Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 március 30. lehet csak alkalmazni a földmérős munkálatoknál, akik nem fogják mint eddig sokszor megtörtént — megrövidíteni a kisgazdát a nagybirtokos előnyére, avagy silány, célszerűtlen terveket készíteni. Láthatjuk mindezekből, hogy az uj tagósitási törvény legkisebb részletében is a nép s a kisgazda iparainak megvédését tartotta szem előtt. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő ur! I), lapja legutóbbi számában Szolimán György aláírással egy cikk jelent meg, mely azon I ürügy alatt, hogy a „Szekszárdi Újságának válaszol, azinte leplezetlen méri;e*kedé»sel támad a „Sz, LJ.“ cikkírójának. A „válasz4 tendenciája- hói valósággal kiordit az a meggyőzódés, hogy Szék szard jövendő holdogságának inegmcntőjc m „Szekszárdi Újság4 neki nein lel sző cikkének szerzőjében az én személyemet ismerte föl és ezért válaszának minden otrombaságát kizárólag nekem szánta. Szolimán Györggyel — akitől a szekszárdi törvényszék valami örökösödési pörben (közismert jóhiszeműségére' tekintettel) a vallomásának meg erősítésére szolgáló esküt megtagadta —— egyáltalában nem óhajtok és nem is fogok hírlapi vitatkozásba bocsátkozni, mert ellenfeleim meg- vAlogatásáhan is megvan a magam bizonyos Ízlése, Kilón ben mindazokra való tekintettel, akik Achim György említett cikkét olvasván, reám gondoltak —■ engedje meg a tekintetes Szerkesztő ur, hogy b. lapjában az alábbiakat el* mondhassam. A városvisszafejlesztési mozgalmat kezdettől fogva komikus erőlködésnek és a józan gon dolkozással ellenkező utópiának tartottam és éppen ezért abban m int újságíró sem pro, sem komra aktív részt nem vettem. Az egész erőlködést I nem tekinthetem másnak, mint a demagógia fog- csattog látásának, amely szociális érzésemmel és I fölfogásommal homlokegyenest ellenkezik, mert a szociális fejlődés biztosítását éppen az előre- és nem vissza hala dósban látóin még akkor is, ha az bizonyos tekintetben terhekkel és áldozatokkal jár. Az épitós mindig költséggel jár, de ezek n költségek, lm az épület már áll, busásan meghozzák a befektetett tőke kamatait. I)o fölösleges is erről többet beszélni I . . . A vissza fejlesztési mozgalomban csak ogy tényt fedeztem föl: azt, hogy annak a nálánál szükebb látkörü és kevesebb bájjal megkent polgártársak hiszékenységére utazó apostola alig tudja titkolni a lelke mélyén szunnyadó ama lunntikus képzelgését, hogy valamikor 6 lesz a visszafejlődött Szekszárd boldogító (?!) bírája . . . Kolosszális terv, de abból aligha fogja az A ebi in-tani Iván y bájának kilóit öregbíteni. (Cikkíró ur magán véleménye. A szerit.) közül a legidősebb orvos, a második tanár, a harmadik pedig az apja mesterségét tanuljn, jogász gyerek. — Hát volt elég gondod ? — 11 ogy volt e V Légy nyugodt, van még most is.- No de hát öröm is van. — Az igaz, hogy ókor-ókor, de csak nagyon ókor, az is van. Biztositlnk, hogy drága örömeim vannak. — No de megállj, bemutatom legalább feleségemet. Csönget. — Bejön a szobaleány. — Parancsol nagyságos ur V- .Jöjjön be a feleségem az irodába egykét percre. — A nagyságos asszony nincsen most itthon. — Hát hol van ? — Nem tudom, hogy hová ment. Úgy gondolom vizitbe. A kisasszony is vele ment. — Jól van, mehet. — Bizonyára sajnálja majd, hogy nem ismerhetett meg. — Készemről is. Add át kézcsókomat neki. Te meg ne neheztelj, hogy feltartóztattalak munkádban. Este a ,,rlJajtpipá“-ban találkozunk, ba ráérsz. — Jövök. — Nagyon örvendtem. — Szervusz. * * * — Gondold csak mama, ki volt ma nálam. — Igaz, szólt a szobaleány, hogy az irodába akartál hivatni. No ki? — kérdé Sárnyué. — Találd ki. — Ugyan ne bolondozz ! Hogyan találjam én azt ki ? Mondd meg hát ki volt nálad ? — Dr. Tibor Alajos, miniszteri tanácsos. Hát aztán ki ez V Mindezek után talán nem is kell külön megemlítenem, hogy a ,,Szekszárdi Újság" nak azt a cikkét, amelyre az a bizonyos otromba válasz Íródott, nem én írtam, bár a cikkben foglaltakkal tökéletesen egyetértek. Hogy Szulimán ártatlanságom dacára is (már amennyiben bttti lett volna tőlem annak a cikknek megírása) engem támadott, abból a szives olvasó, azonképpen a nagy apostol hívői megállapíthatják, hogy menynyire alapos és biztos mindaz, amit mz az ember, aki után ők mennek, hirdet és cselekszik. C.-»ak I a veszett kutya szokta inegmarni azt is, aki őt I sohasem bántotta. Amidőn végül még egyszer kérem a tekintetes Szerkesztő urat, hogy e levelemet b. lapjában — amelyben megtámadtattam — leközölni aziveskedjék, vagyok tekintetes Szerkesztő urnák tisztelője Szék szórd, 191.Sí évi március hó 27. napján Kelskés Győző. I Az ellenzéki pártok fúziójáról. Az ellenzéki pártokon igen nagy fontosságú és Magyarország jövendő sorsára rendkívüli horderejű tanácskozások folynak a fúzió kérdéséről. A cél az, hogy az ellenzéki pártokat az eddigi ad hoc összemük 5dós helyett szoros, kompakt egységgé forrasszák. A kormánypárton érthető ijedelemmel fogadták a tervet, mert érzik az egyesülésben őket fenyegető veszedelmet. A fúzió célja lenne, hogy nagy, egységes ellenzéki pártot teremtsen, amely programmjából eliminál minden olv kérdést, amelyet az uralkow - . w dóliáz perliorrescál, amely tehát minden időkre biztosítsa a nemzet ós király közti összhangot; másrészt e nagy ellenzéki párt a széleskörű vá- I 1asz lójog alapján bevonja a parlamenti működésbe nz ország mindén produktiv elemét, a dől gozé> társadalom minden egyes tagját, ennek alapján független, jó közigazgatást, jogbiztonságot, tisztességes kormányzatot nyújtson. A közjogi kérdések egvszeramindenkori kiküszöbölésével az ország jólétének és közgazdaságának emelése lenne a fő programúi. Tagadhatatlan, hogy a közvélemény bizonyos szimpátiával fordult e terv felé, a kormánypárton pedig a legnagyobb megdöbbenést keltette. Hogy is ne; azt a mérhetetlen korrupciót, ami a mostani kormánypártban uralkodik, már megelégelte a nemzet. Piszkos választások, elnöki erőszakoskodások, a szabad vélemény megfojtása a parlamentben, teljesen elfojtják a nemzet igazi véleményét és csak a uépgyülések tiltakozásában, a törvényhatóságok, az ügyvédi kamarák állásfoglalásában nyilvánulhat a nemzet szabad akarata. De akkor minek a parlament egyáltalán. Többségi nbsolutizmus helyett mindenki szívesebben fogadja a királyi absolutizmust, aiuelv legalább a közpénzek tiszta kezelését biztosítja. Nagyon alaposan lehet tehát remélni, hogy a nemzet egy tisztességes, korrekt alapokon nyugvó — Volt iskolatársam. Nem ismertem meg I sehogyan sem, mert teljesen megváltozott. — Az előtt sovány, vékony gyerek volt. — Most meg erős, hatalmas férfi lett. — Az előtt német neve volt, most meg Tibor a neve. — No, uem valami nagyon magyar név ez I sem. — Dehogynem. Ti is magyar szó, meg bor | is az. Hát hogyne volna az magyar. — No de nem szép. — Olyan szép van, mint a német neve volt. — Hát mi volt a német neve ? — Träger Lujzi. — Hogyan ? Träger Lujzi ? — kérdé az ' asszony hangsúlyozva. — Igen, igen. Miért V — Mert az megkérte volt a kezemet és én nem mentem hozzá. — Téged kért volna meg ? — Engem bizony. — Említette ma, és azért mert kikosaraz- lad, nem is nősült meg többé. — Legényember maradt. — Ne mondjad ! ? — Azt mondta ma.- Es tudta, hogy én vagyok a feleséged ? — Nem tudom, mert én bizony meg nem mondtam neki. — (>h bizonyára tudta és megakart még egyszer látni, mert nagyon szerelmes volt akkor belém. — Hány éve annak ? — No ... úgy ... 