Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-19 / 20. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1912. május 19. melyet csak Felletár kir. fővegyész ur tudna vegy el emezni. És mindez miért ? Miért akar mindenki erővel fából csi­nálni vaskarikát ? Miért akar Lukács mindenkit kielégí­teni részletekben is ? Mindenkit kielégit már azzal, ha a kizárólag az ö elvei szerint készült választói törvényjavaslatot nyújt be. Hogy aztán a körül hogyan csoportosulnak a pártok, illetve, hogy miképen történik esetleg egy uj pártalakulás, azt csak igy tudhatja meg. És hogy a benyújtandó választói törvény- javaslat letárgyaltassék, vegye elő a koali- ció-féle házszabályokat. Mert hogy akarás helyett folyton kísérletezzünk, próbálgassunk, de ne tegyünk is valamit, az tapasztalás szerint teljes stagnálást jelent. És aztán ha valamit akarunk s tudjuk, hogy mit akarunk, mire való az a sokféle próbálgatás? Min­denkit rászedni nagyon bajos, de mindenkit kielégíteni: teljesen lehetetlen. e. I. A gyünk] algimnáziumnak Dunaföld- uárra áthelyezése ügyében konoentl döntés. Az éles és elkeseredett toliharcot vívott gyönki gimnáziumi áthelyezési ügy újabb fontos ütközőhöz jutott. A Protestáns cimü egyházi és iskolai lap folyó hó 5 én megjelent 18-ik száma ez ügyben a következőket közli: ,,Az egyetemes konvent, az egyet, tanügyi bizottság javaslatára a következőleg határozott a gyönki gimnázium áthelyezése ügyében : Tárgyaltaíott a dunamelléki egyházkerületi közgyűlésnek Ibii. évi október hó 24 én 139. jegyzőkönyvi szám alatt hozott határozata alapján a gyönki algimnázium Dunaföldvárra leendő át­helyezésének ügye. Az algimnázium fentartó tes­tületé hosszantartó, igen részletes és gondos elő­tanulmányozás és helyszini szemlék után, a tel­jesen pártatlan és elfogulatlan fenntartó testületi elnök, Szilassy Aladár elnöklete alatt 1911. évi március 16-án tartott ülésében magáévá tette a gyönki algimnázium tanári testületének három emlékiratban kifejtett álláspontját 8 6., 7. és 8. jegyzőkönyvi számok alatt kelt határozataival kimondotta, hogy a gyönki ref. algimnázium Dunaföldvárra áthelyeztessék. Az egyházkerületi közgyűlés egész terjedel­mében elfogadta az egyházkerületi tanügyi bizott­ság középiskolai szakosztályának 1911. évi októ­ber 23-án kelt előterjesztését s eszerint annak indokolása alapján kimondotta, hogy a fenntartó- testület május 16 án hozott határozatát nem pár­tolja, hanem az egyetemes konventhez azt a fel- terjesztést teszi, hogy az algimnázium Gyünkön továbbra is meghagyassék. Minthogy a határozatok mel ett indokolások nincsenek, úgy tekinthető, hogy a fenntartó tes’- tület a tanári testület emlékirataiban foglalt indo­kolás, az egyházkerületi közgyűlés pedig a tan­ügyi bizottság középiskolai szakosztályának indo­kolása alapján határozott. Ámde a két indokolás adatai között eltérések vannak s nincs véglegesen tisztázva minden olyan kérdés, mely döntő be­folyással lehet az ügyben való végleges határozat hozatalnál. 1. A szakosztály nem tesz emlitést javas­latában arról, hogy Dunaföldvár a 300.000 korona egyszersmindenkori hozzájáruláson kívül 1911. évi április 19 én tartott képviselőtestületi köz­gyűlésében „a magas tanügyi kormány által ki­jelelt feltételeknek és kivánalmaknak“ teljesen megfelelő telket ajánlott fel, az áthelyezendő gimnázium céljaira, akár a nagyközség meglevő telkei közül, akár, ha ezek megfelelők nem vol­nának, ,,ebben az esetben Dunaföldvár község már ezúttal kötelezi magát, hogy a hozzá inté­zett felhívásra a kivánalmaknak mindenben A megfelelő telket azonnal beszerzi és a gimná­ziumot fenntartó testületnek rendelkezésére fogja bocsájtani.