Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
2 Az ország sorsának intézése most, a mai nemzedék kezeibe van letéve. A mi magunk tartásától, viselkedésünktől függ annak alakulása. Vigyázzunk, hogy a ránk maradt szent örökséget, Magyarország állami függetlenségét, úgy a mint mi kézbe kaptuk, sértetlenül adhassuk át utódainknak. Boda Vilmos. A cigánykérdés. Irta: Normann Frigyes. Emlékezzük vissza a néhány óv előtt történt dánosi rémséges rablógyilkosságra; erre a förtelmes, vadállatias undokságra. Nem részletezem ezt az iszoDyu tettet, hisz úgy is tudja az egész dolgot minden újságolvasó ember. Akkor felháborodott az egész ország, elkeseredve tárgyalta az ügyet minden jóérzést! ember. Cigányok gyilkoltak le akkor egy korcsmáros családot és megbecstelenitettek egy már meggyilkolt leányt. Kézrekerültek a bestiák, megkapták büntetésüket. A legjobb akarattal sem mondhatom, hogy méltó büntetést kaptak, mert én nézetem szerint, túlzottan enyhének találtam az ítéletet. Dehat az nincs reám bízva, lehet, hogy az Ítélkező bíráknak igazuk volt, amikor annyira enyhén büntették őket. Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy a kétszer görbe paragrafusoknak melyik görbülete mentette meg ezeket a vádlottakat a hóhér kötelétől. Elmúlt dolog ; a feledés ráborította fátyolét erre a sötét bűntényre. De az ördög nem alszik. íme, ugyanolyan rablógyilkosság történt néhány napja a borsodmegyei Edelény községben. Itt is legyilkoltak egy fiatal korcsmárost, ennek feleségét, sógornőjét pedig megbecstelenitve halálosan megsebezték és kirabolták a házat. A csendőrség nyomoz, tettes nincs, gyanúsított van. A határ tele volt kóbor cigányokkal, ezeket is kihallgatták, szabadon bocsátották őket, mert nem volt ellenök elegendő bizonyíték. Alig hogy kikerültek, nekivágtak a nagyvilágnak és most már bottal üthetik a nyomukat a rendnek és a csendnek kakastollas őrei. Pedig hát kilencvenkilenc százalék valószinüleg van amellett, hogy cigányok voltak a tettesek. Nagyon cigányul volt elkövetve ez a rémséges bűntény. Nem akarom idő előtt kritika tárgyává tenni a dolgot, éppen azért megvárom az igazságszolgáltatás közegeinek intézkedéseit és ezeknek az intézkedéseknek az eredményét. Addig pedig foglalkozzunk a mi cigányainkkal. Minket, szekszárdiakat is részesített a sors abban a kiváló szerencsében, hogy juttatott nekünk is hat-hét sátoralja cigányt, akik itt élős- ködnek a határunkban. Azaz nemcsak élősköd- nek, hanem finomul élnek. Dolgozni pedig egyáltalában nem dolgoznak. Hát akkor, kérdem én, miből telik ezeknek, hogy még a mostani szűkös viszonyok mellett is, dolog nélkül meg tudnak élni ?! Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki kát csak gyógyszer gyanánt engedné az állam készíteni, termelni és árusítani? Ha az emberiség egyedüli itala: a viz lenne?... Ha elfeledné a világ, hogy a bor, pálinka stb... valaha létező dolgok valának ? Mi lenne akkor ? Először is kiürülnének a penészes odúk, a pincelakások — a betegség magazinja, — ki a tébolydák, a vizgyógyintézetek... a szanatóriumok... Megszűnnének azok a sötét, fekete, szeny- nyes drámák, melyek ma napirenden vannak... S a nemzet férfiai: mint a jegenye; női ? mint a nyíló rózsaszál; szépek, épek test s lélek szerint... Oh, a szesz, az ital bő élvezése: esküdt ellensége minden magasságnak... lelki, testi szépségnek. Mindent lefelé húz, mint a Föld vonzó ereje, lele a sötétség, erkölcsi züllés pincéibe, szemétdombjaira... Sokszor eszembe jutnak Petőfi szavai. »Vájjon az emberiség szennyét lemoshatnák-e az emberiség könyei ? Ki tudna rá feleletet adni ?... Melyikből van több ? a könyből ? vagy az erkölcsi szenyből?... Van a szesznek idegromboló munkájában egy ikertestvére: az iskolában a szellemi túlterhelés, a nagy felnőttek világában: az oktalan pipere és urhatnámság. Akik ezt a számtani tételt hiszik, vallják s az szerint élnek: 2-ből ki lehet venni 10—100—1000 stb., t. i. amennyi nulla ráfér a váltóra... Hogyne! A fürdőzés, a mindenáron divatos ruhák, a zsurok stb. stb. mint őrlő szu, rág a családi boldogság és nyugaton fájának gyökerén. De hisz mikor odaplántálják a férgét, az adósságcsinálást, a hivalkodó fényűzést. A vége, az eredménye: egy golyó, vagy igen sokszor a züllés tarka útja... Minden, csak nem: a munka és az okos gazdálkodás;javulás... minden, csak nem a visszalépés... TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ellent merne mondani nekem, amikor azt állitom, hogy nem másból, mint lopásból. A férfi népség éjjel dolgozik; az ördög a megmondhatója, hogy hol, mikor és hogyan lopnak és rabolnak, az asszony népség pedig fényes nappal működik. Működik pedig olyképen, hogy koldulás ürügye alatt végig járják napról napra a várost és viszik, amit kapnak és amit lopnak. A mi városunknak is vannak szegényei, akik akár a sors csapásai, akár saját könnyelmű ségük következtében, koldusbotra jutottak. Ezeknek a szerencsétleneknek egyszer szabad csak végig koldulni a várost, hetenkint. A cigány asszonyoknak pedig szabad minden nap. Bölcsen tudom én azt, hogy sem a megyeházába, sem a csendőrlaktanyába, sem a pénzügyi palotába, sem a törvényszéki palotába nem mennek kol- I dúlni, illetve koldulva lopni, hanem igenis elmennek a parasztházakba, különösen az újvárosnak és az alsóutcának abba a részeibe, ahol tudják, hogy a házban nincsen senki más odahaza, mint legfeljebb a gyermekek. Nem kell nagy képzelőtehetség, hogy valaki maga elé állítsa ezt a képet, hogy mit müvei egy ilyen bestia egy házban, ahol csak félénk kis gyerek emberkékkel áll szemben. Be tudnám bizonyítani, hogy megtörtént az, hogy egy cigányasszony, az otthon levő gyermekek szeme láttára elvitt egy pár baromfit az udvarból és a gyermekeket annyira megfélemlítette, hogy a munkából este visszatérő szüleiknek nem is mertek szólni. Sok mindent lehetne erről beszélni, de a nálam szokásos rövidséggel, de tömören akarom befejezni ezt a cikkemet. És pedig, amennyiben nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a rendőrkapitány ur személyes ismeretségével dicsekedhessem, ez utón vagyok kénytelen arra felkérni, miszerint szíveskedjék intézkedni, hogy az a csendőrség, amelyik nekünk évente több mint tízezer koronánkba kerül, egyéb elfoglaltság hiányában legalább ellenőrizze a koldulva lopó cigányokat. Ezt jó lesz már csak azért is megtenni, hogy eleje vétessék annak, hogy ne legyen Dános és Edelény után még Szekszárd is ! Mert mint utólag értesültem, Gátosfán is történt valami — cigányul! A tolnai tűzoltóság. Egy néhány év óta csaknem teljesen feledésbe ment ez az egyesület. Annyit tudtunk csak róla, hogy papírén létezik, de látni nem igen láttuk, mert a tolnaiakat az isteni gondviselés és saját óvatosságuk annyira megkiméli a veszélyes tüzesetektől, hogy ritkaságszámba megy, ha a tűzoltóságnak e veszedelmes elem megfékezésében dolga akad. Mióta azonban az egylet vezetése uj kezekbe került, azóta egészen más élet uralkodik az egyesület kebelében. Buday János parancsnok teljes odaadással és nagy buzgalommal fogott hozzá a beteges állapotok meggyógyitásához s a tisztikar segitEgy ismerősöm ugyanegy házban lakott egy gróffal, aki tartott egy állandó hordárt: koldulni. S az elment minden hét bizonyos napján a gróf hozzátartozóihoz pénzért... Egy nagyvárosi bank- igazgatóból: házmester lett. Kinek milliók forogtak keze alatt, nem tudta, hogy 2-böl csak egyszer lehet 2-őt elvenni. A pompa és pazarlás rongyossá és koldussá tévé. S hányán vannak ilyenek, ily erősek, kik látják, hogy lejtőre jutottak, családjaikat is maguk után rántják: és nincs erejük, ernyedt, mállott az energiájuk ahhoz, hogy: egy lépést visszalépjenek... Csak egy lépés és mennyi köny, sóhaj száll föl a gyötrött szivek mélyéből... Egy előkelő nőt elűzött a férje. Az elhagyott nő : dolgozott és megélt becsületes munkájából. Félje a korcsmák törzsvendége lett... és befejezte életét egy pont: a pisztoly golyó. Egy másik elűzött nő: két kicsi gyermekének tarsolyából kivette a könyvet és tanult — gyermekeivel együtt. — Ma boldogok mind a hárman... Egykori férje pedig : belekerült a csalók és öngyilkosok lajstromába. Ki tudná az ilyen s ezekhez hasonló esetek számát? A lapok özönével tárgyalják nap-nap után... sajnos, oly részletességgel kiszínezve, hogy sok egyszerű cselédsorban levőnek amúgy is ingadozó akaratereje a hasonló rossz megoldás felé gravitálódik. A gyufaoldat, lugkő stb. eseményeit a lapokból tanulják ki a „gyönge lelkek“ s szinte szuggerálja őket is, ha rossz a helyzetük, hasonlóképen cselekedni. „A rossz önmagát plántálja“... Örök igazság a szív, pénz és borzalom, mint a töltött pisztoly, jaj annak, ki értetlen kézzel bánik vele ; biztosan öl! Sepsiszentgyörgyi. sége mellett már is oly szép eredményt ért el, mely feljogosít mindenkit annak feltevésére, hogy a tolnai tűzoltóság a vidéki hasonló egyesületek közt nemsokára az elsők közt foglalhat helyet. Bnday János tolnai tűzoltó parancsnokot részint a tapasztalat, részint a szívós ambíció ösztönzi erre. ó maga nagy szeretettel csüng kisded, 40 tagot számláló csapatán, de azok a dolgok, miket a legutóbb Veszprémben tartott országos tüzoltószövetségi kongresszuson látott és hallott, mélyen bevésődtek leikébe és álian- dólag buzdítják az ottanihoz hasonló dolgok megvalósítására. Lassan fog ugyan menni, de szívós kitartással egy ilyen egyletet — mely kell, hogy minden más egylet felett álljon a nemes cél tekintetében — magas virágzásra lehet emelni. Múlt hó 30-án tartott ismét egy zárógya korlatot, mely egyéb ünnepélyességgel is egybe volt kötve. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagymisét hallgattak, melynek végeztével a templom előtt sorakozva a már előre készenlétben álló hírneves bátaszéki zenekar trombita hangjai mellett vonultak fel az őrtanyára. Délután 4 órakor vette kezdetét a zárógyakorlat a belső lovassági laktanyában, mellhez csatlakozott a faddi tűzoltóság is, mint vendég. A felvonulás a zenekarral az élén gyönyörű látvány volt. Láttuk azt is, hogy fegyelem mellett mire lehet menni, de ehhez az is szükséges, hogy olyan emberek álljanak az élén, mint Pfleger Hugó és Buday János, kik az egyesületet édes gyermeküknek tartják és érte minden áldozatra készek. A sikerült zárógyakorlatban úgy a mentőknek, mint az egyesületi orvosnak, Dr. Dallmann Gusztáv urnák is volt dolga, persze markirozva. A gyakorlatot igen nagy közönség nézte végig. A bizottság asztalánál jelen voltak a községi elöljáróságon kívül mindazok, kik erre a parancsnok által külön is fel lettek kérve, hogy ítéletet alkothassanak maguknak arról, hogy a tolnai tűzoltó egyesület méltó-e a pártolásra ? A gyakorlat után megható jelenetek következtek. Az egyesületi elnök, Fekete Ágoston prépost-plébános ur magasröptű beszédben vázolta a tűzoltói hivatást. Nagy hatást keltett beszé dének az a része, midőn a felszentelt zászló alatt tett fogadalomra figyelmeztette a tűzoltókat, hogy ha veszélyben látják egyik-másik felebarátjuk életét, vagyonát, ne nézzék, hogy ki az az embertársuk, aki veszélyben forog, hanem összeszedve minden erejöket, a mentésre gondoljanak, vessenek gátat a vésznek és oltsák el a tüzet. De a mikor ezt oltják, akkor az Isten és a Haza sze- retete iránti tüzet lobogtassák minél magasabbra, azt ne oltsák el soha, hadd lángoljon minél erősebben. És ha a tűzoltóság igy fogja fel nemes hivatását, ha igy törekszik a kitűzött cél felé, akkor meg lehetnek győződve, hogy Önök előtt minden ember a legnagyobb tisztelettel fog kalapot emelni. A zenekar erre eljátszotta a himnuszt, mit a lelkes közönség levett kalappal állva hallgatott végig. Ezután az 5—10—15—20—25 éves szolgálati érmeket osztotta ki az elnök, melyben a parancsnokot azzal tüntette ki, hogy annak mellére sajátkezüleg tűzte fel a 25 éves szolgálati érmet, a többieknek pedig gondosan elkészített borítékban nyújtotta át. Ennek megtörténte után Buday János parancsnok mondott köszönetét úgy a maga, mint baj társai nevében és ígéretet tett, hogy ama fogadalmat, melyet a felszentelt zászlóra tettek, soha meg nem szegik, a zászlót pedig hűtlenül el nem hagyják, hanem ha kell, felebarátjuk életét, vagyonát saját életük árán is védelmezni szent kötelességüknek fogják ismerni. Majd megköszönte az elöljáróságnak és minden érdeklődőnek a szives megjelenést. Miután még kiosztották a nyertesek között Kunfi Károly tolnai földbirtokos urnák ajándékát (200 drb trabukkó szivar), a tűzoltóság vig zeneszó mellett visszavonult a laktanyára. Este a Wirth féle vendéglőben egy sikerűit táncmulatság és közös vacsora zárta be az ünne- pélyt, mely alatt szintén több felköszöntő hangzott el. Beszédeket mondtak: Fekete Ágoston, Buday János, Szily János kereskedő és mások. Az udvar ízléses feldiszitése Isgum Károly ur ügyességét dicséri. Az összes bevétel volt 325 kor. 60 fillér. Jegymegváltásokból és felülfizetésekből a következő adományok folytak be: Tenclinger István, Budai József 5—5 kor. Mitrájter Károly 4.80 kor., Perler Ernő, Perler József, ifj. Jakabovics József, Szily János kereskedő, Taubnor Armin 4—4 kor., Krausz Bála 3.40 kor., Weltmann Ignác 3 kor., Csizik Teréz, Stankovics Ferenc, Fekete Ágoston, Dr. Dallmann Gusztáv, Trutzer Adolf, Braun Sándor, Taubner Adolf, Ketterer Antal, Ficbtl Jakab, N. N. (Fadd), Strasser Salamon Fia, Grósz Miksa, Guld Ferenc 2—2 kor., Buday Berta, Takács József, Scbneringer József asztalos, Greiner Márkuaz, Mayer Antal, Bloch Ármin, Róth János, Maixner Antal, Moys József, Strasser
