalának terheit, hogysem nyugdíjazta­tását kérje. Mindezek az okok, amelyeknek sorát egyébként még szaporítani lehetne, érthe­tővé teszik a városi tisztviselők nyugdija kérdésének olyatén megoldása után való törekvést, mely mig egyrészt a tisztvise­lők érdekét a legteljesebb mértékben ki­elégíti és ezzel a városok közigazgatásá­nak nagy érdekét szolgálja, másrészt le­hetségessé teszi ezt a városok háztartásán nak oly megterheltetése nélkül, mely meg­terheltetést nagyobb községi pótadóval operáló városokban a polgárság majdnem képtelen elviselni. fölött az emléke fölött álmodozzon. De aztán egy fél óra múlva jöjjön fel a szobánkba, mert hűvös az éjszaka és meghűlhet. Majd odalentről nézzen fel az ablakunkra és én inteni fogok, hogy mikor jőijön fel. Adieu ! Az asszony felkelt és a terrasszon végig­menve, eltűnt a hotel halijában. A férfi lesétált a parkba és egy padra ülve, csakugyan álmodozni kezdett. Egyszerre csak észrevette, hogy az idő előrehaladt s neki fel kell mennie. Felállt és az asszony utasítása szerint fel­nézett a hotel ablakra. Amit látott, attól hirtelen riadtan kezdett verni a szive. Az ablakban egy asszony állott, virágos kimonó omlott le alakján, a karjait a feje fülé fonta és úgy bámult le ál modozva a tengerre.: A férfi megdöbbenve nézte a képet, /amely hasonlított egy régi ' fantomhoz, de mégis más, egészen más volt Nézte öreg barátnője álmodozó, fáradt arcát, rézt > I finom, de hervadt karjait, megtört alakját s aztán úgy érezte, hogy sírnia kell, erősen sírnia. Odafent az ablakban az asszony alakja is egyszerre összecsuklótt, a karok lehanyatlottak s az álmodozó arc az ablakpárkányra borult. Az asszony fájdalmas, felcsukló zokogása lehallatszott I a parkba. A kérdésnek ilyetén megoldása csak a városok tömörülése révén a városok or­szágos nyugdíjintézetének megalkotásával érhető el, melyre nézve az előmunkálatok sürgősen foganatba volnának veendők. Az előmunkálatok között legfontosabb egy mathematikai mérleg készítése, mely a városok országos nyugdíjintézetének jö­vedelmeit és várható terheit a valószínű­ségi számitás törvényei szerint kiszámít­ván, megállapíthassa, hogy milyen feltéte­lek mellett volna egy ilyen országos nyug­díjintézet létesíthető. Szükséges, hogy a mathematikai kérdőpontokat egy felkérendő mathematikus és a városok ügyeinek is­merői együttesen megállapítsák s azokra a városok polgármesteri hivatalai a felvilá­gosításokat megadják, melyek után a vá­rosok országos nyugdíjintézete megalkot­ható lesz. Panama-Margitsziget. Az Egyesült államok polgári és katonai notabilitásainak jelenlétében Wilson elnök meg­nyomta egy villanyos vezetéknek a gombját és ezen nyomás eredményezte, a több ezer kilomé­ter távolságban levő panama csatorna utolsó, ezer és ezer kilogramm dynamittal felszerelt, ak­nájának a felrobbanását. Hatalmas föld és kő tömegeket vetett a robbanógázak ereje a leve­gőbe és el volt hárítva az utolsó akadály, mely meggátolta az Atlanti-óceánnak a Csendes ten­gerrel Középamerikában való egyesülését. Befe­jezéséhez közeledett immár az uj kornak egyik legnagyobb kulturfeladata, melynek hordereje ki számithatatlan, gazdasági és etimológiai perspek­tívái beláthatatlanok. A panamacsatorna örök emlékműve lesz tervezői és megalkotói merész­ségének és zsenialitásának és a késő utókornak fogja hirdetni annak a népnek és nemzedéknek polgári erényeit és életrevalóságát, mely ezt a nagy munkát 12 milliárd korona költséggel létre bírta hozni. Ez alatt Budapesten mi történik ? Talán a magyar kormány teje is megnyomott egy villa­mos gombot, mely két óceán egyesülésének utolsó akadályát légberobbantja ? Nem ! a robbanás, melynek zaja a fülünk­ben viszhangzik, egész más természetű. Egy kloaka a benne felhalmozott rothadási gázok nyomásának ismét nem bírván ellentállni, szét­repedt, és undok tartalma szétfolyva táplálja, da­gasztja és növeli azt a sártengert, melynek un­dok bűze és miazmái minden egésszéges szerves lényt végpusztulással fenyegetnek. És a sors­nak sajátságos iróniája úgy akarja, hogy ennek a piszokbombának emlékezete Magyarországnak egyik legbájosabb pontjához, a Margitszigethez tapadjon. Győzzük le a tiszta emberben a piszok láttára mindig feltámadó undort, és vegyük az immár Margitszigeti botrány néven ismeretes ese­ményt szemügyre Magyarország legnagyobb panamistája (azt hiszem, hogy mindenki ismeri) egy örömház léte­sítésére oda ígérte az ehhez szükséges engedélyt, de ezt az Ígéretet élői e megfizettette. Nézetem szerint egy nyilvános játékbankot megilleti az örömház elnevezés, mert a játék- szenvedély kiaknázása erkölcsi szempontból ugyan­azon megítélés alá esik, mint a nemi prostitúció pedig a modern társadalom egy sebe, melyet nyílt állapotban kell kezelni, mert azt megszün­teti, illetve teljesen begyógyítani nem lehet. Ep ezért nem érheti erkölcsi szempontból gáncs azt a köztisztviselőt, kit hivatása akár orvosi, akár közigazgatási minőségében arra kényszerít, hogy annak szabályozásával foglalkozzék. Nézetünk szerint a játékszenvedélynek nyil­vános ellenőrzés alatt álló helyen való kielégítése talán kevésbé veszélyes, mint az obskúrus club- bokban és kártyabarlangokban folytatott szeren­csejáték, melyből csak az emberiségnek legalja­sabb salakja húz hasznot Mindenesetre kívána­tosabb, ha a pinkapénzek egy része az idegen- forgalom- emelésére és a közjótékonyság céljaira lesz fordítva, mintha a játékszenvedély gyógyít­hatatlan betegjeinek, vére csupán a lebujok hié­náinak hizlalására szolgál. ‘VJá?.

Next

/
Oldalképek
Tartalom