Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
1912 március 24. porodott. Haladását azonban nagyon hátráltatja a munkanélküliség, az életszükségletek folyton fokozódó drágasága, mely éppen a szerény keresetű munkásnépet érinti legsúlyosabban. Segélyezése országszerte mind szélesebb és szélesebb körre terjed ki, számos munkásnak nyújtja a szerény megélhetés anyagi eszközeit, sok árva felnevelését segíti elő, mely áldásos tevékenység nemcsak maguknak a segélyezetteknek és csa ládjaiknak, hanem az államnak és a társadalomnak is hasznára válik. Ezután részletesen foglalkozik a jelentés az egylet 1911. évi működésével. Bennünket tolnamegyeieket és szekszárdiakat is érdekel, mert látjuk, hogy itt is megkezdődtek a segélyezések. Rokkantaink : Bonyliádvaras- don : Jahny József bányatélül-, Bölcskén : Czi- bián Mihály gépápoló és Fekete János csizmadia, Dlinafölduáron : Finták Sándor és Halász Lajo3 cipészek, Groszner István kádár, Kókai István ács, Mess Mihály vendéglős, Pulay György uszály- kormányos, id. Takács János napszámos, kaddon : Meksz Ferenc fütő, Kocsolún : Breier Ignác cipész f, Pakson : Buklatits Mihály uszálykormányos, Sióagárdon .- Horváth György fafaragó f, Tolnán : Dallmann Gusztáv kötélgyártó, Guszter András molnár, Varga Sándor fütő és Vargay István hivatalnok. Szekszárdon február hó 18 ika óta az első rokkantunk : özv. Simon Józsefné szül. íázelestyei Klára, Bóday Gusztáv iparostársunk anyósa, kik élő tanúi és hirdetői az egyletnek. Hetenkinti segélyük életfogytiglan 11 korona 90 fillér. A szekszárdi 202. fiók 1908-ban alakult s elnöke P. Takács Gábor lett. Indítványára az első választmányi ülésen lelkes éljenzéssel itj. Leopold Lajost tb. elnökké választotta meg, kinek határtalan szociális érzülete és fáraszthatatlan ügyszeretete mellett haladt előre fiókpénztárunk úgy anyagiakban, mint erkölcsi tekintetben. Taglétszámunk mai állaga 282. Fiókunk fennállása óta 59 befizetést tartottunk, melyből az elmúlt évre 24 befizetés esik. A múlt évben 5 tagtársunk halt el. Külön alapunk, mely mulatságok rendezése és egyéb jótékony adományokkal gyarapodott, 1062 korona. Az 1911. évi bevétel 3994 korona 19 fillér volt. A nagy nyilvánosság előtt kötelességünk megemlékezni arról az örvendetes támogatásról, mely az intelligens osztály részéről nyilvánult meg irányunkban különösen mulatságaink alkalmával ; elsősorban ezt tb. elnökünk, ifj. Leopold Lajosnak köszönjük. Nemkülönben kerületünk országgyűlési képviselőjének : gróf Batthyány Tivadarnak a legmélyebbb hódolattal hajtjuk meg az elismerés és hála zászlaját, ki egyesületünket a magas kormány hathatósabb támogatásába ajánlta, az eddigi évi 5000 korona helyett jóval többet kért a kereskedelmi miniszter részéről. Kérjük őket, hogy továbbra is támogassanak bennünket törekvésünkben. Hogy egyesületünk hivatása magaslatán áll, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (dr. Hegedűs Lóránt képviselő előterjesztésére) 1000 koronával alapitó tagjaink soraba lépett, úgyszintén a Belvárosi Ki csodálkozhatott volna azon, ha Kárpáthy Pista mind gyakoribb vendég lett a képviselőéknéí. — Jó barátok, — szokták mondani, azért jár oly sűrűn hozzájuk. De az irigyek — ilyenek mindig akadnak bőven, — suttogni kezdtek. Hiszen ismerjük mi az ilyen sűrű vizitet s különösen, ha a képviselő ur nincs otthon. Hát szórakoztatni kell a fiatal asszonyt, aki — különös, — mintha vidámabb, egészségesebb lenne mostanában. Es szövődött a pletyka mind erősebben . . . Végre voltak olyan bátrak is, akik a férjnek is meg merték mondani, miről suttognak a szalonokban. Ez először ügyet sem vetett rá, de magában mérlegelni kezdte a dolgot ; s arra az okos következtetésre jutott: az asszonynak is kell valami szórakozás. Kezdte belátni, hogy ő bizony semmit sem törődik Irénnel. Mit is örülhet neki, aki alig tölt egy pár órát otthon, sőt a legtöbbször hetekig távol van . . .V Mi örömöt nyújtott ő eddig is az asszonynak ? Vagy elég-e az egy fiatal, egészséges leány- asszonynak, ha tudja, hogy férje sikereket ér el a képviselőházban s ünnepük mindenfelé V Neki talán férj kellett volna a szó teljes értelmében s nem férfi, aki egy fedél alatt akar élni vele ; de megfeledkezik feleségéről. Irén fiatal és szép s ő ezt csak most veszi észre. Eszébe jutott, hányán voltak, akik esengtek kezéért s ő lett a nyertes, aki a győzelem után alig törődött édes zsákmányával ; hamar elhanyagolta. ►S most azt suttogják, a főhadnagy barátságát fogadja. — Eh ! hitvány rágalom az egész ! S jaj annak, akitől származik ! Annyira mégsem enged4 akarékpénztár is 1000 korona összeget szavazott meg e célra. Megyék és városok törvényhatóságai nemes versenyre kelve egymással, iparkodnak e nagy kulturfeladat és közügy szolgálatába szegődni. Hisszük, hogy Szekszárd város és Tolnavármegye törvényhatósága sem lesz kivétel s mihamarább meghozza a maga áldozatát az ügynek. Reméljük ezt annál is inkább, mert bizonyosságot szereztünk a nyáron Simontsits Elemér alispánunk nemes munkásbaráti lelkületéről, amidőn a 12 ik órában mulatságunk megtartását tiltó, sérelmes rendeletit hatályon kivid helyezte miáltal anyagilag előbbre juthattunk. A szekszárdi 202. fiokpénztár évi gyűlése ma vasárnap, március 24-ikén délután 3 órakor lesz a „Szekszárd Szálló“ kistermében s óhajtandó volna, ha azon minél többen megjelenve, lelkesedést, erőt meritve, több és több uj tag tömörülne azon zászló alá, a melyre a „Mindnyájan egyért, egy mindnyájáért“ írva van. Koretzky János. TOLNAME GYEI KÖZLÖNY Március 15-iki ünnepély Tolnán. A tolnai iparosok olvasó egylete mint min den évben, úgy az idén is nagy ünnepség keretében és társas halvacsorával kapcsolatosan ülte meg 1848 március 15 ének emlékét. Sokan vettek részt az ünnepélyen és hal vacsorán az egyesület tagjain kívül is. Fekete Ágoston prépost-plébános emelkedett stilusu felolvasást tartott, az 1848 március 15-iki eseményeket ismertette, kiemelte a márciusi 12 pontból a sajtószabadság követelését, mélyebb vonatkozással méltatta a sajtó jelentőségét. A felolvasás az ünneplő közönségre nagy hatást gyakorolt. Varga József kereskedő, megyebizottsági tag ünnepi beszédet mondott, a márciusi eszmékről beszélt. Beszédének témája volt a gondolat, a szabadság, egyenlőség és testvériség éltető eleme a magyarnak, az emberiségnek. Kellemes benyomást szült Peltrits Ferenc iparos hosszabb ünnepi szónoklata. Megemlékezett mindazokról a nemzeti vonatkozású eszmékről, amelyek a magyarságot 1848 ban és ettől a legújabb korig mozgatták. Összetartásban az erő — hangsúlyozta — jogot kell adni a népnek, hogy a hazában mindenki hazáját tudhassa, az általános, titkos, egyenlő választójogot jelölte meg, mint olyan eszközt, melynek megvalósítása visz bennün két közelebb a nemzeti ideálok érvényesüléséhez. Heves taps jutalmazta a szónokokat. Isguin Károly, mint rendező, Wiedemann Katicával, Maschina Juliskával és Erzsikével hazafias költeményeket szavaltatott el, a közönség általános tetszése mellett. Az ünnepségre Ezer József, az iparos kör elnöke, községi képviselőtestületi tag meghívta Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselőt, aki a következő sürgönnyel mentette ki távol- maradását, amelyet az elnök felolvasott: „Hálásan köszönöm szives meghívásukat, politikai elfoglaltságom miatt sajnos nem meheti, hogy már a felesége becsületét se tudná, vagy akarná megvédeni ; elvégre a férje, s ez neki, egyedül neki a kötelessége ! — De . . . ! — s itt megakadt . . . Végre egy ködös őszi délután, szokatlan időben tévedt haza s Irént a főhadnagy karjaiban találta. Nem csinált nagy dolgot belőle. Engedte, mig Kárpáthy távozik ; az asszonynak meg megmondta ; — Pakolhat ! . . . S ez nem rogyott eléje könnyező szemekkel, s nem könyörgött siró hangon, reszkető kezekkel .. . Másnap a segédek elintézték az ügy kényes részét, s harmadnapra párbajt vívtak. Este mindenki tudta, hogy a főhadnagy átlőtt mellel, halva maradt s kimúlásában is mosolygott . . . Az asszonynak a történetét ugy-e tudják ? Az öreg Décsy meg ezután nemsokára eladta a. földjét, s kastélyt, mindent pénzzé tett ; s egy zivataros éjszaka elhagyta régi portáját s nem tudta senki, hová mehetett. Sokáig élt a nép ajkán a mese, hogy leánya boldogtalansága miatt először buskomorrá lett; s hogy az sem adott többé semmi jelt magáról ; hát elborult elmével elzavarta a családját s maga is világgá ment. A múlt héten temetés volt nálunk. Nem volt ott más, mint a pap, meg én. Egy öreg csapott hajú vén koldust kisértünk ki a temetőbe. Azt mesélik az öreg emberek, valamikor igen gazdag ember lehetett, de pénzét szétosztotta a szegények között s később maga is koldulva járt, kenyérért könyörögve . . . 3 hetek, kérem távolmaradásomat kimenteni, ünneplő közönségnek legmelegebb hazafias üdvözletemet tolmácsolni, a szabadság ünnepe lelkesít, hogy a népjogokért s legszebb szabadságért tántoríthatatlan erővel küzdjek. Batthyány Tivadar.“ Varga József kiemeli Batthyány Tivadar gróf érdemeit, amelyet az általános, titkos, egyenlő választójog megvalósításáért: a szabadságért, az egyenlőségért folyó küzdelemben szerzett. Indítványozza, hogy ily értelemben táviratilag üdvözölje országgyűlési képviselőjét az ünneplő közönség. A közönség zajos tetszéssel és lelkesedéssel elfogadta az indítványt. Stein Árpád kereskedő felszólalásában a 48-iki és a mai mozgató eszmék közt vont párhuzamot : a szabadságért küzdőket erőszakkal ideig-óráig a nemzetért folytatott munkájukban akadályozhatják, de megadásra nem késztethetik. Az eszme ereje nagy, ellenállhatatlan, utjából mindent elsöpör, kicsit és nagyot, parányit és hatalmasat. Az eszme győzni fog ! Az ünneplő közönség lelkes hangulatban a késő éjjeli órákig maradt együtt. Az ünneplő közönség a következő sürgönyt menesztette Batthyány Tivadar grófhoz, országgyűlési képviselőjéhez : „Méltóságos Uram ! Egyesületünk Tolna közönségének bevonásával 1848 március idusának emlékét ünnepelte tegnap. Megemlékeztünk arról a lélekemelő korszakalkotó küzdelemről, melyet a függetlenségi párt a márciusi 12 pontban is leszögezett valódi népképviseleti ország- gyűlés megalkotásáért folytat. Ünneplőközönségnek lelkesedéssel hozott határozata alapján üdvözöljük Méltóságodat, vezérünket és tántoríthatatlan ragaszkodásunkról biztosítjuk a küzdelem közepette, amelyet az uj, a hatalmas Magyarország kiépítésére az általános, titkos, egyenlő választójogért oly lankadatlan buzgalommal folytat. Ezer József iparoskor elnöke.“ KÜLÖNFÉLÉK. Március 15-én. Nagy napot ünnepelünk : szabadság ünnepét. Lelkesülj, ünnepelj e napon, magyar nép! Hisz alig hogy elmúlt azóta félszázad, Hogy megnyerted, hazánk, a szent szabadságot. Apáink vérüket, éltüket áldozták, De rabigájukat széttörték, ledobták. Érettünk vérzettek, hogy szabadok legyünk ... Feszüljön e szóra, dobbanjon a keblünk ! Kossuth Lajos lelke lenéz e hazára ; Nézi, virul-e még a szabadság fája. S a magas mennyekből imádkozza nékünk: Sok ezredévekig éljen szabad népünk! Segesvár ! te mondd meg: melyik szentelt földjén, Magyar hazánk melyik vadvirágos völgyén, Hol porlad a költő ? — A szent szabadságnak Jeltelen a sírja, rája nem találnak. Te virágos mező illatos szellője, Súgd meg a nemzetnek, hol pihen költője ! Hisz azt a kis főidet milljóan ölelnénk, Hantjait csókolnánk, könnyel öntözgetnénk ... Nem jő a felelet, nem jő kérésünkre ! — De hisz él Petőfi, itt él minden szívbe’! Zeng ma is lantjának hévre gyújtó szava, Harsog, hallik: Talpra magyar, hí a haza! Márciusi szellő, lengjen e haza felett! Egy nemzet ül itt most szabadság-ünuepét, Hogy ünnepeljünk még sok ezer éven át: Áld meg, népek Ura, a szép magyar hazát! Ifj. SZABÓ GYÖRGY sárszentlőrinci földmives. __ Kinevezés a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök az oiszagos levéltárnál Dőry Ferenc dr. levéltári fogalmazót országos allevéltárnokká nevezte ki. — Kitüntetett kiállító. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tenyészállat kiállítást és vásárt rendezett. A bírálóbizottság ítélete alapján özv. D'óry Vilmosné felsőleperdi tehenészete dijat nyert. A kiállított tenyészállatokat a vásáron mind megvették. — Katonai kinevezés. A király Németh Árpád értényi adóügyi jegyzőt a pécsi m. kir. 19. honvédgyalogezredhez tartalékos hadnaggyá nevezte ki. — Névmagyarosítás. Kiskorú Kohn Miksa, Emil és Lajos dombóvári lakosok családi nevüket „Komlós“-ra magyarosították. — Megbízás. Dr. Fent Ferenc apát-plébános, a szekszárdi római katholikus hitközségi tanács és iskolaszék elnöke, a szekszárd belvárosi kántori teendők elvégzésével Tarlós János újvárosi tanítót bízta meg.
