Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-03 / 44. szám
1912 november 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ellenzék nem ült fel, s joggal, mert Lukács már régen eljátszotta az ellenzék előtt összes elképzelhető szerepeit. A hallgatás — beismerés, azt mondja egy latin közmondás, Lukács László is bizonyára ismeri ezt az igazmondást s annál csodálatosabb, hogy még mindig nem indította meg a büntető eljárást Désy Zoltán dr. országos képviselő ellen, aki még szeptemben 18-án a budapesti Saskörben s azóta is több ízben nagyon is érthetően ismételgette azon már előbb a parlamentben is eleresztett sötét vádakat, hogy a mai többség elnöke mint pénzügyminiszter állítólag az állami bevételekből is használt volna el 4 milliócskát választási alkotmányos költségekre. Nem a munkapárti, vagy az ellenzéki érzelem, vagy a pártpolitika, hanem az a bizonyos tiszta erkölcs, melyet jó Berzsenyi költőnk minden ország támaszának és talpkövének joggal hirdetett, kívánja és követeli, hogy egy volt pénzügyi államtitkár egy tényleges kormányelnököt a nagy nyilvánosság előtt csak úgy ötletszerüleg meg ne vádolhasson, hanem vagy a hamisan vádló, vagy a jogosan vádlott a közvélemény előtt az ügy tisztázásával elégtételt nyerhessen, mert igy még majd csakugyan akad valaki, aki hitelt talál adni Désy volt pénzügyi államtitkárnak. Egy körlevél. Véletlenül került a kezünkbe az alábbi körlevél, melyet Purth Adolf, a ,,Tolnamegyei községi és körjegyzők egylete“ elnöke intézett az egylet tagjaihoz. A körlevél „bizalmas* e-nak van jelezve, ép ezért már előre is bocsánatot kérünk az elnök úrtól azért az indiskrécióért, hogy levelét a bizalmas körből kiragadva, a nagy nyilvánosság előtt bemutatjuk. A tolnamegyei községi és körjegyzők egylete elnökétől. Bizalmas! Kedves Kartárs! Kényes ügyben, exponált helyzetben fordulok Hozzád jelen soraimmal s bár ezen elhatározásomból magamra nézve levonom a konzekvenciát, megteszem a lépést, mellőzve minden személyi érdeket, abban a szilárd meggyőződésben és erős hitben, hogy ezáltal a közügynek, a kari érdekünknek hasznos szolgálatot teszek; de teszem e lépést abból a tanulságos célból is, hogy a vármegyebeli jegyzői karnak annyira kívánt és hangoztatott szolidaritása erőpróbájának, megbízhatóságának mértékét megállapítva, megismerjük a valódi tényállást, megismerjük önmagunkat és tájékozást, irányítást nyerjünk a jövőben követendő eljárásunkra nézve is. De célja a soraimnak megállapítani azt is, hogy a számtalan bizalmi nyilatkozat tettekre átszámítva, milyen értéket képvisel és hogy az elismert vezér, a kipróbált barát, a hű bajtárs nehéz viszonyok között milyen mértékben számíthat támogatásunkra, szolgálatunkra. Engedőimet kérve arra, hogy ezen soraimmal figyelmedet a legközelebbi jövőben megejtendő alispánválasztásra irányítsam, egyúttal arra is kérlek, hogy a mennyiben a bevezetésben felsorolt indokoknál erősebbek, más irány követésére nem késztetnek, úgy a Magad szavazatával, mint befolyásoddal velem tartva, főispán ur ő méltósága jelöltjének, Ras- sovszky Julián megválasztatását elősegíteni szíveskedjél. Általam ő méltósága is erre kér Téged. Az egyleti választmány is fenti álláspontra helyezkedett. Bátaszék, 1912 október 14. Kartársi szeretettel Purth Adolf, egyl. elnök. No lám! Az elnök ur elnöki állásából kifolyólag feljogosítottnak érzi magát, hogy az egyesület tagjaira ilyen bizalmas köriratokkal hasson, magyarán egy kis ,,szelíd nyomást“ gyakoroljon. Ez nagy eltévelyedés az elnök ur részéről. Az elnök ur velünk együtt bizonyára tudja, hogy olyan intelligens testületnek, mint aminő a vezetése alatt álló egyesület, minden egyes tagja bir annyi hivatottsággal és jogosultsággal, hogy állásfoglalásában a saját meggyőződését minden befolyástól menten követhesse. Ám a t. elnök ur úgy látszik éppen ezt nem akarja; erre való a „bizalmas“. Valóban ezt nem jól teszi az elnök ur. Az elnök ur ne teremtsen precedensei, hogy egy független testületbe is bele lehessen vinni a magyar közigazgatásban éppen nem ismeretlen u. n. „nyomásos gazdálkodást“. Sajnálatos, hogy az elnök ur éppen kartársaival szemben vállalkozik ilyenre. Mi abban látnok inkább az elnök ur hivatását, hogy a vezetése alatt álló egyesület minden egyes tagjának meggyőződését respektálva az egyesület erkölcsi súlyát megóvja és rajta kívül eső célok szolgálatába ne bocsássa. Ellenkező esetben a közérdek vallja kárát, ha az a nagy súly, amit a községi jegyzők méltán képviselnek, nem a maga természetes módján érvényesül, hanem aféle szelid nyomások hatása alatt. KÜLÖNFÉLÉK. Kinevezés. A király Széchenyi Bertalan gróf kamarást, somogyvármegyei nagybirtokost a főrendiház alelnökévé nevezte ki. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Szentiüányi József szekszárdi káplánt a „Szekszárdi Katii. Legényegylet“ egyházi elnökévé nevezte ki. — Áthelyezések. A máv. igazgatósága Fuszl Ernő vasúti felügyelőt, a dédaszentmiklósi vasútvonal épitőfelügyelőségtől a bátaszék—dombóvári vasútvonal épitőfelügyelőséghez, Fuchs Sándor főellenőrt pedig a bátaszék—dombóvári vasútvonal épitőfelügyelőségtől a budapest—szabadkai II. vágány nyomjelző kirendeltséghez helyezte át. — Garay János emlékezete. A szekszárdi polgári leányiskola és a vele kapcsolatos továbbképző folyó hó 5 én d. u. 5 órakor a tornacsarnokban ünnepélyt rendez Garay János költő halálának évfordulója alkalmából, melyre a szülőket, az intézet iránt érdeklődőket és az irodalom barátjait ez utón hivja meg az iskola igazgatója. Belépő dij nincs. — Sikerült vizsga. Vargha Annuska, Vargha József, m. kir. járási erdőőr leánya, tegnapelőtt jó sikerrel tette le a posta- és távirda- kezelőnői vizsgát Budapesten. — Névmagyarosítás. Kiskorú Fleischmann István, László és Armin hőgyészi illetőségű budapesti lakosok családi nevüket belügyminiszteri engedéllyel ,,Földesu-re, — Karpelesz Salamon. László, Ferenc, Erzsébet és Anna dombóvári lakosok pedig családi nevüket ,,Kalmáril-r& magyarosították. — Hivatalos jelentés a szüret eredményéről. Csiszár Zsigmond a szekszárdi kerület szőlészeti és borászati felügyelője a földmivelésügyi miniszterhez a szüret eredményéről a következő jelentést tette: „A szekszárdi kerületben a szüretet általánosságban befejezték, az utóbbi napokban volt derült időjárás a termés minőségén igen sokat javított. Átlag a termés 8—10 hektoliter ka- tasztrális holdankint. A múlt hónap végén szűrt must cukortartalma 12-—14 százalék, a savtartalom 13 százalék volt, míg október közepe táján szűrt must 17—19 százalék cukrot és csak 9 százalék savat tartalmazott. A must ára 40—50 korona.“ — Dalosverseny. A Dunántúli Dalosszövetség jövő évben junius hó 28-án és 29 én Veszprémben tartja meg dalosversenyét. A jelentkezési határidő a részvételre 1913. március 31-ike. — A szekszárdi dalárda is bizonyára részt fog venni ebben a dalosversenyben. — Ügyészségi megbízott. Az igazságügyminiszter Mészöly Ármin sárbogárdi járási tb. főszolgabírót a székesfehérvári ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottá nevezte ki. — Megelőzte a kizáratását. A pécs—báta- széki vasútvonal részvénytársaság október 29 éré rendkívüli közgyűlést hivott össze, melynek az lett volna az egyedüli tárgya, hogy Pallós Ignác vállalkozót, aki teménytelen károkat okozott a társaságnak, az igazgatóságból kizárja. A kizárásra azonban nem került a sor, mert P a 1 1 ó s Ignác még a közgyűlés előtt beadta lemondását. — Leopold Sándor halála. Általános mély részvétet keltett széles körben Leopold Sándor, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank volt vezérigazgatójának és egyik megalapítójának váratlanul múlt hétfőn történt csendes elhalálozása. Az isteni gondviselés hosszú élettel áldotta meg. Nyolcvankét éves volt s két évvel ezelőtt ülte meg arany menyegzőjét nejével, szül. Kron Otti- liával, amikor tekintélyes összegű alapítványt tett a kultúra és az emberbaráti jótékony intézmények oltárára. Egész életén át a közügyek terén tevékeny és eredményes munkásságot fejtett ki, különösen izraelita hitsorsosni érdekében, mint a X-ik izr. községkerület elnöke, munkálkodott. Nagybérlője volt hosszú ideig a közalapítványi uradalom tulajdonát képező ózsák pusztának, ahol mintagazdaságot létesített, mely által megvetette anyagi boldogulását. A magyar nemzeti kultúrának egyik erős akaratú és áldozatkész férfia volt s ő nevéhez fűződik a szekszárdi izraelita hitközség megerősödése, uj templom és iskola épitése. Előrehaladott korával járó gyengesége miatt pár évvel ezelőtt visszavonult a közszereplés teréről és családi boldog körben töltötte napjait, mig a kérlelhetlen halál hirtelen el nem szólította szerettetei közül. Halála múlt hétfőn esteli 10 óra után állott be. Szivgörcsöt kapott s ez okozta halál ít. Halálának hirére a középületekre kitűzték a fekete zászlót. Egyesületek, testületek és egyesek igen számosán szóval, levélben és táviratilag kondoleáltak a gyászoló családnak. Temetése múlt szerdán d. u. fél 3 órakor ment végbe a gyászházból a szekszárdi és vidéki közönség óriási részvétele mellett. A koporsó felett dr. Rubinstein Mátyás főrabbi tartott megható gyászbeszédet, Benau Lipót szekszárdi izr. főkántor vezetése alatt az énekkar pedig gyászdalokat énekelt. A temetőcsarnokban még dr. Ungár Simon volt szekszárdi első rabbi, jelenleg eszéki főrabbi tartott búcsúbeszédet. Elhuny tárói családja a következő gyász- jelentést adta ki: Özv. Leopold Sándorné szül. Kron Ottilia úgy a maga, mint gyermekei: Róza és férje Leicht Lajos, Eszti és férje Lemberger Rezső, Janka és férje id. Leopold Lajos, Gusztáv és neje Honig Matild, Lajos és neje Jacobi Livia, dr. Auernheimer Raoulné Guttmann Irén; valamint számos unokája, testvére, sógorai, sógornői és a nagyszámú rokonság nevében mélységes gyászszal tudatja, hogy felejthetetlen, drága férje, a jóságos szivü édes apa, nagyapa és testvér, családjának ősz pátriárkája és büszkesége Leopold Sándor ur, a X. izr. községkeiület elnöke, Tolnavármegye törvényhatóságának és számos bizottságának tagja stb. stb. áldott életének 82-ik, boldog házasságának 52 ik évében, az isten akaratába vetett panasztalan megnyugvással, szerettetei- nek karjaiban tegnap esti 10 órakor mindörökre csendesen elpihent. F. hó 30-án délután fél 3 órakor a gyászházból elindulva a szekszárdi -izr. temetőben lévő családi sírboltba temetjük. Szek- szárd, 1912 október 29. — Áldás életére, béke poraira ! A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatósága a következő gyászjelentést adta ki: A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatósága, igazgatótanácsa, felügyelő-biz. és tisztikara mély megilletődéssel jelenti, hogy Leopold Sándor ur, az intézet igazgató tanácsának tagja nemes kötelességtudással megfutott életének 82-ik évében folyó hó 28-án elhunyt. A megboldogult intézetünknek egyik alapitója, több mint negyed századon át az igazgatóság tagja, majd pedig számos éven át vezérigazgatója volt és páratlan buzgósággal és szakavatottsággal kifejtett működésével intézetünk felvirágoztatása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Emlékét a legnagyobb kegyelettel fogjuk mindenkor megőrizni. Szek- szárd, 1912 október hó 29. A szekszárdi izr. hitközség a következő gyászjelentést adta ki : A szekszárdi izr. hitközség elöljárósága és képviselőtestülete a legmélyebb fájdalommal jelenti, hogy Leopold Sándor ur a hitközségnek évtizedeken át volt nagyérdemű elnöke és jelenlegi diszelnöke, áldásos életének 82-ik évében, folyó hó 28 án este 10 órakor elhunyt. A megboldogult több, mint félszázadon keresztül a legnemesebb odaadással, lángoló hithüséggel és eszményi önzetlenséggel szolgálta felekezetűnk és hitközségünk ügyeit. Bölcs vezetőnk és áldozatkész támogatónk volt, kinek fényesen ragyogó nevét és drága emlékezetét igaz hálával és a legszentebb kegyelettel időtlen időkig meg fogjuk őrizni. Szekszárd, 1912 október 29. — Vörhenyjárvány. Dombóvár, Ráta és Kötesd községekben a vörlienybetegség oly nagy mértékben lépett fel, hogy a hatóság az óvodákat és iskolákat bezáratta. — Választás. A zombai róm. kath. iskolaszék a megüresedett osztálytanitói állásra Papay Istvánt, Pápay Géza bátaszéki igazgató-tanitó fiát, választotta meg.
