Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912 augusztus 18. akkor meg kell boszulni azokat, kik ily kétes értékű fegyverekkel küzdenek. Az egész ellenzék ily súlyos vádat sokáig el nem viselhet. Boda Vilmos. Tolnavármegye közgyűlése. Rég nem láttunk annyi bizottsági tagot Tolnavármegye gyüléstermében, mint. múlt kedden, midőn csak a betegek és félénkek maradtak otthon, még a fürdőben üdülők is megszakították fürdőzésüket, hogy jelen lehessenek ezen az iz almas közgyűlésen, mely elitélni vagy üdvözölni volt hivatva az alkotmányt és parlamentet sértő Tisza Istvánt és a Bécsnek behódoló Lukács kormányt. A munkapárt berendelte minden emberét, különösen a községi jegyzők, bírák, esküdtek, bérlők, közigazgatási tisztviselők, a hatalomtól függők vonultak be nagy számban, hogy megvédjék a vármegye ősi nimbusát. A közgyűlés lefolyása szenvedelmes, viha ros volt. Még egyszer sem hallottunk annyi közbeszólást, abcugolást és éljenzést Tolnavármegye egyébként csendes gyüléstermében elhangzani, mint most. Az ellenzék szenvedélyesen abcugolta Tiszát, a munkapártiak pedig éljenezték. Érdé kés volt megfigyelni a függetlenségi pártból át- vedietteket és a felkinálkozókat, hogy mennyire zajongtak az ellenzéki szónokok beszédje alatt és mily hevesen tapsolták veresre tenyerüket, midőn a munkapártiak dicsőítették a geszti urat és a kormányt. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudós tá sunk a-következő : Siinonisits Elemér főispánhelyeltes alispán délelőtt 10 órakor foglalta el az elnöki széket és bejelentette azon köztudomású tényt, hogy gróf Apponyi Gézát saját kérelmére a király el ismeréssel főispáni állásától felmentette, aki hat évig állott a vármegye élén. Sajnálja távozását, de reméli, hogy nemsokára, mint a vármegye első virilistája ismét résztvesz a megye ügyeinek intézésében. Ezután bejelentette, hogy Sörös József tb. főszolgabírót a tamásii főbiró helyettesítésével bízta meg, a IV. aljegyzői állásra ifj. Perczel Dezsőt, a gyakornoki állásra pedig Paulovits Aurél drt nevezte ki helyetteseknek. Napirend előtt kijelentette, hogy a szónokok dr. Eri Márton tb. főjegyzőnél jelentkezzenek. Ezután a közgyűlést megnyitódnak nyilvánította. Az alispán időszaki jelentését a közgyűlés felolvasottnak tekintette, mivel azt minden bizottsági tag nyomtatásban megkapta. Az alispán javaslata alapján a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy gróf Apponyi Géza volt főispán arcképét megfesteti. Az előléptetés folytán megüresedett harmad osztályú vármegyei aljegyzői állásra a kijelölő bizottság javaslatára az egyedül folyamodó ifj. Perczel Dezsőt választották meg, aki a közgyűlés plénuma előtt a hivatalos esküt nyomban le is tette. Kovács S. Endre bizottsági tag indítványára a tárgysorozattól eltérőleg ekkor Torontál- várraegye átiratának tárgyalására tértek. Először is Eri Márton tb. főjegyző felolvasta az állandó választmánynak azon javaslatát, melyben a kor mányt, a munkapártot üdvözli, a Tisza István ellen elkövetett kísérletet pedig elitéli. A felirat felolvasását az ellenzék abcug Tisza ! Eláll ! Levele! kiáltásokkal többször megakasztotta. A munkapárt erre éljenzett, mire az ellenzék igy felelt: Mindig abcug Tisza! A javaslatot nem fogadjuk el. Az első lelkes, rokonszenves ellenzéki szónok Horváth Jenő dr. ügyvéd, a függetlenségi párt alelnöke volt, akinek hatalmas beszédjel egész terjedelmében itt közöljük: Nagyságos Alispán ur ! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az állandó választmány javaslatához hozzá nem járulhatunk, hanem ezzel szemben és elvbarátaim nevében ellenjavaslatot leszek bátor előterjeszteni, kérve annak elfogadását. Az ok, amiért a javaslathoz hozzá nem járulhatunk, a junius 4 iki és az ezt követő események, amelyek sokkal ismertebbek, semhogy azokat felsorolni szükséges volna. Ezeket az eseményeket azzal szokták indo kölni, hogy a parlament munkaképessége meg volt bénítva, szükséges volt tehát annak helyreállítása. lek. 1 örvény ha tósági B zottság ! Mi nem vagyunk annyira elfogultak, hogy egy tisztultabb nézőpontra ne tudnánk helyezkedni és ne látnók be, hogy parlamentáris kormányrendszer mellett is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a törvényhozó hatalom a törvényhozó akarat érvénye sithotése céljából rendki vü'.i eszközökhöz — a végszükség jogához — kénytelen folyamodni. Mivel azonban a rendkívüli eszközökkel élés mindig törvény, tehát alkotmánysértéssel jár, csak rendkívül fontos körülmények között, akkor, amikor valamely eminens állami vagy nemzeti érdek kívánja, — szabad hozzájuk folyamodni. Ilyen volt-e a helyzet? A kik úgy állítják be a kérdést, hogy volt obstrukció, ezt tehát le kellett küzdeni, azoknak a maguk szempontjából igazuk van. Hogy azonban az erőszak igazolása tekintetében helyes Ítéletet alkothassunk, nem elég magánál az obstrukció lényénél megállapodni, hanem keresni kell az oko at, amelyekből az obstrukció táplálkozott. így járva el, az obstrukció hátterében a véderőjavaslatokat és az általános választói jog kérdését találjuk. A katonai javastok már tiz év óta tartják izgalomban a nemzetet. Valahányszor ezek a javaslatok napirendre kerültek, az ellenzékben azon törekvés ébredt fel, hogy a súlyos vér- és pénzáldozatokkal szemben a hadsereget a nemzethez közelebb hozzák. Mert akárhogyan gondolkozunk is, az kétségtelen, hogy a hadsereg a nemzet testében idegen test, mert annak sem szelleme, sem nyelve, sem jelvénye nem magyar. Ha tehát az obstrukció egyrészről ilyen tiszteletreméltó okból táplálkozott, akkor az erőszakot és alkotmánysértést igazolva nem látjuk. Ami az obstrukció másik forrását, az általános választói jogot illeti, ma már nincs gondolkozó ember ez országban, aki ne vallaná, hogy a mai választói jog elavult és hogy széles, demokratikus alapon való kiterjesztése szükséges. Az az ellenzéki párt, amelyik a választói jogot a katonai javaslatok elé akarta helyezni, abból a felfogásból indult ki, hogy a mai szűk választói jog mellett létrejött parlament nem lehet hivatott az újabb óriási terhek megszavazására. Hogy ennek a felfogásnak úgy á jogi, mint erkölcsi alapja megvan, nem szorul vitatásra. De még ez a párt sem zárkozódott el a véderőjavaslaiok megszavazásától, amennyiben provisorikusan néhány esztendőre hajlandó volt a felemelt újonc- létszámot megadni, csupán a végleges megadással szemben élt jogfentartással egy demokratikus választási jog megvalósitása érdekében. Konstatálnunk kell tehát, hogy nem volt a parlamentnek egyetlen egy pártja sem, amely a véderőjavaslatokat megszavazni hajlandó nem lett volna egyelőre ideiglenes, és jogfentartással véglegesen. Ezért állítjuk, hogy az erőszak indokolatlan és a véderőjavaslatok kiforcirozása érdekében az alkotmánysértés túlságos nagy ár volt. Annál is inkább, mert a békés kiegyezés már útban volt, amennyiben