Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
1911 augusztus 13. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 Dehát nálunk ilyen gyakorlatias dolgokban nem szokás követni a külföldet. Tehát pályáz- gatni engedjük tettrevágyó ifjú pályatársainkat, hogy az ezzel járó csalódások ürömje már éleve megkeserítse a fiatal tanítói életet. Talán azért is tartjuk fenn ezt a rendszert,' hogy hozzászoktassuk idejekorán a tanítójelölteket — a tanítói élethez. Node ne időzzünk sokáig a tanítói élet ezen sivár előjátékánál. Elég lesz, ha megállapítjuk, hogy oklevélmásolatok hitelesítésére, kérvény és mellékleti okmánybélyegekre, portóra stb. egy-egy fiatal tanító, tanítónő átlag elkölt 40—50 koronát a szülei .pénzéből, mig megkö- zelithetőleg sem állapítható meg az az átlagos összeg, amit a pályázgatásokkal járó utazgatások és egyéb költségek emésztenek föl. Emellett mennyi kilincseléssel, kunyorálás- sal és sokszor még copfos és bocskoros helyi nagyságok előtt való megalázkodással is jár a pályázgatás. Mennyi intrikát, szószegést, alávaló- ságot kell tapasztalnunk. Sok viszontagság és csalódás után mégis csak megérkezik valahonnan a várva-várt értesítés, hogy megválasztották itt, vagy ott, kinevezték ide, vagy oda. Az uj tanító elfoglalja állását. Az első állást, — az első stációt a szenvedés keresztutján. A helyi társadalom hidegen fogadja. Az „elnök“ ur neje a konyhában várakoztatja meg, amig a felebbvalói öntudattól eltelt lokáípedagó- giai rendfőnök ráncokba szedve homlokát, kegyes sziae elé bocsátja a szerény tanító uracskát. (Egy plébánosról hallottam, hogy amikor egy csinosan öltözött fiatalember, — az újonnan megválasztott tanító, — bemutatkozni ment hozzá, hellyel is, meg szivarral is megkínálta. Mikor aztán beszélgetés közben megtudta, hogy kihez is legyen tulajdonképen szerencséje? — a szivart kivette az ifjú kezéből és ezzel a kifejezéssel : „Állj fel öcsém, mikor felebbvalóddal beszélsz!“ — rövidesen elbocsájtotta. Most is él, akivel ez megtörtént.) Es kiadja neki az utasításokat, amihez szigorúan alkalmazkodjék, mert különben . . . No igen, különben alig fog elfogyasztani 5 kg. sót a faluban. Mert nagy ur ám az elnök ur! Vele még a tanfelügyelő sem szállhat szembe. Vele, aki „te-tu“ viszonyban áll a főszolgabíróval, vicispánnal. Vele, akivel megyegyülések alkalmából karöltve jár a kormányt képviselő főispán is és akitől még azt is meg szokták kérdezni, hogy elfogadja-e, akalmasnak találja-e hogy X. urat a kerületben orsz. képviselőjelöltként felléptessék. Ilyen módon kellőkép útbaigazítva, beállít a tanító iskolájába; a falusi közművelődés szentélyébe. Amint illik, remegve, áhítattal. Agyában, lelkében már zűrzavarossá válik a tudás, az érzés, a hit, a meggyőződés. Alvajárva lépi át a tanterem küszöbét. De bent a zsúfolt szobában siralmas valóra ébred. Százra teszi hirtele- nében tudásra szomjas tanulóseregének a számát. Száz gyermek egy odúban 1 Áldott emlékű Pestalozzi atyám és ti szent pedagógiánk ősatyái, jöjjetek segítségemre! Itt szükség lesz rátok! A tanteremnek csúfolt helyiség alacsony, szűk, dohos és sötét. A fala nedves, a padlón — falmentében — penészgombák burjánzanak. A felszerelés egy kopott fekete táblából, egy össze-vissza négy-öt vasrudacskán őgyelgő 30—40 golyójáról némileg felismerhető számológépből és egy sivatagokkal tarkított térképből áll. (A térkép nagyobbik felét a gyermekek már a körmeiken keresztül el- vagy kisajátították. Ha Szemere is ily könnyen bánhatna a latifundiumokkal !) A tanterem bútorzata tizenöt hosszú fapa dón kívül egy festetlen asztalból, szalmafonatu székből és egy düledező boglyakemencéből áll. A gyermekeknek meg alig harmadrésze ván csak ellátva a legszükségesebb könyvekkel, tan- és íróeszközökkel. Az első benyomás nem valami biztató! De hátha csak a látszat? Nézzük csak, mit tudnak a gyermekek ? Sajnos, a kíváncsiság még elszomorítóbb tapasztalatra vezet. Csekély az eddigi „taneredmény6, ijesztő módon csekély. Emellett nincs fegyelem, nincsenek a gyermekek tisztaságra, rendre szoktatva. Pillanatnyira- a kétség fogja el kezdő é’et- sorsát: lesz e ereje, képességé arra, hogy itt normális állapotokat teremtsen? De felülkerekedik benne a, becsvágy, a munkakedv és hivatásszeretet. Es elhatározza magában, hogy erős akarattal, erős kézzel hozzáfog a nagy munkához. Osztályokba csoportosítja a tanulósereget. Készít óra- és tanitási terveket. Tankönyveket rendel, taneszközök stb. beszerzését szorgalmazza a helyi „tanhatóságnál“. És ezzel eléri azt, hogy a falusi társadalom kaputos képviselői, akiknek eddigi magatartása, — a bemutatkozó látogatások viszonzásának mellőzésében — máris nem látszott vele rokon- szenvezőnek, egyszeriben ellene fordultak. * Mit akar itt ez a pedagógiai csirke ? Alig hogy betette lábát a községünkbe, már elkezd követelődzni! No még ilyet! Majd adunk neki taneszközök helyett mihamarabb — Útilaput a talpára! Panaszra megy a tanfelügyelőhöz. Az sok jótanáccsal, meg azzal a biztatással bocsátja el, hogy majd beszélni fog az „illetékes“ helyi tényezőkkel. Mindenesetre azonban támogatni fogja a tanítónak annak idején (az ilyesmi határidőkhöz lévén kötve) ingyenes taneszközök engedélyezése iránt a nm. minisztériumhoz benyújtandó kérvényét. Ily utón meg is kapja a föld két képének fali abroszát, egy méter-rendszerünket szemléltető képet, egy méterrudat, meg néhány suly- és ürmértéket — négy év múlva. Hogy addig miként folyt a tanítás, meg a tanítói gyöngyélet ? — azt talán egy külön „szomorujátékban“ lenne érdemes megírni. Szerepelne abban a benszülött urak mindegyike. Ki mint intrikus, ki mint vádló, bíró stb. Esetleg, mint mindezek személyesítő]e egy személyben. Felvonultathatnék a szinmüben a jegyzőt, a birót, a tisztelendő urakat, a főbírót, a birtokos urat, amint versenyre kelnek a művelődést terjesztő ifjú tanító üldözésére. Fölbérelt brutális apák mosdatlan szájából fenyegetések, kurátor uraimék kiéheztetési tervei, könnyű testi sértésekért tömegesen indított perek s a zaklató eljárás betetőzéséül — fegyelmi vizsgálat stb. stb. Egy nagy iró szerint: „a népnevelésügy olyan mező, amelyen gázolhat ember és baromsereg!“ (Folytatása köv.) VIDÉK. Gyulaj, 1911. év aug. 3. Tekintetes Szerkesztőség! Nagy a hűhó, lárma Izraelben, akarom mondani „Tolnavármegye és Közérdekű-éknél Szemere Kálmán legutóbbi megyegyülési szereplése miatt. Pedig hát csak magukra vessenek követ, mert egyedül a munkapárti tábor szabadította fel, hogy ily hangon mer beszélni Szemere (alias Schamorzil) még a vármegye közgyűlési termében is. Hisz politikai szövetségesük, illetve fegyvertársuk. A szakcsi kerületben 48-as programmal megválasztott Szluha Pál mandátumának megsemmisit- hetése céljából szövetkezett vele a szakcsi választókerületi munkapárt. Szemere Kálmán a koronatanú, persze nem ingyen, ennek a nosz- tányi nagybérlő ur a megmondhatója, mert Szemere semmit sem tesz ingyen, hisz még a megyebizottsági tagságát is dij áztatni akarta. Ha annak idejében ezek a jó urak azt tartották, hogy a ,,ccl szentesíti az eszközöket“ s ez elvből kifolyólag Szemerét politikai barátjukká, bizalmasukká tették, hát most igyák meg ők a levét, ha Sze mere Kálmán a nyakukra nőtt s nem bírnak vele. Hát hogy is birhatnának vele, mikor például a dombóvári járási főszolgabíró képviselőválasztás előtt való nap Szakoson, a nyílt utcán karonfogva sétálgatott Szemerével s beszélték meg közösen a Szluha párttal szemben követendő eljárásukat, mindén taktikai fogásukat. Kénytelenek most türelmesek lenni vele szemben, vagy mint a „Közérdek“ irta: „elmenni a türelem legvégső határáig“. Jól tudják ők, hogy miért ? Még nem dőlt el a szakcsi mandátum petíciójának a sorsa, Szemere Kálmánra, a politikai fegyvertársra még szükségük lehet. Innét a „mersz“ Szemere részéről, s a fene- gyerekeskedő nagy hang, amelyen még a vármegye tiszteletreméltó közgyűlési termében is mer beszélni, annál inkább künn, a közigazgatás vezetőszemélyei által engedélyezett, jobban mondva megtagadni nem mert népgyüléseken is, mint például legutóbb Tamásiban is, hol Szemere Kálmán szokása szerint újból szidta a főurakat, főpapokat, szidott, gyalázott minden világi s egyházi felsőbbséget a kíváncsiságból Összesereglett nagy néptömeg előtt, a tömeg között szintén jelenlévő tamásii főjegyző füle hallatára, kinek a beszédrüodorral szemben egy rosszaié szava sem volt, na de hálából ezért Szemere oda oda kip- kédő-kapkodó, tücsköt, bogarat összehordó beszéde közben gazsulirozott is a helyi közigazgatásnak. Fölösleges tehát az a sok hűhó, lárma, Szemere legutóbbi megyegytxlési szereplése miatt. íme a helyzet kép. Szemere nagy hangon handabandáz, s a vele politikailag egy gyékényen áruló megyéi munkapárt hallgatva lapít, illetve kénytelen „elmenni a türelem legvégső határáig.“ Tisztelettel Fetter Gyula, káplán. MULATSÁGOK. Jól sikerült mulatság. A szekszárdi ipartestület szimpatikus szép táncvigalmai egyik legjobban sikerültjét tartotta múlt vasárnap a Polgári Olvasókör szépen feldíszített nyári helyiségében. A nagy számban megjelent, előkelő kedves közönség a mesterileg rendezett mulatság lelkeket gyönyörködtető, magas erkölcsi sikerével, melyre a testület mindig fősulyt helyez, az anyagit is biztosította. Mindenek előtt jóleBŐ elismeréssel és köszönettel adózik a rendezőség helyi intelligenciánknak, mely mulatságain való mindnagyobb szám- báni megjelenésével az ipar megérdemelt becsülé- sének buzdító tanujelét adja. Köszönetét nyilvánítja továbbá a tombolára adakozó jó sziveknek s mindazoknak, kik a siker biztosítására bárminő irányban közreműködtek. A táncestély alkalmával felülfizettek : Kaszás Sándor 3‘20 K, Mikecz Endre 2 K, dr. Zsigmond Ferenc 2 K, Fekete Hugó T60 K, N. N. 1 K, Haspell József 60 fill., Vogler Aladár 60 fill., Kuncer Ödön (Budapest), Szabó Géza és Scbäffer György 40—40 fill., özv. Barakovics Ferencné 20 fillért. Jegyét utólag megváltotta: Erdős Nándor 1 koronával. Tombolára adakoztak: Debulay Imre egy bográcsház bográcscsal, Salamon Ármin 2 üveg pezsgő, Belegisán Milivoj 1 bajuszkötő, „Fekete Kutyához“ cimü kereskedés 4 tárgy, Haspell József 3 üveg bor, Gauzer Ádám 1 üveg pezsgő, Landauer Géza egy napernyő, Schneller Henrik 4 tárgy, Szűr Sándor 4 pár cipőfűző, Günsz Sándor 4 doboz cipőkrém, Tüskei kertészet 1 szép csokor, Horváth József 1 tárgy, Börcsök József 3 zsebkés, Na?ytőzsde 1 tárgy, Horacskó Sándor 1 kg. dara, Fekete Hugó 5 tárgy, özv. Barakovics Ferencné 1 klg. liszt, Müller Testvérek 3 levél géptü, Sugh József 4 tárgy, Král János 1 zsuzsu, Kovács Mihály gyümölcsök, Mojzes Károly több tárgy, Henzel Péter 2 tárgy, Almássy cukrászda 3 doboz bonbon cukor, Ferenc Gyula 2 tárgy, Lencz Károly 1 tárgy, Eszterbauer Mihály egy falióra, Fülöp Lajos 1 papírzacskó liszt, Schulcer Oszkár 1 teaszürő, Hirschfeld Mór 1 hurka, Fischof Mór 11 gombolyag pamut, Bukovinszky József 1 kis szita, Mehrwerth Lajos 2 üveg vörösbor, Schäffler Jakab 2 üveg bor, Bence József 2 darab torta forma, Bitz János 6 pár cipőfűző, özv. Studer Lajosné 1 tábla szalonna, Fischof Jakab több tárgy, Glanc Miksa több tárgy, Krammer Vilmos 1 tárgy, László József cipőkenőcs és csattok, Schulcz Gusztáv 1 tajtpipa szárral, Havas Jolán 1 kalap, Fischhof Károly 1 deréköv, Bondi Lipót 4 szalmakalap, Czéh Fülöp 3 tárgy, Pir- nitzer József és Fiai cég 6 darab nyakkendő, Fischl Lajos 1 köpőláda. Strasser Béla 1 briquett szén, Scheffer Sándor 1 üveg pezsgő, Schlesinger Ignác 3 tárgy, Laskó Károly 1 toalett tükör és 1 fogas, Pettrits József több tárgy, Kron Salamon 2 kalap, Székelyi József 1 üveg tündérviz, Singer Viktor 2 tárgy, Scheleznik Károly 1 dívány* vánkos, Stoll Alajos 3 cipó, Hirschfeld Gyula 1 hurka, iíj. Bulyáki János 2 kalap, Tucsni Pál 2 kalap, Wilhelm Alajos 2 kalap, Koszorú András 1 zsebkés, Áltinger Károly 1 pár tutyi, Haller Sándor 2 kötél, Bicsérdi Lajos 1 korsó, Tamás Jánosné 2 tál, Réberné 1 fazék, özv. Tamás Ferencné 1 tál, Német István 1 tál, Simon Lajos 1 tál, Müller Ignác 1 szalmakalap, Zukker József 1 nadrág, Komlósi Antal 1 üveg bor, Simon Frigyes 1 doboz gomb, Csikós Mihály 1 cipőcrém, Mutsenbacher Lajos 1 magyar pruszlik, Taubert Imre 1 kis nadrág, Bartha Ede 1 debreceni kolbász, Szór József 1 ostor és nyél, Hevesi Pál 1 kis nadrág, László Vilmos 1 üveg pálinka, Almásy Lajos 2 üveg bor, Sternfeld Mór 1 kis nadrág, Wallacher Lajos 1 üveg bor, Keller Sándor 2 üveg bor, Holler Sándor 2 kötél, Salamon Miksa 2 csomag szappan, Schmideg Mór 50 drb tégla, Varga József 1 pálma, Stokinger János 2 korona, Mojzes Sándorné 1 üveg pezsgő, Molnár Bernát 10 tárgy, Horváth József l üveg bor, Krausz Nándor 5 üveg bor, Wolf Arnold 1 üveg törkölypálinka, Zaratka János 1 rúd nyári szalámi, Götz János 2 tárgy, dr. Martin József 6 üveg bor, Eisler Rezső több tárgy, Kaszás Sándor több tárgy, Fusz Ferenc 5 tárgy, Seiher Lipót 6 tárgy, Fritz L. Gyula 3 tárgy, Garay drogéria 13 tárgy, Gelencsér János 1 brillantin, Wágner Károly 1 csengő, 1 bronz hamutartó, 1 kis rézcsap, Tóth János 3 cipó, Bicsórdy József 1 bajuszpedrő, Erdős Nándor 1 kalács, Bachsitz Károlyné 1 tárgy, Sarkadi Andor 2 abrakos tarisznya, Fránek Jánosné kalapok, Bogovics István 3 tárgy, Nitsner Antal 2 korona. Herczeg Mór töltelékek, Miiller Imre töltelékek, Salamon Jakab 1 pipa szárral, Balog Imre 4 tárgy, Szabó J. Emil 1 üveg uuikum, özv.
