Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-12 / 41. szám
0 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 október 12. az egész interpelláció igen érdekes gondolatok felkeltésére alkalmas. A másik interpelláció már nem ilyen házi interpelláció volt s a polgármester nem is adott rá választ. Ez t. i. azt firtatta, hogy ismeri-e a polgármester a városi szervezési szabályzat azon rendelkezését, amely a képviselő testületi tagok rendkívüli közgyűlés összehi vasi jogát szabályozza ? Ha nem ismeri, miért nem ismeri ? Ha ismeri, miért nem hívta hát össze a nagyközséggé való visszafejlesztés tárgyában összehívni szabályosan megkért rendkívüli közgyűlést ? Szulimán György kérdezgette mindezeket a polgármestertől, azonban arra való tekintettel, hogy e miatt már úgyis feljelentették az alispánnál, az interpellációra nem válaszolt. Aminthogy mit is válaszolt volna. Aztán jött a város nagyközséggé való visz- szafejlesztése tárgyában mozgalom indítása iránt beadott kérvény. A tanács javaslatát dr. Török Ottó ügyész indokolta, azonban Szulimán György -és társai nem hitték el, a miket a kérvény alaki szabálytalanságairól mondott. Tény, hogy a kérvény nem egészen szerencsésen van fogalmazva abból a szempontból, hogy sokat markol. A vita folyamán azonban tisztázódott a kérvény tulajdon- képeni célja, amint azt Boda Vilmos is kifejtette, hogy itt tulajdonképen egyelőre arról van szó, hogy a nagyközséggé való visszafejlődés iránt mozgalom indittassék-e, vagy nem ? Ebben hozott a képviselőtestület is határozatot és Ulfen határozatot is fogadott el lényegében 11 szótöbbséggel. Vagyis helges fogalmazással azt határozta a képviselőtestület, hogy célszerűnek lát egy sza bályszerü mozgalmat hivatalos formában a kép viselőtestületbői kiindulva, indítani, ha az egyidejűleg elrendelt megszavaztató s az előirt kellék igazolásául az adótöbbséget behozza. Igaz, meglehetős kegyetlen gondolat, hogy a polgármester maga járjon el a visszafejlődés érdekében, de hát az egész visszafejlesztési mozgalomból nálunk még |pn§ ire sem jutottak volna, ha a városi gazdálkodás irányzata vízvezetékkel, csatornázással s hasonló dolgokkal meg nem ijeszti a lakosság nagy részét s ezért kulminált a tanács javaslatait védő dr Leopold Kornél és Orffy Lajos beszéde is esWfc a formai hiba kérdésében s ezért nem akadt szóban és irásbaD komoly hang, mely a sajnos, el népszerű tlenedett városi politikát tárgyilagosan megvédni igyekezett volna. Ezután a fontos tárgy után a többi közgyűlési targypont már hamar ledarálódott. 2. A munkásbiztositó pénztárnak 344 | |-öl telket a vasúti gyalogjáró mellett 5000 koronáért eladtak. 3. Uj közvágóhid építését és erre 165000 korona kölcsön felvételét elhatározták. 4. A tisztviselőknek adott szabadságokról szóló jelentést tudomásul vették. 5. A választás alá nem eső képviselők névjegyzékének kiigazítására hivatott küldöttség tagjaivá megválasztották Török Béla, dr. Mayer Gyula és dr. Martin Józsefet. 6. A báró Augusz árvaházban 3 ingyenes és 2 félfizetéses helyet töltöttek be. 7. Dr. Németh Károly orvos lemondását elfogadták. 8. Az állami útnak a város két végén kőburkolattal való ellátásához 2000 Aki azonban ma a parlamentben Gerővel rendelkezik és aki oly széditően gyors politikai karriert csinált, Beöthy Pál, a képviselőházi elnök sem kerülte ki a csípős elmésséget. Mikor házelnökké lett, az egyik rosszmájú igy nyilatkozott : — Erre a Palira is bátran ráillik az a felköszöntő, amit Peitler váczi püspökre mondottak, mikor installálták : — Ami pedig érdemeit illeti, bátrak le- szűk azokra a — jövőben hivatkozni. . . . Mindebből pedig napnál világosabb' az, hogy árvíz, fergeteg, égiháboru, katonai létszám- emelés, rendes, pót és titkolt hitel, sőt a bankok — sztrájkja sem hallgattatja el a kedélyes táblabiró világadomázóit. A'yuS. I koronát megszavaztak. 9. Jelentést, hogy Öcsény község által a város ellen indított pert a város megnyerte, tudomásul vették. 10. A Konstanczer Károiyné által tett sir fentartási alapítványról az alapitó levelet megállapították. 11. Dancz Ferenc anyakönyvvezetőnek a kivonati dijak átengedése iránti kérvényét, elutasították. 12. A gazdasági ismétlő iskola épületeinek tatarozását jóváhagyták. 13. Az árvaházba a villamos világítás bevezetését elhatározták. 14. Barsi Mihály és Piszter Ferenc haszonbér leírás iránti kérvényét teljesítették. 15. Mehrwerth Lajos lőporraktár építés és Varga Jánosné házhely adományozás iránti kérvényét elutasították. 16. Behajtha tatlanná vált boritaladók leírását elhatározták. 17. Mozolán Ferenc, Varga Bonifác, Herbstszommer testvérek, Somogyi Rozália és Metzner József illetőségét megtagadták, Mester István, Tóik Simon Mária és Bogyai Márton illetőségét elismerték. 18 Békés József boritahdó visszatérítés iránti kérvényét elutasitották. A boritaladó leírás iránti kérvényeknek helyt adtak. Városok hitelligye. A magyar városok fellendülési korszaka sajátos véletlen folytán egybeesik a befektetési értékek piacán ik megromlásával. —Annakelőtte a budapesti nagy jelzálogintézelek községi kötvény- kibocsátása leljesen fedezte a városok hitelszükségletéi. De az utóbbi esztendőkben vidéki városainkban nagy kulturális és gazdasági fejlődés állott be, amely modern alkotásokra és létesítményekre serkentette a városok ügyeit intéző ujabu generációt. Ez a fokozott beruházási tevékenység már nem talált kellő anyagi fedezetet a városok rendes bevételeiben úgy, hogy egyszerre nagy kölcsönszükséglet támadt a vidéki városok ban, amely hozzáértő számítás szerint mintegy 500 millió koronára rag. A jelzálogpiacon beállott nagy üzlet csend mellett a községi kötvények kelendősége is tel jesen alászállott, a nagy magyar emissziós intézetek nem képesek fedezni a városok kölcsön- szükségletét és az utóbbi két esztendőben kiderült, hogy a magyar városok hiteligényeinek kielégítésére seholsem akad pénzforrás. Nem csoda, ha a kölcsönpiac e teljes be- dugu'ása nagy aggodalmakat ébreszt a városok vezetőiben és a hitelügy kérdése előtérbe került. A városok most lezajlott nagyváradi kongresz- szusán ismét ez a probléma foglalkoztatta a ma gyár kommunális élet legkiválóbb elméit, de meg valljuk, hogy ezek se tudtak orvosszert találni. A felmerült eszmék és tervek nem újak, de valamennyije abban a hibában szenved, hogy a városok hitelügyének javitását valamely uj szervezettől várja, holott egészen világos, hogy a hilel hiánya a világ pénzpiacainak mai konstellációjára vezetendő vissza. Amig a külföldi tőkepiacokon a magyar befektetési értéknek nincs kereslete az általános pénzpiaci depresszió folytán, addig sem miféle szervezeti reformmal nem keríthetünk kölcsönpénzt a városoknak és viszont, mihelyt záloglevelek és egyéb fix kamatozású értékek ismét nagyobb keresletnek fognak örvendeni a külföl dön: városaink hiteligénye az eddigi szervezet mellett is teljes kielégülésre fog találni. A baj nem a községi hitelügy szervezet lenségében rejtek,' hanem a világpiaci helyzetben és ezt semmiféle magyarországi hitelreform sem megváltoztatni, sem jóraforditani nem lesz képes. A városik hitelügyének problémája a kör négy szögüsitéséhez hasonló. Semmiféle panacea nem szerezhet a városoknak hitelt akkor, amikor a befektetési értékek piacán rosszak a viszonyok ; és viszont, nem kell semmiféle külön vagy uj intézmény ahhoz, hogy városaink kölcsön-szükségletüket fedezhessékj ha a nemzetközi befektetési piacon kedvező a helyzet és értékeinknek kereslete van. Ezt az egyszerű, de megdönthe.