Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
1911 augusztus 6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7 hogy & haditengerészetben ez az irány, t. i. a nagyobb hajók és ágyuk alkalmazása tovább fog fejlődni; akkor megállapíthatjuk azt, hogy a 20.000 tonnás és 30 centiméteres ágyukkal felszerelt Dreadnoughtok ma, mikor építjük őket, tulajdonképen már elavultak, mert tudjuk, hogy nagy tengeri államok 341/* sőt 35 6 centiméteres ágyukra térnek át, melyeknek megfelelőleg, nagyobb lévén a súlyúk s nagyobb lévén munició- juknak a súlya is, az egész hajót erősbbiteni kell annál is inkább, mert a páncélok is megfelelően erősbbitendők. Egészen bizonyos, hogy a 20.000 tonnás Dreadnoughtokat vagy korán vagy későn, de nem idejekorán csináltuk meg, s egész bizonyos, hogy változások előtt állunk, amelyek vagy azt teszik, hogy nagyobb költségekbe menjünk bele, vagy azt, hogy át kell térnünk egészen más rendszerre, melynek költségéről ma még fogalmat sem alkothatunk magunknak. Hogy itt nem állunk meg, hogy a delegáció által preliminált 145 millió nem lesz elég, az egészen bizonyos. Midőn ezek tények, midőn még félve mon dóm ki, mert nem akarom az ördögöt falra festeni, midőn remegve tartok attól, hogy valamelyik állam behozza az automatafegyvereket, abban a percben már jön a honvédelmi miniszter ur és a kormány és követeli az automatafegyvereket, összes egyéb kiadásaival. Amint a technika rohamosan fejlődik, fejlődni fognak a háború eszközei is, tehát egészen bizonyos, hogy az a jegyzőkönyv amelyet a kormány felvett, nem fogja megállítani a kiadásokat, hanem az el fog söpörni és a kiadások rohamosan fognak emelkedni. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha önök azt állítják, hogy ez összegeket elbírja a nemzet, önöknek sem szabad ezen ősz- szegeket elfogadniok, mert nem itt állunk meg, hanem azok sokszorosáig megyünk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azért kell ezerszer is meggondolni, hogy midőn az „ A“-nál vagyunk midőn a fundamentumot véljük meg, minő területen, minő méretekben építjük meg az épületet, mert ha túllövünk a célon, akkor bárki legyen is a jövő többsége és kormánya, nyögni fog a nemzet és sínylődni ezen helytelen alapozás miatt, melyet a törvényhozás elkövetett. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Midőn ezt látom, összetett kezekkel kérem önöket, ne hamarkodják el a dolgot; annál ke- vésbbé keli ezt elsiettetni, mert azt sem tudják az urak, vájjon Ausztriában elfogadják-e vagy sem. Emlékezzenek a hires ötödik szakaszra ; nem lett volna-e okosabb önöktől, kik oly nagy súlyt helyeztek a bankjavaslatra s annak ötödik szakaszára, ha visszatartják a javaslatok tárgyalását, addig mig az osztrák parlament is tárgyalhatja? Ma ott tartunk, hogy hathónapos ex lex volt, először minket szidtak az ex 1 exért, az osztrákokat azonban nem okozták, azoknak megbocsátottak, csak nekünk nem. Most azután ott vannak, hogy itt le vagyunk kötve, önök nagy di csőséggel keresztülvitték és erőszakolták az 5. §-t, odaát Bécsben pedig jön most egy Kuranda- féle javaslat, amely az 5. §-nak egész intencióját egyszerűen kinullázza, bennünket pedig mindnyájunkat kifiguráz. (Úgy van ! Úgy van ! bal felől.) Ez a precedens egymaga indokolja és kell hogy indokolja, hogy ne menjünk hübele-balázs módján ennek tárgyalásába. Óriási hiba volt, hogy Apponyi Albert tegnapi indítványát nem fogadták el. Az osztrák parlamentet szidhatja és szapulhatja gróf Tisza István az ő saját szem pontjából, amennyit neki tetszik, az egy népparlament, az át van hatva szociális gondolatoktól és