Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1913 Julius 20.

A háború szerzés nagy mestere rövid napok alatt, egész biztonsággal megcsinálja az európai háborút.

Boda Vilmos.

mert az el. mert

A munka.

Irta: Forral István.

Hallottam, hogy a „Molnár-féle nyomdai müintézet" f. hó 6-án tartotta fényesen sikerült ünnepség keretében fennállásának 50 éves évfordulóját.

50 év — nagy szó!

Nagy szó pedig különösen azért, az 50 év küzdelmes munkában telt abban az 50 évben sok véres verejték, sok szenvedés, sok kitartó buzgalom, sok öröm és sok csalódás van letéve. 50 év nagy idő — egy félszázad, mely évek felett, ha derűs napok is, de sok vihar hullámzott át. Az az 50 év sok mindenről tudna regélni!

S ha még meggondoljuk azt, hogy az az 50 éves terebélyes fa alapgyökere, a becsületes munka — mely nélkül fennállani alig tudott volna — ugye akkor egész lelkűnkben megilletődünk s a „munka" szentélye előtt szívesen hajtjuk meg áz elismerés és a jól megéraemlett tisztelet zászlaját.

Hm. A munka — a munka . ..

Lám, mire nem képeB az ember a kitartó szorgalommal. S különösen mire volt képes egy „magyar" ipari cég a munkásszorgalommal 1

Mert ne higyjük, hogy a „Molnár nyomda" pénzzel vásárolta meg a külföldi hírnevét; ne higyjök, hogy a protekció révén szerzett magának a külföld előtt olyan nagy elismerést s különösen ne higyjük, hogy ócska áruival vívott ki magának a külföld előtt annyi barátot és olyan sok elismerést, hanem főként a jó munkája által!

Nem érdekem, hogy a vállalatot dicshym- nuszokkal övezzem, de nem engedi — s nem engedheti meg a nemzeti önérzetünk, hogy ez felett a mi nemzeti kincsünk felett — mely már maga is jó nevet szerzett nemcsak a magyar névnek, hanem a magyar iparnak és piacnak is — csak amolyan közönnyel napirendre térjünk.

A hol a kitartó munka ilyen szép ünnepet ül, ott együtt kell ünnepelnie az egész nemzetnek, hogy megmutathassuk a bennünket amúgy is lebecsülő külföldnek, hogy ime nekünk is van ám — — — ha nem is annyi, mint ott!

Ne higyje azt a Nyugat, hogy a magyar „nomád és cigány nép" csak a csikókat tudja megütni, hanem dugjuk az orra alá a mi fejlődő iparunk gyümölcseit is, a mi iparunk munka- képességeit is, had prüszköljön tőle a sógor — meg a többi ! Rángassuk csak meg a kabátja szárát, hogy hát — ide süss, mi sem vagyunk ám Afrikába!

Milyen büszkeség dagasztja aztán a keblünket akkor, amikor egy ilyen kis hazai cég kél versenyre a külföldi nagy óriásokkal. Hát még ha minden iparágunkban sorompóba állhatnánk 1

Hej, milyen nagyra nőne akkor annak a kis maroknyi „hunger" nipnek a becsülete!

Pedig nekünk nagyon nehéz versenyre kelnünk. Nehéz, mert hiába a török-tatár veszedelmek nagyon visszaszorítottak a fejlődésbén s ha utói akarjuk érni a külföldet, kétszer akkora lépésben kell haladnunk. S hogy máris olyan tempóban haladunk, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a külföld kezdi már irigy szemmel nézni ami fejlődésünket. S amig a mi iparunktól félnek, vagy legalább is annak fejlődése elé akadályokat gördítenek — hej, hedig de sokat gördítenek ! — addig a mi iparunk mindig fejlődésben van.

De mi nem ijedünk meg azoktól az akadályoktól — nem szabad megijednünk! Mert ha tízszer akkora erőmegfeszitéssel kell is dolgoznunk, mégis meg fogjuk mutatni, hogy a magyar nem „lusta cigány nép", hanem önmagával nem kérkedő, csendesen, de annál nagyobb szorgalommal és munkával dolgozó nép !

Nem ijedünk meg a „sógor" ármánykodásától, ha a földig tiporja is az iparunk. Ha százszor lenyom, százegyedszer ismét felkelünk s majd kétszázadszor mégis csak mi leszünk a győztesek.

Nem kell más hozzá, mint rendíthetetlenül szorgalmas munka l

S ha majd az ország sok, a „Molnár félédhez hasonló iparvállalata, hasonló szorgalmas, kitartó és bátor munkával lép a „művelt" nyugattal versenyre és sok ilyen vállalat ünnepli az 50 éves évfordulóját, akkor nemcsak Magyarország ipara lessz hires, hanem gazdag, erős, józan és értelmes lakói is bámulatra ragadják az eddig még irigyeket, mert be fogják — be kell látniok, hogy a szorgalmas munkával mindent, még a nemzeti becsületünket is nagygyá tehetjük!

KÜLÖNFÉLÉK.

Az én rózsafám . . .

Volt egy szép rózsafám,

Illatos nemes fa .. .

Csodájára járlak Öregje-apraja.

Gondoztam, szerettem,

Vigyáztam is rája;

Vihartól is óvtam,

S hogy szél meg ne rázza ...

Meg van a rózsafa,

Van már egy virága;

Büszkén mutogatom . . .

. . . Most nyílik a mása.

Bátaszék,

Várkonyi István.

— Áthelyezések a Máv.-nál. Rácz Vilmos dombóvári fütőházi főnököt Fiúméba, — Karker Rezső kaposvári fütőházi főnököt pedig Dombóvárra helyezte át a Máv. igazgatósága. íj

menyei az ország lófajtájára nézve annyiban voltak befolyással, hogy a tulkomén vér tért nyert, épen olyan hatása lett az országos lótenyésztésre nézve a XV111. században azon körülmény, hogy a nagyobb és jelesebb ménesekben a spanyol vér lett alkalmazva.

E mellett szól ama körülmény, hogy hazánk régi ménesei legtöbbjében a tizennyolcadik században spanyol vérü fedező mének használtattak, mert e század elején és közepe táján a főrendek és nagybirtokosoknak kedvező, az ural kodó háznak spanyolországi birtokairól egyeseknek jelentékeny Bzámu mén ajándékoztatott s ily célból tekintélyes számú andalusiai ló is vásároltatott.

Hogy a spanyol fajta ló a szóba n levő században majdnem az egész világon a legkedveltebb volt, az ezen század szellemének, szokásának, igényének és ízlésének természetes és könnyen magyarázható következménye. Azon században majdnem mindent a formának áldoztak fel, amely ben az igazi és céltudatos eljárás alá lett rendelve a megszokott hagyománynak és divatnak, főkép pedig a tündöklő külsőségnek, a ló költségét is ezen fogalom szerint Ítélték meg s a kisebb termetű s igy jelentéktelenebb külsejű, de

izomzatában és egész szervezetével tehetségét ígérő keleti lovat, mely a legfárasztóbb meneteket kibírta s a hires spanyol lovat valódi erőben és képességében felülmúlta — megvetették, — miután mozgása és alkata nem volt szemre oly díszes, mint az andalusiai méné.

Nem csoda, hogy az általános Ízlésnek hódolva a magyar főurak és ménestulajdonosok is az Európában, Angliát kivéve, lábra kapott tenyésztési irányt követték s a diszfelvonulásokra 8 iskola lovaglásra minden esetre előnyösen használható spanyol fajtát kegyelték. A

Mig tehát a XVIII. században a főúri s igy jelentékenyebb ménesek fajta jellege az eredeti fajtától a spanyolhoz idomult, addig a nép kezén levő anyag — kivéve a német gyarmatokat, megőrizte régi alakját és eredetét, de gondatlan és mostoha kezelés folytán annyira törpült hogy hadi célokra vagy úgynevezett hintós vagy igás szolgálatra — edzettsége és jó vére dacára sem lehetett feltétlenül alkalmazni — mely kö rülmény az ország lótenyésztését komoly veszély elé terelte.

Ezt látva támadt a század vége felé azon eszme, hogy a kormány az általános tenyésztés érdekében állami méneseket illetve telepeket alapit.

— A kajdacsi ref. lelkészi állás betöltésére vonatkozó pályázat folyó hó 9-én lejárt. A pályázók nagy számmal vannak. A pályázati bi- ‘ zottság első helyen jelölte Kovács Ferenc tolna- némedi r. lelkészt, második helyen Benke Andor buzásbesenyói s. lelkészt, harmadik helyen pe- di<* Kása Ziigmond faddi s. lelkészt A választás elé — mely augusztus 3 án lesz — nagy érdeklődéssel tekintenek az egész egyházmegyében.