“ 2. Ha a gyönki algimnáziumnak vannak olyan alapítványai, minthogy vannak is, amelyeket elvesztene az átköltözködő algimnázium, de mind­azok az alapítványok megmaradnának, az egyház- kerület többi gimnáziumai javára, tehát az át­helyezés esetében az egyházkerület s az egyház egyeteme tisztán megnyeri a maga köznevelési céljaira a Dunaföldvár 300 ezer koronás alapít­ványát és a gimnázium céljaira felajánlott telket. De ezenkívül áthelyezés esetében erőgyarapodás volna még egyházunkra nézve az a beruházási államsegély, melyre biztosan számítani lehet Dunafüldváron, ahol megvolnának az uj gimnázium- épités lehetőségének a feltételei, továbbá a fenn­tartási államsegélynek az a gyarapodása, melyre biztosan számíthat a fejlődésre képes gimnázium. 3. A gyönki algimnázium telke alig vehető számításba, akár 30 ezer, akár 60 ezer koroná­val, mert a mélyen fekvő sötét, nedves és szűk épület teljesen alkalmatlan az iskola céljaira s ■ebben az épületben nemhogy az iskola fejlődésére lehetne számítani, hanem a visszafejlődés tagad­hatatlan tünetei részben éppen a telek egészség­telen és alkalmatlan voltára vezethetők vissza; a telek pedig kedvezőtlen fekvésénél és kicsinysé­génél fogva teljesen alkalmatlan uj gimnáziumi épület emelésére. Semmi bizonyíték nincs a be­terjesztett iratok közt szakosztálynak — a köz­gyűlés előtt bizonyára nyomatékos — amaz állí­tására, hogy- Gyönk az intézet mai telkéhez még más telket is ajánlott volna fel s a kettő együtt 1000 négyszögöl terjedelmű volna. Ha azonban ez valóra válnék is, mégis, a szakosztály elisme­rése szerint sem volna célszerű az intézet el­helyezésére. Figyelmen kívül maradt a szakosztály elő­terjesztésében, hogy a gyönki algimnázium hely­zete hovatovább teljesen tarthatatlan, tanulóinak száma csekély, az anyag sem megfelelő s statisz tikai adatok szerint s ezután nem fejlődésre, ha­nem visszafejlődésre van kilátás, mert hogy a dombóvári uj gimnázium elvonja jelenlegi tanulói nak is egy részét, kétségtelen. Ha tehát az egyház- kerület a gimnáziumnak Gyünkön való megtartá sát kívánja s ha az egyetemes konvent nem dönt az áthelyezés mellett, feltétlenül hosszú időre számitó tervet kell megállapítani, mely szerint a lehetőségek számbavételével a gyönki gimnázium megfelelő helyiségekbe és telekre helyeztessék s megnyerje azokat a feltételeket, melyek a mai eredménytelennek és céltalannak látszó működése helyébe életet öntsenek s a jövőre fejlődést biz­tosítsanak. Osztályonként átlag 6 — 7 református vallásu s a vallásfelekezettől eltekintve, osztályon­ként 15—20 tanulóért, akiket részint csak rá­beszéléssel lehet az intézet kötelékeiben megtar­tani, kár nagy anyagi áldozattal fenntartani az intézetet. Hogy Dunafüldváron kedvezőbbé válnék önmagától is a helyzet, az teszi valószinüvé, hogy a magas tandíjjal fenntartott polgári iskola osz­tályai inkább tulnépesek. mint néptelenek. 5. Figyelemre méltatható az a körülmény, hogy a mai költségvetés feleslegét tekintve, ha normális költségvetésnek nincs is feleslege, a Dunaföldvárra áthelyezés esetében meg van az a lehetőség, hogy a fenntartási államsegély meg­felelő felemelésével már az uj épület megnyitása alkalmával megtétessenek az első lépések az intézet továbbfejlesztésére ez ötödik osztály meg­nyitásával. Az egyetemes konvent, tekintettel arra, hogy a gyönki algimnázium fenntartó testületé, valamint az egy ház kerületi közgyűlés határoza­tainak indokolása között tisztázatlan ellenmondá­sok vannak : továbbá tekintettel arra, hogy' az egyházkerületi közgyűlés határozata meghozata­lánál nem állott tisztán az igen fontos kérdések­nek minden ágarofcta a közgyűlés előtt, mielőtt az egyházi törvény VI. t. c. 73. § a értelmében vég­legesen határozna, felkéri a dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlését, hogy a fontos ügy­gyei összefüggő minden kérdés teljes tisztázása után hozzon újabb határozatot, 1911. évi határo­zatának fenntartása esetében kiterjeszkedve a gyönki algimnázium fejlesztésének^ a kor szín­vonalán való fenntartásának kérdésére is“. „Dunántúli Közművelődési Egyesület“ SzeKszárdon. Az ország egyik legnagyobb kulturegyesü- lete, a DKE-et ma vasárnap délelőtt