Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-06 / 27. szám

TÓLNAMEGYEl KÖZLÖNY 3 1913 julius 6. tők 7400 korona keresethez jutottak, — 1912-ben pedig már 4.117,857 korona jö­vedelmet jelentett a selyemhernyó Magyar- ország földmiveló népe éppen legszegé­nyebb rétegének. Már 1912. évi júniusban fizették ki (1880 óta) a századik millió koronát a selyemtenyésztőknek. A selyemfonál legombolyitása nem nehéz testi munka, de nagy figyelmet és gyakorlottságot igényel és éppen ezért se- lyemfonódáinkban nehézségeket okozott az állandó képzett munkások hiánya.. Időbeli- leg körülbelül összeesett ezekkel a nehéz­ségekkel az a tervbe vett intézkedés, hogy az állam ezentúl csak 12 éves korukig gondos­kodik az elhagyott gyermekekről, aminek következtében évente mintegy négyezer 13 éves gyermek kerül ki a menhelyekből. A fiuk, mint tanoncok még csak elhelyez­kednek valahogy, de mi lesz a leányokkal ezen reájuk nézve éppen a legfontosabb életkorban! ? Szerencsésen oldották meg a kérdést a selyemfbnódák mellett épített munkásnő otthonok által. A tolnai otthon 120 leány befogadására 130,000 koronába került, a győri otthon 240 leány számára 200.000 koronába, a komáromi egyelőre 60, később szintén 240 leány számára rendeztetik be, sőt Lúgoson, Újvidéken, Pancsován és Mohácson is terveznek ha­sonló otthont az ottani fonodáknál. A gyer- mekmenhelyeken kívül a Liga, az árva­székek és még magánosok is küldenek gyermekeket az otthonba. A jelentésből látjuk és bárki szemé­lyesen is meggyőződhetik róla, hogy a leányok étkezése kitűnő, testsúlyuk nor­málisan gyarapszik, a tisztaságra nagy súlyt fektetnek, a gyermekeket ismétlő ok­tatásban és énektanításban is részesítik és őket felváltva a konyhában is alkalmazzák. A munkás leányok keresetéből napi 40 fillért ellátásuk részben való fedezésére fordítanak, keresetük egyéb részét posta­takarékpénztárban helyezik el számukra, ami évente átlag 200 koronát tesz ki fe­jenként úgy, hogy már 4—5 év után kö­rülbelül 1000 korona a megtakarított pén­zük és igy könnyen mehetnek férjhez, amit különben kiházasitási alapítványok is elő­segítenek. Az ellátás többi részét a gyári üzem fedezi, minek ellenében a gyáros kárpótlást nyer abban, hogy állandó és jól kitanit­Iölöm azt a rablóvezért. És most, hogy ide kül­dött, még ezerszerte jobban iszonyodom tőle. Etelka alig észrevehetően megremegettr.-— Miért ? — kérdé halkan. — Mert hitvány árulásért akarja vissza­adni a szabadságomat. Azt kívánja, hogy szol­gálatot vállaljak nálad, lopjam el a várkulcsot és az ő rabló népét bocsássam be a várba. Etelka kezet nyújtott neki. — Köszönöm őszinteségedet. — Becsületszavamat vette, de rablónak adott becsületszó nem kötelező-— Ahogy vesszük, — szólt elgondolkozva Etelka. — Ha az a véleményed, hogy kötelező, inkább leugrom a vár fokáról, de árulód nem leszek. _ / — Ülj le, te ritka derék férfiú vagy s azért nagyra becsüllek tégedet. Gergely lovag leült s még sokáig beszél­getett Etelkával. Négy nap múlva éjjel Uzdrál őrszemei tüzes szalmacsóvát láttak fellobogni a várfalakra fel­húzott póznán. Ez volt a jel, hogy a lovag kezé­ben van a vár kulcsa és ők belopódzhatnak a várba. Tüstént elindult egész csapatával. A fel­vonó hid lassan leereszkedett és a rablók lassan, egyenként surrantak át rajta. De amint beléptek, kétfelől nehéz bárdok zuhantak rájuk és lecsapták gonosz fejüket. Uzdrál hasztalan várta, hogy em­berei jelt adjanak a bátorságos bevonulásra. Rosszat sejtett és a hidról visszaparancsolta a rabiákat. Hajnalodott éá a várfalról véres fejek repül­tek közéjük. — Árulás! — sziszegte Uzdrál ajkába harapva. ható munkaerőhöz jut. Maga az állam sem az ellátáshoz, mint egyátalában a munkásnő otthonok fenntartásához sem­mivel nem járul, csupán most kezdetben az épületet bocsátja rendelkezésükre. Az elhagyott gyermekeknek ilyképpen bérfizetéssel járó munkára való alkalma­zása nemcsak az államot, községeket stfr szabadítja fel jelentékeny anyagi áldoza­tok alól, hanem magukban a gyermekek­ben is komoly erkölcsi erőket fejlesztett ki azáltal, hogy érzik, miszerint senki ke­gyelemkenyerére nem szorultak. A jelentés igen komoly aggodalmat keltő jelenségre is felhívja a közvélemény figyelmét. Szerinte most országszerte szer­veznek otthonokat anélkül, hogy azokban a munkásnők érdekei kellőképen meg len­nének védve és sürgeti, hogy az állam ezekben az otthonokban — miután a je­lenlegi törvényes intézkedések egyátalán nem alkalmasak arra — külön törvénnyel biztosítsa a munkásotthonokban a gyer­mekvédelmet. Ha azokra a szomorú kül­földi példákra gondolunk, amelyek bebizo­nyították azt, hogy mindenütt, ahol sok. gyermek volt gyárakban, vagy ezek mellett otthonokban felhalmozva, ez mindig a leg­súlyosabb visszaélésekre vezetett, mig az állam erélyesen közbe nem lépett. Mi is csatlakozunk Bezerédj Pálnak úgy iparunk, mint az otthonbeli gyermekek törvényes védelme érdekében Írott szavaihoz, amely védelem — a jelentés hangjából Ítélve — nagyon sürgősnek látszik. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyigazgató­ság a Vajda József állandó p. ü. dijnok nyug­díjazásával megüresedett állásra Erdey Róza kisegítő napidijast kinevezte. — Uj igazgató-tanitök. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök a következőket nevezte ki igazgató-tanítókká Tolnamegyében : Schlenker M. bonyhádi, Radios Gyula zombai tanítókat. í— Orvosi kinevezés. A szekszárdi munkás- biztositó és betegsegélyző pénztár igazgatósága dr. Horvát Alajos orvost Bátaszékre egyleti or­vossá nevezte ki. — Tanulmányul. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Pataki Jákót, a szekszárdi főgim­názium tanárát államsegéllyel Franciaországba tanulmányútra küldötte. — Jegyzőválasztás. Nagymányok községben a rendszeresített segédjegyzői állásra SoŐS István okleveles jegyző választatott meg. És most hirtelen, mint a villám, kicsapott a várőrség s Uzdrál embereit jórészt lekaszabolta. Maga Uzdrál is csak nagy nehezen menekült meg. Fekete lovag vezette a várőrséget. Másnap Etelka nyugtalanul várta Gergely lovagot, de nem jött. Kitekintett s látta, hogy paripája felnyergelve áll a várudvaron, Lesietett. Gergely lovag utrakészen lépett ki a szobájából. — Hová mégy ? —szólt megrettenve Etelka és hangjában eltitkolt fájdalom remegett. — Bocsáss meg, a mátkámhoz sietek. Etelka fehér lett, mint a halott. A vér mind a szivébe futott és olyan erőtlen lett, hogy majd leroskadt. — Csak holnapig maradj — kérlelte Etelka. — Nem lehet, a szivem már alig várja azt a gyönyört, hogy karomba zárhassam. — Isten veled! — sóhajtotta Etelka és kezét nyújtotta a lovagnak. Gergely megcsókolta, aztán paripájára pat­tant és kivágtatott a várkaptin. Etelka felván- szorgott az erkélyre. Onnan nézett a lovag után. A szeméből záporként szakadt a könny. — Óh én boldogtalan ! — nyögte, eltakarva arcát, mikor az ifjú eltűnt a szeme elől. A várudvaron állott egy fiatal hársfa. Ez alatt beszélgetett esténkint a lovaggal. És más­nap e hársfa alatt találták meg holtan. A mellé­ben tőr, a hársfa törzsén néhány vércsepp. Egyik karjával görcsösen ölelte át a hársfa fekete kér- 'gét... A vár rommá lett, köveit elporlaszolta az idő, de az öreg hársfa ott áll ma is. És vala­hányszor szél kerekedik a hegytetőn s megrázza a hársfa ágait, azok szomorúan sírnak. — Óh, én boldogtalan ! — sóhajtja az öreg hársfa és busán ingatja bozontos vén fejét. — Ki lesz az uj főispán? Simontsits Elemér főispán a bonyhádi választókerület orszá­gos képviselőjévé választatván, aktuálissá vált a megüresedett főispáni szék betöltésének a kér­dése. Eddig a legmegbízhatóbb h r Kovács S. Endre főispánságát emlegeti, de m is hir szerint Kovács S. Endre nem hajlandó nagy szeretettel kezelt gazdaságait elhagyni a neki amúgy is "fölösleges főispáni nobile offtciumért. Egy fővá­rosi lap a megboldogult Perczel Dezső fiának, Per erei Béla, a járásában népszerű bonyhádi főszolgabírónak a nevét is kombinatióba hozta, azonban az alig 1—2 éve főbírói székbe került fiatal Perczel Béla főispáni jelöltségének sem lehet ma még pozitív alapja. Vállalkozó külön­ben akad rá nem egy a munkapárti berkekben és