az egyesült ellenzék által a kormány elé terjesztett javaslat alapul szolgáltatott a megegyezésre. Azonban mint tud juk, a kormány ezen ajánlatra ultimátummal és szuronyokkal felelt. És váljon mivel tudja a kormány és a többség az erőszakot indokolni V A többségi elvre való hivatkozással. Ára lássuk ezt a többségi elvet. Magyarországon ma az összes lakosságnak csupán 6 százaléka választó,, szemben más államok 20, 25, 30 százalékával. Figyelembe veendő emellett, hogy a mai elavult választójog hiányai a visszaélésekre tág kapukat nyitnak, úgy, hogy a mindenkori kormányoknak módjában áll a több séget nem éppen a legideálisabb eszközökkel megteremteni. Ha még most hozzá vesszük, hogy a legutóbbi képviselőválasztás alkalmát val a hivatalos statisztika tanúsága szerint leszavazott — kerek számban szólva — 810 ezer emrer, amelyből 380 ezer jutott a munkapártra, Í30 ezer a többi ellenzékre, tehát 50 ezerrel több, akkor ez a tény a többségi elvre való hivatkozás erkölcsi súlyát lényegesen csökkenti, nem is szólva a jogokból kizárt dől gozó milliókról, akiket szintén nem lehet a kor mány támogatói közé sorozni, mert hiszen ezek tisztában vannak a kormánynak a választói joggal szemben tanusitott szűkkeblű felfogásával. (Éljen !) Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mi jól tu juk, hogy e teremben kisebbségben vagyunk, de felemel banuüuket a tudat, hogy az alkotmány helyreállítása iránti küzdelemben oly férfiak járnak elől, mint gróf Apponyi Alben, gróf Andrássy Gyula stb. És örömmel emlékezünk meg róla, hoijy a mi volt főispánunk is, gróf Apponyi Géza Ő nagyméltósága, nem találván meggyőződésével összeegyeztethető- nek az elkövetett parlamenti erőszakot, sietett a főispáni széket otthagyni. Mi a legnagyobb tisztelettel hajiunk meg Őnagyméltóságáuak szilárd alkotmányos érzést eláruló ezen elhatározása előtt. (Éljen a volt főispán !j Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A magyar alkotmányt már több Ízben érte támadás kívülről. — A támadással szemben a legerősebb fegyver mindig a jogra való hivatkozás volt. Deák Ferenc is a corpus jutással a kezében törte meg az abszolutizmust. Annál fájdalmasabb, hogy most a támadás belülről történt. Fegyverünk ma sem lehet más, mint a jogra való hivatkozás. Azonban abban a tényben, hogy akadt magyar államférfiu, — a képviselőház elnöke (Abcug Tisza!) — aki a külföld előtt arról tett tanúságot, hogy Magyarországb an szurony ok között is lehet törvényt hozni és míg egyfelől a nemzetnek az alkotmány szilárdságába vetett hitét szétrombolta, ezzel ellenségeinek támadó kedvét nagyra növelte, mi ebben sem bizalomra méltót, sem üdvözlésre méltót nem találunk, ezért nem járulhatunk az előterjesztett indítványhoz, hanem kérjük, hogy az általam előterjesztendő határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. Lel kés éljenzés az ellenzék részéről. Szónokot többen üdvözlik. Ezután a következő határozati javaslatot terjesztette be : Határozati javaslat. A jogrend uralma csak a törvények tiszteletén, de nem a szuronyok erején alapulhat. A hatalom a néptől csak úgy várhat törvénytiszteletet, ha ezt maga is betartja. Ezt szem előtt tartva a törvényhatósági bizottság megállapítja, hogy a kormány és a képviselőház elnöke egyetértve az alkotmánysértések egész sorozatát követték el. Nevezetesen az érvényes házszabályok megsértésével szavaztatta meg a képviselőház. elnöke a