fél 12 óra­kor tartja meg a vármegyeház dísztermében köz­gyűlését, hogy megalakítsa a ,,Tolnainegyei Közművelődési Egyesület“-ét, mely fiókja lesz a ,,Dunánluli Közművelődési Egyesületinek. Szekszárd város közönsége és egész Tolna­vármegye tisztelettel és örömmel fogadja falai közé a magyar kultúra apostolait, akik Rákosi Jenővel, nagy számmal délelőtt a fél 12 órai vonattal érkeznek városunkba. Simontsils Elemér alispán mindenre kiter­jedő nagy körültekintéssel olyan fogadtatást ter­vezett, melynek fényes erkölcsi és anyagi sikere biztosra vehető. • Hangsúlyozzuk, hogy az erkölcsi siker mel­lett meg lesz a kulturünnep anyagi eredménye is, mert az alispán lelkes és hazafias fölhívására Tolnavármegye legtöbb politikai községe, pénz­intézetek, egyesületek é.« egyesek beléplek a kui- turegylet alapitó, rendes és pártoló tagjai sorába. Ezzel Tolnavármegye közönsége dicső múltjához hiten, olyan bőkezű anyagi áldozatot tett le a ,,Dunántúli Közművelődési Egyesület“ oltárára, amilyen áldozatot csak kevés dunántúli vármegye hozott. Vármegyénk a közelmúltban, a millenáris évben is megmutatta, hogy a legnagyobb áldozatra kész, ha a magyar közművelődés emeléséről van szó. Magyarország ezredéve« fennállásának emlé­kére ugyanis Tolnavármegye törvényhatósága ugyanis 500.000 koronát szavazott meg kulturá­lis célra. Büszke önérzettel emeljük ki Tolnavár­megyének ezen párját ritkitó nagy alkotását, melyhez a vármegye minden lakosa hozzájárult koronáival és filléreivel. A „DKE“-nek városunkba érkező tagjai ezen tényekből láthatják, hogy mi nem hangzatos szavakkal, hanem tettekkel bizonyíthatjuk a magyar közművelődés iránti szeretetünket. Nagy a mi örömünk, hogy körünkbe jönnek oltárt emelni a kultúrának azok a lelkes, önzetlen férfiak, akik óvodákat, iskolákat és népkönyv­tárakat alapítanak, hogy terjesszék a népmüvelt- séget. Szekszárd város külsőleg is ünnepelni fog ma, melynek házait virágokkal, szőnyegekkel és zászlókkal díszítették föl. A vendégek elé Kölesd— Tengeliczig egy küldöttség megy, melynek tagjai: Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök, Forster Zoltán vármegyei főjegyző, Bajó Pál főbíró, tb. főjegyző, Leopold Kornél dr. vezérigazgató, Bodnár István szerkesztő és Kovácli Aladár allevéltáros. A vendégeket a vonatnál nagyszámú kül­döttség élén dr. Szenkirályi Mihály polgármester üdvözli. A bevonulás a Duna-utcán, Rákóczi utón, ISzéchenyi-utcán és a Garay-téren át a vármegye házához történik. Az iskolák összes tanulói, az iparegyesület, a tűzoltóság és kisgazdák állanak a bevonulás mentén végig sorfalat. A főgimnáziumi ifjúság dalárdája a Him­nuszt énekli, a tűzoltói zenekar a vármegyeháza előtt pedig a Himnuszt játsza. Ezután a vármegye dísztermében kezdetét veszi a díszközgyűlés, melyet Rákosi Jenő elnök fog megnyitni. Díszközgyűlésről levonulnak a kaszinóba bankettre, melyre köze! 300-an jelent­keztek. Ha az időből ki nem késnek, úgy megte­kintik a múzeumot, ahonnan a vasúthoz mennek. Az ünnepély rendezését az alispán vezetése alatt több bizottság végezte. Az egyes bizottságok tagjai : A fogadó bizottság tagjai: Szentkirályi Mihály dr., Brebovszky Elemér, Borostyán Sán­dor dr., Egri Béla, Földes László, Gulyás József dr., Holub János, Jasek Sándor, Kenézy Iván, Hock István, Molnár József, Laky Ottmár, Steinfeld Béla, Bajé István, Jakab László, Joób Imre dr., Janosits Károly, Kovács Dávid, Káldi Gyula dr., Krón Ferenc dr., Kozacsek József dr., Leicht Lajos, László Géza, László Aladár, Matzon Béla, Moudry Hugó, Maver Gyula dr., Mikula Dezső, Pataky Jákó, Leopold Mihály, Becht Henrik, Csizmadia Géza dr., Scheffer László dr., Német Márton, Molnár Sándor, Bacskay Miklós, •V mm GU BIZTOSAK GYÓGYÍT: rheumát, isohiast, anyag—e- rezavarokat, cukorbetegsége­Alkalikus, sós, ‘SgSSK jődos vizek izzadmányokat. Radioaktív források 64° C. Nyári és téli kúra. Kívánatra prospektus ingym.

Next

/
Oldalképek
Tartalom