Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

2 FoLNAMEGYEI KÖZLÖNY Perczel Dezső választattak be. Perczel nevét többen törölték és helyette Mádi Kovács János nevét írták a szavazólapra. Az időközben üresedésbe jött vármegyei bi­zottsági tagsági helyeket folyó évi december hó 21 éh töltik be. A tiszti ügyész helyetteséül Török Béla tb. vármegyei ügyész jelöltetett ki. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Bartal Béla cs. és kir. kamarás, bizottsági tagnak indít­ványát, mely szerint felírnak a kormányhoz, a képviselőházhoz a bátaszék—mohács—baranya vári vasút kiépítése és a vukovár—somáci csa­tornának megépítése tárgyában. EzeD kívül gróf Apponyi Géza vbtt., főispán nagy deputációt vezet ebben az ügyben a kereskedelemügyi mi­niszterhez. Az alispán javaslata szerint a törvényható­sági bizottság 20 százalék családi drágasági pót­lékot szavazott meg a vármegyei tisztviselőknek az 1911. évre visszamenőleg a gyámpénztári tartalékalapból, ugyancsak ezen alapból 125.000 koronát szavazott meg a vármegyei közegészség- ügyi alapra. Az alispán 3600 korona évi személyi pótlékot kap, mely azonban a nyugdijba be nem számítható. A tisztviselők érdekében meleg pár-, tolással szólaltak fel: Kovács S. Endre és Döry Frigyes. . A tisztviselői nyugdijválasztmány javasla­tára özv. Ernhaft Nándornénak özvegyi nyug­díjul 336 koronát, kiskorú gyermekeinek pedig 67 korona kegydijat szavaztak meg. özv. Forrai Mihályné Béla fia részér^ 32 korona nevelési pót­lékot állapított meg. Nagy Gyula vármegyei ír­nokot munkaképtelenség címén 900 koronával nyugdíjazták. Bognár Albert tiszti ügyészi iroda­vezetőnek kérelmét nem teljesítették, hogy szol­gálati idejét 1903. január 1-ig nyugdijba be­számítsák: A Szekszárdon megejtendő képviselőtestületi tagválasztás vezetésével Orffy Lajost bízták meg. A tolnai laktanya felügyelet és a tolnai orvosi kör beosztás kérdésénél Stern Árpád bi­zottsági tag szólalt fel. Kérdést intézett az al­ispánhoz, hogy a tolnai laktanya jókarban tar­tása hogy biztosittatik ? Mert a laktanya felügye­letével megbizott Budai János fogadalmat és esküdt nem tett. Azt óhajtja, hogy a m. kir. ál- lamépitészeti hivatal bizassék meg a felügyelettel. Az alispán kijelenti, hogy Budainak semmi in­tézkedési joga nincs, ezt önmagának tartotta fenn és hogy az államépitészeti hivatalt bízza meg. — Az orvosi körre nézve Stern Árpád Tolna érde­kében azt kívánja, hogy Mözs község is járul­jon a körorvos lakbéréhez és hogy a simonmajori körzet körorvosa tovább is Tolnán lakhassák. Az alispán felszólalására az állandó választmány javaslata fogadtatott el. A tolnai holt Dunaág szabályozás kérdésénél szintén Stern Árpád szó­lalt fel, azt bizonyítva, hogy a szabályozást nem alulról, hanem felülről kell megkezdeni. Az al­ispán kijelenti, hogy a folyammérnökség most készíti a terveket, melyeknek elkészülte után megfogja óvni Tolna jogos érdekét. — A többi tárgy ezután gyors elintézést nyert. Családi és drágasági pótlék. Mint hírlik, Lukács pénzügyminiszter a napokban egy törvényjavaslatot fog a képviselő­ház elé terjeszteni a tisztviselők családi és drá gasági pótlékáról. — Ezen javaslat szerint mind­azon tisztviselők részesülnének családi pótlékban, kiknek három, vagy háromnál több gyermekük van. Ahol szükséges lesz, ott drágasági pótlékot is kapnak a tisztviselők. Valahányszor tisztviselőkről gondoskodik az állam, mindig az államiakat segélyezi; a községi és felekezeti tisztviselőket mostohán mellőzi. A községi tisztviselők ugyan keresztül tudják vala hogyan vinni a drágasági és lakbér pótlékot, mert a képviselőtestületek ismerik a mai drága viszonyokat és belátással is vannak tisztviselőjük iránt. Nagyon szépen tett ki magáért az utóbbi időben vármegyénkben pl. Tolna, Bonyhád és Bátaszék. A falvakról nincsen ugyan értesülésünk, de tán ott sem okoz e pótlékok keresztülvitele nagyobb nehézséget. A politikai községek köny- nyebben is viselnek el újabb terheket, hisz több nyire csak egytized vagy még kisebb százalék pótadó kivetéséről van szó. Másként van ez a felekezeti, különösen a protestáns egyházak tisztviselőinél. Egyházi adó­juk már amúgy is igen magas, az állami egyenes adó 50—150 százaléka. Már. most hány község lesz képes drágasági pótlékot adni ? Egyedüli re­ményünk az állami segítség, ha ugyan nem fo­gunk csalódni, mint már annyiszor. Az 1907. évi XXVII. törvénycikk köztiszt­viselőknek minősítette ugyan a felekezeti tanító­kat, de viszont megfelelő fizetést csak az álla­miaknak adott. Munka, az jut elég a szegény felekezeti tanítónak 1 Mig az államiaknál például a kántorság és vallásoktatás mellék foglalkozást és mellékkeresetet képez, addig a felekezeti taní­tónak ezen munkával szerzett néhány koronáját is beszámítják az alapfizetésbe. Es ezeken kívül is megterhelnek még mindenféle kulturális és emberbaráti díjtalan munkával. Most itt volna újból egy alkalom a szegény felekezeti tanító helyzetén, ha csak ideiglenesen is, (egy újbóli fizetésrendezésig) segíteni a kilá tásba helyezett családi és drágasági pótlékkal. Persze kellene pártfogó, ki a felekezeti tanítóság érdekében eljárna. A múltkori költségvetés tárgyalásánál csak egy két képviselő akadt, ki érdemesnek tartotta ügyünkben felszólalni. Vájjon akad e most több? És akad-e vármegye', ki nemcsak az obstrukció és látszámemeléshez vagy ellene, hanem a tanító­ság érdekében fordul felirattal az országgyűlés­hez ? Vagy a kulturális egyesületek fel fogják-e emelni szavukat lelkes előharcosaikért ? Reméljük a legjobbat! Lehetetlennek tart­juk, hogy mirólunk ^egészen megfeledkezzenek ! Knábel Vilmos ev. tanító. Töredék i ..Magyarországi Török Kincstári DefterelT-MI. P. Kaizer Nándor, a budapest országúti sz. Ferenc rendház möZsi születésű főnöke, Ovidius ama örök szép szavaiként: Nescio qua natale solom dulcedine captos Ducit, et immemores non simít esse sül — kegyeletes vonzódással viseltetvén legszűkebb ha­zája iránt: szorgalmasan kutatja szülőfaluja múlt­ját. Abban a helyes föltevésben, hogy éa is ér­deklődéssel olvasom lakóhelyem régmúlt dolgait: volt szives Mözsnek a XVI. századbeli török világból való viszonyaira vonatkozólag a „Magyar- országi Török Kincstári Defterek“ cimü munka II. kötetéből címemre a következő, érdekes töre­déket átírni: „Nahie Tolna eladott ingatlanai: 15Í6. .Mécs faluban. Kákoni Kálmán üres földje, rét, kert, sző­lővel és egy berekkel a tolnai lakósok kezére ment át; tapujuk 5000 akcse. Gyulai György pusztult birtoka, rét, kert, szőlő és berekkel ugyanezen város lakóinak kezén. A tapu 5000 akcse. (Nevezett mű 54 1.) 1546. "szept. 18. Mözs és Szerdahely 3 évre bérbeadatnak. (58 1.) 1566—67. Mecsfalu jövedelme. (A kincstárnak jövedelmezett.) Iszpendse 1200, rét jövedelem 200, Bárány­tized 390, lencsetized 80, kendertized 25, méh­kasok, kertek után és bidát 84, buzatized 25,625, büntetéspénz hét egyén után 6277*, összesen: 28,2317* akcse. (359 1.) 1576—77. Mezs gabonája. A'mezsiek által miveit földekről rozs 1 csomó, búza 1772 csomó ; a tolnaiak által miveit földekről búza 4566 csomó és 9 boglya széna. (5081.) 1576—1577. Mezsi jövedelmek. 29 kapu után fejadó 1450, 29 kapu után szénaadó 1450, bidát 100, Destibáni 750, kender­tized 32, büntetéspénzek 295, kölestized 6272, hagyma és foghagyma után 20Va, lencsetized 40, árpa után 36, összesen: 4236 akcse. (509 1.) Ezen adatokból kitűnik, hogy Mözs őslakói magyarok voltak, kik azonban a nagy adó miatt egymásután elhagyták a falut, ezek közt két családot ismerünk. Azt is tudjuk, hogy 1576-ban csak 29 ház volt Mözsön, és ezek nem győzték mivelni a földet, azért a török a tolnaiaknak adta át mivelésre. Végre azt is megtudjuk, hogy leginkább búzát termeltek, végre azt is megtudjuk, hogy leginkább lencsét termeltek.“ * Eddig Kaizer Nándor ur töredéke. Ezekhez a magam részéről csupán két megjegyzést fűzök: Mözsnek a XVI. században a fontiek sze rint háromféle elnevezése is volt, még pedig mind a három a mostanitól elütő: Mécs, Mecsfalu és Mezs. Meglehet, sőt véleményem szerint való­színű is, hogy a „Mecs“-et akcentussal Mécs-nek ejtették ki, mert hiszen akkoriban a primitiv tanultságu Írástudók ugyancsak kevés ügyet vetettek az Írásjelekre, amin nem lehet csudái- kozni, ha tekintetbe vesszük, hogy hölgyeink nagy része még a XX. század II. tizedében sem sokat törődik — ékezettel, vesszővel, ponttal stb. (Bocsánat e lovagiatlan, de igaz mondásomért!) Ami a mözsi határ újabb megszállását illeti: a XVII. századról hallgat a helyi krónika. De sőt a XVIII. századról sincsenek megbízható I annálesek sem a község, sem a plébánia levél­1911. december 3. tárában. A néphagyomány azonban azt tartja, hogy Mária Terézia királynő telepítette ide ural­kodása elején — 1740. — először a tótokat, és vagy 20 évvel kéBŐbb a németeket. Az előbbi­eket felsőmagyarország vármegyéiből, az utóbbi­akat pedig Németország különféle vidékeiről. P. Zs. KÜLÖNFÉLÉK. — Pápai kitüntetés. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök előterjesztésére X. Pius pápa Mayer János baranyabáni igazgató-tanítót a kath. tanügy és a vallásos nevelés körül szer­zett érdemeiért a „Pro Ecclesia et Pontificeu pápai arany kereszttel tüntette ki. A kitüntetett igazgató-tanító 43 év óta működik a rögös taní­tói pályán, — Kinevezések. A földmivelésügyi minisz­ter Pesthy Béla gazdasági akadémiai adjunktust a IX. fizetési osztályba sorozott gazd. akadémiai tanársegéddé nevezte ki. Gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos főispán a múlt csütörtökön tartott vármegyei őszi köz­gyűlésben dr. Pesthy Béla kalrszbádi fürdőorvost, Pesthy Pál szekszárdi kir. járásbiró fivérét tisz­teletbeli vármegyei főorvossá nevezte ki. — Áthelyezés. Bezerédj Pál vbt. tanácsos, miniszteri meghatalmazott Szurka Dezső faiskola­felügyelőt Bonyhádra helyezte át. — Személyi pótlék. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága múlt csütörtökön tartott köz­gyűlésében Simontsits Elemér alispánnak évi 3600 korona személyi pótlékot szavazott meg. — Elnöki kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter Alacs Zoltán pécsi kir. műszaki taná­csost a kőmives , kőfaragó és ácsmesteri képzett­ség megvizsgálására Pécsett szervezett bizottság elnökévé nevezte ki. — Címadományozás, A király Fekete Mihály Pécs. szab. kir. város nyugalmazott tiszti főügyé­szének a közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül a kir. tanácsosi cimet adományozta. — Ezüstmise. Dr. Csizmadia Alajos ká- rászi plébános, volt szekszárdi káplán, három­szoros doktor, jeles iró és zeneszerző, múlt ked­den mutatta! be Kárászon ezüstmiséjét. — Áthelyezett káplán. A kalocsai érsek Unta János horgosi káplán, földinket, hason mi­nőségben Bezdánba helyezte át. — Dr. Fent Eerenc apát nevenapja. Ma üli meg dr. Fent Ferenc szekszárdi apát-plébá­nos nevenapját, mely alkalomból a szekszárdi tantestület Horváth Ignác igazgató-tanitó vezeté­sével testületileg tiszteleg szeretett elnökénél. — Nyugdíjaztatás. T olnavármegye törvény­hatósági bizottsága Nagy Gyula vármegyei Írno­kot évi 900 koronával nyugdíjazta. — Magán ügyvédi iroda. Dr. Kiss Ernő, Tolna vármegye tiszti főügyésze Szekszárdon nagán ügyvédi irodát nyitott a vármegyeházában levő irodájában. — A szekszárdi esküdtbiróság elnökei. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke az 1897. évi XXXIII. t.-c. 2. §-a értelmében az 1912. évre a szek­szárdi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiró­ság elnökévé Huzslinszky Géza kir. törvény- széki elnököt, helyettessé pedig Kövessy Ödön kir. törvényszéki bírót jelölte ki. — Hatályon kívül helyezett áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Antal Pál szekszárdi közalap, uradalmi ispánnak Pécsváradra történt áthelyezését hatályon kívül helyezte és így Antal Pál továbbra is megmarad Szekszár­don, mint a közalapítványi uradalmi felügyelőség vezetője. — Bizalmatlanság Baja város képviselőjé­nek. Batthyány Tivadar grófnak a költségvetés általános vitája alkalmával az általános, egyenlő és titkos választói jogot sürgető beszéde alatt Podmaniczky Endre báró, Baja város orsz. kép­viselője közbeszólás alakjában kijelentette, hogy neki „sem általános, sem titkos“ nem kell, majd hogy »a titkosat a király sem akarja,“ Podma­niczky Endre báró közbeszólásai nagy vissza­tetszést és megütközést keltettek kerületében, ahol a választások előtt programmbeszédében határozottan kijelentette, hogy feltétlen hive az általános választói jognak s nem zárkózik el a titkos­ság elől sem. Báró Podmaniczky Endre választói méltatlankodásuknak és felháborodásuknak azzal adnak pártkülönbseg nélkül kifejezést, hogy bi­zalmatlansági ivet iratnak alá a választókkal, amelyet megküldenek a képviselőháznak és a képviselőnek is. — Kérelem. Apponyi Géza vbt. tanácsos, főispán kérvényt nyújtott be a belügyminszterhez hogy Rácegres-puszta Pálfa községhez csatoltassék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom