Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-11 / 6. szám

Ezért ragaszkodunk mi a választói jog reformjához, ragaszkodunk, mint utolsó re- ménysugárhoz, utolsó és egyetlen mentő eszközhöz, mellyel egy fejlődésképes, és fejlődni akaró nemzet boldogulását biztosítani tudja.

Nem alaki dolog tehát csak az a lekicsinyelt »priusz« kérdés, amihez a nemzet sorsát valójában átérző függetlenségi és 48-as párt ragaszkodik, mert ha külpolitikai konétel latiók véderőnk reformálását sürgőssé teszik, úgy a választójog reformálását, a nemzeti akaratnak a parlamentbe való hatékonyabb bevitelét az élő nemzet belső élhetése százszorta jobban és elsősorban megkövetelik, mert beteg embernek orvosság kell először, s csak azután adhatunk kardot a kezébe. e. I2__________________________________

Fordulóponton.

Becs felé irányul megint az ország tékám tete. Csodák-csodája történt, az a Khuen Héder- váry miniszterelnök, aki hónapokon át nagy hangon hirdette, hogy ő nem kér a vívmány- politikából és ilyen alapon soha semmiféle tárgyalásról hallani nem akar. ime elment Bécsbe, tárgyal osztrák miniszterekkel, közös miniszterekkel és szinte kunyorál valami kis vivmányocská- ért, amivel egyik másik embert megnyugtatni gondol, de aminek segitségével az odiózus véderő- javaslatok keresztül csúszását reméli. Nem-e mesebeli csoda, hogy ilyen helyzet előállhatott, hogy annak a többségnek miniszterelnöke, amelynek vezére és főtanácsadója Tisza István, országvilággá kiáltotta, hogy meg kell szavazni a milliónyi vér és pénzáldozatot a „Gemeinsame Armee“ részére, mert „muszáj“ cs szó se legyen semmiféle ellenértékekről vagy más jogok kivívásáról, ennek a többségnek a kormányelnöke időzik napok óta Bécsben és szinte szégyenletes kálvária, amit azoknak az ultra minimumra redu kált vivmányocskáknak is meg leéli járniok.

Mi lesz a tárgyalások eredménye, ma még nem tudjuk. Sok bizalmunk nincs, mert kevés örömet láttunk Bécsből. Nincs meg ott még az az objektiv tisztánlátás sem, hogy a nyilván összmonarchikus követeléseket hogyan és miképen tartanák lehetségesnek itt erőszakolni próbálni. Bámulatos gondolatvilágban élnek azok az emberek, akik ott Bécsben a véderő kérdésének intézésére magukat hivatottaknak tartják. Abszolúte figyelmen kívül hagyják egy nemzetnek természetes és nemzeti egyéniségéből folyó jogos törekvését aziránt, hogy nemzeti karakterét, állami szuverenitásának megnyilvánulását, egy olyan fontos és nagy intézménybe, mint a hadsereg, bevigyék. Teljes elzárkózottság és a chlopy hadiparancsba foglalt visszautasítás volt a válasz azon nemzeti követelményekre, amelyeknek képviselőit nagy többséggel küldte a nemzet a parlamentbe. Akkor magyar vezényleti és

amilyennek a mindenható gondviselés teremtette. S emellett tudod, hogy előkelőbb leszel saját anyádnál. Erre gondolj és légy okos.“

Kitty ilyenkor félrebiggyesztette szájac3 kaját s nem a legnagyobb tisztelettel kezdte emlegetni az előkelőséget, a komisszáriusokat és a házasságot. Beighton ur csak a feje búbját vakargatta, mert nem volt barátja a lelki izgalmaknak.

A saison vége felé, Barr-Saggott, mikor elérkezettnek gondolta az időt, olv tervvel állt elő, amely becsületére vált adminisztratív képességeinek. Versenyt rendezett a női ijazók számára s egy remek gyémántos karperecét tűzött ki dijuk A föltételeket oly ügyesen ál 1 itóttá, össze, hogy mindenki tudta, hogy a karperec Beighton kisasszonynak szánt ajándék, melynek elfogadá sával együtt jár Barr Saggott komisszárius keze és szive. A föltételek a következők voltak: 36 lövés 60 yardra, a simlai „ijkedvelő társaság“ szabályai szerint.

A kitűzött délután egész Simla kilovagolt Annandalba, hogy jelen legyen Páris ítéletének megforditottján. Kitty együtt lovagolt az ifjú Club- bonnal s könnyű volt észrevenni, hogy a fiatal legény nagyon nyugtalan. Bizonnyal ártatlan volt mindabban, ami következett. Kitty halvány és ideges volt, s hosszú pillantásokat\etett a karperecre. Barr-Saggott mesésen volt öltözködve, még idegesebb volt, mint Kitty s még rettenetesebb, mint bármikor.

Beightonné asszony leereszkedőleg mosolygott, amint ép egy hatalmas komisszáriusné anyjához illik és az íjazás megkezdődött. Mindnyájan félkörben álva nézték az egymást követő hölgyeket. A komisszárius ur saját felséges keTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

szolgálati nyelvről volt szó és a merev visszautasításon e nagyszerű küzdelem hajótörést szenvedett. Igaz, hogy a katonai követelések is egy időre lekerültek napirendről és a kabinetnek egyetlen feladata lett volna a választói reform megalkotása. Bűnös mulasztás, hogy ez meg nem történt, mert ma a helyzet az, hogy nincs vá lasztói jog és vannak horribilis mérvben felemelt katonai követelések —- minden, de minden nemzeti engedmény nélkül.

Ilyen előzmények után valóban operettbe illő az a jelenet, ami ma Bécsben lefolyik, hogy a hadseregre vonatkozó nagy nemzeti követeléseken messze alulmaradó kis, apró közjogi sérelmeknek kiküszöbölése, nyilván a magyar alkotmányt arculcsapó intézkedéseknek a javaslatból való eliminálása is mi mindenféle akadékoskodásba, sőt — sajnos — úgy fest a helyzet, hogy leküzdhetetlen nehézségbe ütközik. — Úgy állnak velünk szemben, mintha meghódított és alárendelt tartomány volnánk, amelyre Ausztria ereje és gazdasági fölénye oktrojálni képes olyan intézkedéseket, hogy azok törvéuybeiktatása valóban önmagunkkal és alkotmányunkkal szemben elkö vetett öngyilkosság volna.

Törvényünk eddig csak arról volt és van, hogy ennek az országnak álamnyelve, amely minden intézményében érvényesül, — a magyar, és most törvényt akarnak hozni, amely azt a tűrt, de soha jogosnak el nem ismert, sőt kifejezetten törvénytelennek bélyegzett állapotott, hogy a magyar állam egyik legfontosabb intézményé- nyében, a hadseregben, illetve annak bűnvádi eljárásában német legyen a hivatalos nyelv, legalizálni akarja.

Ezen fordulóponthoz kellett eljutni a régóta lappangó válságnak, hogy elemi erővel törjön ismét napfényre és meghódítsa a lelkeket az az igazság, amelyet Jnslh Gyula és a függetlenségi párt hirdet, hogy előbb adjunk jogot a jogtalanoknak, erősítsük meg az alkotmány megrendült, pilléreit, tegyük ellenállásra képessé ezt a nemzetet, amelynek ernyedtségét akarják letörésére felhasználni és azután beszéljünk újabb vér és. pénzbeli terhekről, amikor a népmilliók tiszta és szabad választáson nyilvánították akaratukat és adtak utasítást, megbízást az igazi népképviselőknek, hogyan és mit tegyenek az ország érdekében.

Tisztul a helyzet, oszlik a nyomasztó köd, amely ennek az országnak politikai életére liosz- szu idő nehezedik és kibontakozik a nagy cha- oszból, amelyben minden összezavarodott, a megváltó nagy ige: adjatok jogot, megélhetést és boldogulást ez ország minden polgárának és akkor döntsön a nemzet a többiről.

Választójog és fejlődés*

A konzervatív álláspont szerint a szűk választójog mellett is fejlődhetik a nemzet és a szabadság, s a kettő : választójog és fejlődés, egymással nincsenek összefüggésben. Való, s

* Dr. Várady Zsigmondnak »Adalékok a választójog reformjához« cimü munkájából a szerző engedelraével való részlet.

zével ajzotta fel Kitty iját. Kitty előrelépett, odapillantott a karperecre, s első nyílvesszője hajszálnyi pontossággal belecsapódott az „arany“ kellő közepébe, kilencet számítva.

A balról álló Cubbon olyan lett mint a kréta, Barr Saggott pedig nem tudva ellenállani az ördög kisértésének, elmosolyodott. Csakhogy ha Barr-Saggott mosolygott, meg szoktak vadulni a lovak. Kitty látta ezt a mosolyt. Balra pillantott csaknem észrevehetetlenül intett Cub-bonnak s folytatta a lövést.

Szeretném, ha le tudnám írni azt a jelenetet, amely most következett. Rendkívüli és mindenkép váratlan jelenet volt. Kitty kisasszony csodás határozottsággal feszitette meg iját úgy, hogy mindenki láthatta mit csinál. Kitűnő lövő volt, s 46 fontos iját bájos biztossággal kezelte. Négy nyílvesszőt egymásután pontosan a céllap alá a farudba fúrt bele.

Oly szerencsésen működött, hogy egy pisze- orrú, szeplős törpe lánv diadalittas rikoltása törte meg: „Akkor hát én nyertem!“

Beightonné asszony minden tőle telhetőt megtett, hogy uralkodjék magán : de azért sirva fakadt a világ szemeláttára. Minden erőfeszítése mellett is gyönge volt ekkora csapással szemben. Kitty kárörvendő rántással eresztette meg ijját s viszsatért helyére. Barr Saggott pedig örvendő arcot igyekezett vágni, mialatt a karperecét a piszeorru lány durva vörös csuklójára illesztette. Esetlen jelenet volt, nagyon esetlen. Mindenki iparkodott el a tömeggel, Kittyt anyja irgalmára bízva.

De ekkor odalépett Cubbon s — a többit már nem érdemes kinyomatni.

Rudyard Kipling.

1912. február 11.

éppen a mai utolsó korszakunk is mutatja, hogy a szűk választójog enged valamelyest, bár a demokratikus országokéhoz képest igen csekély haladást. De ez helyén való és könnyű bizonyítani, hogy a szűk választójog a fejlődést megállítja, vagy legalább is megbénítja, a szabadság- jogokra pedig sorvasztólag hat.

Európában a legszűkebb választójoga van az olasznak és magyarnak, s ez államokból volt legerősebb a kivándorlás is. Nem, azért megy ki a nép egy országból, mert nem szavazhat. Etelét hinni dőreség lenne, mert a nép nem szavazhat, nem tudja érvényesíteni a törvényhozásban a népérdekeket, nem tudja a nemzet kiküszöbölni a demokratikus fejlődés akadályait és ezért ki kell vándorolnia.

Tisztán demokratikus állam költségvetésében nagyobb rész megy népoktatásra, népgyógyításra, faluházra, a népet közvetlenül szolgáló tisztviselők javadalmazására, mint absolut militarista, vagy bürokratikus célokra. Emezek a hadseregre, a papokra, az úri hivatalok szaporítására, gyönyörű nagy minisztériumok, tömlöcök, parlamentek építésére költenek többet.

A sajtó u. n. segélyezésére és pausáléira elmennek százezrek, mikor népkönyvtárak szerény ezrekkel húzódnak meg. A községházak dü- ledeznek, a protestáns papok és a jegyzők nyomorognak, a falvak népe a magas pót- és fogyasztási adók alatt nyög, a népiskolák rosszak, vagy nincsenek, de ez alatt az állam százezreket dob ki évente külföldi énekesekre, az alsóhíz a világ legfényesebb parlamentjében obstruálja önmagát, s hét év alatt, csak az állami tisztviselők számát közel tízezerrel emeli.

E rettenetes bürokratia útvesztőiben elvész a kevés demokratikus eszme is. Egy falusi iskola kutjárdájának kijavítását egy évig tartó irás, felírás, leírás és átírás előzi meg s a végén újra kezdik, mert közben a kút sokkal jobban elromlott. A hidpallót az utón nem csinálják meg rövid utón, hanem község, szolgabiró, államépi- tészet és minisztérium előbb jól kiírják magukat s mire megegyeznek : rossz az egész hid Rendelkezésre adnak a költségvetésben falvak legelő • vételei számára milliókat, de a felfolyamodásának az osztályokban és hivatalokban elintézéséig a legelőt megveszi egy ügyes magános, s a falu hoppon marad.

Ami fejlődés előállt, pontosan kimutatható- lag túlnyomóan amaz osztályok javára állott elő, melyeket a 48—74 iki törvény a képviselőházba bocsátott. A bürokrácia kifejlődése a középosztály képviseletének az eredménye. A kötött és a nagybirtokok elszaporodása annak a müve, hogy a főurak, főpapok és az idegen nagy vagyon is mindkét házban képviselve van, az alsóházban is erősebben, mint a középosztály.

Innen van, hogy mig 1870-ben hitbizomány volt 463.322 kát. hold, 1900 ban 2,363.822 kát. hold s az úgynevezett egyházi birtok 1870 ben 1,288.612 holdja 1900-ra 2,506.278 holdra emelkedett. Közel hat millió holdat kötöttünk tehát meg 30 év alatt. E kötött birtok a termő föld 33 54 százaléka.

Ellenben a szabad kisbirtokos osztály, mely a Házban gyengén van képviselve, a rázuditott közterhek súlya alatt 1870 tői 1900ig 118,235 birtokossal lett kevesebb. A különbözet a tengeren túl van. Mindebből az izgatok a felső osztályok ellen gyűlölet szükségét származtatják le. Pedig e főurak, főpapok, hivatalnokok és más burzsoák egyénileg ártatlanok s mint osztály sem vádolhatok, mert mindez az igazságtalan és káros fejlődés általuk, de legnagyobb részben min-, den osztályöntudaluk nélkül jött létre.

Nem is az a baj, hogy a felső osztályok erősödtek, sőt erősödésük is kérdéses. Az egészségtelen berendezkedés hátrányai rájuk is kihatnak ; a tönkretett, kivándorlásba és eladósodásba kergetett kis ember rossz dolga visszahat a nagy és középbirtokra, emezt megőröli, amaz csak a folyton fokozott védvám által tud jövedelmet kihozni. — E véavámfokozás, mint a betegnek a morfium, gyógyszer és méreg egyben. A parasztnak nem lenne szüksége a magas búzaárakra, ha nem volnának oly magas közterhei s nem fizetne oly magas árt mindenért, amire ipari termelőktől szüksége van.

A középosztályt a városokba űzte e fejlődés s ott a városi benszülött polgárokkal együtt nyomorog, mert termelni nem képes, fogyasztása megdrágult, jövedelmei nem, vagy nem eléggé növekedtek. A hivatalnok, az orvos, a kereskedő szembe találja magát oly kenyér-, hús , lakás és ruhaárakkal, melyek az 1870-ben fizetett áraknak kétszerese, sőt többszörös összegei.

Ha Talleyrand szerint a francia királyság 1788-ban vulkánon táncolt, úgy mi elmondhatjuk, hogy társadalmunk a pénzügyi összeomlás vulkánja fölött kínlódik s gazdasági létét a váltólejáratok módjára hosszabbításokkal rendezi és tartja fenn. Dr. Várady Zsigmond