törekvésektől. Az a parlament akarni fogja, akarhatja esetleg megjavítani szociális szempontból ezt a javaslatot. Ha önök itt nem forszírozzák ennek a tárgyalását és ha sikerül nekünk kifor- szirozni, hogy ezt most nyáron ne tárgyaljuk, ezzel elérhetnők azt; hogy a magyar nép millióinak esetleg nagy áldására módosítások történhessenek a javaslatban. (Élénk helyeslés bal- felől.) Mert az egészen bizonyos, hogyha egyszer keresztül erőszakolták ezt, nincs olyan kormány, amely ezt a törvényjavaslatot visszahozza ide, hanem akkor presszionálni fogják az osztrák kormányt, az osztrák törvényhozást, hogy adjatok hálát, hogy a magyarokat legyűrtük, nem lehet már oda visszavinni ezt a törvényjavaslatot, tehát tegyük félre ezeket a szociális és egyéb előnyöket. (Úgy van ! Úgy van ! bal felől) Nagyon kérem t. urakat, tegyék félre azt az antagonizmust, amely közöttünk a harci modor miatt van. Gondolkozzanak e felett, és vessék fel maguk előtt azt a kérdést, vájjon tudják e azt, és minő garanciát képes e tekintetben önöknek vezérük, a miniszterelnök ur nyújtani, hogy a Gautsch-kormány egyáltalában képes lesz a véd- erőjavaslatokat keresztülvinni ? Itt kifogást emelnek a junktim- és a koncesszió-politika ellen. Engedelmet kérek, máshol nincs törvény reá, de nekünk van törvényünk, amely a koncesszió-politikát előírja: az 1867: XII. t.-c. {Úgy van'. Úgy vanl balfelől.) Ausztria Azonban meg szokta csinálni törvény nélkül ii a józan ész szabálya szerint a maga junktim- követeléseit, a maga koncesszió-politikáját. A midőn látjuk azt, hogy a csehországi nyelvi háború szoros összefüggésbe hozatott a véderőjavaslatok ausztriai tárgyalásával, amidőn tudjuk hogy évszázadok óta — az utolsó években a leg- nagyobb intenzivitással, a császár egész nimbusá- nak latbavételével — nem sikerült nekik a nyelvi problémát Csehországban megoldani, és amidőn azt látjuk, hogy ez a nyelvi probléma az az akadály, amely megakasztja egyáltalában a javaslatnak Ausztriában való tárgyalását és letárgya- lását. (Úgy van! Úgy vanl balfelől.) akkor önök itt kánikulás melegben, a haza, a nép nevében arra kényszerítenek bennünket, hogy ha önök forszírozzák is a dolgot, mi akadályozzuk meg ennek a törvényjavaslatnak a letárgyalását, (Élénk helyeslés balfelől.) már csak azért is, hogy ne vágjunk elébe az ^ osztrák politikai és parlamenti eseményeknek. {Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Uraim, szálljunk magunkba, gondoljuk meg, hogy mit teszünk. Az ország érdeke sokkal nagyobb annál, semhogy egy ilyen kérdést pár hónappal előbb vagy később kellene letárgyalnunk. Sokkal nagyobb érdeke a nemzetnek financiális, gazdasági és szociális szempontból, semhogy itt arról lehessen szó, hogy sic volo, sic jubeo, megígértem odafönn, tehát megcsinálom, ha törik, ha szakad. így nem lehet ezt a kérdést elintézni. {Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt inkább higgadtságjgal, lassan, meggondolva kell előrehaladni, és igyekezni a megoldást megtalálni. (Élénk helyeslés balfelől.) Végsőig menő harc. Az az ut, t. uraim, amelyen önök járnak, az az ut, amelyen — miként kimutattam — óriási mértékben akarják megterhelni a nemzetet, az az ut, amely vérben is óriási terheket ró a nemzetre, ezeknek a vérbeli terheknek elosztásában annyira igazságtalan, annyira jogtalan, hogy az egész kétéves szolgálati idő — elismerem — fennálló előnyeit messze lenyomja a mérleg serpenyőjében a terhek tulnagysága. Amidőn anyagiakban oly mértékben akaija ezt az országot megterhelni, nem csak az itt prelimináltakkal, hanem azon kiadásokkal különösen, amelyek azoknak természetes és logikus következményei, akkor én nem tehetek egyebet, minthogy a legelkéseredettebb harcot folytassam az ellen, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a végső harcot folytassam, a javaslatokat el ne fogadjam és addig is, amíg egyéb téren valamit elérhetünk, ajánlhassam a következő határozati javaslat elfogadását, amely imigyen hangzik (olvassa): Gazdasági érdekek. „Határozati javaslat: Csakis a legelemibb igazságnak felelünk meg, ha gondoskodunk arról, hogy mindazon összegek, amelyeket a magyar államkincstár az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg és a m. kir. honvédség részére tordit, az országban maradjanak. E célból utasítja a ház a minisztériumot, tegye meg a legsürgősebben mindazon intézkedéseket, amelyek arra szükségesek, hogy az egész hadsereg kiegé- szitő részét képező magyar hadsereg, valamint a m. kir. honvédség összes szükségletei úgy nyers-, mint ipari terményekben az ország területén magyar munkaerők igénybevételével állíttassanak elő. A magánvállalkozás e célra lehető nagy mérvben veendő igénybe, minden olyan cikk előállítására azonban, amely akár védelmi szempontokból, vagy bármely más okból magánvállalkozásra nem bizható, azonnal állami üzemek állitandók fel. Kivételt csakis olyan cikkekre nézve tehet a minisztérium, amelyek, mint a szabadalmazott különlegességek, az országban elő nem állíthatók ; valamint olyanokra, amelyekből oly csekély a szükséglet, hogy ezek előállítására külön üzem felállítása túl nagy anyagi áldozatokat igényelne. A ház ezek alapján, tekintettel az ügy sürgősségére, külön is határozatilag kimondja, hogy a Diósgyőri állami gépgyár területén és ennek fel- használásával egy állami ágyugyárnak minden osztrák magáncég befolyásától teljesen függetlenül való azonnali felállítását kívánja és utasítja a minisztériumot, hogy erre vonatkozólag az ösz- szes szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg. A ház fenti határozatának végrehajtásáról minden évben a költségelőirányzattal egyidejűleg részletes jelentés teendő.“ T. képviselőház ! Engedjék meg, hogy egészen röviden szóljak még. Bocsánatot kérek, ha túlléptem az időt, de tessék elhinni, hogy ilyen nagy anyag mellett előttem szólott t. barátom is úgy járt, hogy vizet prédikált és bort ivott; rövid beszédre prognosztizált és hosszabb lett belőle. Értem, igaza van. Olyan nagy a probléma, amelyett rövid idő alatt feltárni kisebb részleteiben sem lehet. Csak a következőket kívánom még előterjeszteni határozati javaslatom megindokolására. A legelemibb igazság az, amely az én határozati javaslatomban foglaltatik. Magyarország elköltött eddig is milliókat és ha ezen javaslatok törvénnyé válnának, mitől Isten óvja meg ezt a nemzetet, el fog költeni még sokkal több milliót a nép verejtékéből, a kis- és nagy emberektől szedett adófillérekből egyaránt a véderő céljaira. A legkevesebb, a mit követelhetünk az, hogy szűnjék meg végre az az állapot, hogy nagy kegyesen a kvóta arányában osztják el a hadsereg beszerzéseit ami a következőkép történik. Pl. ugyebár több búzát, rozsot, kenyeret, szállíttatnak át Magyarországból az osztrák csapatoknak. Viszont az osztrák ipar, úgy az osztrák állami ipar, arzenál, valamint a magánipar szállítja a magyar csapatoknak az ipari termékeket, a posztónak nagy részét, csákókat, fegyverek egy résiét, gombokat stb. Hát én azt hiszem, már túl kell tennünk magunkat azon, hogy ezen kvótabeli felosztásokkal játszunk, hanem egyszerűen ki kell mondatai azt az elvet, hogy, a mit Magyarország költ a hadseregre, (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) legyen az honvédség, legyen az közös hadsereg, azt használjuk fel idehaza; dolgoztassuk fel azokat a nyersanyagokat magyar gyárban magyar munkás által. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És én azt hiszem, hogy sikerült olyan javaslatokat előterjesztenem, a melyet az igen tisztelt többség íb elfogadhat, mert hiszen az önök egyik tisztelt vezérférfia, mikor a múltkor ezt az ügyet a pénzügyi bizottságban előterjesztettem, úgy ezt az általános elvet mint azt a második konkrét követelményt is magáévá tette, a mellyet javaslatomban Bzintén kidolgoztam. Ott ugyanis azt kívánom megállapitani, hogy ne a Skoda-féle osztrák gyár állitson fel itt valami svindli-fiókot, hanem egyszerűen a magyar állam Diósgyőrött fej lessze ki a maga 35 millió korona értékű gyárát egy nagy ágyu-gyárrá, hogy ott, ahol ma már lövedékeket csinálnak, ágyukat is gyártsanak függetlenül minden osztrák magáncég befolyásától. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ' Ezek olyan elemi igazságok és követelmények, hogy ezeket, miként gróf Tisza István igen t. képviselő ur igen helyesen mondta, ezen ház minden tagja kell, hogy magáévá tegye. Végül még egyet. (Halljuk! Halljuk!) Felhívom a t. ház nagybecsű figyelmét a legnagyobb igazságtalanságra, a mely ezen véderőreformmal kapcsolatos intézkedésekben van és ez vonatkozik arra, hogy az Ausztria és Magyaroszág közötti arány tekintetében a honvédségek kérdésében minő kulcs alapján akarnak dolgozni. A múltkor az appropriációs vita folyamán itt kimutattam azt, hogy Magyarország 1867—68-tól 1905-ig elköltött a maga honvédségére 840 milliót, Ausztria pedig az osztrákokra 710 milliót. Ugy-e bár, nincs törvény, a mely azt mondaná, hogy a honvédségeket a kvóta arányában kell fenntartani, de van egy általános törvényünk, a pragmatikai szankció, a mely azt mondja, (Halljuk I) hogy kölcsönös és együttes védelemre vagyunk kötelezve. A honvédség fejlesztése. Most midőn azt látjuk, hogy a legfelsőbb katonai körök, hogy úgy fejezzem ki magamat a legnagyobb erőfeszitéssel mozgósítanak az egész vonalon, hogy ami véderőnket a legvégsőig fejlesszék, akkor ezek a körök az igen t. magyar kormánnyal egyetértőleg megállapodtak abban, hogy a magyar véderőnek teljes kifejlesztésére 100-nál nagyobb °/#-kal akarják felemelni a honvédség létszámát. Mert, ugyebár, azt nem állítják az urak, hogy azért emelik 12.500-ról 25.000-re, illetőleg hozzáadva a tanítók létszámát, körülbelül 26.000 re, a honvédség létszámát, mert ez utón gyorsabban akaiják az önnálló magyar hadsereg fellálitását biztosítani ? Mert ha ez lenne a terminusra kitűzött cél, akkor másként beszélnének. De tény az, hogy a véderőnek kifejlesztés céljából önök huszonötezerrel több újoncot követelnek a honvédség részére. És ugyanakkor, midőn itt önök maguk elismerik, hogy a véderő költségei igen magasak és mindenféle kalkulációkkal igyekeznek ezeket redukálni, megszorítani, a nemzetet, a parlamentet és a közvéleményt megnyugtatni akkor, (Hall- juk\ Halljuk!) az osztrák kormány a legfölsőbb had vezetőségi körökkel egyetértőleg és kellő jóindulattal megállapodik abban, hogy Ausztria a maga honvédségét mindössze 28.000 főnyi újonc- létszámban fogja megállapitani, (Mozgás a szélső baloldalon.) holott ha ráállunk arra, a 42:58-as arányra — noha szerintem az arány a kvóta aránya lenne, mert a józan ész szabályai szerint senkit sem lehet többnek fizetésére kötelezni, mint a mennyire képessége kiterjed, de, mondom, ráálva ezen arány kulcs alapjára és eltekintve attól, hogy a 42:58 elosztás is igazságtalan, azért mert Magyarországon öt percent a halandóság,
