Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-12 / 11. szám
1911 március 12. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7 áldozatot is kívánnak tőlük, sehol sem találhatók. Ne tartsa azonban senkisem a józan takarékosság kifolyásának ezt a visszahúzódást. Szó sincs róla. Meg kell nézni Báta község 7 korcsmáját vasár- és ünnepnapokon, de akár hétköznapokon is. A fiatal, 15 éven aluli gyermekektől kezdve az élemedett korú férfi és asszonynépségig csakúgy hemzsegnek a mulatozók. Fogy a bor vederszám és a feketekávé quantumo-satis, de egy tűzoltó-bálra GO filléres, vagy műkedvelő előadásra' 40 filléres jegy drága! De nemcsak a szűkmarkúság, hanem a szükkeblüség, közönyösség és minden a haladás és művelődés szolgálatában álló törekvések iránti ellenszenv képezik fő akadályát a bátai nép erkölcsi és szellemi fejlődésének. Tisztelet a kivételnek. Az a főhiba, hogy a bátai műkedvelőknek nincs szerencséjük. A múlt évben előáll a mi kisközségünk büszkesége, fiatal tolforgaíó titánunk az ő revolverécskéjével és úgy kiszerkesztett bennnünket az újságban, hogy a szemünk is káprázott bele. Szinte szégyenkeztünk, hogy hogy mertünk ilyen ócska és Bátán annyira ellenszenves eszmékkel — . mint pl. népnevelés, erkölcsnemesités, művelődés stb. — előállani, mikor az itt senkinek sem kell. Amig a múlt évben a bátai szájak túlságosan megnyíltak, azon- képen az idén a „piros bugyillárisok“ szerényen bezáródtak. Előadásuuk 40 K deficittel végződött. Bevétel volt 13 J K 70 f, kiadás 180 K 43 f, mely összeg uj díszletek, kellékek stb.-re fordit- tatott. A deficit különben fedezve van a múlt évben létesült „Műkedvelői alap“-ból (38 K 12 f). Felülfizetett Dancsa József kereskedő 1 koronát. Jegyét 20 koronával megváltotta Gr. Batthyány Tivadar országgy. képviselőnk, kinek ez utón is hálás köszönetét nyilvánitja a rendezőség. KÖZGAZDASÁG. Egér károk a búza vetésben. Országos a panasz, hogy a múlt ősz folyamán rendkivüli módon elszaporodott egerek főleg a búza földeken jóformán országszerte igen nagy károkat okoztak. Lerágták helyenkint annyira a búzát, hogy mi sem látszott belőle s bizony nagy kérdés, hogy az ilyen búza vetések fognak-e egyáltalán termést adni B hogy nem-e lesz célszerű azokat ki- Bzántani s helyükbe kora tavasszal egyéb növényt vetni. Egymásután kérdések érkeznek a lapokhoz, hogy mit tevők legyenek az ilyen búza vetésekkel. Azért mi is ismertetjük azt az eljárást, amelylyel a nem túlságosan kirágott vetéseken segíteni lehet. Meg kell vizsgálni a lerágott búza vetés gyökérzetét s ha a gyökérzet hiányzik, akkor minden közbelépés hiábavaló. Ha ellenben a gyökérzet megvan, akkor a közbelépés még eredményes lehet. Ebből a célból kora tavasszal, amint egy kissé felssikkadt a föld, könnyű boronával kell megjáratnunk a vetést, hogy a gyökérzetet egy kissé megtépje és uj sarjadzásra serkentse. Boronálás után pedig azonnal rá kell hinteni a vetésre egyenlet esen katasztrális holdanként 50 kg. Chilisalétromot, mely a legkisebb eső által fel fog oldatni s a talajba bejutván, bő nitrogénnal fogja a talajt ellátni s ez által a gyökérzetet erős sarjadzásra indítani. A salétrom kiszórására teljeseu száraz időt kell választani, még, a harmat felszáradását is be kell várnunk a kiszórás megkezdésével, hogy pedig a kiszárandó anyag nagyobb tömegű legyen s igy a kiszórás egyenletesebb, ugyanolyan súlyú száraz fűrész porral, vagy száraz homokkal keverjük kiszórás előtt a salétromot. A salétrom kiszórását azonban semmi esetre sem szabad akkorra halasztani, mikor a búza zöldül és bokrosodik, avagy éppen be is fejezte bokro sodását, mert ez által beérését késleltetnék, a nagy forróság időszaka lepné meg ssetn képződés közben a búzát, ami a termés nagyságának rendkívül hátrányára lenne. Fő fontosságú dolog tehát a kiszórást nagyon kora tavasszal elvégezni, amikor a vetés éppen a bokroeodás kezdetén van, vagy még megelőzőleg. Ezen eljárás segélyével vetésűnk az egér károkat teljesen ki fogja heverni s megfelelő termés hozamot fog adni. Kisgazdák roütrégyázási kísérletei 1910-ben. Az országos magyar gazdasági egyesület áthatva a mütrágyafélék, különösen pedig a szuperfoszfát termésfokozó hatásától, lépéseket óhajtott tenni az iránt, hogy a műtrágya a kisgazdák körében is elteijedjen. A közép- és nagybirtokokon szerzett. ezirányu tapasztalatok ugyanis a szuperfoszfátnak rendkívül nagy termésfokozó hatását bizonyítják s igy az ország ezen vezető gazdasági egyesülete szükségét látta annak, hogy e műtrágya használatát, illetve a műtrágyával elérhető eredményeket a kisgazdáknál is hasznosítsa. Miután azonban a kisgazda nem igen olvas s mások példája után sem szívesen igazodik, leghathatósabban úgy vélt eredményeket elérni, ha magával a kisgazdával végeztet kísérleteket, egyelőre természetesen ingyen kiosztandó műtrágyával, mert kísérletezési célokra pénzért nem vesz műtrágyát a kisgazda. Kérésére a Mü trágyát Értékesítő Szövetkezet szivesen bocsátott rendelkezésére 500 q. műtrágyát, amelyet nevezett gazdasági egyesület Baranya, Békés, Nyitva, Pozsony és Veszprémmegyék összesen 93 községében 324 kisgazda között osztott szét. A kísérletek az illető megye gazdasági egyesületének ellenőrzése mellett folytak olyan módon, hogy katasztrális holdankint 150 kg. szuperfoszfát szóratott ki a búza és rozs alá. Búza alá 220 kísérlet végeztetett s a mütrágyázott parcellák átlagos termése 955 kg., a műtrágya zatlan parcelláé 830 kg. volt; többletterraés tehát a mütrágyázott javára 126 kilógramm és pedig Baranyamegyében 94 kg., Békésmegyében 101 kg., Nyitramegyében 172 kg., Pozsonyinegyében 127 kg., Veszprémmegyében 131 kg, a szalma termését pedig az öt megyében átlagosan 236 kg.-al fokozta a műtrágya. Az átlagos terméstöbblet értéke tehát kb 30 korouára tehető, holott a műtrágya ára kb. 13 korona, kiszórással együtt mondjuk 15 korona s igy átlagos tiszta haszna a műtrágyázásnak katasztrális holdankint 15 koronára tehető. R zszsal 54 kísérlet végeztetett, amelyeknél a műtrágya átlagosan 177 kg. szemtermés többletet eredményezett és pedig Nyitra megyében 200 kg.-ot, Pozsonymegyében 154 kg.-ot, Veszprémmegyében 175 kg.-ot; a szalma termés többlete pedig 340 kg. volt. A rozs termés többlete is meghaladta átlagosan a 30 korona értéket, ugyancsak 12—15 korona kiadással, tehát a rozsnál is 15 korona tiszta haszon esik a műtrágyázás javára. Ezek az eredmények tehát, amelyek legkülönbözőbb vidékekről sok kis-, gazdától erednek, megerősítik azon már eddigi tapasztalatokat, hogy hazánk talaja foszforban általában szegény s hogy mindenki saját érdekében cselekszik, ha talajának foszfor hiányát szuperfoszfát alakjában pótolja, mert ez a legcélszerűbb 03 legkönnyebb mód arra nézve, hogy termés átlagait hasznot hajtón, lényegesen fokozza. NYILT-TÉR* Hi as igazság? Nyilatkozat. Minthogy a lapok a Tolnán, március hó 5-én tartott népgyülésen való szereplésemet a tények elhallgatásával s meghamisításával közük, kötelességemnek tartom a következőkben ismertetni az igazságot. Az általános egyenlő és titkos választójog érdekében tartott népgyülésről — hogy a hithü katholikusokat megtévesszék, —*azt hirdették a gyűlés rendezői, hogy az csupán politikai jellegű s minden vallási szemponton felül áll. Igaz-e ez? Nem. Miért ? Mert a népgyülés sikere érdekében egy oly röpirattal izgattak, amely a legalittomo- sabb gyűlölettel ront neki a főuraknak, kath. főpapoknak, barátoknak, apácáknak (?) mint a föld- inség, kivándorlás s népnyomor okozóinak s követeli az általános, egyenlő és titkosat, hogy azzal azután ezeket kaszálni lehessen a föld színéről. És most figyelem: A földinség, népnyomor s kivándorlás okozói között azonban egyetlen egy árva szóval sem emlékezik meg a díszes röpirat a zsidókról, ők semminek sem okai. Ártatlan báránykák ők a magyar nemzet számtalan nyomorát illetőleg. A röpirat cime, melyből különben az igazság iránt érdeklődőknek szivesen szolgálok egy-egy példánnyal — ez: „Miért kell az általános, egyenlő és titkos választójog a kisgazdának.“ Megjelenési helye r Budapest, IV. Kigyó-u.- 4-ik sz. I. em. Ezt a zsid’ó szocialista maszlagot százszámra osztogattá: már napokkal a gyűlést megelőzőleg s magyarázták a népnek, főleg a józan gondolkozásu polgárságnak. Én tehát csupán katholikus papi kötelességemet teljesítettem, midőn a röpirattal a kezemben az emelvényre lépve, megforditottam a botot, s végig vágtam vele a báránybőrbe bujt farkasokon. Rámutattam arra a gálád aknamunkára, mellyel a gyűlés rendezői operáltak, midőn a zsidó-szociál demokrata röpirat terjesztésével szították a gyűlöletet a főurak, kath. főpapok, barátok, apácák ellen. Majd megforditottam az érem másik oldalát s statisztikával kimutattam, hegyha a földinség, kivándorlás, uzsoraelnyomásról beszélünk Magyarországon, úgy annak okozói elsősorban s majdnem kizárólag a zsidók Hogy érre azután a jerichói lárma miatt abba kellett hagyni pillanatfölvételeimet a zsidókról, az egész természetes azok előtt, akik tudják, hogy a kérdéses népgyülést kizárólag a szociáldemokraták és zsidók rendezték. Utánam gróf Batthyány emelkedett mérgesen szólásra s ezeket mondotta: „Mért nem hallgatták meg a főtisz*) E rovat alatt közéltekért nem vállal felelősséget a 8zerk. telendő Urat, hisz ellenfeleinket is meg kell hallgatni. Lett volna itt a tisztelendő Ur a beszédemen, hallhatta volna, hogy mi itt nem felekeze- tieskedünk. Különben is mindenkor vagyok olyan jó katholikus, mint káplán Ur/‘ Ezzel leszállt az emelvényről. Ezek után felteszem a következő kérdéseket : 1. Igaz-e az, hogy én logikai összefüggés nélkül, a gyűléshez nem tartozó dolgokról beszéltem ? Nem igaz. Én arra a röpiratra válaszoltam, amellyel a gyűlést előkészítették s amely ott lapult még a gyűlés számos résztvevőjének a zsebében. 2. Igaz-e az, hogy felekezetieskedtem ? Nem igaz. Valahányszor végig suhint valaki a zsidók fajihibáin és bűnein, felekezetieskedést óbégatnak. Régi nóta ez már. 3. Igaz-e, hogy fellépésemmel ártottam a kath. vallásnak ? Nem igaz. Zsidószemforgatás ilyent állítani. Minden józan gondolkozásu, a zsidóknak Magyarországon való veszedelmes térfoglalását fájdalommal szemlélő keresztény ember nekem ad igazat. Sikerült fellépésemmel sokaknak a szemét kinyitani, akik most már tisztán látják, hogy egy olyan népgyülés, ahol a zsidókról nem lehet az igazat megmondani, nem lehet más, mint zsidó szociáldemokrata gyűlés. 4) Igaz-e az, hogy engemet a vallásos kath. hívek is abcugoltak? Nem igaz. Csupán a csőcselék, a szocik és a zsidók. Ellenben a számottevő keresztények tovább is szerettek volna hallgatni. 5) Igaz-e az, hogy engemet a csendőrök mentettek meg az inzultustól ? Nem igaz. A gyűlésen mindvégig ott maradtam a nép közé elvegyülve s bár a csuhás, népbutitó, klerikális gazember díszítő jelzők bőven röpködtek felém a esőcselék részéről, azonban tettleges bántalmazásomat senki még csak meg sem kísérelte. 6) Igaz e az, hogy én Batthyánynak akár személyével, akár politikájával, helyeslőleg vagy helytelenitőteg, akár csak egy szóval is foglalkoztam volna beszédemben? Nem igaz. Tanúm rá minden, a beszédemet hallgató s az általam mondottakat nem a szociáldemokraták és zsidók vérbeborult szemeivel néző, hanem higgadtan, tárgyilagosan mérlegelő résztvevője a népgyülés- nek. Én Battbyányról, csak ennyit mondtam; „íme, méltóságos uram családjának vagyona is fel van tüntetve ebben a röpiratban csekély 34 ezer holdacskával 1“ Többet egy szót sem. Ép azért nem értem Batthyányi gróf haragját ellenem. Hisz a beszédem végén — ha el tudtam volna azt mondani — ép azt akartam konstatálni, miszerint meg vagyok róla győződve, hogy ő e röpiratoknak a létezéséről, annak a gyűlés érdekében való terjesztéséről mit sem tudott s tartom olyan jó katholikusnak, hogy ezt tudva, nem jött volna el a kath. egyház ellen ilyen alattomos eszközökkel dolgozó szociáldemokratata-zsidó testvérölelkezési gyűlésre, még akkor sem, ha a lólábat egyébként a népjog kiterjesztésének himes palástja takarja le. Ezek után pedig kijelentem, hogy csak telivér zsidólapoktól kitelhető lelkiismeretlenséggel hazudik a „Tolnavármegye és a Közérdek“, a „Pécsi Napló“ és a „Népszava“, midőn a röpirattal — amin az egész dolog megfordul — annak a kis bizonyos, varr alatt tartózkodó állatkának a módjára lapítva, engemet úgy állittanak be a népgyülésbe, mint aki hajánál fogva, a gyűléshez nem tartozólag ráncigáltam elő az általam elmondottakat. Hazudnak továbbá a nevezett lapok akkor is, midőn gróf Batthyány szájába reám vonatkozólag olyanokat adnak, amiket az egyáltalán nem mondott. A „Tolnavármegye és Közérdek“-nek még csak annyit, hogy egy olyan laptól „felekezeties- kedő“ káplánnak neveztetni, amely lap ugyanazon számának vezércikkében Báró Barkóczy felé is a „felekezetieskedés“, a „klerikalizmus“ kopott zsidóvádjait köpködi, mindenkor dicsőségemnek tartom. Tolna, 1911 március 6-án. Horváth Lajos, káplán. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszoneftnyilvánitási Megboldogult édesanyánk, özvegy Kramer Árminné folyó hó 6-án d. e. 10 órakor végbement temetésekor megnyilatkozott kegyeletes részvétért mindazoknak, akiket illet, hálás köszönettel adózunk.' Szekszárd, 1911 március 10. A gyászoló család.
