Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
A bauernbundok. Pártos Zsigmond plébános, érdemesült esperes urnák, lapunkban megjelent, a bonyhádi bauernbundra vonatkozó cikkelyére visszhangként, Ujverbászról érkezett a következő, a helyzetet jellemző levél: Főtisztelendő s nagyrabecsült Plébános ur! Vettem becses, igazi hazafias érzéstől áthatott kedves levelét s nagyon köszönöm a jóindulatot irányomban. Bizony itt főfisztelendő uram, bujkáló patkányfajzattal van dolgunk. Én úgy az iskolában, mint a társadalomban és az újságok hasábjain nyilt sisakkal küzdők az igazságtalanság, — amelyből a mai korban bőven van részem — és a hazátlan bitangok ellen. . Ezért nem is szeretnek a haza ellenségei, de hála Istennek, mint államilag kinevezett igazgató, hivatásom pontos teljesítése tudatában, a jó Istentől félek és mástól senkitől sem. De hogy lásson világosan főtisztelendő uram, a következőkről világosítom föl : Először is olyan bujkáló alakokkal van itt Bácskában dolgunk, akik közül bizonyára többen, mint jó barátaink mosolyognak ránk s hátul tőrrel döfnek meg. A kétszínűség a jellemvonása az ilyen bitangoknak s ha baj van, olyan kétes, megpofozott, már igen sokszor büntetett alakot rántanak elő, mint N. N., aki a harmadik községben tőlünk, a ,,Süd-Bacskaer Zeitung“ szerkesztője. Én, mivel csak gyengéit beszélem a németet, cikkeimet magyar nyelven írom és Sauer Frigyes, aki tulajdonképpen a főszerkesztője, fordítja le „németre“. Ez a lapunk a Verbász és Umgebung, teljesen hazafias lap s mi mint itteni magyar tanárok, nem is türnők el, ha valami hazaellenes cikk jelenne meg benne. A „Welker“- féle lapot már többször feljelentettük az ügyészségnek, de azért tovább agitál, ugylátszik, német- országi pénzzel. — Hogy a mi lapunk itt, Uj- Verbászon mért jelenik meg németül is, annak az az oka, hogy — habár a ref. és luth. iskolákban is már magyarul tanítanak, ami öndicsek vés nélkül mondva, 19 évi ittlétem alatt levő agitációmnak az eredménye — a lakosság még szívesebben olvas németül, mint magyarul. Két év óta azonban már magyar lapunk is van: „Haladás“ cimen, de a németet nem lehet teljesen eliminálni, mert akkor esetleg többen polgáraink közül a cservenkai pángermán lapot járatnak. — Ezért tehát ennek a német lapnak is hazafias a missziója. 18 évvel ezelőtt Sajó Sándor budapesti neves tanárral és jóhirü költővel — aki itt velem együtt 3 évig tanárkodott — megalapítottuk a „Verbász és Vidéke“ c. lapot, de kénytelenek voltunk egy év múlva a lapba — melyben csak magyar cikkek és hirek jelentek meg — német hireket és közleményeket is hozni, mert különben megbukott volna. Mióta a „Haladás“ c. lap tisztán magyarul jelenik meg, a „Verbász és Umgebung“ legnagyobb részt németül jelenik meg, de erős, hazafias szellemben ; erre mi nagyon vigyázunk főtisztelendő uram. 2 ___________________________ — Igazán szánalomra méltó, hogy ilyen szerelemre gyuladt a szive. — Bizony arra való lettem, volna, ha az eszem nem győz. — De hiszen akkor ön sokat szenvedett?! — Végtelenül sokat szenvedtem. De kibírtam. Megszenvedtem férfiasán érte. — Ez szép dolog öntől. Ez csak férfiasságát jellemzi, ami pedig féi’fiban mindig a legszebb tulajdonság. — De nehéz dolog volt. Mondhatom. — Hát aztán — mondá Patakiné hamiskásan — szabadna-e tudnom, hogy ki volt az a szerencsés asszony, aki szivét ilyen késői virágzásra ösztönözte ? — Talán jobb, ha nem mondom meg. — Miért ? Plisz ön gyónni akar és bírja a titokra vonatkozó szavamat. — De kérem . . .! — Csak ki vele, vén bűnösöm, mert ha nem lesz őszinte, akkor .... — Akkor? — Akkor golyvát kap, mint azt már mondtam. — Tehát, hogy vén koromra golyvát ne kapjak .... — Halljuk hát, ki volt az a szerencsés ? — Szervusz Muki ! szólt az ajtón belépve Pataki Miska. — De ritka vendég rácországban Asztalos Muki! — Szervusz Miska ! — No ugy-e megmondtam, hogy egy öt-tiz perc múlva itt lesz az uram? Ajánlom magamat Asztalos ur — szólt Patakiné a szobából ki- menve. — Kezét csókolom! Itt is más szellem lehetne, ha egyesek, akik a dép vezetőiként szerepelnek, bennünket, magyar tanárokat, támogatnának. De sajnos, nem teszik ! 1785-ből való telepi tvény Uj verbász. József, a kalapos király, küldte ide a svábokat, e tejjel- mézzel folyó földre; a nép alapjában jó, de a vezetői félénkek, még most sem mernek magyarul prédikálni a templomban, holott 50 éves korig már elég jól tudnak mAgyarul az emberek; mert alig van valamire való egyén, aki nem járt volna 3—4 girnn. osztályt. . Most 4 éve, „aratási gép“ tilalma alatt egy szörnyű förmedvény jelent meg a magyarság ellen s mi 8—10,000 darabot koboztunk el belőle, de sok bizony sváb atyánkfiái; kezébe került s talán egyik másik még most is olvasgatja suty- tyomban s álmodozik a nagy német országról. A rácból talán sohasem lesz jó magyar, — egy volt : Damjanich, azt is felakasztatta a bitang Haynau ; de a német, illetőleg svábból jó magyar érzésű embert lehet formálni, még ha lutheránus vagy kálvinista is. De sajnos, a szomszéd közsé- .gek (Kiskér, Cservenka, Bulkeszi, Ujsóvé stb.) lakóinak jó része, sőt egyik-másik már egészen pángermán s valóságos anarkia uralkodik bennük, amint Bulkesziben. — A „Wacht am Rhein“-t énekelik. Bizony fő tisztelendő uram, bajok vannak és ennek az átkos politika az oka, mert ennek az ürügye alatt, illetőleg ezért, sok cudar dolgot, még az izgatást is megengedik a magyar haza ellen, mert Magyarországon manapság minden szabad, még a képviselők kidobása is a parlamentből. Felsővidéken a lutheránus tótok, itt a lutheránus svábok egy része ül föl az idegen pénzzel bélelt gaz/ hazaárulóknak. Jobban kellene őket üldözni ! Én is csak azért elégedtem meg N. N., a pángermán bitang bocsánat kérésével és badar, sőt szemtelen és arcátlan lefogásaiért, nem bün- tettettem meg, mert ha elitéltetem, akkor mint pángermán mártír fog szerepelni és annál jobban fogy a lapja. A lapját kellene valahogy lehetetlenné tenni, de ez az ügyészség feladata volna ; legtanácsosabb volna az ilyen bitangot veszettkutya módjára lebunkózni, de ezt mi, mint intelligens emberek nem tehetjük. Ez az alak már vagy 21-er volt büntetve s minél jobban büntetik, annál nagyobb a nimbusza a pángerinánok előtt. Rám különösen azért haragszik, mert a ,,Bácská“-ban (Zomborban megjelenő lap) vezércikkben többször ledorongoltam, mert hiszen kötelességem is. Mivel községünkben csak néhány, de az is csak bujkáló pángermán létezik, nem állithatom pellengérre az összes itt lakó (körülbelül 4000 lélek) lutheránusokat, főtisztelendő ur igen hazafias b. levelének közlésével. Én azt tartom, hogy inkább okos fölvilágo- sitással kell hatni a kételkedőre, mint erős dorongolással. Csak a konok bitangokat ütjük, de ezek most látva főhősük vergődését, perköltséget 200 koronát fizetett, nem mernek szemtelenkedni. Igazán, mért is nem sújt le a jó Isten lángpallosával ezekre a gazemberekre ? — Hisz nagyobb bűnt nem követhetnek el, mintha saját hazájukat, amely élteti őket, megtagadják. De nem folytatom tovább főtisztelendő uram ! Igazi, hazafias érzés diktálta levelét szivemre szorítom és mint magyar tanár, illetve igazgató bátran, rendületlenül tovább harcolok édes hazánk ellen tórő gazok ellen ; és ha minden egyes tanár megteszi ezen legszentebb kötelességét a tanítás nevelésen kívül, akkor nem kell édes hazánkat félteni a patkányfajzatoktól, különösen ha olyan derék hazafiak támogatnak bennünket, mint kedves főtisztelendő uram. Adjon a jó Isten édes magyar hazánknak sok olyan derék papot, akkor még bátran néz egy ezredév elé. Most pedig vagyok legmélyebb tisztelettel főtisztelendő uramnak hálás lekötelezettje és alázatos szolgája Ujverbász, 1912 szeptember 21. Székely Sándor, íőgimn. igazgató. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések- Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök dr. Gyömörey Zsigmond tb. pápai káplánt, tanitóképzőintézeti tanárt a pécsi hittudományi főiskola neveléstudományi tanszékére rendes tanárrá nevezte ki. — Hazslinszky Géza szekszárdi kir. törvényszéki elnök Schwirián József, Kondor József szekszárdi főgimnáziumi tanárokat és Egri Béla szekszárdi tanítót Írás- szakértőkké nevezte ki. — Megbízás. A kir. tanfelügyelő a betegeskedő Faics Gizella dombóváriáll. tanítónő helyettesítésével Farkas Erna old. tanítónőt bízta meg. — Elismerő öklévé1. A Szegeden tartott országos szőlő-, bor- gyümölcskiállitáson Berky Ignác és Szenerédi Ignác dunaföldvári szőlő- birtokosok a kiállított homoki fehérborok cso- portjábon elismerő oklevéllel lettek kitüntetve. — Hanny Gábor prelátus gyémántmiséje. Hanny Gábor pécsi prelátuskanonok folyó hó 26-án ünnepelte áldozó papságának hatvanadik évfordulóját. Égész csendben —- senki se tudott róla — kora reggel elment a Boldogságos Szűz Mária gy-üdi kegyhelyére s ott adott hálát a Gondviselésnek a lefolyt hosszú évek áldásaiért. Hanny Gábor a pécsi egyházmegyének Szikora Ignác után legidősebb papja, de azért még ma is teljés testi és szellemi erőnek örvend. Sokan csodálkozva vesznek majd tudomást a jubiláns évfordulóról, mert , nem is sejtik, hogy az életerős, rugékony főpap hatvan éves áldozó pap és életének már 83-ik esztendejében van. Rövid életrajzi adatai a következők : Hanny Gábor 1830. március 8-án született. 1852 ben szentlélek áldozó pappá, 1869 ben Faddon, 1883 ban Pakson, 1885-ben Szekszárd belvárosban lett plébános. 1886-ban kapta meg a Szentiélekről nevezett madocsai c. apátságot, 1893-ban pedig pécsi székesegyházi kanonok lett. Mint székesegyházi kanonok hosz- szabb ideig volt egyházmegyei főtanfelügyelő, a káptalan javainak pedig még ma is kormányzója. Őszentsége évekkel ezelőtt házi prelátusává nevezte ki. Batihyány gróf beszámolója. Múltkori számunkban megemlékeztünk, hogy gróf Batthyány Tivadar képviselőnk jövő hó első napjaiban kerületében beszámoló körutat tesz. A hir az egész kerületben általános lelkesedést keltett és már is megindultak az egyes községekben az előkészületek, hogy a jeles politikust, a népet szerető mágnás képviselőt minél impozánsabb fogadtatásban részesítsék. Annál nagyobb a választók lelkesedése — mert hosszas betegségéből való felépülése és a politikában az óta történt hallatlan események után még nem volt alkalma a kerületnek, hogy képviselőjét a politikai helyzetről közvetlenül meghallgassa — s az a felgyülemlett keserűség, melyet a legutóbbi események keltettek a kerület függetlenségi érzelmű polgáraiban, már rég várja az alkalmat, hogy a történtekkel szemben a képviselőnk iránt érzett nagy szeretettel demonstráljon. Fokozza a beszámoló jelentőségét, hogy a képviselőház újabb megnyitása előtti időre esik és igy azon bizonyára fontos kijelentések is hangzanak el. Képviselőnket az ellenzék több kiváló vezére is le fogja kisérni útjára. — Az olasz király által kitüntetett szekszárdi Származási! iparos. A budapesti lapok vasárnapi számában közölt félhivatalos jelentés szerint, a római nemzetközi művészeti kiállítási ünnepségek alkalmából, a kiállítás magyar osztályának szervezése és rendezése körül kitüntetett hivatalos személyeken kivül az olasz király Kovács ’Vilmosnak, a Pauncz és Kovács cég főnökének az olasz koronarend lovagkeresztjét adományozta. Nevezett szekszárdi születésű kárpitos diszitő ezelőtt körülbelül 20 évvel Schelesznik Károly helybeli kárpitos műhelyében tanulta ki a kárpitos mesterséget s már akkor is, mint ipariskolai tanuló az iskola évvégi kiállításokon úgy munkáival, mint rajzaival jelét adta kiváló tehetségének, melyet felszabadulása utáni budapesti tartózkodása alatt ambíciójával és szorgalmával any- nyira fejlesztett, hogy a legelőkelőbb kárpitos műhelyek tulajdonosai versengtek érte, hogy üzletükben alkalmazhassák. így vitte — minden anyagi eszköz nélkül — annyira, hogy jelenleg szintén Budapest egyik legelső kárpitos üzletének társtulajdonosa, kit a kormány az utóbbi tiz évben rendezett összes külföldi kiállítások magyar ipar- művészeti csoportjának diszitésével bízott meg s hogy milyen eredménnyel, azt legélénkebben bizonyítja e mostani szép kitüntetés, mely egyúttal azt is mutatja, hogy az iparos pálya ma már — megfelelő tehetség és szorgalom mellett — az a pálya, a melyen nemcsak a jó kenyér, hanem a dicsőség babérja is terem. — Államsegély. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter a szekszárdi polg. fiúiskolának Írógép és vetítőgép beszerzésére 950 korona államsegélyt engedélyezett. — Eljegyzés. Bauer Károly dunakömlődi jegyző eljegyezte Schmidt Annuskát Dévényből. — Hitközségi és iskolaszéki gyűlés. A szekszárdi róm. kath. iskolaszék és hitközségi tanács folyó hó 28-án, szombaton délután 5 órakor gyűlést tartott dr. Fent Ferenc apát-plébános elnöklésével a következő tárgysorozattal : 1. Főispán előtti tisztelgés ügye. 2. Álapitv. urad. hitk. adóügye. 3. Munkásbiztositó újabb megkeresése a hitközségi alkalmazottak beiratása iránt. 4. Fűtőanyag beszerzése az iskolák részére. 5. Kérvények. 6. Indítványok. — Névmagyarosítás. Erlich József gyönki illetőségű budapesti lakos nevét belügyminiszteri engedéllyel „Tolnai“-^a változtatta. 1912 szeptember 29.
