Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
XL. évfolyam 21. szám ____________Szekszárd. 1912 május 26, Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Bezerédi István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatars Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V, evre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Telelőn 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Vcinér-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig S korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Gróf Zichy Gyula pécsi püspököt a legnagyobb tisztelettel üdvözöljük városunkba való érkezése alkalmával. Tesszük ezt nemcsak a hagyományos magyar vendégszeretetből kifolyólag, de azért és főleg azért, mert benne a pécsi egyházmegye nemesszivű, áldozatokra kész vezetőjét tiszteljük. — Benne tiszteljük a katholikus iskolaügy lelkes pártfogóját, a katholikus sajtó egyik legönzetlenebb támogatóját, a vezetésére bízott nép melegszívű atyját, a vallásos élet terjesztésének és megszilárdításának legbuzgóbb apostolát. Főpásztoroskodásának évei alatt ékesen szóló tettekkel, bőséges áldozatokkal mutatta meg, mennyire átérzi hivatásának nagyszerűségét s mily odaadással iparkodik megfelelni annak a nehéz feladatnak, amelyet kiváltságos tiszte reá ró. Székvárosa, Pécs, a leghitelesebben tanuskodhatik arról a meleg szeretetről, a mellyel püspöke minden nemes ügyet felkarol ; de tudja egész egyházmegyéje s tudjuk Szekszárdon is, hogy nincs olyan közérdekű esemény, amely elől elzárkóznék, ha hozzá folyamodnak. Egyesek és társulatok egyaránt érezhették a pécsi egyház- megye püspökének jótékony kezét, fennkölt szellemét s maga a szekszárdi belvárosi róm. kath. olvasókör nagy részben gróf Zichy Gyulának köszönheti virágzását. A nem régiben uj életre kelt Oltáregyesület is, amely a vallásosság mélyítését van hiMagyar demokrácia. — A cTolaamegyei Közlöny> eredeti tárcája. — Irta: Mányoky Gyula dr. Mi van ma Szabatonban ? Ünnep ? Képviselőválasztás ? Lakodalom ? Annyian vannak a főutcán, hogy országos vásárkor sem többen ! . . . Ünnep nem lehet : nem szólnak, a harangok és nem áll községi szolga a templom előtt, hogy német istentisztelet után németül, magyar után magyarul tegye közhírré a község dolgát, mert Szabatonban úgy fest a „nemzeti gondolat“ a valóságban. Választás sem lehet : — nincsenek zászlók (választás után ablakfüggönyök) a házakon és nincsenek részeg polgártársak az utcákon. É3 lakodalmasok sem jönnek: nem harsog a trottyos banda, nem hallatszik kurjongatás és nem táncolnak iskolás gyerekek a menet előtt. Fejükben borral, kezükben boros üveggel. Amién nem ütő- dik föl se pap, se tanító, se szolgabiró. Tisztelik az ősi szokásokat. Mi van hát ? . . . Kety Kari, a közigazgatási gyakornok és tb. szolgabiró kucsérkocsija közeledik. Adorján felül jön. Többször megfordul ott: a Kónyi és Kányi Kéty família atyafiságban van az Ador- jáni Okrádi és Ozorai Ozoray Imre gróf, a valóságos belső titkos tanácsos feleségével. A kegyelmes asszonnyal. A megyei központi nőegylet diszelnökével. — Eljön ! — kiáltja le a bakról a csemetealispán a községi főjegyzőnek, aki szintén a7 utcán van. A községháza előtt a bíróval, az adóügyi jegyzővel, az aljegyzővel, a segédjegyzővel. (Több cim már nincs, hát több jegyző sincs.) A bíró kékben, a jegyzők feketében. A biró vatva munkálni, ugyancsak az ő védelme alatt bontogatja szárnyait. Főpásztorkodásának évei alatt egyébként a hitélet mindenütt lendülőben van. Növekedését és terjeszkedését nemcsak az országszerte me vérzett közszükség mozdította elő, de a pécsi püspök egyénisége és áldozatkészsége is erősen kihatott arra, hogy a közszükség sejtelme tudatos akarattá váljék. Bőséges áldozataival nap-nap után rácáfol azokra az ellenségekre, akik a főpapi javadalmak meddő hovaforditásá- nak jelszavával emlegetik. Szelíd, engeszte- lékeny, minden embert megbecsülő felfogásával s a kiélesedett küzdelmektől való irtózásával a felekezeti béke megbolygatásá- nak áll útjában. Mikor a vallásos élet szükségét áldásos mivoltát hirdeti, sürgeti; mikor a vallásosan érzők útjait egyengeti és lelkes munkatársait buzdítja, támogatja: nem döngeti soha a másvéleményüek bezárt kapuit, nem fenyegetéssel vonja a maga körébe határozatlan gondolkodású híveit, hanem a szeretet szelíd szavával bátorítja a csüggedő és félénk lelkeket s önzetlen buzgalommal építgeti a hit hajlékait. Most, hogy a bérmálás szentségének kiszolgáltatására városunkba érkezik, lelkesedéssel üdvözöljük. A lelkesedésnek nemcsak külső jeleivel, hervadó pompájával és ünnepi fellobbanásával fog itt találkozni, de lábán nem pacsker, hanem ünnepi csizma, kezében pedig zöld bojtos bírói ^pálca. Az adóügyi jegyzőjében notesz és irón. Es jegyez. Riportot a megyei félhivatalos részére. Avval kezdődik, hogy „földerült a dicső nap hajnala.“ — Eljön ! — kiáltja a szabatoni hölgyek tovább robogó öröme, a szabatoni nőegylet elnökének nyolc utcai ablakos háza előtt. Mind a nyolc ablak zárva és mindegyikben hölgyek. A nőegyleti választmány tagjai. Onagyságaik a hírre éljeneznek, tapsolnak, az albiróné és a szolga- biróné bosztonra is, természetesen gentry bosz- tonra perdülnek, az einöknő pedig ezt suttogja : „Életem- legszebb napja !“ — Eljön ! — kiáltja arébb a szolgabiróság bricsesznadrágos, automobil-sapkás prakszija, a szolgabirói hivatal kapujában álldogáló megyehuszár felé. „Tyhü, az áldóját!“ — mondja a huszár és vágtat a főszolgabíróhoz : ,,Jelentem alássan eljön 1“ — ,,Eljön !“ — röpül végig a hivatal szobákon. A főszolgabíró abbanhagyja az újságolvasást, a szolgabiró a kihágási Ítéleti blanketták kitöltését, a járási számvevő a körömpuco- lást, a járásorvos és az állatorvos a kaszinózást, az írnok és a dijnokok a hivatalos munkát. ,,Gyerünk“ —mondja a főszolgabíró. És mennek. De most nem a nagyvendéglőbe tizenegyórai sörözésre, baüem a ház elé. Utánuk a megyeim szár is. Előbb azonban kardot köt és fölveszi a piros zsinórt, sárga pitykés, kék zrínyijét. — Eljön ! — kiáltja még Kari, a reggeli sétáját ma a járásbíróság előtt végző királyi tábla- birónak, a járásbíróság vezetőjének. A nagyságos urnák. Aki máskor a piactéren sétái, ott hallhatja legtöbbször: „Alázatos szolgája nagyságos ur !“ Amit ha napjában nem hall vagy ütven- szer, még álmábán is azt sóhajtozza, hogy „nem a szivek mélyén rejtező őszinte szeretette s kedves egyéniségét és magas méltóságát illető tisztelettel is. És a szeretet úgy, mint a tisztelet nemcsak az ünnepi pompa virágjaként nyílik, de hűségesen kisérni fogják akkor is, amikor már eltávozott körünkből. Másfél ezernél több gyermek szivébe ojtja emlékét, mikor a bérmálás szentségének kiszolgáltatása alkalmával a homlokra alkalmazott kereszt jelével a hit lovagjaivá avatja őket. De a város katholikusainak túlnyomó többsége, a felnőttek is meghatottsággal gondolnak arra a pillanatra, a mikor a pécsi egyházmegye főpásztora az ifjú nemzedék ezerötszáz tagját erősiti meg külsőleg is hitében. Mert nem csupán a gyermeki lélekre fontos és döntő ezen alkalom. Kétszeresen fontos a szülőkre a gyermekek miatt a gyermekek érdekében. A napjainkban dúló, mindent megostromló, mindent felforgatással fenyegető vallástalanság romboló hatását a gyermeki értelem még nem tudja eléggé mérlegelni s ha tudja is, hogy a bérmálásban a hit lovagjává üttetik, távolról sem ismeri a titkos ellenség titkos erejét, amely ellen majd harcolnia kellene. — Vagy legalább is ellentállni. De a keserves tapasztalatokon keresztülment s gyermeke jövőjéért aggódó szülő előre látja a szirte. két, amelyek között gyermekének élet-saj. boldog a magyar“. Köszönjük Kari a fáradozásodat, — kiáltja vissza és szobájába siet. A nagyságos ur bejött ! — jelenti legujabbik barna atillájában a hivatal szolga. Már ? — csudálkoznak a telekkönyvvezetők, az iktatók és a kiadó. Aztán veszik a fogalmazványokat és mennek a nagyságos úrhoz : Kegyeskedjék aláírni. — Nem érek rá — válaszolja izgatottan a nagyságos ur és sietve fölveszi a Ferenc József kabátját és kegyesen elbocsátja a helyette dolgozókat. A járásbíróságnál minden csöndes. Nincsenek se panaszos, se vádlott, se felperes, se alperes. Mára a bírák nem idéztek s akik idézés nélkül jöttek, azokat már elküldték. A folyosón felek, jogkeresők helyett szőnyeg van. Futószőnyeg. A bejárótól a járásbiró szobájáig. És a folyosó kanyarodásánál a sötétséget egy piros kerti asztalon a járásbiróné legszebb petróleumlámpása tünteti el. A járásbiró szobája — mese. Por, pókháló, tintafolt — sehol. Az ablakok fényesek, a padló ragyog s a kőportól ropog, Minden a tegnapi nagytakarítást hirdeti. Es aztán a szoba közepe ! A szoba közepén szalonszőnyeg, a szalonszőnyegen szalonasztal b a szalonasztal mellett a nagyságos ur legújabb bőrkarosszékje. — Ilyen még Budapesten sincs —- lelkesedik a járásbirósági jegyző. A nagyságos ur, a járásbiró, az albiró szintén nagyban gyönyörködnek. A tetszésben osztozik a tárgyalóasztalnál ülő két szabatoni ügyvéd is. Remek, pompás —- mondja az egyik, akit a járásbiró tagadom- prókátornak nevez. Na, csak meg lesz elégedve ! — észrevételezi a másik, akit meg szálkásnyelvü fiskálisnak hiv. Mondja is neki a nagyságos ur : Csak azután szálka nélkül ám, kedves ügyvéd ur. Mert a nagyságos úr tegezi a közigazgatás
