Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-21 / 29. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 fájuk, rügyeik jól kifejlődhessenek és ez utóbbiak megtermékenyüljenek. Ez volna a leghelyesebb eljárás, csakhogy keresztülvitele igen sok nehéz­séggel jár. A felkötözött tőkén kikeresni a fent* nevezett különböző rendeltetésű hajtásokat igen nehéz, sőt lehetetlen dolog, a tőkék kötelékeit feloldani és a termő hajtások kikeresése, vissza- csoukitása után azokat újból bekötözni óriási munka volna, melynek kölisegei nem állanának arányban *z elért eredménnyel. Ez azonban csak a csapos mttszesü tőkékre nézve áll. A szál- vesszőzésnél könnyen meg lehet különböztetni az idén termő hajtásokat, amelyeket jövőre telje­sen eltávolítunk Ezek ugyanis a kikötött szál- vesszőn vannak mig a lobbi hajtást, amelyre jövő esztendőre is szükség lesz, a karóhoz köt­jük. A szálvessző hajtásait tehát a felső fürt fölötti 3—4 levélnél viaszacsipjük, a tőkének egyéb, a karóhoz kötött hajtanait pedig szaba­don hagyjuk fejlődni legalább if» julius végéig. A csapos etszésü tő kék né pedig, mivel a fentközölt okokból ezt a legjobb csonkázási módot alkalmaz) i nem lehet, jó magas karók mellett az összes hajtásokat szabadon fej'ődni en­gedjük mindaddig, mig a k. rét jó. túl nem nőt­ték ; mikor aztán a hajtások mar an1 yira fejlőd­nek, hogy nagyobb szélkanéi n In-' tartani, a karé hegye fölött 25 30 centimet .pite. levágjuk a hajtásvégeket. Minél korábban történik csonkázás, annál hamarabb és annál nagyobb számban jelentkez­nek a hénaljhajtások, amelyeknek bizonyos mér­tékben káros hatását az imént bizonyítottam. A hónaljhajlások elhatalmasodásai tehát első sorban azzal akadályozzuk meg, hogy a csonkázást ké­sőre halászijuk, amikor mát a tőkék ornbfejlő- dése szünőfélben van. Olyan későre azonban nem halaszthatjuk, hogy ilyen hónaljhajtások egyálta­lán ne fakadjanak, hiszen ezeknek fejlődését a csonkázáson kívül más okok G előidézhetik. — Arra kell törekednünk, hogy ezek a hónaljhajtá­sok ne fejlődjenek s ne sokasodjanak a Hőhatá­soknak és a gyümölcsnek rovására. — Ezért a hónaljhajtásokat kezdettől fogva, de különösen a csonkázást követő 8—10 nap után gondos keze­lésben kell részesiteni, A hónalj haj tások at semmiesetre sem szabad tőben levágni. A szőlő nem paradicsom. Ha a hónaljhajtást tőben lemetszem, ennek az lesz a következménye, hogy a mellette fejlődő rügy, a melynek jövő tavaszig alva kellett volna maradni, kihajt és kérdés, hogy ennek a hajtásnak a tövé ben fejlődik-e még őszig életképes és termékeny rügy y A legtöbb esetben nem. A hónaljhajtások­nak teljes kitörése tehát határozottan ártalmára lesz vagy a jövő esztendei termésnek, vagy a venyige használhatóságának, mert a fejletlen rü­gyekkel biró venyige sem oltásra, sem ültetésre nem való, csapnak vagy szál vesszőnek hagyva pedig terméketlennek bizonyul. Viszont teljesen magára hagyva szabadon fejlődni sem engedhet­jük a hónaljhajtást, mert a rajta levő sok apró levél ártalmára lesz a tőkének. Ezeknek a hajtá­soknak helyes gondozása tehát abból áll, hogy 2 levélre visszacsipjük. Ez által megőrizzük a tö­vében levő rügyet, mert nem az, hanem a hónalj- hajtásnak meghagyott felső (2-ik) rügye fog ki­fakadni és másodhónaljat fakaszt. Ezt később ismét visszacsipjük két levélre és ezt az eljárást 2—3 ízben ismételjük, mindaddig, mig a szüreti idő közeledtével a szőlőnek növekedése annyira csökkenni fog, hogy a további beavatkozás fölös­legessé válik. Szabó Sándor. VÁROSI ÜGYEK. 1912 julius 21. _______ Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete a folyó hó 2l-én, hétfőn délután 3 érakor közgyű­lést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1. Vármegyei alispán ur felhívása az artézi kut- ból elágazó két közkút és ebből folyólag a tanács javaslata részletes vízvezeték létesítése és a vízvezetékről szóló szabályrendelet megalkotása iránt. 2. A polgármester jelentése a gyámoltak és gondnokoltak pénzei gyümölcsöztetéséről szóló vármegyei szabályrendelet módositása iránt a város részéről beadott kérelem tárgyában. Látjuk tehát, hogy a 21-iki közgyűlés fon­tos közegészségügyi kérdésben van hivatva dön­teni. Mi a vízvezeték kérdéséhez a 10,000 koro­náért készült Becsey-féle tervezet kapcsán rész leteserr liozzászólottunk. Akkor megmondtuk, hogy bármily üdvös is a vízvezeték, városunk sajnos, anyagiakban erőtelen még annak uiegvalósításá­hoz. A hétfői közgyűlés elé részleges vízvezeték- tervet terjeszt a tanács. A terv szerint a Bartina-, Kálvin-tér-, Mérey-, Séd-, Bákócy-, Újvárosi tamplom-, Árva- ház-, Pásztor-, Wosinsky-, Arany János-, Alkot rnftny-, Béri Balog Ádám-, Széchenyi-, Bvzerédj utcák, Béla-tér és tisztviselőtelep, Vörösmarty-, Apát-, Várköz-, Vármegye-, Sétatér-utcákon lenne vízvezetéki csőhálózat lefektetve. Kötelező lenne a vízvezeték bevezetése a tisztviselőtelepen, a Bartinában (ameddig vezeték van) a Béla téren, Séd utca déli oldalán s Vörös­marty-, Apát-, Várköz-, Vármegye-, Bezerédj-, Széchenyi utcákban, a Garay-téren, Sétatér-utcá­ban, a Rákóci-uton a keleti oldalon a Szluha-ut­cáig, a nyugoti oldalon Horváth Miklós házáig. Ezt a tervet Szabó János városi főmérnök dolgozta ki s tagadhatatlanul praktikusabb az előző tervezetnél. Azonban ennek megvalósitása is 300,000 koronával szaporítaná meg már eléggé eladósodott városunk adósságát és ezen újabb adósság évi kamatai bizony az évi költségvetés­ben súllyal bírnának. Nem is tekintve aztán a vezetéki csőhálózat folytonos javítgatására szük­séges évi kiadásokat, a költségvetésre nehezedő többlet kiadás folytán nemcsak a pótadó emel­kedését vonja maga után, hanem a vízvezetéki körzetben lakó háztulajdonosok évenkint szobák és konyhák után egyenkint 6 koronában megál­lapított vizdij terhét is viselik. Lehetnek és vannak olyanok, akik ezt ki­bírják, — nem sokallják — mi azonban nálunk az ivóvíz kérdést megoldottnak látjuk olyan mó­don is, mint azt a vármegyei alispán ur is ide­vonatkozó rendeletében eléggé megoldhatónak találta ; oly módon t. i., ha még két ártézi kutat fúrnak. Ezzel eleget teszünk az alispáni rendelet­nek, — nem visszük a várost 300,000 koronás újabb adósságba és alispánilag is elismert módon megoldjuk az ivóvíz kérdést is, mert Szekszárdon így is van nem egy iható vizű kút és forrás, mely a 3 ártézi kuttal ez idő szerint az ivóviz- szükséglet fedezésére elegendő. Ha utolsó menedék volna a vizvezeték'fel- állitása az ivóvíz kérdés megoldásánál, az esetben tartanánk mi csak indokolhatónak annak a mai eladósodott viszonyok között is újabb nagy adós- ságcsinálással való megold sát. Mindenesetre bármilyen irányban is foglal jón állást a hétfői közgyűlés, — nagyon kívá­natos volna, — ha a képviselőtestületi tagok minél nagyobb számban jelennének meg. Janosits Károly főjegyző külön felhívással is figyelmeztette a képviselőket a gyűlésen való megjelenésre. — Szakosztályi ülés. Szekszárd r. t. város pénzügyi és közegészségügyi szakosztálya a f. ó. julius 20-án cl. u. 4 órakor ülést tartott, melyen a f. hó 21 iki közgyűlésén elintézendő ártézi két és vízvezeték ügyet is tárgyalták. Arató-sztrájk. Mint az országban a legtöb helyen, nálunk sem történt meg az aratás sztrájkok nélkül. Különösen a tainásii és dombóvári járások­ban ütött-e fel fejét a sztrájk. A Nosztány pusztán Szabó Lajos heregi bérlő ellen valóságos életfenyegető mozgalom volt, a cselédsége előtt is állandó szigorúságáról ismert bérlő gazdaságát több helyen felgyújtották s őt magát életveszélyes fenyegetésekkel rémitették. Valóságos katonai és csendőri ostromállapot vigyáz a rendre. Gyengébb lefolyású volt a sztrájk Dory Vijjnosné bérletén. Mindezek az aratási sztrájkmozgalmak úgy nálunk, mint szerte az országban, mélyebb gaz-| dasági bajokat árulnak el. Tudjuk, hogy sehol sem veszélyeztet a sztrájk olyan nagy és általá­nos, országos érdekeket, — mint az aratási munkálatoknál. Mégis csodálatos — vagy talán épen nem . csodálatos — hogy az az erős agrár-politika, mely közéletünket uralja, ezen kérdés megoldá­sával épen nem törődik és javítására a szolga-, bírói beavatkozáson kívül egyebet nem tesz. Földmivelő állam vagyunk, őstermelésünk; az utóbbi időben óriásit lendült, a nagybirtok rendszer virágzik, a kisbirtoknak is hull valami az agrárizmus terített asztaláról, csak a föld­mivelő munkások s ezek közt különösen az arató munkások sorsával nem törődik senki, csak a szolgabirák, mikor szerzűdés-szegés címén le kell őket csukni. i Az aratómunkás még uj esztendőkor aláírja a jegyző előtt az aratási szerződést, vagy ha nem í tud ívni, odateszi a kézjegyét, Gle 100 közül 501 nem tudja, mire kötötte le a két erős karja mun­káját, a másik 50 pedig, aki tudta mit ir alá, azok is tulajdonképen mikor rendbe állanak, tud­ják meg, hogy mit is kapnak a kikötött 8-adban, vagy 10-edben a munkájukért. De már akkor késő, mert akkor már szer­ződésszegővé lesz, ha többet mer követelni, vagy uem akar dolgozni. Pedig bizony, ha dőlt a gabona, ha rosszul f fizet is, a szegény arató munkája nem kisebb, hanem inkább nagyobb. Igaz, a gazdának is kevesebb jut, de a munkát meg kell tenni s a munkát kell meg­fizetni. Mert bizony ami szőlős gazdáink mem mond­hatják a szőlőmunkásoknak, hogy most felét élvezte a jég, vagy egyéb elemi csapás az idei termésnek, hát az idén csak fél napszámot kap­tok. Az aratási szerződések körül kellene tehát törvényileg megvédeni a munkás érdekeit és pedig erre annál inkább rászorulnak az arató munkások, mert ők nem rendelkeznek olyan erős szakszervezetekkel, hogy érdekeiket maguk meg- védhessék. “ S szomorú dolog, hogy egy földmivelő ál­lamban, — ahol a gyári és ipari munkások sztrájk­jai esetén a hatóság a béke érdekében és az érdekellentétek kiegyenlítésére úgy ahogy igyek­szik helyesen beavatkozni, — addig az arató munkások sztrájkjai esetében a mai viszonyok között ez a hatósági beavatkozás az arató mun­kás 15 — 30 stb. napi lezárásáig terjed csak. Pedig az egész ország lakosságát érdekli, hogy a termés kinn ne pusztuljon a földeken. Igaz, bogy a törvényes rendezés sok helyen a nagy birtok terhére menne, de a fő, hogy egész­séges közviszonyaink legyenek. Előfizetésre íeltiiuds. Azon alkalomból, hogy lapunkra a XL. évfolyam második félévében uj elő­fizetést nyitunk, felhívjuk a függetlenségi eszméknek minden igaz hívét, hogy elő­fizetőink sorába belépve minket hazánk függetlenségének kivívása is az általános népjólét érdekében kifejtett és lankadatla­nul tovább is kifejtendő nagy munkánk­ban támogatásával erősbiteni szíveskedjék. Az a XL. éves múlt, mely lapunk, mint a vármegye legrégibb sajtó orgánuma mögött áll, felment bennünket a programul adástól. Kritikai függetlenségünk fenntar­tásával szolgálunk mindent közt érdeklő ügyet, s köztük első sorban szükebb ha­zánknak Tolnavármegyének érdekeit. Ezért kérjük mi minden lelkes ma­gyarnak támogatását, mert ezáltal meg- sokszorosodott erővel állhatunk a küzde­lemben, mint a körénk sereglettek érzel­meinek szószólói. Elvünk, hogy ha mindenki a sors által részére kijelölt körben kötelességét teljesiti, azzal hazája ügyét segítette előbbre vinni. Lapunk előfizetési ára egész évre f2 kor., V2 év ve 6 kor., l/i évre 3 korona. Hazafias üdvözlettel : A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Dezső Jakab szekszárdi m. kir. pénzügyi iroda­vezetőt a IX, fizetési osztályba léptette elő. — Jegyző választás. A Máza községben megüresedett segédjegyzői állásra a képviselő- testület Martinovics Márton okleveles jegyzőt választotta meg. — Tanítók drágasági pótléka. Keinlein Béla és Parti József rk. tanítók számára 200—200 korona drágasági pótlékot engedélyeztek és Dom­bóvár község, mint a rk. iskola fenntartója ezen összegnek három negyed évi részletét ki is utalja. — Az uj paksi plébános. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Virág 4 erenc tb. pápai káp­lánt, a pécsi papnevelő intézet lelkiigazgatóját, a Kath. Legényegylet elnökét paksi plébánossá nevezte ki. Rövid életrajzi adtai a következők c Virág Ferenc 1869. augusztus 22-én Bonyhádon született. Tanulmányait" szülőföldjén és Pécsett végezte. Húsz esztendővel ezelőtt, 1892-ben szen­telték áldozó pappá. Somberekén, Németbólyban, ahol Streicher Józsefnek volt tanítványa, Duna- szekcsőn és Dunaföldváron működött, mint segédi lelkész. Az 1896—97. iskolai évben a szekszárd- állami főgimnázium hittanára volt. 1897-ben került a pécsi székesegyházhoz karkáplánnak. Ezen állásában három évig működött. Mint kiváló egy­házi szónokot mindig szívesen hallgatták a pécsi kathedrális szószékről. 1898-ban a pécsegyház­megyei katholikus legényegyletek egyházmegyei elnöke, 1899-ben a Pécsi Oltáregylet igazgatója lett. 1901-ben a kisebb papnevelőintézet lelkiigaz - gutájának és reáliskolai hittanárnak, 1902-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom