Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
1911 október 1. 5 médiák, Kulisszák mögül, Pesti erkölcsök. Vidéki esetek (csupa mulattató tartalommal) s az Esti levél és Mindennapi problémák (aktuális társadalmi kérdések megbeszélése.) A Pesti Hírlap mindennap annyi szerkesztői üzenetet hoz, mint más lapok egész héten át, tehát a közönség igényeit e téren is legnagyobb mérvben elégiti ki. A Pesti Hírlap külön kedvezményeket is nyújt előfizetőinek, amennyiben a Divat Salon című kitűnő divatlapot kedvezményes áron rendelhetik meg és ingyen, karácsonyi ajándékul kapják a Pesti Hírlap nagy képes naptárát. A Pesti Hírlap 1912. évi naptárát, gazdag szépirodalmi és közhasznú tartalommal, minden uj előfizető is megkapja, aki legalább október óta előfizetője lesz a lapnak. A Pesti Hírlap előfizetési ára egy hóra 2 kor. 40 fillér, két hóra 4 kor. 80 fill., okt.—dec. negyedévre 7 korona. A Divat-Salon- nal együtt negyedévre 9 korona. A Pesti Hirlap kiadóhivatala, hova az előfizetést legcélszerűbb postautalvánnyal beküldeni, Budaoest, V. kér., Váci-körut 78. szám alatt van. — Klinikai vizsgálaton a stuttgarti Katalin-kórházban megállapították: A legkülönfélébb betegeknél a természetes Ferencz József-keserüviz épp oly biztosan, mint enyhén ható hashajtónak bizonyult. Még az emésztő-csatorna gyuladásos állapota is, mely más hashajtóvizek használatát gyakran lehetetlenné teszi, a Ferencz József-keserüviz alkalmazását megengedi. — Kapható gyógytárakban és füszerkereskedé- sekben. A Szétküldési-Igazgatóság Budapesten. VIDÉK. Szeptember 16. — Megemlékezés. — Ha a mai küzdő világot szemléljük, mikor az ész örökös harcot viv a szívvel s néha-néha — vágy talán a legtöbbször — azt tapasztaljuk, hogy a győzelem az előbbi részen áll ; úgy akkor jól esik az érző embernek látni azt, mikor a szív nyer diadalt a blazirt emberi lélek szürkeségén. Legalább erről győződtünk meg e hó 16-án, midőn szeretett községi jegyzőnk Sztrokay Nándor, az ő igazán bájosan kedves feleségét: Szirák Irmuskát községünkbe, az ő puha kis családi tűzhelyébe hozta. Szeretetet, olyat, ami nem hazug, ami nem kendőzött, még az egy családhoz tartozók is keveset értenek. A hasonsorsuak barátsága is a legtöbbször csak a titkolt irigység, a tehetetlen düh köpeny« alatt lappang. A vagyonos, a tehetséges, ugyan hogyan is nyújtaná baráti jobbját a nálánál alacsonyabb — szegényebbnek. Emez meg irigységgel, vak gyűlölettel tekint a felsőbbekre, kiknek bár nem árthat, de akikben — elvakult szenvedéllyel — csak ellenséget lát s akinek — bár igaztalanul — nyomorát okozza. Ilyen körülmények között az érző emberi szív keserűsége könnyeket csal a szem pilláira s megsiratja a lélek, a vesztett boldogság képzelt örömeit. Szinte lehetetlen elképzelni is, hogy legyen egy község, amelynek népe ott nyög, izzadja verítékét az eke mellett; nap-nap után túrja a föld barázdált testét, hogy ez az atomnyi embere a nagy hullámzó emberiségnek, hogy érezni tudjon s örülni a más boldogságának. Pedig úgy van! Legalább azt láttuk mi, kik szerencsések voltunk a nép örömeiből erőt meríteni a jövő kíméletlen küzdelmeire; kik magunk is levetve hétköznapiságunkat, tudtunk örülni, vigadni, érezni a néppel; mikor az egy kedves család boldogságán nyitotta meg romlatlan lelkét s mutatta meg szivét, annak legdrágább, titkos szerelmét: a szeretetet. Aki ismeri a nép lelkét, tudja, mikor az mutatja szivének kincseit: az tisztában van avval, hogy ha az megnyilatkozik, akkor igaz is az, tiszta, szeplőtlen : mint a csecsemő vonzalma édes anyjához. De hát mit is tett a nép ? Midőn a szőke Duna csendes tükrén átsiklik csolnakunk, az a fiatal barna asszony félve húzódik férjének oldalához s hiába vigasztalja amaz, remeg ő kettőjük életéért. Pedig nincs miért félnie. Bisztos kezek terelik a deszka-alkotmányt s most, mintha az a viharedzett férfi, ott a kor mányrudnál, aki százszor nézett már szembe a haragos Duna tajtékos habjaival, mintha most jobban vigyázna, óvatos, pedig ma olyah csendes afs a vén folyó, talán fáj neki a bilincs, amit a természet rakott zabolátlan testére. S hogy partot TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ér a csónak s az első bátai földet érinti a kocsi kereke, imgszólal az első pisztolylövés, amit egy dunai halász vet a levegőbe, utána egy harsány ,,éljent“ az első üdvözlő szó, az első kedves meglepetés. S míg kocsink szaporán vágja az ut homokos porát, kipirul az ifjú pár, mintha sejtené: ez a kezdet, milyen lesz hát a községben a meglepetés. S hogy beérünk, újra hangot kap a levegő, mert egy lángoló pózna megszólaltatja a mozsarak bezárt világát. Újabb és újabb üdvlövések jelzik, itt van, megérkezett akit látni szerettek s akire órák hosszatt türelmetlenül várakoztak. A raozsárágyuk dörgése végig siklik a viz sima tükrén, viszhangot csal az erdő leveles fái között s ennél csak az a harsogó üdvrivalgás bzebb, ami a községház előtt egybegyűltek szivéből tör elő pajzánan s mégis fenségesen igazán, tisztán. Hatalmas diadalkapu helyezkedik a két házsor között s virágfüzérekkel meg szallagokkal megrakottan, büszkén emelkedik a magasba. Kétoldalt a nemzeti hármas drapéria húzódik a földig szép redőkben s fönt virágokkal gazdagon díszített vásznon, ott olvasható a nép szeretete e szavakban : Isten éltesse az uj párt ! S mig mi pár száz ember kiváncsi tekintetétől körülvéve megbüvölten tekintünk a fogadtatás eme impozáns képe elé, elő áll egy kedves leány : Kustár Bözsike s keresetlen szép szavak kíséretében átnyújtja a község virágaiból szépen rendezett csokrot az ifjú asszonynak, amit az könnyezve fogad s szives szavakban köszön meg. De múlik az idő s hogy én vettem kezembe a' gyeplőszárt, hát egy kis biztatást adok a két sárgának s még egy pár szives szó, egypár kézintés s harsogó riadalom mellett szökik kocsink az ott levők kettős fala között, az ut köves testén végig. S mire megérkezünk a kis fészekhez, csak akkor ébredünk édes álmunkból s csak könnyeink tiszta kristálya volt igazabb, meghatottságunknál . S hogy berepült a gerlepár az ő puha, édes fészkébe ... ki tudja nem álmodták e tovább a boldogságot ? 1 . . . Szép volt. Óh de jó lett volna, ha ti életuntak, ti bla- zirtak eljöttetek volna tanulni ide, hogy érdemes, még élni. Szerencsés lehetett volna az a küzdő, fáradt munkása az életnek, akinek lelkében nem él már az élő hit, hogy kell élni; itt ezt is megtanulhattátok volna. S boldogok mi, kik még érezni tudunk s kik a jelen alkalommal a nép- szeretetéből tanulhattunk, hogy akinek nemesen gondolkodó lelke van, aki érezni tud szenvedést és boldogságot; mi megtanulhattuk, hogy jó élni mert szép az élet, csak ismerni kell annak törvényeit s érezni, mint ahogy ő tanitja a föld egyszerű munkását, a nép gyermekét. Az nj házasoknak pedig legyen talizmán a jövő munkás életéhez, hogy nem lehet annak kínos az élet, akit annyian szeretnek; boldog jövő vár azokra, akik viszont szeretni tudnak. Ez a talizmán legyen a jövő jelszava, ez kisérje életük egész folyamán s családi boldogságuk legyen oly igaz, mint a minő a legelső percben volt s oly hosszú, aminőt fogadtak egymásnak az oltár előtt. M. J. Köztudomású ma már, hogy Dr. KÁLLAY ZOLTÁN jogi szemináriuma Budapest, IV., Kaplony-u. 5. Telefon 125-38. készít elő legsikeresebben ügyvédi, bírói vizsgákra, az összes szigorlatokra, alap- és államvizsgára. IftA/ÍMAMh Alii Bentlakóknak elsőrendű JUsli)2UIinUll! = teljes ellátás I = TANÜGY. A sióagárdi evangélikus tanitói kör. A sióagárdi evangélikus tanitó kör e hó 20-án tartotta évi őszi közgyűlését Udvariban. Az egész kör összejött két község tanítóinak kivételével, akik távolmaradásukat kimentették. Megjelent azonkívül több vendég. A gyűlésre, amely 9 órakor kezdődött, harangszó hívta egybe az összegyülteket. — Imát Aichelin Lajos udvarii tanitó mondott. Magas szárnyalásu imájában a tanitókát mint szőlőmunkásokat s mint egy veteményes kert gondozóit aposztrofálta. Megjegyezni kívánjuk, hogy a szokástól eltérően most mondott először tanitó imát, ezzel is dokumentálván, hogy a gyűlés egyedül a tanítóságnak bevonásával kiván a tanitói és oktatási ügyekben intézkedni. Utána Haiszer Henrik paksi tanitó, a kör régi érdemes elnöke mohdott gondolatokban giz- dag megnyitót. Leplezetlen igazsággal ecseteli á tanítóság helyzetét. — Kíméletlenül reámutátdtt azokra a mulasztásokra, amelyek veszélyeztetik a kulturális előrehaladásunkat. Fájdalommal említi meg, hogy a mikor fontos pedágógiai ügyekről és más egyébről kellene tanácskozói, akkor sem kerülhetik el azon ügyek tárgyalását; ami a tanítóság életfeltételét biztosítják. Hogy a tanítóság nem áll, ott ahol kellene, az a népnevelésnek óriási hátránya. Gyönyörűen fejtegeti, hogy tanitói lelkesedés nélkül nincs tanítási eredmény. A tanítási eredményt biztositó tanitói jólét megteremtését a felekezeti különbségnélkül való szervezkedéstől válj a. Ha müveit népünk van — úgymond — ki hazáját szereti, amire a tanitó megtanítja, biztosítva van nemzetünk előrehaladása. A magas szárnyalásu beszéd végén üdvözli a megjelent tagokat, Udvari község elöljáróságát és tanítóság ügyének már többször szolgálatot tett Koritsánszky Ottó budapesti lapszerkesztőt. Mindenek előtt az Eötvös alap jelentését terjeszti elő, amely után Aichelin Lajos és Kernhauer Mihály művészies orgona játéka következett. Az elnöki jelentés során beszámol a legutóbbi gyűlés óta lefolyt más egyéb ülésekről, amelyeken a kör képviseletében részt vett. Ennek során szenvedélyes kiíakadások voltak hallhatók részben a tanítóság ügyének olyanok részéről történő megligálása miatt, akik ezzel a népoktatásnak okoznak károkat annak a látszatnak fölkel- téséből, mintha saját anyagi helyzetét féltve tennék ezt, részben a tanitói szövetségnek a