- | tetlen igazságot találják meg végre a magyar városok vnzetői, akikben újabb időben a vállalkozó szellem annyira feléledt, hogy a legkalandosabb kommunális üzletektől sem riadnak visz- sza, holott egy fillér siucs a zsebükben. Kötvénykibocsátási jog nem való az olyan városoknak, amelyek minden tőke nélkül száz milliós tőkéket igénylő földgázüzletekről álmodnak és egyelőre azon törik a fejüket, hogy miképen kellene oly szervezetet kiokoskodni, amelynek segítségével a sok száz milliós tőkét maguknak valahogyan megszerezzék. A katholikusok ünnepe. Négy nap tartózkodott nálunk P. Bangha Béla jézustársasági atya. S bár a naptárban nem volt piros betűkkel jelölve, erős a hitem és meggyőződésem, hogy sokunknak leikébe Íródott be e négy napos ünnep pirosán, emlékezetesen . . . Mert fenséges élvezetekkel teljes volt e négy nap. De nem is lehet ezen átélvezett napokon csak úgy egyszerűen, szürkén, napirendre térni. Mert hisz tüneményes konferenciai beszédjei, mint valami óriási reflektor vakító sugarai lövelltek be az intelligens közönség, illetőleg hallgatóság leikébe, szivébe, vallás különbség nélkül. S bizonyára megerősödést szereztünk azon állításról, hogy P. Bangha neve fogalommá vált ; az óriási tudás, gyönyörű tömör gondolatokkal, tündöklő eszmékkel telitett szónoklat fogalma ő. Mint egy kis fénybogárka a „Napközei“, vakító fényéhez viszonyítva; úgy sújtott, nyomott, de fölemelt; törpitett, de egyben fölmagasztalt bennünket hatalmas, megrázó beszédje. Lángoló szavai besurrantak a lelkek rejte- keibe és előhozta, megmelegitette, életre keltette bennünk a már — vagy még ? — homályos tapo gatódzó eszméket. Talpra állította sokakban a vallást, a hitet; a jellemet magasabb, tisztább légkörű piedesztála helyezve, tárta szemünk elé. Hány szároyaszegett, elkallódott, szunyókáló, vagy letárgikus lelket ráztak fel viharzó, — dörgő és ébresztő szavai ! Úgy hatott beszédje, mint a cikkázó villám, mely széthasítja a komor fellegeket és megtisztítja, megvilágítja a homályos tájat, ózondussá téve a légkört, megtermékenyítve a talajt. És azután egy kis permeteket is csalt ki I -zivek mélyes mélyéből . . . kicsalta a szemek tülrére a könnyeket! Olyan szemeket is szegett be e drága gyöngy, melyeken nem szokott gyakori vendég lenni — ez a kis jószág. Oly igen sokat megmagyaráztak ott . . . oly ékesen beszéltek e könnyek, mint talán — P. Bangha . . . A harmadik napon egy képet tárt a hall gatóság elé, az apácákról. Mintha liliomok és rózsák illata terjengett, szállongott volna a villanyvilágos légben. Liliomok, rózsák, a szeretet e földön élő áldozatai és áldozói Mert tán még soha egy, oly pokoli hévvel és szennyes kezekkel nem hajigálták meg ez önfeláldozás e hőseit, mint a „művelt“, a modern huszadik században ! Sárral dobálják azon magasztos lelkeket, kik a bölcsőtől a sírig, ott virrasztanak a szegény, az elhagyatott, a tehetetlen ember mellett ; virrasztanak, a szinte mérhetetlen szeretettel telt szivükkel. A kidobott gyermeket fölszedik az utca szennyé bői s anya helyett anyai szeretettel nevelik föl emberré, a társadalom hasznos tagjává. Az árvákat szivükre vonják, a rongyost és éhezőt táplálékkal látják el. De ki tudná elsorolni e földön élő angyalok tengernyi jótékonyságát ? ! . . . Oh, dobjátok el a logarithmusok könyvét, a kódexeket, a lombikokat. Azokból nem lehet kikeresni és megérteni ! Ide szív kell, teles-tele meleg szeretettel! —.— — Szívből jött a beszéd s meg is találta a hallgatók szivébe vezető utat. Pedig ez a legnehezebben feltalálható ut, a Világ minden utjai között ... S hogyne talált volna oda, Uram, Istenem ! Hiszen oly káprázatos szónoklattal, oly Legújabb rendszerű amerikai ÍRÓGÉPEK látható írással! Fő előnye: Az irás gyors elsajátítása. — Szalag nélküli berendezés. — Sokszorosítás. Ára 220y 290 és 400 korona Tcbb mint 160.000 darab forgalomban. Árjegyzéket és leirást szívesen küldünk. j Megtekinthető és megrendelhető: MOLNAR-féle könyv- és papirkereskedés Szekszárdi Kaszinó-bazár