véderőjavaslatokat, önkényes erőhatalommal távolította el a képviselőket a képviselőházból és a törvényhozás szuronyok között végezte törvényhozó munkáját. Mindezekben a jogrend megrendülését látjuk, ezért azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy a mai rendszer előidézői helyükről távozván, az erőszak uralmat a törvényesség rendje váltsa fel. Ezt pedig a te jes népképviselet alapján álló alkotmány által reméljük, mely az eddig jogtalanul kizárt néprétegeket magáiba felvevén és ekként megerősödvén, minden ellene irányuló önkény megtörésére képessé válik. Gróf Széchenyi Sándor a munkapárt ré szóról üdvözli az állandó választmány határozatát. (Abcugolás az ellenzek részéről ) Mert Tolnavár- me gye törvényhatósága már a múlt őszkor kérte feliratában a parlamentet, hogy találjon módot a békés munkára Nézete szerint nincs Európában olyan parlament, mely megtűrte volna a kisebbség erőszakosságát. (Nagy za;, abeugolással fogadta az ellenzék ezen kif-jezést.) A többségi munkapárt drasztikus eszközökhöz nyúlt, ami fölött az ország megdöbbent és ő s kételkedett abban, hogy szükség volt e az erőszakra. Az események szerinte erre jogot adtak és igy az erőszakot ő is helyesli. Midőn a püspöki karnak a képviselőházban azon törekvését aposztrofálta, hogy az erőszakos módon megszavazott véderő- törvényjavaslat reparációra visszaküldessék, egy püspök kivételével, az ellenzék lelkesen megéljenezte gróf Batthyány Vilmos nyitrai püspököt. Azt állítja merészen, hogy az ellenzék békülékenysége szemfényvesztés volt. És arra az itt nem alkalmazható régi magyar közmondásra helyezkedik: „Szükség törvényt bont.“ (Az ellenzék közbeszólásaival megakasztja a szónokot). Még az állandó választmány javaslatára reflektálva, az ellenzék abcugolása és a munkapárt éljenzése között beszédjét befejezi. Dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, az ellenzék jegyzője erős és benső meggyőződés hangján az alább következő hazafias beszéddel támogatta Horváth Jenő dr. határozati javaslatát. Erősebb, de igaz kifejezéseire a hevülő munkapárt felszisz- szent és mikor a parlamenti munkapárt tagjait: összeszedett többségnek nevezte, Lévai Dezső, Kiss Lajos nagyszokolyi ref. lelkész, Földvári Mihály, es többen magukból kikelve, zajongva, ökleiket emelve kívánták, hogy a szónok vonja vissza a nekik kellemetlen kifejezést. Amint ez megtörtént, tovább folytatta beszédjét. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Torontál vármegye közönségének a képviselőházi elnök, a kormány és a munkapárt üdvözlése tárgyában megküldött átiratához én a magara részéről nemcsak hogy hozzá nem járulhatok, de ezen kérdésnek az állandó választmány részéről napirendre tűzését és közgyűlési tárgyalásra való bocsátását is szerencsétlen, elhibázott gondolatnak tartom. Abban a véleményben vagyok ugyanis, ho gy a junius 4-iki szomorú események után a mi vármegyénk közönsége hazafias kötelességét csak úgy teljesítheti hiven és igazán, ha a súlyos törvénysértéseknek azt a hosszú sorozatát, amelyeket a képviselőház elnöke és többsége a kormány segítségével elkövetett, megvetéssel elitéljük és megbélyegezzük. Hisz valamennyien jól tudjuk, Tekintetes Bizottság, hogy ezen a napon a magyar törvényhozási rend ellen valóságos bűnhalmazat követ- tetett el, melynek egyes főbb alkotó részei : a házszabályok összetörése, a képviselők mentelmi jogának megsemmisítése, a szólasi jog elkobzás
