Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-21 / 38. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 szeptember 21. Az Országos Alkotmánypárt. Nem tartozunk ugyan a 67-ek közé, de azért elveink fentartása mellett szivcsen üdvözöl­jük gróf Andrássy Gyula zászlóbontását, mely múlt vasárnap ment végbe az ország szivében. Ezzel teljesedésbe ment az a régi vágy, hogy al­kotmányos eszközökkel meg kell állítani Tisza Istvánt és pártját az alkotmány rombolásában. Az Országos Alkotmánypárt 67-es alapon meg akarja szüntetni Magyarországon az erőszak ural­mát, a panamázást és vissza akarja állítani a megtépett alkotmányt, a békét és a közéleti tisz­tességet. A megbélyegzett, erőszakkal és pénzzel összegyűjtött munkapártnak vezetőivel együtt el kell tűnni a szereplés színpadáról. Hogy ez meg­történhessék, arra vállalkozott a megalakult tisz­tességes Országos Alkotmánypárt, amelynek pro- grammja nyílt és világos. Az uj párt tagjai között nem találunk pa­namistákat, hanem ott látjuk mindazon hatvan- hetes politikusokat, akik a magyar nemzetért, a nemzet boldogulásáért és nagyságáért tisztességes eszközökkel akarnak küzdeni. Gróf Andrássy Gyula beszédjéből röviden közöljük az alábbi jellemző kijelentéseket: Két ok vezet — mondotta .— hogy az uj 67-es pártot megalakítsam. Az egyik, hogy az alkotmányt napról-napra rombolják, a másik, hogy aki pedig ezt nyugodtan nézi, az frivol já­tékot üz a magyar nemzettel. Magyarország az utóbbi évtizedekben egészen a centralizmus felé haladt. Az ország ezt a fejlődést eltűrte, egy­részt a nemzetiségek miatt, másrészt abban a reményben, hogy az erős központi államhatalmat a parlament ellensúlyozni fogja. Már pályája kezdete óta folyton azon dol­gozott, hogy ezzel szemben a közszabadságok biztositassanak és az önkényt kizárja. Ebben a törekvésében mindig szemben találta magát gróf Tisza Istvánnal, aki mindig arra tört, hogy le­hető sok [hatalom öszpontosittassék a kormány és többség kezében, a többség legyen fegyel­mezve, egy-két ember irányítása alatt, akik igy az országot akaratuk szerint kormányozhassák. Tisza a házszabályokat feltétlenül szigorítani akarta, a szóló csak úgy, hogy a közszabadsá­gokat is megerősítsék. Tisza győzött és ma köny- nyebb meghamisítani a nemzeti akaratot, mint bármikor. A Désy-per bebizonyította, hogy a kor­mány már az állam pénzét használja fel politikai céljaira és a legszomorubb, hogy a biróilag meg­bélyegezett panama után is Lukácsot tovább tá­mogatta a többség, a főrendiház s utódja lett Tisza, aki szolidáris a múlttal. Reparációra nem is gondolnak. Maguk teszik lehetetlenné, hogy az ellenzék visszatérhessen, mert vagy elfogadja az ellenzék az érvénytelen házszabályokat, vagy pedig dulakodik és verekszik. Az elnök teljesen a pártszenvedély szolgálatába adta magát. Aktiv gót. — Fiatal férjecskék osontak a podesztához lopva, suttyomban, ők is kiváncsiak voltak a bugyogóra. Mert haj’h nem lehessen tudni ! — Legtöbb ember magáról ítél. Végre egy bankliu titkolózva, diszkréten, de annál állhatatosakban, suttogta utón útfélen, hogy ő tudja, kié a bugyogó. Egy karcsú, gyö­nyörű barna asszonykára fogták, hogy övé a csip­kés lelenc. Olyan diszkréten, olyan tapintatosan sugdosták a szenzációs fölfedezést, hogy a karcsú nő csomagoltatott és otthagyta Abbáziát — bugyogóstól. Notabene, a bugyogó gazdája nem is nő volt, hanem egy férfi, egy bécsi fehérnemű cég púderes arcú, festett hajú utazója. O eszelte ki ezt a „szellemes** viccet, az ő mintakollekciójából került ki a kis bugyogó, a szegény bugyogó, amit a kopasz bácsik és sze­relemféltő férjek féltékenységi rohamaikban dara­bokra tépdesve, magokkal vittek. Zsemley Oszkár. katonákat állítottak be a házba, hogy a képvi­selőket levághassák, anélkül, hogy á mentelmi jogot megsértenék. Ha a Gerő ügyben nem álla­pítják meg a mentelmi jog sérelmét, kiközösítik magukat a világ összes parlamentjeinek köréből, ha pedig elítélik az eljárás, akkor maguk ismerik el, hogy abszurdumot csináltak és nem érdeme­sek arra, hogy törvényeket alkossanak. Sajnos, ha nem sikerül őket megbuktatni, még sok u j merénylettel lesz dolgunk, mandátum- fosztással és egyébbel. MasyaroRzfis lótenyésztésének jelene. Irta: Báró Podmaniczky Gyula. .