Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
XXXIX. éviolyam ______ 45. szám Szekszárdi 1911 november 5. Sz erkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendő!: felelős szerkesztő Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldeménvek intézendők boda viuaas Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon főmunkatárs HORVÁTH ISHAS2 Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, l/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Visszaélések Kivándorlók szállításánál. Riblinger József ismert tárcaíró a kö- j vetkezőket Írja: »Magyarország egyetlen ! Itengeri városának, Fiúménak élénk ki- j kötőjében, közvetlen egyik rakodó mellett ! horgonyoz a Cunard Line angol oceánjáró j gőzöse, a »Carpathian melynek néhány óra I múlva útra készen kell lenni, hogy Paler- ! mon, Nápolyon és Gibraltáron át Newyorkba I induljon. Ez eléggé érdekes látnivalókat nyújt. Különösen lebilincselő és egyúttal megható is az a sajátságos kép, mely a fedélzeten levőnek a rakodó alsó partjáról kínálkozik. Ezrével állanak vagy gubaszkodnak ott kisebb-nagyobb csoportokban nyomorúságos, rosszul táplált, szegényesen öltözött alakok minden korból, a csecsemőtől kezdve egészen az elgyengült aggig; mellettük óriási csomaghalmazok, melyek csekély értékű gu- j nyáikat, holmijaikat tartalmazzák. Ezek az emberek: kivándorlók, többnyire rabszolgák, kiknek születésök helyén nincsen elegendő exisztenciájuk és a tenge- | ren túl keresnek uj hazát; velők .vannak j családjaik és ismerőseik, kik elkísérik őket | abban a reményben, hogy nemsokára követ- j hetik őket. Egyikök-másikuknak már vannak is ismerőseik, rokonaik odaát s ezek talán jobban fognak boldogulni abban a nagy országban, melynek nyelvét nem ismerik. Mig az első és másodosztályú utasok minden formaiság nélkül juthatnak a hajóra, a szegény kivándorlókat előbb orvosi vizsgálatnak vetik alá. Lent, a hajólépcső mellett áll a kormánybiztos és a hivatalos orvos. Anyanyelvűk szerint csoportokra felosztva sorra jönnek a kivándorlók. Az orvos megvizsgálja a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, különösen a szemeiket. Akit egészségesnek találnak, az podgyászával felszállhat, aki azonban a rendkívül ragályos egiptomi szembetegségben szenved, mely a délszláv népeknél fordul elő leggyakrabban és melyre leginkább ügyel az orvos, azt. könyörtelenül visszautasítják, mert az ily betegeknek nem szabad amerikai partra lépni és a hajóstársaság köteles őket saját költségén Európába visszaszállítani. Ezáltal Sokszor egész családok el lesznek választva; egyik részök hajóra szállhat, másik részöknek vissza kell maradnia, ami természetesen szivettépő jelenetekre ad alkalmat. Ily módon persze a hajóraszállás nagyon sok időt vesz igénybe. Időközben a íedélzeten megjelennek az első és másodosztályú utasok, kik csodálkozva és megrendülve nézik a többi kivándorlóknak barmok módjára való elhelyezését. Igen rossz benyomást keltenek a hajón a kivándorlási ügynökök és azok felhaj tói, kik majd itt, majd amott csoportokban állva, épp oly feltűnő, mint titokzatos módon tárgyalnak egymással. Több nyelvet értvén, rögtön más nyelvre terelik beszélgetésüket, mihelyt valami idegen közeledik hozzájuk. Amellett pontosan tudják, ki ért angoltü vagy németül, horvátul vagy magyarul, szlovénul vagy olaszul, bolgárul, szerbül vagy lengyelül. Nagyon agyafúrt emberek, kik jól tudják, miért trafikálnak suttyomban ; kevéssé kifogástalan üzletük megköveteli ezt. Végre utrakész a gőzös és lassan nekiindul. Valamennyi fedélzet nyüzsög az em- bérsokaságtól, különösen a kivándorlók két fedélzete, melyek túlzsúfoltaknak látszanak. A kivándorlókon és a parton visszamaradt barátjaikon hatalmas megindulás vesz erőt. Csaknem valamennyi férfi és nő sir és zokog 1 Röviddel az elindulás után trombitaszó hívja az utasokat az első ebédhez a fedélzeten. Az étkezés még az elsőosztályban is ízléstelen, mint minden angol hajón és a német gőzösökön való fényes ellátással ösz- sze se hasonlítható. Az ételek elkészítési módja nem válik díszére a szakácsmüvészet- nek és épp úgy, mint az étkezés összeállítása csak amerikai gyomornak való. Az ételekéhez hasonló az italok minősége is — a bor közönséges és a sör rossz. Feltódul a kérdés: minő emészthetíen ételeket kaphatnak angol hajókon a harmadosztályú utasok, ha már az elsőosztályukat ilyen silány ételekkel és italokkal traktál- ják? Ehhez járul még a kizárólag angol hajószemélyzet barátságtalan modora; úgy látszik a személyzetnek már az is kellemetlen, hogy egyátalán utasok vannak a hajón. Legrosszabb természetesen a sűrűn ősz* szeszoritott kivándorlók helyzete. Minthogy a levegő a fedélzet alatti óriási hálócsarnokokban irtózatos, a legtöbb közülök a fedélzeten marad, akár egészségesek, akár betegek, még akkor is, ha esik az eső és egészen átáznak-átfáznak. Éjjel azonban a hálóhelyiségekben kell tartózkodniok, hol négy ágysor vonul el egymás fölött. Az első és másodosztályú utasoknak tilos a kivándorlók helyiségeibe lépni — van, minek kitudásától tartani lehet! Füst. Ha múl a nyár, az élet nyara Virágit mind, mind elhullatja. Fonnyad az üde, szép arcrózsa, Az ősz lehét a szívbe szórja. Fürtökben kora, halvány ezüst, Elillan minden, miként a füst. Hogyha elszáll a szívből a nyár, A lét miként a puszta sivár; S virágban mint a tarló szegény, Ha kihal benn az éltető fény. A lélek fakó emlékkel küzd, Elillan minden, miként a füstőszi kopárak az üdv ágak, Mert a hő nyárral a sírba szállnak. Vágyteli álmok, szép remények S helyt engednek a szív éjének. Ha a nyár végső órája üt, Elillan minden, miként a füst. Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Soror Angela. — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Mányoky Vilma. Én hiszek a telepathiában. A maga aggó- dóan kiváncsiskodó sorait akkor vettem kézhez, mikor egész életemre döntő fordulat előtt állottam. A maga túl finom idegzete megérezte azt. A maga túl érzékeny lelke visszhangozta az én akkori érzésvilágomat. Hinnie kell magának ia e még misztieizmusba burkolt tudományban: az együttérzésben, a kettős látásban. Az eltinomult idegzetű embereknek egy nem látható, egy lelki érzékszervében, mely a dolgok előre megsejtésé vei kezdődik és az események egyidejű, vízió szerű látományában végződik. Olvassa csak el e kis történetet, mely igaz, mely való s adjon énnek, ha tud, egyéb tudományos megoldást. A kis Somsay grófnőt édes anyja halála után beadták a Notre Dame-ok zárdájába. — A délceg gróf úgy gondolkodott, minek házasodjék meg újból, mikor így jobban kedvére élheti világát és miért adjon gyermekeinek mostohát, mikor a fiút úgyis katonaiskolába küldi és a kis leány elhunyt anyjának nővére pedig zárda fő noknő. Nemes lelkii, fenkölt gondolkozásu teremtés, aki mintegy az egész könnyüvérü családja helyett vezekel, kora ifjúságától. Tökéletesebb, tisztább nevelést ugyan ki nyújthatna a kis ár-j vának. Angela akkor tíz éves volt. Az első óv után a zárdában a pici grófnő igv imádkozott: — „Óh én édes jó Istenkém és Boldogasszony Anyám, köszönöm néktek száz- i szór, ezerszer, hogy a bűnös, tévelygő világból ide hoztatok engemet az ártatlanság szent he- j lyére. így mondja a kedves jó íőnöknő, a Ti j kiválasztott szolgálótok az én nagynénikém is. Oly jó itt lenni és nem is tudom, mért nem kívánkozom oda vissza. És most, mikor lefekvés kor, imádkozás után a jó főnöknő nénike megcsókol és éjszakára az őrangyal őrizetére biz, eszembe jut az ón megboldogult anyácskám, akinek olyan sokszor könyörögtem, hogy üljön kicsit az ágyam mellé, mikor suhogó, csillogó ruha ban mulatni ment. És a nevelőnő kisasszony is ott hagyott egyedül a sötét szobában. Akkor úgy féltem. — ón vezessétek ki mielőbb az én édes mamámat a purgatórium tisztító tüzéből, hogy i fenséges trónustok közelében őrülhessen aunak, ! hogy én milyen szófogadó, szelíd kis lányka Jet- ! tem. óh én kicsi Jézuskám, hallgasd meg /te .is i I kis árva imádságát.“ És úgy, összekulcsolt kezekkel aludt el mindig. A szünetekben is, kérésére, az intézetben maradt. A tizenötödik születése napján Angela külön kihallgatásra jelentkezett a főnöknőnél. így beszélt : „Jóságos főnöknő, szeretett nénikém, én téged az első naptól fogva, hogy ide kerültem, úgy szerettelek, tiszteltelek, mint az anyámat. Talán még jobban, mert a te gyönyörű beszéded, szent cselekedeteid oly közel hoztak lelkedhez s oly szoros szövetségbe juttattak az Égiekkel, hogy könny csordul ki szememből, ha arra gondolok, hogy én nékem valaha tégedet el kellene hagynom, ha kiszakítanának e csendes, békés, szent falak közül. Én érzem, a lármás, hiú világ nem nékem való. Pedig a gróf, az én apám, ma, mikor eljött gratulálui, úgy mondta, hogy nemsokára kiröppent majd a kolostori magányból. Oly különösnek tűnt fel nékem. Nénikém, most szivem egyedüli rejtett titkát tárom fel előtted. Kegyeskedjél nyilatkozni, méltónak találsz-e áz égi malasztra, hogy egész életemen^ át az Ur Jézus Krisztus szolgája lehessek ? Érdemesnek méltatsz c az apáca fátyolra? . . .“ A szent fónökuő könnyes szemmel térdelt le imuzsámolyára a drága feszület előtt és mély fohász után igy válaszolt. „Édes kicsi lányom, nékem mindenben örömöm. Szivem ujjongani szeretne e boldog per- cekben, mikor egy szűztiszta lélek legbensőbb közeledését látom a mi legszentebb urunkhoz. — Mint ahogyan nem hallottad ajkamról sohasem a tanácsot., úgy nem is ellenezném én soha. Ám várnutik kell, hogy | gyermek télikből fakadó fohász vájjon a bajadoni években olthatatlan vággyá effisödik-e i 1 Jiogy apád akarata szerint is, nem kívánod e meg majd rangodhoz illően, a