— Selyemtermelósünk idegen kézen. A selyemtenyésztési felügyelőségtől kapjuk a következő sorokat: E cimen a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi július 6-iki számában megjelent és be- bizonyitottan „Az Est“-nek folyó évi junius hó 21 iki számából szószerint átvett közleményre az ügy érdekében helyreigazításképpen az alábbiakat kívánjuk elmondani: Magyarországon 19 selyem- gubóraktár van és ezek az országos selyemte - nyésztési felügyelőség kezelése alatt vannak. Máskép áll a dolog a kilenc selyemfonodával és a Tolnán lévő selyemcéroázóval. A tolnai fonodát és a cérnázót a felügyelőség saját kezelésében tartja, de korántsem azért, hogy az állam a raa- gániparosok sorába álljon — amit nem is tartanánk helyesnek — hanem azért, hogy folyton kellő magaslaton tartsuk a selyemfonás technikáját és ezzel úgyszólván kényszeritsük a többi fonodát is, hogy a magyar selyem érdekében nagy gondot fordítsanak a fonás tökéletességére. Továbbá, hogy ezen fonodában begyakoroljuk a szükséges előmunkásokat és belföldi fonodái igazgatókat neveljünk. A többi fonodát bérbe adjuk, mert mint fentebb is megjegyeztük, az állam nem lebet hivatva mint monopóliumot űzni a selyemfonást. Hogy fonodáink bérletére eddig csak kül« földiek vállalkoztak, ennek oka — eltekintve attól, hogy minden fonoda legalább 300.000 korona forgó tőkét igényel — abban rejlik, hogy külföldi cégek hosszú tapasztalat alapján jobban ismerik és közvetlenebb összeköttetésben vannak a selyem világpiaccal és igy ezen a réven jobb eredménnyel foglalkozhatnak a selyemfonással, mint belföldi cégek. Ezen körülményben találjuk magyarázatát annak, hogy Olaszországban is — ahol a legnagyobb selyemiparral találkozunk — ezen iparág leginkább schweici és német kezekben van. így például a Schwarzenbach, Sigg és Keller, Rosenmund és Morf, a Schröder ház schweici és német cégek ma is a legelőkelőbb olaszországi fonoda tulajdonosok. Sőt Mailandban a schweici Bodmer ház — mely egy időbeu komáromi fonodánkat bérelte — külföldi, különösen schweici pénzzel alapította a Banco Sete-t, mely talán a legnagyobb selyemüzletet képviseli a kontinensen. Azonban koránt sincs elzárva az ut hazai vállalkozók elől, hogy fonodát béreljenek ugyanazon feltételek mellett, amint azt külföldiek teszik. De viszont nem mondható hátrányosnak az ügyre nézve az, ha fonodáinkat külföldiek bérelik. Országos m. kir. selyemtenyésztési felüguelőség.

— Ritka iskolai találkozó. A pécsi tanítóképzőben 45 évvel ezelőtt végzett volt növendékek találkozóra gyűltek össze e hó 17-én. Vármegyénkből Schuller József bátaszéki és Wágner Péter belaci nyug. tanítók és CsuUly Ignác volt tanító, jelenleg szakályi községi jegyző jelentek meg a találkozón, melyen a megjelenlek, a 45 évvel azelőtt még festő reményekkel teli ifjak, ma már mint adomázó öreg urak kedélyes ünnepséget rendeztek a viszontlátás emlékére.

— Kereskedelmi és iparkamarai közgyűlés. A pécsi kereskedelmi és iparkamara f. hó 17-én tartotta rendes közgyűlését, melyen többek közt tárgyaltatott Szekszárd r. t. városnak a jég - beszerzés tárgyában alkotott szabályrendelete, mit a közgyűlés változatlanul jóváhagyott.

— Tekeverseny Tolnán. A tolnai kaszinó julius 13-án tekepályaversenyt rendezett melyen az első dijat Wiltinger Ödön, a másodikat Kliegl Béla, a harmadikat- Dr. Fischer János nyerték, kiknek tiszteletére társasvacsorát rendezett | kuglizó társaság, melyen igen vig hangulat uralkodott.

— A dombóvári gimnázium kombinált Ugye végelintézést nyert, a kultuszminiszter Nessl Lajos lőcsei gimnáziumi tanárt Dombóvárra helyezte azzal a megbizással, hogy szervezze az intézetet. A rohamosan fejlődő város régi óhaja valósult meg ezzel a faktummal, most már csak erős kezű, szervező erejű vezetőre van szükség, akit Nessl Lajosnak, mint elsőrangú szakeröben, meg

J is fognak találni.

MAUTNER GYULA fo9technikus szekszárd,

■ ■ ■ Széchenyi-utca 169. szám. Kórház felé.

Műfogak készítése, foghúzás és fogtömésa

Ogf* Város által igazolt szegényeknek ingyen fogTelefon 107, Telefon 107.

húzás és tisztviselőknek kedvezményes árak.