• s ■ # A lótenyésztés, akár a lovak létszámát és a tenyésztésnek ujabbkori haladását tekintve, akár a kormánybeli gondoskodás fokát, mely ez őstermelési ág állami támogatásában úgy régeb­ben, mint legkivált az utóbbi évtizedekben hagyo- mányszerüleg mutatkozik, kiváló helyet foglal el a magyar birodalom mezőgazdasága terén. Magyarország lóállománya az 1911. évi állatszámlálás alapján 2.001,399 darabra rúg, esik a négyszög kilométerre 7 darab. Összeha­sonlítva ez adatokat a többi európai országokkal, azt találjuk, hogy az 1907 évi állatszámlálás sze­rint Németországban 4.345,043 lóból esik egy négyszögkilométerre 8 0 drb, 1911-ben Magyar- országban (Horvátország kivételével) 2 001,399 lóból 7.1, 1911-ben Angolországban 2.023,711 lóból 6 4, 1909-ben Franciaországban 3.236,130 lóból 6.0, 1910-ben Ausztriában 1 802,748 lóból 6.0, 1910-ben Oroszországban 22,696,000 lóból 4.5, 1908-ban Olaszországban 955,878 lóból 3.3 darab. Ez adatokból kitűnik, hogy a lovak számá7 nak a területhez való Viszonyát illetőleg Magyar- ország az államok sorában a második helyen áll. A lovak számát a lakosok számához viszonyítva, Magyarország még kedvezőbb helyet foglal el, mig Németországban 1000 lakosra 67, Ausztria - ában 63, addig Magyarországban 110 drb ló esik. Legutóbb, 1895-ben, Magyarország lóállo­mánya 1.972,900 darab volt, ezzel szemben az 1911. évi áliatszámlálás szerint a lóáliomány 2.001,399 darab vagyis lóállományunk 28.499 darabbal szaporodott. Tehát szaporodott oly idő­ben, midőn a gazdasági viszonyok hátrányosan alakultak a tenyésztéssel szemben. Lóállományunk szaporodásával lókivitelünk mindenkor lépést tar­tott, igy 1911-ben lókivitelünk 62,551 darabra rúgott, 38.625,690 korona összértékben, az átlagár tehát 617.5 korona volt. A keleti származású se­bes, szívós és kitartó magyar lovat már régóta ismeri és becsüli egész Európa, sőt hirneve ennek határain kívül is ismeretes, ugyannyira, hogy például a japán kormány közel egy évtized óta állami méneinkből fokozatosan szerzett tenyész- anyaggal sikerrel alapított törzseket méneseiben. Magyarországnak kétmilliót meghaladó ló­létszámának még mindig tekintélyes részét kép­viseli az „Equees velox hungaricus“ elnevezés alatt régóta ismert, de a kor kívánalmaihoz ké pest jelentékenyen módosult kitűnő kocsis- és hátasló. Magyarország természeti viszonyait, égalja, talaja, közlekedési viszonyai s részben még külterjes gazdálkodása e lófajta tömeges tenyésztését igénylik. Ennek köszönhető, hogy a hadseregünk részére évente megkivántató pótló­szükségleten felül 50—65 000 darab lovat expor­tálunk külföldre s emellett állíthatjuk, hogy mi­nél több lovat visznek ki az országból annál töb­bet és jobbat tenyésztenek itthon. A hadi célokra alkalmas lóanyag fejlesz­tése és tenyésztése iránti törekvés tehát teljes sikerrel járt. A fő tenyésztési elvek és irányok betartása mellett azonban éppen a jelen időben szükséges az intéző körök fokozottabb tevékeny­sége a lótenyésztés irányítása és támogatása te­kintetében. Az ország gazdasági viszonyainak mindinkább az intenzív, belterjes kialakulása, s | nagy legelőterületeknek mivelés alá vétele, a közlekedési eszközök tökéletesítése, nagyban be­folyással vannak egy ország lótenyésztésére, s e befolyásokat kellett részben honorálni, részben ellensúlyozni a kormányzatnak, hogy lóanyagunk a változott viszonyok közölt is megtartsa kiváló fajjellegét, szívósságát, munkabírását, a különféle égalji viszonyok iránt való ellentállóképességét. Nagy súlyt kell fektetnünk főként a hátrányos keresztezések kizárására, mivel, sajnos, erre úgy a lónál, mint más állatfajnál 'is a gazdák min­denkor saját kárukra nagy hajlandóságot mutatnak. Az országos lótenyésztés vezetése a m. kir. földmivelésügyi minisztérium kebelében szerve­zett lótenyésztési főosztályban, illetőleg annak főnökében összpontosul. Ez nemcsak az állami lótenyésztési intézetek (ménesek és méntelepek) s ezek személyzetének összes ügyeit vezeti és in­tézi, de az országos főtenyésztés kérdéseibe vágó összes ügyeket is. Az állami lótenyész-intézetelc személyzete, a m. kir. honvédség állományába tartozó méneskar, katonailag van Szervezve. Szük­séges és előnyös a katonai szervezet már azért is, hogy-a személyzet gyakori változásoknak ne legyen kitéve, s hogy a kellő szakértő személy­zet mindenkor és minden körülmények között biztosítva is legyen. A kormány az ország lótenyésztésének fej­lesztésére a következő intézetekkel és intézmé­nyekkel gyakorol befolyást: A négy állami mé­nes (Kisbér, Bábolna, Mezőhegyesen és Fogarasj. A négy állami méntelep : (Székesfehérvár, Nagy­kőrös, Debrecen és Sepsiszentgyörgy). Évente a tenyésztőktől 3 évet betöltött, azonban 8 évnél nem idősebb méneket vásárol. Ezenkívül az őszi budapesti ménvásáron az állam a versenypályáról lekerülő angol telivér méneket vásárolja meg. A méntelepek ménszüksógletének fedezésére az állam magánménesek tulajdonosaitól vesz éves korú méneket átlagáron. Hogy a községek megfelelő, ménekkel legyenek elláthatók, a kormány évente körülbelül 300 éves méncsikót vásárol s ezeket 3 éves korig felnevelve, az alkalmasakat igen mérsékelt árban községeknek átadják. A ménte­lepek állományából kisorolt, de tenyésztésre még alkalmas méneket tenyésztőknek igen mérsékelt áron eladják. Az állami ménesek számfeletti állo­mányából kancákat adnak el oly árveréseken, melyeken csupán tenyésztők vehetnek részt. A kormány évente bizonyos összeget bocsát rendel­kezésre a lódijazásokra és anyagilag támogatja a lókiállitásokat. A megváltozott gazdasági viszo­nyok következtében a kormány évi segélyben részesít oly községeket, szövetkezeteket és tár­sulatokat, melyek közös legelőket tartanak fenn. Végül tetemes évi segélyben és dijakban része­síti a kormány az egyes lóversenytársulatokat. Hazánk lótenyésztését három csoportra osztatjuk: A) Az állami lótenyésztés, amelyre úgyszólván az egész ország lótenyésztése támaszkodik. (Állami ménesek és méntelepek.) B) A magántulajdonban levő ménesek lótenyésztése, melyek az állami ménesek működését vannak hivatva kiegészíteni a köztenyésztés érdekében. C) Az általános köz- tenyésztés, mely a fenti két csoportból nyeri élet­erejét s termeli, a tömeget. Magyarország lótenyésztésének jövője. Ma­gyarország, tekintettel lótenyésztésére, igen ked­vező helyet foglal el. Lótenyésztésének jellege ama típust foglalja magában, mely úgyszólván, nemcsak, hogy állandóan nagy keresletnek örvend, de mondhatni, hogy e lótipus kereslete évről- évre nagyban fokozódik is — ez a hadseregbeli ló — minden formájában, kezdve a könnyebb és nehezebb lovassági hátastól — a nehéz tüzér­lóig. Magyarország lótenyésztése a jövőben is, úgy mint eddig, nagyban fog emelkedni. Ennek biztosítéka a lóárak évről-évre mutatkozó tete­mes emelkedése, amely körülmény a lótenyész­tésnek fokozott jövedelmező voltát is eredmé­nyezni fogja, Az automobilok révén a vontatásnál ugyan sok eleven lóerő nélkülözhetővé vált, de ennek Műtrágya!! Szavatolt 18 %-os műtrágyát, szu­perfoszfátot,, kálisót, vasgálicot nagy és kis mértékbeni eladásra állandóan raktáron tart Sarkad! Andor a Műtrágyát Értékesítő Szövetke­zet Tolnamegyei képviselője Szekszárdon, a főpostával szemben. Eredeti MflliíllflV gyártmányú páros és páratlan sorú, va- === lIullllUl lamint mütrágyaszóró készülékkel ellátott vetöaépek, Bäcker ekék, valódi Rffayfarth valamint Pohl gyártmányú szölőpré­és zúzok nagy készletben kaphatók Sark ad í Andor SépraktörúUan Szekszárdon, ui da II Cilii MI1UU1 =— a főpostával szemben. =

Next

/
Oldalképek
Tartalom