kultusz- miniszter által történt megfenyegetése miatt. A kör kívánatosnak tartja, hogy minden tag fizettessen elő egyházával az „Uj Korszak“ c. lapra s abban látja a tanítóság ügyének teljes diadalát ha a valláskülönbséget nem ismerő szövetségbe tömörül. A gyűlés köszönetét mond Mádi Kovács János képviselőnek a tanítóság érdekében a képviselőházban tartott felszólalásáért úgyszintén Tonika Gusztáv volt alesperesnek a tanítóság érdekében kifejtett működéséért. Folyó ügyek elintézése során karnagynak Busz Henrik felső - nánai és helyettesének Aichelin Lajos udvarii tanítót választja. A szomszédos tanitói körökkel való együttes tanácskozás megejtésére az elnököt, alelnököt és főjegyzőt küldi ki, majd elhatározza, hogy jövő őszi gyűlését Sárszentlőrincen tartja meg. Végezetül Haiszer Henrik tartotta meg magvas felolvasását a gyülekezeti énekkarok szervezéséről, amelynek során minden oldalról megvilágítja a kérdést egybe kapcsolva azt a tanítóság mai szociális helyzetével. Frappáns kópét adja a tanitók sokban, szégyenletes helyzetének s ennek megszüntetését mondja a legszükségesebbnek. A rendkívül mélyen szántó felolvasást a nagyszámú hallgatóság a legnagyobb figyelemmel hallgatta s a felolvasást megéljenezte. A gyűlés erre 2 órakor véget ért. Ezután látogatott közebéd volt, amelyen az első felköszöntőt az elnök mondotta a vendégekre. Ludvig József nagyszékelyi jegyző hosszabb beszédben a tárgysorozat egyes pontjaira vonatkozó megjegyzéseit mondotta el s annak a véleményének adott kifejezést, hogy a felekezeti különbségek nem ismerő liberálizmus kulturális előrehaladásunk igaz záloga. — Koritsánszky Ottó szerkesztő a tanítóságot élteti, mint a jövő Magyar- ország megalakításáért folyó harc tábor karát s ennek itteni generaliszimusát: Haiszer elnököt. Haiszer Koritsánszkynak a sajtóban kifejtett működését aposztrofálja s az ő egészségére iszik. Végül Turek Jáno3 miszlai kath. tanitó a test. vériességre emeli poharát. — A közebéd a késő t órákban ért véget. 1 — Tanügyi hipek. Bezárt iskola. A hatóság a kisdorogi iskolát vörhenyjárvány miatt bezáratta. — Lemondott ipariskolai tanitó. Mártó n K. dombóvári kántortanitó az iparostanonciskolánál négy éven át viselt tanitói állásáról lemondott. Az iskola felügyelőbizottsága amidőn a lemondást tudomásul vette, egyszersmind a tanonőoktatás érdekében kifejtett működéséért jegyzőkönyvi köszönetét mondott Mártonnak. A lemondás folytán. megüresedett állásra, valamint egy újonnan szervezett állásra is pályázatot hirdetett az iskolai bizottság. — Az ipari pálya megked/eltetéss. Zichy János gróf kulturminiszter körrendeletben felhívta a tanfelügyelőket, hogy figyelmeztessék az összes állami és polgári népiskolák igazgatóit és tanítóit, az iskolából kikerült és tizenkettedik évet meghaladott fiuk szüleit, hogy ameny- nyiben gyermekeiket ipari vagy kereskedői pályára szándékoznának adni, azt jelentsék be az intézet igazgatóságánál. Az igazgatók pedig a kínálkozó tanoncot jelentsék be a budapesti ipari és munkásközvetitő-intézetnek, mely díjtalanul és nagy gonddal igyekszik a tanoncokat Budapesten, esetleg vidéken megfelelően elhelyezni. —* Tanfolyamra való felvétel. A földmivelésügyi miniszter Horváth Ferenc szekszárdi helyetted
