Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
2 gatlanok feldarabolásánál és telepítéseknél olcsó kölcsönök nyújtása, illetve szerzése stb. Szóval mindazon nemzeti és közgazda- sági nagyérdekii feladatok elvégzése, amelyeknek megoldása az összes szakkörök által égető sürgősségűnek jelentetik már évek óta. Az intézet birtokpolitikai műveletei kapcsán felmerülő nagyarányú hitelrgéhyék kielégítésének lehetővé tételére . a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és az 1898. évi XXIII. törvénycikk alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet áldozatkész . elhatározással az ■ uj intézet alapitóivá lettek, anyagi hozzájárulásukat és az intézet vezetésében és kölcsönnyújtásokban való közreműködésüket kötvén le áz új intézet számára. Hogy a földdarabolásoknál a földbirtokok részleteinek vevői hosszú lejáratú jára- dékszerüen törleszthető, lehetőleg jutányos, a földbirtok 75 százaléka erejéig terjedő földvásárlási kölcsönöket kaphassanak, az új intézet az alapitó intézetekkel létesített megállapodása alapján oly kölcsönrendszert honosított meg, mely szerint a kölcsönnek részben az alapitó földhitelintézetek záloglevél kölcsöneiből, részben az 1897. évi XXAIII. törvénycikk alapján nyújtandó bir- tokfeldarabolási kölcsönökből az ezeknek törvényes mértéket meghaladó — a vételár 75 százalékáig terjedő — részükben pedig az Országos Központi Hitelszövetkezet által nyújtott és jelzálogilag biztosított köt- vénykölcsönökből vannak összetéve, úgy azonban, hogy az adós az egész kölcsön terhet évenként egyenlő összegű járadékokkal törlesztheti, járadékok beszedésénél a helyi hitelszövetkezetek járnak el. Ily módon az intézet túlnyomóan szerény anyagi helyzetű hitelt kereső közönség számára a nagytőke piacon legjobb hírnévnek örvendő záloglevelek és kötvények utján a lehető legolcsóbb kölcsönök biztosíthatók, másrészt az ingatlan feldarabolásoknál alakuló kisgazda csoportok gazdálkodásuk megkezdésétől fognak részesülni a hitelszövetkezetek által nyújtott összes előnyökben a mellett, hogy az uj intézet egyébként is szociális és gazdasági téren, vezetőleg és nevelőleg kíván a kisgazdák tevékenységére hatni. Minden néven nevezendő nyerészkedési érdek az uj intézet működéséből ki van zárva, ennélfogva az alapszabályokban gondoskodás történt arra nézve is, hogy az inegy éve, hogy a zárda szent falai közül kihozták szülői, hogy nekik is teljék egy darabig örömük az ő egyetlen, kedves gyermekükben. Hány álmatlan éjszakát sírt át az első napokban az a leány ; azt csak a jó Isten tudja. A hullámos, fehér párnák mohón szívták magukba az édes könnyeket... s azok meg oly némák, dehogy mondanak el a leánysziv keserveit. De aztán ő is megnyugodott. Könnyei elapadtak, s hogy dalos ajakkal kacagni próbált, nótája fe*verte a kis ház csendjét, s betöltötte a boldogság édes zenéjével a ház tájékát. Virágot varázsolt a kis kert minden rögei körül, s azok gondozása mellett olyan szépen fejlődött: az a liliom. Ki is venné észre a bokor alján nyiló kis ibolyát, ki ismerné a csalogány édes danáját? ha azt fel ne kutatná a szív melegétől űzött ifjú pár; vagy ne hallgatná estenden elmélázó leányka. Ói nem igen vették észre, nem ismerte senki- sem, pedig de sokat nézte titkon az a sápadt képű, savó szemű fiatal tanitó, midőn a templom padjaiban látta térdepelni, vagy imáiban elmerülve ülni azt a leányt. Égett a vágytól, hogy beszéljen vele, hogy annak mosolygó arcából erőt merítsen az élet küzdelmeihez, kitartást a munkára, szeretetet az életért. Hogy az övé is lehessen valamikor, dehogy is merte volna gondolni. Pedig álmában voltak olyan pillanatok, mikor a föld legboldogabb emberének gondolta magát, mikor nem csereit volna senki vagyonával, boldogságával; midőn azt hitte, övé az a bálványkép teljes egészében. Meg merte fogni annak bársony kezét, a szemeibe nézhetett derűs mosollyal. Beszélhetett neki az édes, boldog szerelemről, a jövő ábrán19127 január 14. tézeíi alapítók által jegyzett alaptőke osztaléka legfeljebb 4 százalék lehessen. Az uj intézet ‘ezáltal egyik eminens programm- pontja: az ingatlan feldarabolások végrehajtásánál abban az előnyös helyzetben lehet, hogy az általa vásárolt földbirtokokat az általa fizetett vételárnál lehetőleg kevéssé magasabb áron adhatja tovább a bir- ifőkrészletek . vagy telephelyek vevőinek. Az -intézet alapítók közül az állam 8,000.000 koronával, a Magyar Földhitel- intézet 3,500.000 koronával,- a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete. 2,000.000 koronával és az Országos Központi Hitel- szövetkezet 1,500.000 koronával járult az intézet alaptőkéjéhez, viszont az állam szem- . pontjából szükséges irányító befolyás gya- korólhatása végett,1 illetve az intézet műveleteiben való közreműködésből folyó betekintés és befolyás lehetővé tétele céljából, az intézet igazgatósága oly módon alakíttatott meg, hogy az igazgatóság elnökét, egy tagját és egy póttagját , a m. kir. földművelésügyi miniszter rendeli ki a vezetésük alatt álló minisztériumok tisztviselői sorából, továbbá a Földhitelintézet 4, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete 2 és az Országos Központi Hitelszövetkezet egy tagot küldött ki, kik az intézet igazgatóságában helyet foglalnak. Az intézeti alaptőke állandó jellegű alapítvány természetével bírván, az alapítványi üzletrészek csak állami hozzájárulással ruházhatók át és csak az alapszabályokban részletezett kivételes esetekben mondhatók fel. Az intézet felruháztatok az 1897. évi XXX1Í. törvénycikk hatálya alá tartozó kamatozó kötvények kibocsátása iránti joggal, egyszersmind adó, illeték és portó különösen a vagyon átruházási illetéket illetőleg jelentékeny kedvezményekben részesült, mely kedvezmények természetszerűleg szintén az uj intézettel üzleti összeköttetésben levő közönség javáva esnek. Bár az uj intézet működését csak az utolsó hetekben kezdte meg, már is szép sikereket tud felmutatni, csak egy-két hete, hogy ez az altonista bank működését megkezdte és első híradása, hogy a nemzet- erősitő birtokpolitikának két fényes történelmi névvel biró tagja helyezi bizalmát benne s a földbérlő szövetkezetek megalakítása megindul. Nagy megelégedéssel nézzük ezt a hatalmas szociális munkát. ToLNAMEGYEl KÖZCONT A mi társadalmunk ! . . „Minden jó, ahogy a természet kézéből kikerül s minden elfajul az ember kezén !“ Szürkére festette Rousseau világát a társadalomról, de őt, ki maga sem élt példás életet, ki az önzés kinyomata volt s romlott társadalomnak volt tagja, a tapasztalat csak ily kifejezésre juttathatta. Es mégis, mintha mondása találna ! Az emberek a jót gyakran cserélik rosszal, a szépet a rúttal. Az emberi szellemré reányömta bélyegét a nyug hatat lanság, nem állandósulhat, keresi a változatosságot, kíván konsonácia után cíissonan- ciát. A világot át- meg átszövik az ellentétek. Minden hatásnak meg van az ellenhatása.-Mindabban, ami az ember szemlélete körébe esik, látja az ellentétet s belőlük megalkotja lel ki étien teteit,. Az emberi lélekbe -— amint hisszük s ez Rousseau elvei között is szerepel : „A természet eredetileg mindenkit jónak teremtett stb.“ — az egek magasságából beleplántáltatott a leghatalmasabb erő, a legfőbb erény : a szeretet. — Áz ember kialakította ennek is ellentétét lelkében, a helytelen önzést! S miből? A szükségszerűből!:- - A létküzdelem, a test fénmaradási kívánsága megalkotta a szükségszerű önzést, ezt az egoisztikus érzelmet. Ez nem káros, mert ami szükségszerű, ami természetből folyó, ami áz örök célt szolgálja, káros nem lehet. Káros azonban az ennek elfajulásából lett helytelen önzés, helytelen önszeretet, amely homlok egyenest ellentétese a szeretetnek. Ez a nyughatatlan nagyra- törekvésben, hivalkodásban, a féktelen önbálványozásban csúcsosodik számtalan kiszögelésével, nyavalyájával. Ennek az ellentétnek megteremtésében, ennek az elfajulásnak bekövetkezésében már az ember keze működik. A társadalom egyénekből áll, az egyén léte az önzésen alapszik s igy a társadalomé is. Az egyének azonban viszonyban vannak egymással. Minden egyénnek a közös munkára, közös segítségre és boldogságra való társadalmi kapcsolata : a szeretet. E két erő működik közre társadalmi életünk rendjének megtartásában, mint a világrend fentartásában a ceniripetalis és fugalis ellentétes erők. E két lelkierőnek egyensúlyban kell tartania egymást, egyiknek zsinórmértékül kell szol gálnia a másik részére. Jézus Krisztus a legfőbb tanitó is, aki az emberszeretel parancsait a túlvilágról hozá, ki szive mélyéből hirdette a szorongó tömegnek az emberszeretet ébredésének evangéliumát, úgy szabta meg s az önszeretetet tette a szeretet zsinórmértékévé, mondván : „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat !“ Ha e két lelki erő egyensúlyban tartja egymást, úgy semmi baj, de amint felbomlanék az égi rend, úgy felbomlik a társadalmi rend, amelyben az Önzés fokozódik erejében s fektele nül tomboló önzésbe csap át. dós világáról, csak álomban volt boldog, elűzte az ő képzelt örömeit az első kakas kukorékolás, a legelső meleg napsugár, a való életre ébredés hajnalhasadása. Pedig otthon a családban, a kántoréknál, róla is esett gyakran szó. Az öreg isko'amester sokat beszélt róla. Szerette, mert csendes s okos fiú volt, aki lelki- ismeretes munkássága mellett többet dolgozott, mint amennyit a koldus díjért kellett volna tennie. Szerette az iskolát és sokat tanult. Olvasott, mi kor szabad ideje volt, bújta a könyveket, mikor mások a szórakozásnak éltek; dolgozott akkor is, ha az éj sötét leplét szétterité a szunnyadó föld fölött, s nem volt világossága a csdlagos égnek. Egy estén azután akaratlanul találkoztak. Kinos volt mindkettőjükre az első látás varázsának hatása. A kis tanitó félve szólitá meg, remegő hangon, mintha a torkát fojtogatná valami, alig tudott pár szót kiejteni. Böske megérezte, mint szökik arcába a vér a legelső kézfogásnál ; s csoda-e bogy a leánysziv érzékeny idegei fájdalmasan, szánakozóan mutatkoztak a legelső szók hallatára. De túlestek ezen is. S nemsokára vidámabb lett a hangjuk, tudtak együtt kacagni az élet gyerekes játékában, s ajkuk némasága olyan beszédes lett; hogy a lélek bátorsága letördelé annak bilincseit. Sokat voltak együtt. Az a kis fehér pad, ott a kertnek bokrokkal szegélyezett aljában, sokat mesélhetne, azok a leveles ágak, amint virágot kaptak a hasadó tavasz napsugaraiban, sokat hallottak, de azok jó tanuk két szív boldogságának : némák, hallgatagok, csak az tudja olvasni titkukat, aki ért a virág nyelvén; a levelek suttogó hangjait ismeri. Az a pelyhedző állu kis, sovány tanitó meg olyan szépen tudott regélni a virágok életéből, midőn kettesben üldögéltek, vagy a gyenge palántákat ültetgették, öntözgetve a fakad-1) bimbók hasadó szirmait, a szomjazó föld sebes, repedezett testét a virágok aljában. Az első virág nyílását oly epedve várták, lesték. Mindegyik a másiknak szánta meglepetésül Nem is gondolták meg, hogy kettőt is fakaszthat egy időben a meleg napsugár, a hajnal hasadás. Es úgy fett. Mindegyik titkolá, szentségként magába tartva a titkot „szerelmét“ ! Romlatlan szerelemmel, minőt a május szü bet csak; szépet, mint a tavaszi kikelet virágos pompájában. S az egyiknek unott lett a könyv, gyilkos a betűkben ejtő eszrrm, gondolat, nem látta már a gyermekek, az „Ö“ növendékei szelid szeretetét. A leány meg mélázó a dologban, csendes a napi szorgalmakban, csak akkor ült ki hamvas orcáira az élet derűjének pirja, ha az a vékony emberke beszélt hozzá, mellette lehet, s annak sápadsigában valami különös, c-odás vonását vélte feltalálni a lélek titkolt játékának. Néha órahosszU elültek egymás mellett szótlanul, ilyenkor ki tudja, hol éltek, máskor meg vidáman, szinte csapongó, játszi jókedv volt minden szavaikban Úgy éltek mint két boldog lakója a leveles ágak rejtett méhének, nem is gondolva, hogy mielőtt kirepül hettek volna rejtekeikböl, m »r ellenség várakozik reájuk, aki kész megsemmisite ii, tőnkre tenni egész boldogságukat, örömeik édes emlékét; mindent, ami a szívnek annyi fajdalmai képesokozni. (Folytatása köv.) 1