hát mivel közjegyzőséget nem kaphat min­denki végkielégítésül, az ott kimaradottak poli­tikai quietálására jók a főispánságok. — Eljegyzés. Szirtes, Ferenc eljegyezte Fischer Arankát Dunaföldváron. (Minden külön értesítés helyett.) — Előléptetések a posta és távírdánál. A kereskedelemügyi miniszter posta- és távirda iroda­felügyelőkké kinevezte Barta Sz. Sándor (Paks) és Vad István (Dunaföldvár) posta- és távirda-fő- tiszteket ; első osztályú p. és. t. tisztté Plauder József (Dombóvár) másodosztályú p. és t. tisztet. — Egyházmegyei közgyűlés. A tolna-, bá­ránya-, somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye julius hó 9. és 10-én Horváth Sándor főesperes elnöklése mellett tartja Bonyhádon rendes évi közgyűlését, amelyen felbontásra kerülnek az újonnan választott egyházmegyei felügyelőre le­adott szavazatok jal A közgyűlés tárgyai között szerepelnek továbbá az ősszel megkezdendő zsinat képviselőire beadott szavazatok felbontása, leira­tok, átiratok bemutatása, főespéresi jelentés, bi­zottságok jelentései, javaslatai és a jövő évi köz­gyűlés helyének megállapítása. — Papi találkozó. Az 1893. és 1894. évek­ben felszentelt pécsegyházmegyebeli papok talál­kozóra jöttek össze junius hó 25-én a diósberényi plébánián, a plébános, Palkó József szives meg­hívására. A társak közül a találkozón megjelen­tek : Ábrahám István magyarszentistváni, Fetter Gyula értényi, Kain Ábel kisasszonyfai, Klein Tódor pélmonostori, Polgár János felsőmindszenti, Rudolf Mátyás hetvehelyi, Sehunk Ferenc felső- nyéki, Takács Mihály szebényi, Trinn János babarci és Varga Kálmán bedegi plébánosok és a házigazda testvérbátyja, Palkó István regölyi plébános. A szeretet lakoma alatt Palkó József szeretetteljes szavakban üdvözölte a megjelent oltártestvéreket, majd Varga Kálmán bedegi plé­bános jövő évre ő hozzá Bedegre invitálta talál­kozóra a társakat. Fesztelen kedélyes hangulat uralgott mindvégig a találkozón. — Esküvő. Urhegyi Bálint múlt hó 24-én vezette oltár elé a dombóvári rk. templomban Dalmán Annuskát. Wendl Gyula vármegyei Írnok szombaton tartja esküvőjét a szekszárd belvárosi templomban Harka Flórával. — Dobos István repülése. A fiatal pilóta, aki Szekszárdou sikeres mutatványos repülést végzett, múlt vasárnap Mohácson nagyszámú kö­I zönség előtt szép, bravúros felszállásokat rende­zett. Mohácsról másnap repülőgépjén Pécsre akart szállni, szándékát azonban nem koronázta siker, mert útközben Nómetbóly fölött baja történt a motorjának és igy kénytelen volt leszállani és az éjszakát Németbólyban tölteni. Dobos István más­nap reggel indult Pécsre. — Ujmisés Magyarkesziben. Péter és Pál apostol fejedelmek ünnepén mutatta be az Egek Urának első szentmiseáldozatát Magyarkeszi köz­ség szülötte : Fűzi József újonnan felszentelt pécs­egyházmegyebeli pap. Manuduktora Magyar Zsig- mond koppányszántói esperes-plébános volt, mig az ünnepi szónoklatot Sebestyén Károly faddi segédlelkész tartotta. Szentmise után az ujmisés megáldotta a megjelent oltártestvéreit: paptársait, majd édes szüleit, testvéreit, közeli vérszerinti rokonait s végül szülőföldje összes lakosait, mint akik közül emberemlékezet óta ő az első, ki Isten szolgálatára szentelte magát: ő az első magyar- keszii születésű felszentelt pap. Az ujmisés szülő­házánál délben ünnepi ebéd volt, mely alkalom­mal Magyar Zsigmond koppányszántói esperes­plébános az ünnepelt ujmisésre, Mozolányi István tamásii esperes-plébános pedig az ujmisés szüleire emelte poharát, szivhez szóló szavak és intések kíséretében. Mindkét beszédért az ujmisés hála­telt szavakkal mondott köszönetét; úgyszintén köszönetét fejezte ki a jelenlevő kerületi plébá­nosoknak az ő reá nézve legszebb ünnepélyen való megjelenésükért. — Értesítés. A pécsi m. kir. állami fém­ipari szakiskola igazgatósága az érdeklődőknek tudomására hozza, hogy a nyári szünidp előtt az utolsó kazánfűtői és gőzgépkezelői vizsga f. évi julius hó 6-án kezdődik. — Azután a legköze­lebbi vizsga .szeptember hó első vasárnapján lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom