Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

XXXIX. évfolyam

___________ 40. szám Szekszárd, 1911 október 1.

Fü

ggetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök

felefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ______hirdetések és pénzktildemények intézendők

Felelős szerkesztő v Kőmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNACZ

I

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1/i évre 3 X Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Nyílt levél.

A gyönki gimnázium áthelyezési ügyében Tekintetes Baky István tanár urnák.

A gyönki gimnázium áthelyezési ügyében megindult harc keretében, a tisztelt Tanár ur szerkesztésében megjelent memorandumok, brosúra és legutóbb Mühl Sándor ág. b. ev. lelkész barátomhoz irt nyilt levele arra késztetnek, hogy azokra községem érdekében válaszoljak, s különösen ezen utóbbi nyilt levelében érintett, s nem egyedül Mühl Sándornak, hanem Gyönk község társadalmának is szóló dolgokra, ne csak érdemleges választ adjak, hanem azokat a maguk értékére leszállítsam, megvilágositsam a valóságot, hogy az ne egyoldalulag legyen ismeretes, a Tanár ur kiválságos érdemei és tudása szerint.

Talán nem lesz érdektelen, ha mindjárt a Tanár ur által megirt válaszos nyilt levél sorrendjét tartom be viszonválaszul.

Tehát, mikor a tanár urakat aggodalmak gyötörték a gimnázium jövője, s a nyomasztó néptelenség miatt azok az urak, kik ma legjobban elitélik önöket, gúnyos csipkelődések között hahotázva kérdezték önöket, a beiratkozások idején, hogy van-e már annyi tanuló, ahány tanár — aki ezt önöktől — mint ön Írja — hahotázva kérdezte, az önöknek egy intim barátjuk. S nem gondolkozott tisztelt tanár ur azon, hogy ezen kérdés alatt egy erős csípés miért akart lenni, — csodálkozom ? mert mi mind ismertük, — de azt hiszem, hogy most már Tanár ur is tudja, és ezzel mi nem ijeszteni akartuk önöket az intézet megszüntetésével, csak figyelmeztetni, s tanácsot nem volt szándékunkban adni, mert akkor nagy csodálkozva utasítottak el bennünket, hogy már mindenki pedagógus akar lenni; csodálom, hogy ezekre már nem akar emlékezni Tanár ur.

Tisztelt tanár ur, a mi járási székhely községünk véglegesitésébez és lassú de fokozatos fejlődéséhez oda állítja mumusként Hőgyészt — legyen nyugodt, a mostani fejlődést Hőgyész ijesztése nélkül is megtettük volna, mint ahogy már megtettünk sok más mindent, természetesen ezeknek keresztülvitelének positiv határozatairól nincs és nem is lehet tudomása csak mindég harmad és negyed kézből kapott hírek után. S legyen meggyőződve, hogy a gimnázium ügyében sem kell nekünk Dunaföldvár község mumusként, melynek képviselőtestülete reánk licitált ; mert midőn a dombóváriak kipattantották az önök áthelyezési titkát, az önök tiltakozásának dacára is bele mertünk tekinteni a gimnázium ügyébe, s megtettük mindazokat a lépéseket, amelyeket megtenni kötelességünknek tartottunk.

Azt is fel méltóztatik említeni, hogy a gimnázium egyszer kért néhány métert a piactérből épités céljára, s a kérést elutasította a képviselő- testület — ez igaz — még pedig 1908. évi november hó 29-én tartott képviselőtestületi gyűlésen 73 számú határozattal, az éu határozati javaslatom alapján. De miért, természetesen erről nem tud a tisztelt Tanár ur. Amikor Szentes János volt igazgató ur ezen irányú kérvényét kézhez vettem, vele tárgyalást folytattam, s a tárgyalás során abban állapodtunk meg, hogy én a kérés felett elutasító határozatot hozok javaslatba, b igy fel fog merülni azon tény, miszerint a gimnáziumnak telek nem áll rendelkezésére, kivihetjük, hogy Szilassy Aladárné őnagy méltó - sága, a község központján levő kertjéből át fogja engedni a megfelelő területet, melyhez hasonló területtel kevés középiskola dicsekedhetett volna. Sajnos azonban ezen terv, dacára a hosszas tárgyalásoknak, meddő maradt, mert Óméltósága őseitől eredt birtokához nagy kegyelettel ragaszkodik, azt felosztani nem hajlandó. Természetesen ezt az akkori igazgató nrral tárgyaltam meg, melynek titkába tisztelt Tanár nrat bele avatni nem tartottnk szükségesnek, sőt ma sem, — de

ha már támad, ismerje meg a valóságot. Tehát nem részvétlen ség, hanem a legjobb akarat és legjobb meggyőződés vezetett bennünket.

Továbbá fel méltóztatik említeni, hogy a fenntartótestület tárgyalt a községekkel, hogy mit hajlandók adni. Természetesen az elvetett mag kikelése ntán, a fenntartótestület tárgyalt velünk és nem a tanári kar. — Most itt térjünk vissza Mühl barátomhoz] irt nyilt levelének 5-ik bekezdésére — ahol azt méltóztatik Írni — »két három évvel ezelőtt, mikor minket aggodalmak gyötörtek a jövő miatt stb.“ tehát mégis csak önök indították meg a mozgalmat és nem a fenntartótestület, az már csak önök után.

S mit látunk itt, azt hogy a tanár nr tollából eredt memorandumok szerint nincs más megfelelő helye a vármegyének, mint Dombóvár; (lásd I. memorandum 13 és 14 lapját és a második memorandum 24-ik lapját) s az agyondicsért kiváló s mindent magában foglaló Dombóvár miért esett el, — azért mert Dunaföldvár többet adott, tehát azé a gimnázium, aki többet ad; itt már elesik minden érv, csak a nagy, csak a sok ajánlat a fő — különben erről még szólhatna Illés Gynla dombóvári főjegyző is. Hiszen Bus Lajos decsi lelkész fenntartótestületi tag is kijelentette, hogy ő sem lelkesedik egy csipetet sem Dunaföldvárért, hanem Dombóváron szeretné látni ezt a gimnáziumot., hát akkor miért a lelkesedés Danaföldvárra, mert sokat tud adni, tehát bárhova csak sokat adjoi1; pedig Dunaföldvár ki akarja magát közösíted Tolnavármegyóből és Fehérmegyéhez akar csatlakozni, mert Tolnavármegyéhez rossz a csatlakozás; s a tanár nr térképén pedig nagyon megközelíthető — persze monoplánon.

Gyönknek ajánlata kevés, csak 70 ezer K, telekről pedig szó sincs; pedig igenis van telekről is sző, de ezt nem a tanár nrral közöltem, hanem a fenntartótestülettel, amely a gyűlésére meghívni szives volt s ott nyilatkoztam.

Megemlíti tisztelt Tanár ur, hogy Gyönk község képviselőtestülete 70 ezer koronás ajánlatát 24 szóval 15 ellenében hozta meg, tehát ezen esemény is igazolja, a tanári kar azon felfogását, hogy Gyönkhöz hiába fordult volna a gimnázium, de csakis úgy, hogy Danaföldvárt odaállítják mumusnak. És ezen csodálkozik a tanár nr ? Én nem, egy kicsit sem, mert a közpályán teljesített 22 évi szolgálatom erre megtanított. Ugyanis akkor, amidőn minden lehető eszközzel oda hatottunk, hogy meg kell tartani ezen százados iskolát a szülőföldének, akkor voltak vezető férfiak, akik azt magyarázták, hogy Gyönknek nincs Bemmi haszna a gimnáziumból, kár arra még egy fillért is megszavazni. Természetesen a világ minden községtanácsában akad férfiú, aki csak azért is ellene van a jónak, mert a többség azt jónak látja, azt akarja.

Menjünk tovább, azt írja — „amikor 1910. év nyarán a gimnáziumot ismertető füzetet az iskoláztató szülőkhöz szétküldöttük, a feldicsért tanárok ellen, helyben és vidéken adatokat gyűjtöttünk s be akartuk bizonyítani, hogy az elnéptelenedésnek a tanárok az okai“, nem méltóztatik a későbbi időre is egy kicsit gondolni, hogy ki gyűjtött adatokat, — ki kért adatokat, még nálam is, még tőlem is, meg másoktól is. Tényleg nagyon csodálkozom, hogy ezt felemlítette — csak tessék a kulisszákat ledönteni, majd válaszolok.

S miért nem tudott Filó Lajos, Bocsor Lajos és Dömény József csak éppen Gyönkön érvényesülni“, miért — mert ezek elsősorban lelkészek voltak és sokkal jobb jövedelmező és nyugalmasabb lelkószi állásokat kaptak, mint az akkori tanári állások voltak s még mai is van olyan lelkészi állás, amelyik felér három tanári állással is.

Ami ezután következik, az egy kissé talán aórtő — diák toborzás— mint írja tanár nr — bár ezt úgy is hallottam már, hogy diák összevásárlás — ezt egyenesen vissza kell ntasitanom tanár ur — mert itt nagyobb szív kell és nagyobb szeretet, akkor amidőn egy-egy özvegynek,

egy-egy árvának, vagy egy-egy szegény család apának töröltük le a könnyét egy csekélynek mondható segélylyel, — ez nem összevásárlás, ez nem összetoborzás, hanem nemes cselekedet.

Hiszen tanár ur irta memorandumában, hogy Gyönkön azért az elnéptelenedés, mert nincs ösztöndíj —- más iskolákban ezreket adnak ösztöndíjul, — Gyönkön nincs, itt adni nem lehet. Ebből merítettük magunknak az eszmét, hogy összegyűjtöttünk a múlt évben Gyönkön 800 koronát, egy ilyen czélu mulatságon befolyt 900 korona, melyhez nagyban hozzájárult Tolnavármegye lelkes közönsége a jegymegváltásokkal, hiszen szegényekről volt szó.

Itt vissza kell térnem tisztelt tanár ur a múlt évre, melyről azt iija, ön már arról szólt a füzetében. A múlt évben a szegény diákok javára rendezett mulatságra a rendezők sorába felkértük a tanári kart, de kosarat kaptunk, nem fogadták el, sőt még olyan hangot is hallottunk, hogy olyan mulatságon, mely a tanári kar ellen irányai, nem vesznek részt; — a mulatság igy is várakozáson felül sikerült.

A beiratkozott 94 tanuló közül 28 volt községi segélyezett, nem 30, mint Tanár ur Írja, s ezek közül 10 kapott teljes ingyen élelmezést egyes úri családoknál, 6 pénzsegélyt, a többi pedig tandíj és könyvsegélyt. Ezek felvételénél igenis figyelembe vettük a jó bizonyítványokat és a szegénységet, s csodálatos, hogy éppen két jeles bizonyítványa fiú teljesen képtelen volt megfelelni a gimnáziumi tanulmányoknak s azoktól tpár karácsonykor megvontak a segélyt és szüleik ki is vették őket a gimnáziumból.

Tisztelt tanár ur azt írja brosúrája 23-ik lapján, hogy a segélyek kiosztásánál nem voltunk tekintettel a folyamodók érdemére, s igy természetes folyamánya volt, hogy érdemetleneket segélyeztünk. Hát nézzük csak a mait évi értesitőt; az I. osztályban általános jeles osztályzatú 4 tanuló közül 2 volt segélyezett, általános jó osztályzatú 11 tanuló közül 3 volt segélyezett, általános elégséges osztályzatú 18 tanuló közül 8 volt segélyezett, 6 elégtelen osztályzatú tanuló közül 3 volt segélyezett, s ezek közül 2 teljesen német ajkú, akik eleintén törték a magyar nyelvet, s ezek közül 3 letette a pótvizsgát. A segélyezettek közül kimaradt kettő, kiket fentebb már említettem és 1 nem vizsgázott. Nem akarok pedagógus lenni, még a sorok írása alkalmával sem, de dr. Tüske Béla tanár nr mondotta nekem, hogy általában jó anyag volt az I. osztály, — hát akkor tisztelt Baky tanár nr ne gyalázza le ezeket a szegény gyerekeket és ne sajnáljon le bennünket.

Volt a gyönki gimnáziumnak a régebbi időben egy szegény földhöz ragadt tanulója, akit csak ngy tudott szegény atyja tanittatni, hogy egyes c saládok könyőrületből ingyen élelmezést adtak neki, ruházatot kegyelemből kapott, könyvet pedig amiért más diákokat kiszolgált, s hozzá csak közepes tanuló volt, s ma ez a volt szegény diák városi hírneves orvos és gyógyintézet tulajdonosa. S Istenem, hány szegény közepes tanulóból lett kiváló ember, s hány kiváló tehetségű jeles tanuló tört le az életben, csak proletár lett belőle. Tehát nem lehet pálezát törni az ilyen tanulók felett, nem pedig különösen az alsó osztályokban.

Azt méltóztatik írni „két feltétele van a tanulók segélyezésének : szegénység és érdem“ — s hogy a folyó évben hány érdemeden tanulót segélyeztünk, egyenként feltndná sorolni azokat az érdemetlen tanulókat, — ezt már igazán nem. értem — már t. i. azt, hogy Baky István ur-e a gyönki gimnázium igazgatója, vagy Ádám József nr — mert én Ádám József urat ismerem annak — akihez érkeztek az iskolai és szegénységi bizonyítványokkal felszerelt kérvények s minden kérvényt szignált az igazgató ur — „mindenre melegen ajánlom“ — „nagyon ajánlom“ — Bejelzésekkel s ezeket a kérvényeket adta nekem át az igazgató nr, melyeket az igazgatói véleményezés után terjesztettem elő a bizottságnak, amely