28—29 éve. — Elég idő a kijózanodásra. — No csak ne gorombáskodjál. — Szó sincsen róla. De csak nem tételezed fel. hogy még most is szerelmes beléd ? — Leltet azt tudni ? pártot, mely a koronával való teljes összhangot és nemzet harmonikus fejlődését biztositja, bízatni ival megajándékozza. Azonban a fúzió a függetlenségi pártoktól mérhetetlen nagy áldozatot, elvének, sarkalatos alapeszméjének feladását kívánja; A personaiunio követelésének elejtését. Amiért harcoltak Bethlen, Bocskay, Rákóczi, Kossuth Lajos, amelyért annyi tenger vér folyt, a magyar nemzet teljes önállóságáért, most ejtse el a függetlenségi párt és mondja ki az Ausztriával való . egyszersmindenkori dualizmust, ami elengedhetlenüí közös ügyekkel, közösügyi szervek felállításával, ill. fenntartásával jár. Egy kissé furcsa, mondjuk nyíltabban érthetetlen ez a követelmény. Az ellenzék mintegy 120 főből áll. Ebből a 120 tagból száznál több a függetlenségi. Most ettől a száznál több függetlenségi képviselőtől kívánja a sokkul kisebb Andrássy és néppárti csoport, hogy ejtse e pártjának sarkalatos elvét: a personaluniot azért, hogy kormányképes legyen. Ezt az ideálirtást a kormány képességért nem helyeselhetjük és nem kívánjuk. Magyar- ország nincs arra rászorulva, hogy ügyeket közössé tegyen Ausztriával. A jelen helyzet lihet olyan, hogy nem alkalmas a dualizmus megszüntetésére és a tiszta personal unióra való áttérésre, de nem olyan reménytelen és nemzetünk nem olyan gyönge, hogy ezt a követelését a függetlenségi párt feladja. Állítjuk és hisszük, hogy nemzetünk van olyan életképes, van olyan erős, iiogv önálló létre képes. Mert, ha elismerjük, hogy Románia, Szerbia, Bulgária, Görögország, nem is szólva a parányi Montenegróról, önállóak lehetnek, miért tagadjuk meg ezt 20 millió lakost számláló nemzetünktől ? Dr Bognár Oszkár. KÜLÖNFÉLE K. — Kitüntetés. A király Harlikovits Mát'ás kalocsai crsekufiitlaltni jószágigazgatónak, odaadó szolgálata elismeréséül a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — Plébánosi kinevezés. Zichy Gyula gróf pécsi tuegyéspüspük Ander le József plébános elhalálozásával megüresedett kakasdi plébánosi állásra Waryn Manó pári-i plébánost nevezte ki. — Áthelyezés. A pécsi postaigazgatóság lUipiny Lajos p. t. s. tisztet Csáktornyáról Dombóvárra helyezte át. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület szervezkedő közgyűlését folyó evt április hó 4-én tartja meg Szekszárdon, a vármegye székhazában, SilllOlltsils Elemér főispán elnöklésével. — Nyugdíjaztatás és elismerés. A magy. kir. igazságügy miniszter D.iiiuy János szekszárdi kir. törvényszéki telekkönyvvezetőt saját kérelmére f. évi április 1-től nyugdíjazta és ez alkalomból sok évi ltü és buzgó szolgálatáért elismerését fejezte ki. — Úgy körülbelül leltet azt tudni. — Úgy e féltékeny vagy, öregem ? — Dehogy is! Hanem te szerelmes vagy megint, vén macskám ! No jól van, holnapra meghívom ebédre. Ma este úgyis találkozunk a „Tájt- pipá“-ban. * * * Dr. Tibor miniszteri tanácsos már várta Sárnyt a „Tajtpipá“-bun. — Szervusz Lujzi — üdvözölte őt Sáray barátságosan. — Szervusz Gabi! — Barátom — szólt Sáray sugárzó arccal — fölfedezést tettem. — No? — Mi lulajdonképen rokonok vagyunk. — Mi a manót ? Hát hogyan ? — Úgy mint az egyszerű ember mondta a bÍróság előtt, mikor kérdezték, hogy nem-e rokon a fölpörössel. — De igenis, távoli rokonok vagyunk, mert az öregapám az ő öreganyját akarta feleségül venni.- Hát mi hogyan vagyunk rokonok Gabi ? Ez újság előttem. — Mindjárt megmagyarázom. Azt mondta a feleségem, hogy ismer téged és te őt is ismered. — Lehetséges. De hogyan ? — 0 a volt Kapussy Jolán, akinek a kezét egyszer a volt Träger Lujzi megkérte, de szerencséjére nem kapta meg. — Hahaha ! Szerencséjére — nevetett most Tibor. — Úgy van. De a feleségem nagyon kiváncsi reád és nagyon szívesen lát holnap ebédre. — Köszönöm szépen, de el kell utaznom ! — — — — — — — — — — ??
