Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-27 / 30. szám
1913 julius 27. 2 Igazán meddő nyarunk van, melyben rémé nyeink meghalnak. Ka valami fásult közöny fog karjai közé. Ami talán minden bajnak okozója, a balkáni veszedelem tovább tart. Az egymással szövetkezett államok most már a koncon — ami előre volt látható — összevesztek és a töröktől elfoglalt vitás területen folyik a vér. De a mi vérünk is folyik. Ka ha csendes nézői is vagyunk a háborúnak, azért gazdasági veszedelmét szörnyen érezzük. Máskor a nyárnak ezen a táján, már meg volt az aratás billansza és a pénzintézetek megnyitották az olcsó hitel zsilipjeit. Most még azok a pénzintézetek is zsilipet zárnak, a melyek eddig, habár vékonyan, a hitelnek némi kis erecskéjét áteresztették. Semmiféle vállalkozás nem lendülhet fel abból az egyszerű okból, mert semmire nincsen pénz. A jelzálogpiac terén vagyunk a legrosszabbul, hiszen zálogleveleink egész Kurópa pénzhiánya következtében visszaözönle- nek és jelzálogbankjaink kénytelenek tőkéjüket felhalmozni, hogy a beözönlő papírokat visszaváltsa. Ezért a vidéki takarékpénztáraknak vissz- leszámítoló intézetei nincsenek. Ka az a tőke, melyeket ők forgatnak, már régen ki van helyezve. E mellett a hazai betétek nem szaporodnak. Hiszen a drágaság úgyis az igényeket szállítja le. 8 mégis az emberek gondja súlyos, ki; vezető pedig ma nincs belőle. Széli Kálmán a hazai pénzintézetek országos ülésén, jóllehet nem akart Hióbként vcazhirckct pengetni, maga sem tudja, hogy egyhamar a mai közgazdasági feszültség változik-e, enyhébb lesz e? Pranger, az osztrák-magyar bank magyar származású vezértitkára nem tud egyéb kivezetőt a közgazdasági veszedelemből, mint azt, hogy a magyar középosztály fokozza le igényeit a minimumra. Es ha két ilyen közgazdasági kapacitás ekként nyilatkozik, ki az az optimista, aki hisz a viszonyok gyors változásában. Erről szó sincs! Méltán írhattuk tehát cikkünk címéül, hogy meddő nyárban vagyunk, a melyben a közgazdasági viszonyok változását váró reményeink éppen úgy elfagytak, mint ahogy az áprilisi fagy tönkre tette gyümölcsterméseinket. Ilyen viszonyok között hálás dolog lesz a Pranger eszméjére visszatérni és a legszigorúbb takarékosság elvét emlegetni. Hálás dolognak ez semmi esetre sem mondható, de viszont felette szükséges és kötelességét mulasztja a közvéleménynek minden orgánuma, a mely ebben a meddő nyárban éppen a legszükségesebb talca- rékosság elvét nem említi. A takarékosság elvének azonban fő megvalósítója a magisztrátus, amely a piaci viszonyok javításában tervszerű és egymásután való intézkedéseket tehet. Elvárjuk ebben a nehéz közgazdasági helyzetben a mngisztrátustól, hogy a közlakosság megélhetési viszonyaiban ennek segélyére siet. Ma már elmulaszthatatlan, hogy a mi városunknak is legyen közélelmezési politikája és hogy min dent inogtegyen, a legszükségesel b táplálékok minél olcsóbb megszerzésében. De ez magában véve még csak fél megoldás. Igazában a mai Sokáig kóboroltam a sziget hlls, magas fái alatt, hallgatva a madarak gyönyörű énekét. Estefelé fáradtan tértem vissza a Duna part'ára s frissítő kecsketejet inni bementem a part mellett levő csőszkunyhóba. Halkan esi kord ült, a léces kisajtó, amint n konyhába léptem. — Öreg, szolid tekintetű, ősz asszony fogadott, ki éppen kis szöszke unokájának adta a friss, moBt fejt kecsketejet. — Adjon Isten jóestét — köszöntöttem az asszonyt. .— Legyen olyan jó, adjon egy kis kecsketojet, megéheztem. Az asszony barátságosan végignézett, megtöltött egy bögrét tejjel, melléje szelt nagy darab kenyeret s mindekét jófalatot átadta nekem. Azután kinyitotta a szobaajrót s bekiáltott — Sándor, gyere ki, vendégünk van. Odabenn csoszogás hallatszott, azután egy faláb kopogása; majd megnyílt az ajtó — s egy zavaros tekintetű, görnyedt, fehérhajó aggastyán lépett hozzám. — Isten hozta az itiurat — dörmögte s azután karonfogva kivezetett a kunyhó elé. Ott letelepedtünk a padra. A kis unoka ott settenkedett körülöttünk. — Hát, hogy van öreg? — törtem meg a csendet. — Csak lassan, lassan — felelte maga elé bámulva a porba. — Már jó vóna a halál, hogy majd ott a másvilágon megmondjam az Istennek, hogy én nem vagyok áruló, hogy én nem tudtam elfogni a kémet; hogy én vitézül harcoltam a magyar szabadságért, hogy nem rajtam mullott, hogy elveszett az ügyünk 49-ben ....... — Itt megakadt. Én csudálkozra bámultam TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY nehéz időket csak azok élik át válság nélkül és számíthatnak a jobb idők erő duzzadására, akik ebben a nehéz időkben minden irányban a legszigorúbb takarékossággal rendezkednek be. Hogy a mostani meddő nyár ne »okiig tar- son, arról éppen a dolgozó társadalom nyugodt magatartása, takarékossági szelleme és bízva-bízása segíthet. ____ Két kép. Az évszázados magyar politika tükre az a kép, melyet visszasugároz az utóbbi csendes napok pár eseménye. Nem vetettek nagyobb hullámot sehol a népiélekben, a krónikások feljegyezték és átadták az országnak, mely minden emóció nélkül raktározta el emlékei közt. De a történetíró bizonnyal meg fog állani e napok esemó nyeinél, mert amik most történnek és történtek a maguk kicsiségében.is legnagyobb dolgok. Ezek azok a kis kövek, melyekben megbotlik a legnagyobb akarat, ezek azok a kis bűnök, melyek feltartóztatják a legnagyobb igazságokat, ezek az apró kis sugarak azok, amelyekből meg- szövődik az évszázados tehetetlen magyar politika, jobban mondva az évszázados magyar politika tehetetlensége. Mint a fel-fel dobott kő vissza-vissza hullik a földre, úgy tér vissza újra meg újra ez örök végzet. Csak egy-két szimptomát: Választásra készül egy kerület népe, a bi- harmegyei Berettyóújfalu. A függetlenségiek, va lamennyi szinmagyar gazdaember, összefognak a magák erejével a felülről jövő erő, erőszak ellen. Erőt szegeznek az erőszakkal szemben, becsületet a becstelenség ellen. S amikor odaát tobzódnak a pénzben, dúskálnak a sok jóban, lemondanak még a törvény által előirt fuvar és ellátási költségekről. A tisztaság, becsületesség, hazafiasság — a szónak igaz és nemes értelmében — megkétszerezi erejüket a megvásárolt, leitatott oláh hordákra és lezüllött dzsentrikre támaszkodó munkapárttal szemben s akkor jön a nemzeti szupremáciának, a fölényes magyar intelligenciának, a vezető magyar osztálynak egy dísze, aki hivatva kész arra, hogy a törvényre támaszkodva vezesse a választásokat s azt mondja ; Pajtásaim, mert azok vagytok a Kaszinóban — jó pajtásaim, ne erőlködjetek. Ha ezer többségetek lesz, ezret utasítok vissza. Mi győzni fognnk. így beszélik ezt a bihari urak. Nincs, aki ne higyje s nincs, aki megütközzék rajta. Megszokták. Ez igy megy Biharban. A régi bécsi módi ime kicsinek látszó dolgokban igy tér vissza. Es választani fog egy másik tősgyökeres magyar választókerület: Nyírbátor. Itt nincsenek — sajnos — oláhok. A közigazgatás — sajnos — függetlenségi. A választási elnök nem típusa a magyar választási elnöknek, ellenkezőleg : való bau becsületes és pártatlan férfi. A legutóbbi választásokon győzött is nehéz százezresek ellen a magyarság s most jön a régi lecipe. Megbontani a sort, kiragadni egy embert, aki álutakon ravaszai belopta magát a tömegek szivébe, aki rá. Nem értettem, hogy mit akar az öreg a szabadságharccal és az ő ártatlanságával. Vigasztalni kezdtem tehát. — Nem is bűnös maga öreg. Ártatlan maga. — Hej, de rámfogták. Az a Cibere "Gyurka ott Isaszegnél. Még a bátyám sem védelmezett. Rámfogták, hogy összejátszottam a kémmel és készakarva nem fogtam meg. Én pedig sánta voltam már akkor is, hogy tudtam volna megfogni a gaz osztrákot. Es hevádoltak aztán engem. Görgey hitt nekik s vasban, szuronyos katonákkal kísértetett haza. — Szegény anyámnak megiepedt a szive a szégyentől. Mert hát, hogy engem szeretett. .,. Itt megállt megint az öreg, hosszan vett lélegzetet, majd folytatta: — Aztán itthon éltem tétlenségben. Nem védtem hazámat. Nem védhettem hazám szabadságát. Mikor aztán elesett Világosnál a mi szent ügyünk, bezárkóztam ide, erre a szigetre ; nem szóltam senkihez, én hozzám sem jött senki. — Evekig szótlanul éltem s csak szórnom sorsomról gondolkoztam. — Elhaltak sokan mellőlem, csak feleségem s ez a kis unokára maradt meg, kik tudják azt, hogy én nem vagyok áraié. Zavarodott szemmel tekintett reám az agg, búsan lehajtotta fejét s lassan megeredtok könnyei*. A kis unoka oda sompolygott hozzá, vigasztalta, cirógatta a rendes gondolkozás kerékvágásából kizökkent szegény Gerő Sándort. Nekem pedig úgy tetszett, hogy a lenyugovó nap dicsőséges aranyfénnyel koszoruzta körül a méltatlanul szenvedett, derék magyar lelkű, béna öreg férfinak fejét. színleléseivel maga is hatalmasságot nyert s aztán kezdődjék elölről. > # Baltazár Dezső kálvinista püspök, a hajdan függetlenségi, a nemrég szocialista, a mohban radikális, a függetlenségiek vállain s a kisemberek erején felemelkedő Baltazár Dezső kálvinista püspök, ez volt kiszemelve felülről s ő bizonyára nem sok habozás után vállalta a hív és becsületes férfit felette megtisztelő szerepet. A lelke örülhet, ha látja magát abban a sorban, mely Beccsel való összeköttetésünk óta a történelem rendjén kialakult. A kacagányos kurucokból parókás és hajporos labancokká, a nyakas és becsületes kálvinistából alattomos, ra- vaszkodó, meghunyászkodó udvarnokokká váltak sorában most tetszeleghet már önmagának Balta zár, a földosztó, a papi javak szekularizálója, a jogegyenlőség hajdani hirdetője. Most még kissé szokatlan neki az uj gúnya, a munkapárti erkölcsöket kissé még restelli, a múltja még égeti a lelkét, a régi férfibecsület talán még okoz néhanapján, kellemetlen érzéseket : most még a püspök tír szemérmes, most még arról beszél igen-igen Ietompitott halk hangon, hogy a vallásegyenlőségi törvény tárgyalásakor a parlamentben akar lenni, mert tudvalevőleg a munkapárti Ház az álellenzékiekre hallgat legszívesebben, most még mer elvekről, meggyőződésről hallatni, de amint bent lesz testvérei között, el fog múlni tőle is a nagy hevület a népért, a jogegyenlőségért, el fognak halkulni a szavak, melyekkel ostorozza a kiváltságokat, nem fog már többé földet osztani, hacsak nem magának 8 a renegát, a dicstelen megalkuvók, az árulók megvetett seregében ott fog meglapulni, vagy kérkedni : ahogy neki diktálni, parancsolni fogják. S. H. KÜLÖNFÉLÉK. Családi kép. ... Az ölében kicsi fiú, Karján pólyás lányka . . , Boldogságtól remeg lelkem, Ezt a képet látva. Oltárképnek festeném, ha Én most festő lennék; Hogyha szobrász?! — akkor róla Ércszobrot öntenék. . . . Gyönyörű kép, nincs ennél szebb Széles e világon . . . . . . Kicsi párom két gyermekkel: Két rózsa egy ágon . . . (Bátaszék.) , . VARKONYI ISTVÁN. — Ügyészség köréből. Az igazságügymi- niszter Müller János bonyhádi járásbirósági jegyzőt a bonyhádi; dr. Gémessij István tamási! járásbirósági jegyzőt a tamásii ügyészségi megbízott állandó helyettesévé nevezte ki. — A kultuszminiszter köszöneté. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabó Ferenc szekszárdi nyugalmazott állami főgimnáziumi tanárnak, az itteni állami főgimnázium tanulói javára 400 korona lökével tett alapítványáért, köszönetét nyilvánította. — Iskolai gondnokságok. A állami iskolához Görbon gondnoksági elnökké Francsics Pál pincehelyi rk. plébánost, alelnükké Körtvélyessy László pinczehelyi körjegyzőt, rendes tagokká pedig Babai Péter, Somogyi Antal és Farkas Zsig- mond görbői lakosokat, a pinczehelyi állami iskolához elnökké Francsics Pál pinczehelyi rk. plébánost, alelnökké Niedermayer Gyulát, rendes tagokká Bognár Lajost, Nagy Rudolfot, Kelemen Gyulát, Ördög Lajost és Tantos Lajost nevezte ki a főispán. — Személyi pótlék. Szakály nagyközség képviselőtestülete Csukly Ignác főjegyző részére évi 800 korona személyi pótlékot szavazott meg. — A Máv. köréből. Pártay Béla vonatfékező és Barta Sándor hivatalnok Ujdombóvár- ról Pécs főpályaudvarra helyeztettek át. — Szabadalmazott találmány. Hartung Jakab lakatos Dombóváron ujitás gőzét ej ü szántóberendezéseken elnevezésű találmányára szabadalmat nyert. — 200 éves jubileum. Az idén 200 éve annak, hogy Tevel község lakói bevándoroltak. Ezen alkalomból Kircz I. mint a Polgári Olvasókör már sok éven át elnöke — előadást tartott Tevel község történetéből, melyet oly nagy közönség hallgatott meg, hogy az udvarban kellett az előadást megtartani. Mivel nagy az érdeklődés a történet iránt és az előadást nem hallgathatták sokan, Kircz István meg fogja azt ismételni. — Harkányi hír. Harkányból -írják nekünk, hogy az Anna-bál folyó hó 27-én fog megtartatni. Fürdő vendégek száma 1606.
