Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-12 / 46. szám
évfolyam __________________46. 8zám Szék szárd, 1911 november 12. Fü ggeti0nségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség 8e*erédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS . HORVÁTH IGNACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, ‘/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. A béke. A mi mélyen tisztelt miniszterelnökünknek •' gróf Khuen-Héderváry Károlynak kiadták Bécsben a parancsot, hogy a katonai javaslatokat pedig, ha törik, ha szakad, a magyar országgyűlésen keresztül kell hajtani. Ide népjólét, oda teherviselési képesség, annak meg kell lenni. Évenként hatvanezer több újonc kiállítása, annyi munkáskéznek a gazdasági teendőktől való elvonása s évenkint ugyanannyi millió korona több kiadás megszavazása szükséges és pedig úgy, hogy mindennemű ellenkövetelés mellőztessék, mert valaminek kicsikarása, még ha törvényes alappal bir is, süket fülekre fog találni. Ellentáll az ellenzék, — le kell törni. Van erre ember a magyar országgyűlésen. Ott vari gróf Tisza István, a mi hűséges szolgánk, az majd vállalkozik reá, hogy megsérti a formát, de megmenti, a legfőbb alkotmánybiztositéknak: a házszabályoknak, lényegét. — Nem azért áldozott Bécs sok millió választási költséget, hogy most egy maroknyi ellenzék, a nekünk engedelmes nagy többség akaratának érvényesülését megakadályozza. így szólt a parancs s egyszerre vége szakadt mindennemű alkudozásnak, melyet a dinasztiához hűséges jó magyar emberek indítottak meg. Hiába ajánlotta fel az ellenzék, elismerésre méltó előzékenységgel, hogy hajlandó a jövő évi költségvetésnek rendes időben való letárgyalását elősegiteni, a kocka el volt vetve s a Bécs kegyeire vágyó magyaroknak engedelmeskedni kellett, j Sok szép tulajdonsága van a magyar fajnak, de van egy rút, egy utálatos is s ez az, hogy nálunk a nemzeti jogok elnyomására mindég akad vállalkozó és pedig csak nagy ritkán meggyőződésből, hanem inkább hatalmi vágyból, állásért, kitüntetésért s anyagi haszonért. Most is akadt egy rögeszmével telitett, kiismerhetlen^de az erőszakra nagy hajlammal biró ember, ki szives készséggel vállalkozik arra, hogy nemzete, annak törvényes jogai ellen, Bécs kedvéért, állást foglaljon s azon általánosságban helytálló, de Magyarországra nézve végzetes elvből kiindulva, hogy a kissebbségnek az országgyűlésen a többség akarata előtt meg kell hajolni, kísérletet fog tenni a jogos nemzeti ellentállás letörésére. Egész határozottsággal meg lehetett jósolni azonban, hogy ez nem fog sikerülni. Nem pedig azért, mert az erőszakosság, a házszabályok kedv szerinti magyarázata nem lehet jogforrás s vagy meg kell Magyarország alkotmányos életét semmisíteni, vagy mindennemű erőszakosságtól elállni, mert a magyar parlament a házszabályok elferdített magyarázatába soha belenyugodni nem fog s igy mindennemű tárgyalás lehetetlenné válik. Ilyen volt a helyzet akkor, midőn a ház négy napos szünet után összeülve, a pártok között az első összecsapás, elég hevesen, meg is történt. De a hazájuk sorsa fölött aggódó ma- gyár hazafiak, a megegyezés dolgában, nem adtak fel minden reményt, egy utolsó kísérletre szánták el magukat s ez, mint az egész ország örömmel értesült, bizonyára az uralkodó bölcsességének hozzájárulásával sikerült is. íme a hat pont, mely a pártok vezéreinek hozzájárulásával, immár a béke feltételeit foglalja magában s mely az országgyűlés rendes működését lehetővé teszi, ha becsületesen betartatik. >1. A kormány kötelezi magát arra, hogy az 1912. évre szóló állami költségvetést sürgősen napirendre tűzeti, az ellenzéki pártok pedig garanciát vállalnak, hogy ennek a költségvetésnek 1911. december 31-ig törvényerőre emelkedését mesterséges módon nem gátolják meg. Az ország ezzel idejekorán költségvetéshez jut és kikerüli az ex-lex állapotot. Az ellenzék sajnálattal bár, de tudomásul veszi Berzeviczy Albert elnöki lemondását, nem gátolja meg az uj elnökválasztás napirendre tűzését, kiköti azonban, hogy elnökké a most működő valamelyik alelnök választassák meg és az uj elnök kötelezettséget vállaljon arra, hogy a házszabályokat Berzeviczy Albert példájára fogja kezelni. 2. A kormány napirenden tarthatja a véderőjavaslatot, azonban hetenként csak két napon: szerdán és szombaton, vagyis az interpellációk napjain. 3. Az ellenzék a véderőjavaslat tárgyalásakor nem él az obstrukció teknikai eszközeivel. 4. Az állami költségvetés e hónap 10-től veendő tárgyalás alá hetenként négy napon, még pedig hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken. Ezeken a napokon az ülések ideje egy órával meghosszabbítható, TÁRCA. Napló jegyzetek egy büróból. Irta: P. Takáts Gábor. I. Aki az utóbbi naplójegyzeteket összeszedte illetve megírta, számtiszt volt egyik pénzügyigaz gatósági számvevőségnél és nagyon jó barátom, melyet még jobban megerősített ama körülmény, hogy mintegy távolabbi rokoni kötelék is fűzött hozzá. Nagyon kedves, jó fiú volt szegény, csak az volt a baja, hogy a halál csiráját hordta magával az utóbbi pár esztendő alatt, mig nem most néhány hónap előtt el is ragadta körünkből. Iratait és könyvtárát reám hagyta. Ott találtam reá az alábbi naplójegyzetekre és mert magam is nagyon excentrikus, sőt közérdekűnek találtam, melynélfogva nem akarván a feledés örvényébe temetni, ezennel közre bocsájtom. Had épüljön, vagyis jobban mondva, okuljon rajta a mai felvilágosodott nemzedék. — A most következő bevezetés már az ő munkája, tehát a naplóhoz tartozik. II. Soha sem hallottam még, hogy férfi naplót vezetett volna. Ezt rendesen csak amolyan szentimentális, szerelemre avagy búskomorságra hajló, lobbanékony kedélyű, rezignált szivü regényes hölgyecskék illetve leányok szokták megcselekedni. ' Azonban mentségemül -szolgál ama körülmény, hogy én sem magamról Írok most napló- jegyzeteket, hanem a főnökömről, aki előttem olyan excentrikus tulajdonságú bürokrata, hogy elhatároztam, megörökítem cselekedeteit, szokásainak egynémely érdekesebb mozzanatait az utókor számára, mert a mai civilizált és felvilágosodott korban ilyen túlbuzgó hivatalvezető olyan ritka már, mint a fehér holló. Én ugyan fehér hollót még nem láttam soha, sem olyan halandót nem ismertem, aki ezzel dicsekedhetett volna. Hanem hát beszéljenek a jegyzetek. Május 12. Három hónapja vagyok az itteni számvevőségnél és napról napra tapasztaltam, hogy a mi főnökünk az istennek a legfurcsább teremtése. A hivatalt kifelé nem reprezentálja, társaságban, egyletekben, körökben, egyszóval sehol nyilvános helyen meg nem jelenik. Ebben ugyan, állítólag, jobbadán neje őnagysága a ludas, aki soha sem adott neki kimenőt — sőt kapukulcsot sem. ügy mondják, ennek is meg van a maga oka, amely meg viszont a számtanácsos urban leli a kellő magyarázatát. Egyébként az egész hivatalban az állítják, hogy merőben pályatévesztett ember, mert sokkal jobban érvényesülhetett volna botos ispán avagy detektív szerepében, mert nagyon szeretett hallgatózni, lépten-nyomon leselkedett a személyzet után, rangkülönbség nélkül. Megtörtént, hogy valamely szobából hangosabb beszélgetést hallván, egyszerre azon vették észre a vitázó tisztviselők, hogy közéjük csosz- szant. __ Nem úgy van az urak, mondá, én az ajtón át hallgattam önöket . . . (Nem átallotta be is vallani.) Azt is folyton leste, hogy akár tisztviselők, akár a szolgák mikor jönnek reggel avagy délután a hivatalba. Ha valamelyik beteget jelentett és nem jött hivatalba, legott összejárta az orvosokat, hogy melyik gyógykezeli és mi baja van. Minden betegben szimulánst vélt foghatni. Május 25. A mai napon érdekes eset történt. Az öreg éppen bent volt a nagy teremben, ahol kétszám- vizsgáló és három számellenőr dolgozott. Amint Bartus számvizsgáló javában ir, Katusek hátulról az asztalfölé hajói, éppen úgy, mint a számtaná esős szokta tenni, midőn észrevétlenül azt akarta kikémlelni, hogy mit dolgozik az illető. Amint Bartus ezt észrevette, dühösen ugrott fel helyéről és Kartusekre támadt. — Micsoda szemtelen szokás ez ? Kitől tanultad ? Kikérem magamnak az ilyen eljárást. Az ilyen spicliskedés idegessé teszi az embert, sőt vérig bosszantja az embert. Engem ne kémleljen senki alattomban, munkám közben, mert aki még egyszer az asztalom fölé hajói, mikor én dolgozom, hát magára vessen, amit kapni fog. Aztán lássa ő. Erre az öreg úgy elpárolgott, mint a jóféle kámfor. Bizonyos, hogy találva érezte magát. Alkalomadtán aztán igy szólt a megtámadott számellenőrhöz : — No, kellett ez magának ? Minek ingereli ? tudja, hogy milyen indulatos, goromba természetű ! Még képes lenne valakinek a fejéhez vágni a tentatartóját. Megjegyzendő, hogy az öregnek a közelmúltban volt egy kellemetlen incidense egyik számvizsgálóval, aki a hivatalban többször irt magán levelet, sőt iróember lévén, egy-egy cik* két is ,a lap számára. És a számtanácsos ezt valahogy észrevette és annyira utazott reá, hogy egy bogaras órájában szemére is hányta ezt a számvizsgálónak, sőt kijelentette előtte, hogy nem tűri, miszerint
