Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
— Jégeső a vidéken. Paksról jelentik, hogy ott szerdán délután 6 órakor nagy jégverés vonult végig a városon, galamhtojás nagyságú jégdarabokkal. Gabonában, szőlőben és gyümölcsben nagy kár esett. — Elkeseredett férj. Gazdag Ferenc 65 éves dunakömlődi lakos múlt hó 26 án évek óta betegen fekvő nejét, hogy szenvedéseitöí megváltsa, forgó pisztolylyal halántékon lőtte, ki azonnal meghalt. Ezután öngyilkossági szándékkal magát is agyon akarta lőni, de ez nem sikerült, mert a golyó csak kisebb sebet ejtett a fején. Gazdag Ferencet letartóztatták. — A szekszárdi vasár. A folyó hó 1 én tartott szekszárdi vásáron kevés volt a pénz, nem igen volt vásárló. Még aránylag szarvasmarhában legjobb volt a forgalom. Volt természetesen egykét zsebtolvaj, csibész és verekedés, de általában a vásár igen lanyha volt. 1912 július 7. __ Ju nius 28. Junius 28-án délután különös élvezetben akadt részünk. Nagy és szép akarások nekiindu- lását, beteljesedett remények előrevetett árnyékát nézhettük ; csodálhattuk az ifjú erők törhetetlen akarásait és hajlithatatlan ambícióit és üdvözölhettük a zenei kultúra első lélegzetvételét Szék szárdon ; az újabb, szebb dőlt zenéjének első •cser cl ülését . . . Talán első pillanatban különösnek tűnik fel, ha ezután a bevezetés után eláruljuk, hogy a következőkben Iíenézg Endre hegedüiskolájának ■és Waldmann Rózsika zongoraiskolájának nyíl vános vizsgahangversenyéről akarunk beszámolni. De, akik lelkűk mélyén átérezték az ifjúság zenei oktatásának nagy fontosságát és lélekfino- mitó munkásságát, azok meg vannak győződve, hogy eme két vizsgahangverseny közül legalább is az egyiknek a lefolyása kulturaktus volt. Mű vészi ember a legéteribb, legtisztább élvezetet, — művészi kéjt — a zeneben talál és alaktalan -érzései leginkább a zene hangjai mellett olvadnak határozott megérzésekké; cizellált, tu'finom érzések hajszálfinom nüánszai a zene hangjaiban jegecesednek tűhegynyi kristályokká ... A szép megérzések, a hangulatok és meglátások mind annyian főképp a zene, mint ható erő, eredői és igy a zene a mostani és különösen a leendő .nemzedéknek úgyszólván első és legfőbb kultur- szükséglete . . . Sőt némelyek szerint gyógyító -eszköz I. Kenézy Endre vlzsgahangversénye A gimnázium tornacsarnokának egjik felében elhelyezett padsorok zsúfolásig megteltek előkelő és válogatott közönséggel, ami ugyan távolról sem jelenti azt, hogy elég érdeklődő volt jelen, legfeljebb, hogy kevés ülőhely volt, mégis a meglehetősen nagy és szorongó tömeg látása jóleső érzést támasztott bennünk : ,,Ahá! már kezdik érteni és méltányolni az ügyet!“ . . . Aztán rendezkedés, hangolás és végre megszólal Wagner. Lohengrin vonósquartett, azután szólók és végűi Beriot: Variációk, egy remek trió . . . Kenézg Endre öt évi hegedütanitása és tanítványainak mindenkori nyilvános szereplése megtanítottak bennünket már arra, hogy mindig -csak az elérhető legszebbet és legjobbat várjuk a növendékektől . . . Most sem csalatkoztunk . . . Mindannyian kitünően játszottak . . . Neveket em liteni nagyon hosszadalmas volna, csak az egy Horváth Gyurkáról nem bírunk ellentállani a kiírás kísértésének. Szolgáljon mentségül, hogy ő vele most találkoztunk először, mig a többiek mind légi ismerőseink. Egy alig embernyi kis emberfiók amint kiáll a porondra és teljes lelki nyugalommal, azonban egy szemhunyoritás nélkül, végigjátszik egy darabot, aztán kis idő múlva körüljár a teremben, inkasszálja a gratulációkat és mint aki legjobban végezte a dolgát, visszaül • a helyére : a maga egyszerit naivsigában nagyszerű és főleg kedves látvány volt. Szándékosan hagytuk utoljára Zipser Jakabné úrnő és Berényi István ur szereplését mint ami kiemelte az egész hangversenyt a hegedüvizsgák nívójából és Szekszárura nézve kulturjelentősé- güvé avatta az egész ügyet. A dalárda estélyen már megcsodált művészetit hegedűs Zipser Jakabné konzseniális zon- gorakisérete mellett műsor szerint két clarabo- játszott volna: Mendelssohn: Hegedűversenyét Dvorsak : Humoreszkjét, azonban még kettőves — Händel: Ariosójával és Mozart: Mennettejé-t vei — kénytelen volt műsorát kibővíteni. Nem lehet célunk egy növendékhangverseny leírásának keretében egy hivatásos hegedűs művészetéről birálatot mondani, csak annyit, hogy a közönség a teljes művészettel megjátszott darabokat csodálkozó némaságban hallgatta végig, csak a végén tört ki tetszése valóságos tombolás alakjában. Eddig a riport ... és most egy kis elmélkedés. Tudjuk, hogy Kenézy Endre ősztől kezdve TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 8 évre terjedő hegedű tanfolyamot nyit tervszerű oktatással, amely vállalatában szövetségese és társa Berényi István lesz. Az illetékes iskolák igazgatói a legmelegebben karolták fel az ügyet, a minisztériumnál mint rendkívüli tantárgyat jelentették be és az iskolai értesítőkben ismertették a szülőkkel a hegedükonzervatórium tervezetét. Megvan tehát a lehetőség minden vonalon arra nézve, hogy végre Szekszárdon is történjék valami a zenei kultúra fellendítése érdekében. Ha két ilyen kiváló muzsikus veszi a kezébe az oktatást és az iskolaigazgatók ilyen dicséretes buzgalommal teszik magukévá az ügyet, már csakis a szülők jóakaratán és helyes itélőképes ségén múlik, hogy vájjon hivatott zenészek kezeire, avagy avatatlan kontárok giccselő tapogatózásaira bizzák-e gyermekeik zeneoktatását. Kenézy Endrét ugyan öt évi hegedüokta- tása alatt sok elismerésben nem részesítettük, de megismertük kiváló pedagógus képességét és növendékei fejlődését fokról-fokra figyelemmel kísérhettük, Berényi István pedig kétszeri szereplésével páratlan és hihetetlen gyorsasággal hódította meg Szekszárd zenekedvelő közönségét a maga és a művészi élvezetek számára. Waldmann Rozsa vlzsgahangversenye. A polgári leányiskolában volt Waldmann Rózsa zongoraiskolájának a vizsgahangversenye. Ide is nagyszámú közönség verődött össze, amely a legnagyobb élvezettel hallgatta végig a sok fehérruhás, kisebb nagyobb lány kitűnő betanulással és elsőrendű előadásban eljátszott darabjait. Különösen Fischhof Sárika — aki különben már maga is művésznövendék — Balzac Dolores és Polgár Margit tűntek ki művészi és otthonos játékukkal. Waldmann Rózsa nagy szeretettel és ambícióval vette kezébe a lányok zongoraoktatá sát ; nincs az a nehézség, amit le nem tudna győzetui gyakran makacskodó tanítványaival és éppen ennek eredménye volt valamennyiük kitűnő játéka. Az oktató művészt hiába kérte a publikum, hogy játszék valamit, ő megmaradt a komoly, hivatásos tanárnőnek. Mindegy 1 Reméljük majd a főszezonban ismét lesz szerencsénk művészi játékához 1 — Ennyi sok zene, ennyi művészi élvezet talán sok is egy szekszárdi kebelnek, azért hát erről a két egymásutáni hangversenyről egymásután elmentünk : a gimnázista majálisra, amelyik igazgatói meghívó összetépések, keservesen kitalpalt és előszobázott választmányi gyűlések, vigiliai böjt-aggályok és usque 35% ra bukott érettségik után végre is fényes lampionok alatt, a polgári olvasókör kertjében minden várakozást felülmúlóan jól sikerült. Mindkét hangverseny ifjú „művészi-gárdáját itt találtuk, kipihenve művészi fáradalmaikat, részint harmonikává rogyasztva a gallérokat, részint szénaboglyává a gondos frizurákat! Mindegy ! Majális volt! Junius végén volt! és szép volt! és hogy a lulsok kulturélvezet miatt se panaszkodhassunk, reggel felé a mu'atás egyáltaljában nem Chopin ütemben folyt le; a majális különben a legemel kedettebb hangulatban reggelig, némelyek részére pláne másnap estig tartott! Hja, egyszer érettségizünk! vagy hjább! egyszer vetnek vissza egy egész esztendőre ! Meg aztán a Polgári körben is le kell tenni az érettségit! Kg, TANÜGY. A szekszárdi állami főgimnázium értesítője. A szokásos évi értesítőt Wigand János igazgató tette közzé az 1911/12. évi tanévről 96 oldalnyi terjedelemben. Az értesítő tükrét adja a lefolyt tanévnek. A 16 tagból álló tanári kar 126 tanulóval vergődött. Azért írjuk, hogy vergődött, mert a 226 tanulónak 4*8 0/0-a fogta fel jelesen, 18 1 °/o pedig jól a mai gimuaziális tanterv meglehetős középkori összeállítású tananyagát. Igaz, hogy több mint fele elégséges kalkulussal osztályoztatok, de tudjuk, hogy az elégséges osztályzat több mint felében csak vizen lebegő, bukdácsoló, épen nem elegendő tudást is jelez. Ha aztán megnézzük a gimnáziumnak az életszámára kiadott sütetét, az érettségi eredményét, itt még szomorúbb eredményt kapunk, amely eredmény mind az évenkénti „elégségesek“ 60 °/o-ának értékét szállítja le. A Vili. osztályban járt 23 növendékből például jeles osztályzatot az osztály vizsgán nem nyert senki, jó osztályzattal jelöltetett 10, elégségessel 12. Az érettségin az elégséges jelöltek közül nem felelt meg 8. Hát miért kellett ezeknek, — és más intézetekben is, — az ilyen nagyon sok „elégséges“ tudásu növendékeknek 5 lavirozni, hogy aztán a végén kisüljön hogy, dehogv is elégséges a tudásuk Szigorúak az érettségi vizsgán a tanárok, a miniszteri biztosok ? Talán néhol — néha. A legtöbbször pedig ezek a jelölt urak oly rövid tudással, oly csekély logikával vannak eleresztve, mint a nyúl farka. Bámulatos elemi dolgokban mutatkoznak tájékozatlanságoknak, de ha valahogy bele noszogatják a legnehezebb physikai tantételbe, mathematikailag levezetik. De hogy mit, azt nem tudják. Országszerte és évről-évre rosszabbodnak a gimnáziumi érettségi vizsgálatok eredményei. Hát persze, ősi vád, szigorúak a tanárok ! Dehogy szigorúak! Nagyon lanyhán osztályoznak inkább, mert akkor 8 évi rostálgatás után bizony nem maradna annyi konkoly. Mert még igy is, a rossz érettségi eredmények mellett is nem kapja meg az élet azt az anyagot a gimnáziumokból, amire szükség van. Nem mennyiségre hanem minőségre. Ennek fő és kiinduló oka — mondjunk igazat, ha fáj is — a szülők, akik az iskolától várnak mindent, maguk alig adnak az antiqua- rista könyveknél egyebet a gyermekük neveléséhez. (Tisztelet a kivételnek.) S aztán annak a szegény gyereknek, akinek sem teste, sem lelke nem veszi be a klasszikus izü gimnáziumot, muszáj gimnáziumba járni, muszáj gimnáziumban éi’ettségi bizonyitványt szerezni. Muszáj, mert urnák kell lenni, s nálunk az ur ma már és mindig ott kezdődik. Igaz, hogy egy intelligens kereskedő, vagy iparos segéd ma már 19—20 éves korában meg keres havonta 120—200 koronát, egy nyápic procurista megkeres 100—150 koronát s a gimnáziumból kikerült s az orra fölé monoklit nyomkodó ifjú ur pedig, ha dolgozni akar, és kényszerül, éveken át 2 kor. napidijat, mikor a vasúti málházó szolga is 3 koronát keres. És ezt a szülők nem látják be. Szaporítják az anyagilag proletár és sokszor szellemiekben sem dúskálkodó urak számát. Hát nem okosabb volna a gimnázium helyett valamely ipari, vagy kereskedői pályára adni a gyereket ? ! A gimnáziumi rossz eredményének másik fő oka a gimnazialis tantervűnk elvont, gyakorlatiatlan és klassikusan penészes volta. Kifejezetten sem akar a gimnázium szak tudást adni, hanem általános műveltséget. És ad általános műveltséget V Eredményében nem, és pedig rossz tanterve miatt. Ez a tanterv nem általános műveltségi tájékoztató, hanem több tudományos ág tudásának a szakkivonatait foglalja egybe. Ezt a tantervet beveheti az, aki többet tud, mint a tantervben van. De aki semmit sem tud, annak az a tanterv megemészthetetlen. Vagy belepusztul még közben, vagy a végén úgy áll, mint az a bizonyos birka. Ezt reformálni kell,, ez állami érdek. Csodák csodája, hogy a tanárok ezzel a tantervvel egyátalán tudnak boldogulni. Ezt a mi gimnáziumunkkal kapcsolatban mondtuk el, de ez országos közoktatásügyi baj, amelyet minél előbb orvosolni kell. A tanulók valláserkölcsi nevelése egyébként nálunk kifogástalan. Az iskolai fegyelem erélyes és nevelő. Az ifjúságban az önképzés az iskolai Önképzőkör élesztgette, igen szép eredménnyel. A testi nevelés igen jól vehetett, az ifjúság a pécsi tornaversenyen Brebovszky tornatanár vezetésével dijat is nyert, Sztanó Sándor dr. jelentéséből kitünőleg az iskolai egészségi viszonyok jók voltak.
