Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-09 / 23. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 1912 junius 9. ország munkatársa előtt a politikai helyzetről tett nyilatkozatát: Betegségein miatt, sajnos, az utóbbi hetek politikai munkálataiban személyesen részt nem vehettem. Mondhatom azonban, hogy az ellenzéki pártok állásfoglalását bölcsnek, é3 a legnagyobb tiszteletet érdemlően mérsékeltnek tartom. Az ellenzék állási glalása annyira a helyzet magas­latán állott, hogy ha Lukács tényleg választójogot és békét akart volna, szó nélkül el kellett volna fogadnia az ellenzék bölcs, mérsékelt és hazafias javaslatát. A tények mutatják, hogy komolyan békét nem is akartak. Lukács teljesen behódolt Tiszának, s paktumra lépett vele, melynek alapja : erőszak az egyik oldalon, a százszor beigért általános választójog elejtése a másik oldalon. Ami két nap óta a képviselőházban történik, az a legcsufabb botrányok sorozata. Természetesen teljes szolidari­tásban a szövetkezett ellenzékek állásfoglalásával, szerintem mindaz, amit a házban törvény és szabály ellen csinálnak, az érvénytelen, az ekként hozott határozatokat törvényül elismerni magyar ember­nek nem szabad. Lukács és TÍ3za pedig pusztul­janak helyeikről, mert amig ők ülnek a nemzet nyakán, békéről és nyugalomról szó sem lehet. Alkotmányunkat a legsúlyosabban megsértették. Alkotmányunk védelmében a végsőig menő harc minden magyar ember kötelessége. Kilépés a munkapártból. Mint értesülünk, ifj. Leopold Lajos, még múlt hó 23-án levelet intézett őrffy Lajoshoz, a Nemzeti munkapárt szekszárdi elnökéhez, melyben neki a pártból való kilépését bejelenti. Üdvözlő táviratok. A politikai események hatása nálunk Szekszárdon is megmozgatta a kedélyeket. Tekintélyes munkapártiak sem lelke­sednek túlságosan a történtekért. Ifj Leopold Lajos kilépése ha számra egyet jelent is, de erkölcsi súlyban igen-igen sokat. Akadt azonban munkapárti nálunk is, akinek örömlázát jeges­borogatással kellett hűteni. Ellenzéki részen óriási felháborodást okoztak az események. A legpianóbb ellenzékiek elitélik a kormány eljárását, melynek helyes néven neve­zésére eddig nem találtak kifejezést a magyar nyelvben. ■ A Kovács Gyula tragikus esete meg egye­nesen megdöbbenti a kedélyeket. Ha igy fokozódnak a rendkívüli események, a következmények beláthatatlanok. A szekszárdi kerületi függetlenségi párt, a válságos politikai helyzetben Justh Gyulához és gróf Károlyi Mihályhoz folyó hó 7-én meleghangú üdvözlő táviratot küldött. — Alaptalan rémhír. A délutáni órákban az a rémhír terjedt el a városban, hogy Gróf Batthyány Tivadart agyonlőtték. A borzalmas hírre Dr. Horvát Jenő azonnal telefonon tudako­zódott a családnál, akitől azt az értesítést kapta, hogy az egész hírből egy szó sem igaz. Itt említjük meg, hogy képviselőnk, jóllehet egész­minden fővárosi bérpalota — puffra épül. És menten nem épül, ha a pesti bank nem folyó­sítja a kölcsönt. Mivel pedig a takarékpénztárak pénzről van voltaképpen szó — nyugodtak lehe­tünk, ha nem a természetes fejlődés okozná az építkezésnek ezt a lázát, bankok a gőzt nem engednek. Ez a biztositó-szelep megőriz minden nagyobb csapástól. * Sajnálkozunk a szunyogcsipésen. Ember­baráti részvéttel néztünk, az elé, aki beteg fog lenni és a női lelemény kényszerítő hatalmának ellent állni nem tudván, annyi jót tettünk május­ban, hogy most, mikor részletes csapás zudult az országra, közönnyel állunk. Még a parlamenti tagok is csak azt a negyven koronát adják, amely augusztusban lesz esedékes. De a közönynek igazán emberi okai vannak. Májusban virágnapra, cukorkára, lovacskára, annyi pumpa vulgaris volt, hogy a zsebek kiapadtak. Kiapadtak volna még a kárttevő folyók is, ha ennyiszer sajtolták volna, mint a pesti embert. Tanuljunk belőle! Tartogassuk nagyon is megszámlált obulusainkat az igazán esengő szük­ségnek, nagy katasztrófáknak. Sajnos ebből is több van ebben az évben, sem mint kellene. ségi állapota még sok kívánni valót hagy hátra, családja és barátai minden lebeszélése ellenére tegnap már megjelent a képviselőházban. Kép viselő társai azonban látva gyengélkedő állapotát, a parlamentben immár nem szokatlan de mégis gyengébb erőszak alkalmazásával sikerült nekik a hazamenésre rábírni. Szégyendiadal. A magyar politikai élet stagnációjára szinte váratlan gyorsasággal bekövetkezett az előre félt erupció. Május 24 ike a maga szomorú szenzá­ciójával mintegy előjátéka volt az elkövetkezett és minden tekintetben renden kívüli esemé­nyeknek. A levegő elektromossággal telitett volt min­den oldalon s a lekötve tartott energiák felrob­banása előreláthatólag csak idő kérdése volt. Méltó kritikáját a történteknek kétségkívül csak a történelem lesz hivatva megadni. Az első felindulás izgalmai azonban ma már annyira mégis lecsillapultak, hogy a történteket ha nem mérlegelhetjük is következményeikben, de leg­alább nyugodtabban vizsgálhatjuk. Tisztán áll előttünk, hogy a parlamenti többség a kisebbsé­get legyőzte, a politikai zavaroknak évek óta ütköző pontját képező véderőreformot elfogadta^ Pártfelfogás dolga, hogy az elfogadott véd­erőjavaslatok kielégítik e azokat a követelménye­ket, melyeket ettől -a törvényjavaslattól abszolút értékében vártak. Annyi azonban elvitázhatatlan, hogy az a többség, amely most a javaslatot vál­toztatás nélkül büvészi gyorsasággal elfogadta, a beterjesztés alkalmával a részletes tárgyaláshoz több és nem lényegtelen módosítást helyezett ki­látásba, amiket azonban most meg nem csele­kedett. Nem is tekintve tehát az ellenzéket, maga az azt állítólag megszavazott többség is a most elfogadott javaslatokat benyújtáskor rosszaknak tartotta több szempontból. — Ebből következik, hogy az elfogadott javaslatok törvénnyé válása esetén vagy a novelláris módosításokra lesz szük­ség, vagy a végrehajtási utasítások labirinthusaiba lesznek kénytelenek a hibákat korrigálgatni, ami a törvény abszolút értékét fogja a kellő fokra leszállítani. Elénk tolakodik tehát a nagy kérdés, hogy egy abszolúte is nem nagy értékű törvényért, amely törvény általános felfogás szerint sem ne­vezhető honmentő törvénynek : helyes volt e és indokolható volt-e lábbal tiporni és összetörni mindazt, ami gyenge vázakból összeállított al- : kotmányosságunknak legalább a külső alkotmá­nyos formát megadta ? Ha nem tekintjük azt, hogy a parlamenti többség a választók számbeli kisebbségének man- datariusa, ha nem tekintjük ezen többségi man­dátumoknak erkölcsileg legalább is kétes értékét, ha nem tekintjük az ellenzék, — igaz későn, — mérsékelt kívánságainak nemzeti szempontból jo­gos voltát s ha nem tekintjük, hogy a parla­menti kisebbség háta mögött a szavazók nagyobb számbeli tömege és a szavazattal nem biró misera plebs milliói állanak, szóval, ha mindent úgy ve­szünk, ahogy adva van, kérdezzük a más politi­kai pártállásuak iránti teljes, de hazafias tisztelettel, meg vannak-e elégedve a kivívott diadallal ?! Kérdezzük teljes tisztelettel, hegy az ese­mények hallatára az első érzésük, amely támadt, a lélekbeli becsületesség megnyugvása volt e, vagy a rajtakapás első szégyen pírja, melyet leg nyelve igyekeznek aztán okait keresni az el nem titkolható szörnyűségeknek ! ? S mikor a lelkesedés örömujjongásává eről­tetett és egymásba belehazudott örömmámor a 4 fal között lehiggadt lelkűkben, nem döbbentek-e meg ettől a túlságosan nagy diadaltól, nem irtóz­tak-e meg a győzelmüktől s nem szégyelték e magukat önmaguk előtt ? Hát parlamentnek tarthatják-e tovább is azt a házat, amelyet az absolut hatalom sisakos, fegyveres pandúrjai szállhatnak meg ? Országgyülés-e az a konventikulum, a hon­nan a nép által választott követeit, akik válasz­tóik elvei érvényesítéséért megjelennek, rendőrök dobják ki megtépett ruhával, kalap nélkül az utcára ? Országgy iilési párt-e az, amely az ilyen, — az egész világtörténelemben