Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
italtól s bizony fejébe szállt. A sörházkertben — hÍ8Z tudja — pincérkisasszonyok szolgálnak ki. No ép egy ilyen hölgyike orcáját csipte, mb dón az utána jött felesége a kerítésen benézett. Persze nlint afféle fiatal tapasztalatlan menyecske, mindjárt megcsaltnak gondolta magát és se szó, sé beszéd, még az éjjel megszökött férjétől. Hamér megbánhatta azonban, mert már másnap este megint otthon is volt.“ „És mondja: összeférnek azóta?“ , Hogyne ! Tudja elmúlott a fiatalos bolondságuk” s most kezdik egymást csak igazán meg érteni és szeretni. Az őrmester most is otthon van többnyire feleségénél, mert most már dajkálnia is kell, de viszont az asszony sem félté- kenykedik, ha felkeresi pajtásait a sörházkertben.“ A vonat ezalatt meglassítja menetét, közeledik az állomás s nekem ki kell szállnom. Az asszonyság befejezte történetét az őrmesterékről 8 most alighanem másra terelik a szót. 4 ___________________ A városok vagyonkezelésének ismertetése. {Népies előadás, tartotta a szekszárdi róm. kath. olvasókörben Czillinger Lajos, p. ti. számvizsgáló. Német és Franciaországról szóló leírásokban olvassuk, hogy ott még a legegyszerűbb család is számvetést csinál, de máskép ez nem is lehet, mert okszerű gazdálkodásnak, háztartásnak alapja, a kétszer kettő, vagyis a számolás. Számolás nélkül helyesén következtetni, jövőre nézve tervet készíteni, nem lehet s hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mintha e szép hazában szétnézünk, szemlélődésünk eredménye az, hogy a német ajkú polgártársaink napról-napra vagyonosodnak, egyik darab földet a másik után veszik, addig a magyar pusztul, mi ennek az oka ? talán az, hogy a magyar nem tud annyit és oly jól dolgozni és gazdálkodni, mint a német ? óh nein. Még ha mi tagadnánk is, tanúbizonyság erre a külföldre elszakadó véreink, kiknek munkássága előtt bárki kalapot emel, -—- haDem kizárólag va- gyonosodásuk titka abban rejlik, hogy számolnak. Német polgártársunk kiszámítja, hogy mennyi kell évente a maga és családja élelmezésére, szerény, de tiszta ruházkodására, barma tartására, gazdasága művelésére és ami fő, mit tehet félre vagyona gyarapítására, mert félre tesz, ha bármi keveset is és idővel ezen is ingatlant vesz. Tanulhatunk tőlük, mert evvel tartozunk a hazának is, melynek ereje fiai gazdaságában rejlik. Amint ez igy van az egyes családoknál, Úgy még inkább úgy van ez a sok sok családból összeállított városoknál is. Lássunk egyiken vál’osi háztartást elejétől végig. Nagy dologba kapott a gazdasági tanácsos ur — mondják ismerősei, kik látják, — hogy úgy újév táján sűrűn jár kel a várós gazdaságába, bizony nagy dolog, amit csinál, leltároz, vagyis számba veszi, hogy meg van e a város minden ingatlan és ingó vagyona, évközben amit beszerezték, nem kallódott-e el, kezében a múlt évi leltár és azon jegyzék, melyen fel van Írva, hogy mire adtak ki pénzt a városi pénztárból, benéz minden gazdasági épületbe, minden hivatalos helyiségbe és számon kér mindent, hol rendet találj feljegyzi, hol nem tudják az ingó-hingót előmutatni, azt is feljegyzi és a városi tanács utján a képviselőtestületnek bejelenti. ■/ A városi gazdálkodás legfontosabb tényezője a leltár, ez tükre, hogy áll a város szénája, ha egy ilyen leltárt kezünkbe veszünk, megmondhatjuk, mily vagyoni állású egy város. Ottsorba fel van tüntetve a tulajdonát képező házak, föl d^k, kaszálók, legelők, haszonállatok, gazdasági és hivatali felszerelések, darab.szám, ismertetőjel és beszerzési árral megjelölve és értékelve, — de bent találjuk ha van — az adósságot is. : A leltár évente újra készül és be lesz mutatva a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek, alaposan ott is utána olvasnak s kinek kezén valami elveszett, nemcsak meg kell az árát fizetni, hanem meg is büntetik. A város, ha ingatlan vagyont,, földet, házat akar venni, vagy a meglevőt, ha el akarja adni, erre vonatkozólag a képviselőtestületnek kell határozni és e határozatot a megyével jóvá kell hagyatni. A városi ingatlanok vagy házilag kezelendők, vagy bérbeadandók, ha házilag kezelik, akkor azon termett gabona, fü, szalma, kukorica stb.-ről a városgazda terményszámadást vezet, ha berbeadatik, a bérbeadásnak rendszerint nyilvános árverésen kell megtörténni, az árverés feltételeit és az árverés eredményét a képviselőtestület állapítja meg, illetve hagyja jóvá. Ha a nyilvános árverés mellőztetik, vagy ha a haszon- bérlet 6 évnél tovább tart, a képviselőtestület e részijén hozott határozata megyei jóváhagyást igényel. A befolyó haszonbér a város pénztárába TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912. december 22. fizettetik be és arról szintén számolni kell a számadások keretében. Minél gazdagabb vagy régibb a város, annál több alapról és alapítványról, üzemről számol és az alkalmazottjainak is a szerint emelkedik a száma, mert hiába, mindenhez munkáskéz kell. Nyáron a számvevő ur járja sorra a városi hivatalokat, puhatol, kérdez, mire van a hivatalnak szüksége a jövő évre, amit bemondanak, feljegyzi, — akkor még nem szól semmit, de annál többet gondol — mikor kimegy, némely szobából egyik másik öreg ur halkan megjegyzi, hogy ha légy nem volna, no meg számvevő, még szundi kálni is lehetne, de igy nem, — bizony kár, hogy Noé legyet is vitt be a bárkába, lehet, hogy a számvevőről is igy gondolkoznak, —ámbár ez későbbi találmány. Amint a számvevő összegyűjtötte az egyes hivatalok igényeire vonatkozó adatokat, elkezd fésülni, nem ugyan haját, hanem a bemondott szükségletet, ha egyik hivatalnak 2000 iv papirosra van szüksége, bizony abból ha többet nem, de felét lehagyja, spóroljanak, — mondja — akkor fele is elég lesz, — nagyra van vele, mintha az övéből menne, — mondják az elégedetlenek, pedig azért számvevő ur, az a kötelessége, hogy a kákán is csomót keressen, mikor igy sorra megnyirbálta a szükségletekét, kezdi összeálli tani a város jövő esztendei költségvetését. Először veszi azon összegeket, melyeket a városnak ki kell fizetni, itt sorba következnek : A tisztviselők, altisztek és szolgák azon fizetései melyeket részükre a törvény és a képviselőtestü let megállapított, ezután azon kiadási összegek kerülnek sorra, melyek fizetésére a várost, törvény és rendeletek kötelezik, majd következik a gazdasági kiadások csoportja, ebbe van felvéve épületek javítása, hivatalok fűtése, papír, toll és egyéb irodai szükséglet, nap és utidijak, iskoláknak adott segély, következnek az egészségi kiadások, ilyenek fertőtlenítő gép fenntartása, fertőtlenítő szerek beszerzése és végre a vegyes kiadások, ha ezzel készen van, előveszi a leltárt és abból kiirja a város azon ingatlanait, melyek jövedelmet hoznak, sorra bejegyzi, hogy a szántóföldekért, kaszálókért, lakásokért mi a haszonbér, mi haszon jön be szénából, sarjuból, szalmából, majd következik ingók jövedelme, ilyenek a gyász kocsi haszna, elromlott ingók eladása, majd az értékpapírok, takarékpénztári betétek kamatjövedelme és végre vegyes jövedelmek következnek, ha ezekkel elkészült, megcsinálja a mérleget, vagyis a kiadásra előirányzott összegből leüti a jövedelmet és az igy jelentkező hiányra vonatkozólag feltünteti, mennyi pótadót kell a következő évben kivetni. Az igy elkészített költség- vetést bemutatja a városi tanácsnak, az ismét kezd fésülni, amit meghagyott a számvevő, a tanács kezdi kisebbiteni, úgy, hogy ha valamely hivatal kért egy nagy asztalt, lesz belőle kis asztal, jó, hogy nem kabátra volt szükség, mert bizony mondom, oly kicsire szabnák, hogy aki felvenné, könyökig érne és nem bírná begombolni. A költségvetés ezután a pénzügyi osztályhoz kerül, majd kinyomatják és minden képviselőnek megküldik, egyidejűleg eszközölt közhirrététel után a városháza kapuja alatt kifüggesztik, hogy minden adófizető beletekinthessen és ha sérelmesnek tartja, ellene a polgármester Urnái felszólalhasson. Ezután tárgyalta azt, -— a képviselő- testület — melynek fele nagy adófizető, vagyis virilis, fele választott. A képviselőtestület ülésén a költségvetés ismét szigorúan megbiráltatik, ha meggyőződött aképviselőtestület, hogy az abban fel;' sorolt összegek helyesek, elfogadja vagy megváb: toztatja. A képviselőtestület Jetárgyalása után a költségvetés felmegy a megyéhez, az mégvizsgáltatja az állami számvevőséggel, amely ismét fésülnir akar, annak javaslata alapján tárgyalja a megyei gyűlés, majd ezután a belügyminisztériumhoz kerül a kivonata, hol az ottani számvevőség nézi meg, ott ismét újból kezdik a fésülést, csak ezek után tekinthető a költségvetés jóváhagyódnak. i Ugy-e hány kézen megy át ily papiros, mig oda jutunk, hogy pótadót lehet kivetni. A költségvetés jóváhagyása után jön annak a végrehajtása, vagyis a tulajdonképeni vagyonkezelés. Különböző főkönyvekbe előírják az egyeseket' terhelő haszonbéreket és más tartozásokat, kivetik a pótadót, megint más főkönyvekbe beírják, kik-! nek és mennyivel tartozik a város, mikor esedékes az, ha valakinek jár a várostól valami, nyugtájával elmegy a számvevőhöz, először az megnézi a főkönyvben, hogy elő-e van Írva, jár-e az összeg az illetőnek, ha elő van írva, rájegyzi a nyugtára, hogy kifizethető, ez után a nyugtát: a polgármesterhez kell vinni, ki ismét megvizsgálja az ügyet és ha rendben találja, ráírja,'hogy kifizethető, csak ezután kerül a boldog halandó a pénztárhoz, hol valahára pénzt kap ; ha valamit vett a város és az ezért járó pénzt akarja yalalíi, nyugtával először a gazdasági tanácsos ur elé kerül, mert ez iftána néz, hogy megkapta-e a város azt, amit vett, azután azt leltárába beírja, hogy tudja újév után, kitől kell azt számon kérni és mit kelljen kérni s csak azután irja a nyugtára, hogy a szállított anyagot a város megkapta, ezután kell menni Számvevőhöz, polgár- mesterhez, pénztárnokhoz. Aki fizetni akar adót, megnézik a főkönyvét, mi a tartozása, majd beirják kis könyvébe, mit kell fizetnie s csak ezután fizethet. Befizetés után a fizető jól teszi, ha megnézi, hogy minden összeg nyugtázva van-e könyvecskéjében, ha nincs jól beírva, szóljon, mert bizony, ha sok fizető van ós sietnek, könnyen hiba történhet. Ily figyelmeztetésért nem haragszanak, sőt köszönik, mert nekik munkát spórolunk, mert ha nem jól van beírva az összeg, nem egyez a pénz a naplóval és néha napokig kell kutatni, mig rájönnek, hol a hiba. Befizetés után a naplóból a főkönyvbe beirják a lefizetést. Az év vége után a pénztár a számvevő közreműködésével elkészíti a város számadását. Minden bevételnek vagy a főkönyvvel kell egyezni, vagy ha a bevétel olyan, hogy nincs a főkönyvbe elő írva, úgy a befizető által előirt ellennyugtával kell igazolva lenni, ahol ez hiányzik, a számvevő észrevételt tesz, ha a pénztárnok és ellenőr nem képes igazolni valamely kiadást, azt megfizetteti. A számvevő által átvizsgált számadás a tanács elé kerül, majd ha az jónak találja, a pénzügyi osztály elé jön, az megvizsgálja tüzetesen és megcsinálja rávonatkozó véleményét. A számadás és ezen vélemény közhirré tétel utján 15 napon át a városházán közszemlére van kitéve, mely idő alatt bárki az adófizetők és községi képviselők közül betekintheti, magyarázatot kérhet, mit szives készséggel megadnak. Ezután tárgyalja a képviselőtestület és ha helyt nem álló, vagy nem igazolt kiadást talál, abban a számadó pénztárnok és ellenőrt marasztalja. A képviselő- testület által elfogadott számadás a megyéhez kerül, hol a megye, az ő, a mellé beosztott állami számvevőséggel vizsgáltatja azt meg és annak javaslatához képest á megyegyülés határoz. Végül a számadás kivonata a belügyminiszterhez kerül, hol ismét az ottani számvevőség teszi vizsgálat tárgyává. Á vagyonkezelő» a városnál nemcsak a háztartási alapcál mégy igy, hanem minden kezelési ágnál is külön-külön. Látjuk ezekből, hogy a vagyonkezelés a városoknál sok ellenőrzésen megy keresztül, de ezenkívül még más ellenőrzés is van : a pénztárvizsgálatok ; a polgármester, a városi számvevő és a képviselőtestület kijelölt tagjaival idönkint váratlanul, mikor senki sem gyanítja, megjeíen a pénztárnál és a pénztárnokot felszólítja, hogy a kézi pénztárban lévő pénzt tegye a vasszekrénybe, ha ez megtörtént, a vasszekrényt bezárlak és a kulcsot a polgármester elteszi, majd a számvevő a naplókat és kezelési könyveket ösz- szeadja, egybehasonlitja és összeegyezteti a nyugtákkal és ellennyugtákkal, megállapítja, hogy mennyi pénznek és értéknek kell a pénztárban lenni, ekkor a polgármester kinyittatja a vas szekrényt és megolvassa az ott levő pénzt és értéket, ha többet vagy kevesebbet talál, akkor jaj a pénztárnok és ellenőrnek, itt nem ismernek tréfát, a mulasztást szigorúan büntetik, ezután az egyes adózók adókönyvecskéit vagy nyugtáit kívánják be rendőr által ós megnéz:k, hogy a nyugtázott pénz el van-e naplózva. Ily vizsgálatokat majdnem minden évben a 1 vármegye és a kir, pénzügyigazgatóság is szo- i kott tartani, sőt a belügyminiszter ur is néha megvizsgáltatja a városokat. Láthatják ezekből, hogy a törvény intézkedéséből kifolyólag a város azon sáfárjai, kik a város vagyonát kezelik, szigorúan ellenőrizve van- nak s emellett mindenütt azon iparkodnak, bogy a vagyon jó, megbizható, becsületes egyének kezei közt legyen, mert rég elmúlt az a jó idő, mikor . a fizetésjavitást kérő , tisztviselőnek azt mondották, minek adjunk, úgy is keresői eleget, ma már a tisztviselői kar iparkodik megszolgálni fizetését és azon dolgozik, hogy a város vagyona gyarapodjék. Mi is vállvetve segítsük tisztviselőinket , munkájokban, dolgozzunk azon, hogy szeretett városunk felvirágozzék, legyen gazdag, nagy és erős, árassza melegét szót az egész megyére, minket és az értünk küzdő város hű tisztviselő, karát áldja meg a mag árok Istene ! Úgy legyen ! A helybeli és a vidéki vásárló közönség figyelmét felhívjuk a lapunkban és annak ll-lk oldalán csoportosan is hirdető szolid és megbizható bevásárlási forrásokra, mely cégeknél úgyszólván az összes szükségleti cikkeink beszerezhetők, s melyek áruik jó minősége, valamint a kiszolgálás módja tekintetében mint teljesen kielégítők bárkinek ajánlhatók.