egyedül álló ször­nyűséget inaugurálta ? ! Ez e az a szép magyar alkotmány, amely az uralkodói felségjog mellett a nép felségjogot is tanítja? Alkalmas-e egy törvénysértéseken át formai­lag sem közakaratot kifejező valami arra, hogy azt, mint honvédelmi intézkedést, a külpolitikai tényezők garantialis erőnek tekintsék ? A többségnek ez a diadala, mely annyi fennálló jogszabály, tételes törvény és sarkalatos erkölcsi érzék legázolása árán született meg, min­den esetre, bármilyen szempontból vizsgáltassák, oly végzetszerü precedens, amelynek beállható következményei bár még előreláthatatlanok poli­tikai szempontból, de az állami élet szempontjá­ból már most is alkalmasak arra, hogy a politi­kától távol álló békés elemeknek is alapjában rendítsék meg a magyar jogrendbe vetett hitét és bizodalmát. Hogy ez sajnosán igy van, azt napról napra jobban beigazolja az idő, minél tisz­tábban fognak állani a közvélemény előtt a tör. tént események. Mert nem az ellenzéket törte össze a több­ség, hanem azért, hogy legyőzhesse az ellenzéket, ronggyá tépte a nemzet írott alkotmányának leg­szebb és talán legértékesebb kezdőbetűit. Ilyen győzelem nem elégítheti ki a munka­pártot sem s azért mondjuk mi teljes tisztelettel, hogy ez a győzelem, szégyen diadal. e. I. KÜLÖNFÉLÉK. — Kitüntetett káplán. Zichy Gyula gróf megyéspüspök a Szentmiklóssy féle alapítvány 400 koronát kitevő második 3/i évi kamatait Tóth Lajos dunaföldvári káplánnak adományozta. — A főispán a gyermeknapra. Gróf Appo­nyi Géza főispán a gyermeknapi gyűjtéshez a maga részéről 100 koronát küldött Rácz József rendőrkapitánynak, a Gyermekvédő liga szek­szárdi megbízottjához. — Gróf Batthyány és a T. K. E. Gróf Batthyány Tivadar kerületünk orsz. gyűlési képviselője 200 koronával belépett a Tolnamegyei Közművelődési egyletbe. — Jutalom. A pénzügyminiszter Glöckner János udvarii és Lukáts László gyönki jegyző­ket, az adóbehajtás körül szerzett érdemeikért, 30—30 kor. jutalomban részesítette. — Felfüggesztett községi jegyző. A simon- tornyai járás főszolgabirája Zarubay Ferenc kisszékely! községi jegyzőt állásától hivatali mu­lasztásokból kifolyólag felfüggesztette. Helyette­séül Grélinger Józsefet, Simontornya községnek éveken át kiváló adóügyi jegyzőjét rendelte ki. — A peesi tornaverseny. Mint értesülünk, a folyó hó 8-án és 9-én végbemenő pécsi ifjúsági tornaversenyen a bonyhádi ág. hitv. evang. fő­gimnázium is részt vesz, 3 tanár vezetése mellett, 40 diákkal. — Évzáró-vizsgálat. A szekszárdi iparos tanonc iskola tantestületének múlt szombaton, Kovács Dávid igazgató elnöklésével hozott hatá­rozatához képest az iparostanoncok zárvizsgálatait junius 23-án d. e. fél 9 órakor fogják megtartani. — Az e sküdtszéki tárgyalások befejezése. Múlt pénteken értek véget a szekszárdi törvény­széken a 4 napig tartott tavaszi esküdtszéki tár­gyalások, mely alkalommal Hazslinszky Géza szép beszédben köszönte meg az esküdtek fárad­hatatlan együttműködését. — Áthelyezés. Zsitvay László tamásii adó­tisztet a pénzügyminiszter hasonminőségben Nyír­egyházára helyezte át. — Hitközségi és iskolaszéki ülét. A szek­szárdi róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék folyó hó 8 án d. u. gyűlést tartott dr. Fent Ferenc apátplébános elnöklésével. Megállapították az évzáró vizsgálatok rendjét és kijelölték a vizsgaelnököket, vizsgabiztosokat. A vizsgálatok a belvárosban folyó hó 14-én és 15-én, a Béri Balogh Ádára utcai iskolában 15-én, az újváros­ban pedig 17-én lesznek. Az újvárosi iskolánál az egyik tantermet kibővítik és kiírják a meg­üresedett tanitói állásra a pályázatot. ELSŐRANGÚ «• BIZTOSAN G9ÖG91T: rheumát, isohiast, anyagcse­rezavarokat, cukorbetegsége­Alkalikus, sós, Jódos vizek két, alkati bajokat, gyermek kórokat, csonttöréseket ée -------izzadmányokat. 1 -­Ra dioaktiv források 64° C. Nyári és téli kűra. Kívánatra prospektus ingye«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom