Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

A tanfelügyelő jelentése szerint a népoktatás céljaira szükséges iskolahelyiségck előállítása terén ma már annyira haladtunk, hogy a vármegyében csak 8 olyan község van ezidőszerint, ahol a megengedett legnagyobb gyermeklétszámot véve alapul, a mindennapi iskolára utalt gyerme kék, a rendelkezésre álló tantermekben el nem téríthetők. Ezen a téren tehát közel állunk ahhoz az időponthoz, amikor a törvényes követelményeknek elég lesz téve.

Gróf Batthyány Tivadar interpellációja a szekszárdi főgimnázium mellé felállítandó internátus ügyében.

A figyelemnek és jóindulatnak, a mellyel kerületünk illusztris képviselője kerületünknek ügyeit gondozza, újabb bizonyságát találjuk azon interpellációjában, a melyet a szekszárdi főgimnáziumi internátus ügyében intézett a kultusz- miniszterhez. Mivel a sajtóban kissé téves formában közölték ezen interpellációt, nekünk, kiket első sorban érdekel, nem lesz érdektelen teljes szövegében olvasni azt, a kultuszminiszter azonnal adott válaszával egyetemben, mely a legszebb reményekre jogosíthat bennünket.

Gróf Batthyány Tivadar: T. ház! Magam érzem legjobban, hogy azon esemény után — mert politikai nagyhatású esemény volt gróf Andrássy Gyula igen t. képviselőtársamnak az imént elmondott beszéde, a mely az én felfogá som szerint a hatvanhét hattyúdalát is magában foglalja — és ezen beszéd hatása alatt most egy helyi kérdésben interpellálni nehéz dolog. Ha mégis teszem és kérem erre a t. ház engedélyét, teszem ezt azért, mert egy kötelességet kell pótolnom, a mennyiben az az ügy, a melyet itt röviden előterjeszteni kívánok, szükségessé teszi, hogy a t. miniszter ur figyelmébe ajánljam és intézkedését kérjem. Minthogy pedig ott, hol ezt tulajdonképen megtehettem volna, a vallás- és közoktatásügyi tárca részletes vitája során, beteg ségem akadályozott meg abban, hogy az ülésben megjelenjek, kérem méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat lehető rövid indokolással előterjeszthessem. (Halljuk 1 balfelől.)

Arról van ugyanis szó, hogy már hosszabb ideje folynak a szekszárdi állami főgimnázium mellé felállítandó internátus ügyében a tárgyalások a város és a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur között. A tárgyalások egy része teljesen kielégitő befejezésre jutott, az a része t. i. hogy a város mit vállaljon magára és viszont a kormány mit kíván a maga részéről e tekintetben tenni. Megállapodtak a minisztérium és város abban, hogy a város felépíti az internátus épületét, ezzel szemben a minisztérium visszaenged a városnak egy évijárulékot, melyet a város annak idején megfizettetett az államkincstárnak. E tekintetben teljes a megállapodás. Valamint meg van a megállapodás arra nézve is, hogy az internátus felállítására a város megfelelő telket hajlandó és képes a miniszter ur rendelkezésére bocsájtani. A város egy telket közvetlenül a gimnázium mellett e célra fel is ajánlott. Ez a terület azonban sajnos, nem elég nagy. A t. miniszter ur nézetem szerint indokoltan azt kívánja, hogy a menynyiben ott egy internátus felállittatik, hogy az elég térséggel bírjon, hogy kertet és testgyakorlóteret biztosítson a növendékeknek. A városra nézve azonban egyszerűen fizikai lehetetlenség más telket felajánlani, mert ilyen a város tulajdonában nincs. Ellenben közvetlenül a főgimnázium mellett terül el a vallásalapnak tulajdonát képező és 30 holdat kitevő vásártér.

Ez a vásártér a vallásalapnak mindössze 6869 K. évi jövedelmet hoz. A város maga az egész vásártérért négyszögölenként 4 K-t ajánlott fel, ami kerek összegben 200,000 K-t tenne ki, úgy, hogy a mai államkötvények kamatozását 4”2 százalékos kamatot véve, világos, hogy a vallásalap, ha a tulajdonát képező vásárteret eladná a városnak, anyagilag nemcsak nem károsodnék, hanem jövedelme ez által fokozódnék.

A város ajánlata már régebbi idő óta a minisztérium előtt fekszik, mindezideig azonban sem positiv, sem negativ irányban nem nyert elintézést. Mindaddig, amig a vásártér megvásárlásának ügye nem lesz elintézve, az internátus fel nem állítható. Már pedig jól méltóztatnak tudni, hogy manapság mindinkább csökken azon polgári családok száma, a melyek hajlandók és képesek vidékről gimnáziumba vagy más középiskolába bejött gyermekeket kosztosokul elfogadni.

Tolnamegyében már kisebb helyeken is a gimnáziumok mellé felállítottak internátusokat, úgy hogy azon veszedelem előtt állunk, hogy ha nem állítanak fel Szekszárdon is internátust, akkor az állami gimnázium el fog néptelenedni. De a szülőknek is érdeke az internátus felállítása, mert tagadhatatlan, hogy az internátusbán a gyermekeket rendszerint olcsóbban láthatják el, a

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

mellett nevelésükre és testi épségükre is nagyobb figyelem fordítható.

Ilyen körülmények között tehát nagyon szükségesnek és fontosnak tartanám, hogy ezen ügy minél előbb rendeztessék. A miniszter urnák ez módjában van, a mennyiben lesz szives ezt az ügyet sürgősen elővenni, letárgyaltatni és azután lehetőleg méltányos alapon a várossal megegyezni.

Nem akarok itt kitérni egyéb körülményekre, egyszerűen csak utalok arra, hogy amióta ez az országgyűlés együtt van, ismételten bátor voltam rámutatni annak szükségességére, hogy a katho- likus autonómia minél előbb megvalósíthassák. Egészen lehetetlen helyzet az, hogy ezeket a vallási alapítványokat tulajdonképen alkotmányos ellenőrzés nélkül kezeljük, mert ennek a háznak nincs meg a joga, hogy a vallásalapok kezelését részleteiben ellenőrizze, az a tulajdonképeni szerv pedig, amely hivatva lenne arra, hogy ellenőrizze és adminisztrálja, a katholikus autonómia, még nem áll fenn.

Ily körülmények között minden alkalommal azt tapasztaljuk, hogy ahol a vallási közalapítványoknak ügyeiről, területi kérdéseiről, birtokkezeléséről van szó, ott a szociális, a város fejlesztési és egyéb érdekeknek kielégítése nehézségekbe ütközik, mert a minisztérium érthető okokból a legnagyobb óvatossággal kezeli ezeket az ügyeket; hiszen ezek csak átmenetileg vannak a minisztérium kezelésében és ezen vallás alapítványoknak tulajdonképeni kezelésére az országos katholikus autonómia lenne hivatva.

Ezt csak mellékesen kívántam felemliteni, hogy ez alkalommal is sürgessem és szorgalmazzam ezen padokról az autonómia felállításának szükségét.

Tisztelettel előterjesztem interpellációmat, amely a következőképen hangzik (olvassa): „Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tisztelettel kérdem a miniszter urat, hajlandó e a szekszárdi állami főgimnázium mellé felállítandó internátus ügyét sürgősen dűlőre juttatni, s e célból a vallásalap tulajdonát képező vásárteret Szekszárd városának illő áron átengedni."

Elnök: A miniszter ur kíván nyilatkozni. (Halljuk 1 halljuk 1)

Gróf Zichy János vallás- és közoktatás- ügyi miniszter: T. képviselőház! Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam megnyugtatására van szerencsém kijelenteni, hogy én ezen internátus építésének ügyét figyelemmel kísértem mostanáig is és van tudomásom arról, hogy minő okoknál fogva akadtak meg ezen tárgyalások. Részemről azonban legmelegebb barátja lévén az internátusoknak és teljes mértékben osztván, amit az internátusok fontosságáról épen Szekszárdot illetőleg a t. képviselő ur elmondott, a legnagyobb készséggel sietek kijelenteni, hogy a tárgyalások folytatását el fogom rendelni és remélem, hogy a legrövidebb idő alatt be is fogom azokat fejezhetni. (Helyeslés.)

Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni.

Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván szólni.

Gróf Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! Röviden kijelentem, hogy a miniszter ur válasza engem megnyugtat, azt köszönettel tudó másul veszem. (Helyeslés.)

Elnök: A t. ház a miniszter ur válaszát tudomásul veszi.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Vármegyei közgyűlés. Ritka látványosságnak voltak szem- és fültanui azok, kik vármegyénk közgyűlési termében, múlt szerdán tartott közgyűlésen megjelentek. Volt ott minden, ami a parlamenti tárgyalások során előszokott fordulni. Volt ott elnöki figyelmeztetés, rendreutasítás, sőt szómegvonás is. A tiszti ügyész pedig páratlan gyorsasággal egymásután tette meg széksértési indítványait. Az egész olyan benyomást keltett, mind mikor egy furkós bottal támadó embernek nehéz ágyukat szegeznek szembe. Azt hisszük kevesebb izgatottság, higgadtság és türelem inkább megfelelő lett volna. Az izgalmat és háborúságot az okozta, hogy Szemere Kálmán a néptribun, az újonnan megválasztott törvényhatósági bizottsági tag szereplési kört változtatott. Kiforratlan, részben káros eszméinek terjesztését megkísértette a vármegye székházába átplántálni. Természetesen ez hallatlan merényletszámba ment s a vármegye leghivatottabb

■2

szónokai vállalkoztak a támadás visszaverésére.

A sok kisebb ütköző pont között mindenesetre legfigyelemre méltóbb Széchenyi Sándor gróf indítványa, melyet Versec városnak a katonai követeléseket visszautasítása okából a vármegyéhez intézett körlevelére vonatkozólag tett. Az indítvány higgadt hangú és diplomatikus nyelvezettel van megírva, de teljesen megfelel Tolnavármegye annyiszor emlegetett hagyomá- nak, melyek a mindenkori kormánytámogatását tekintik feladatuknak.

Az indítvány teljes szövege a következő :

Határozati javaslat.

Tolnavármegye közönsége, mély hazafias aggodalommal látja, hogy az ország képviselőházában az egyesült ellenzék, a véderő javaslat tárgyalása kezdetétől fogva immár, két teljes hetén át, az úgynevezett technikai obstruálást vette alkalmazásba.

A vármegye közönsége az obstructió- ból az ország részére jót és hasznosat az elképzelhetőleg bekövetkező esetek egyetlenében sem várhat és úgy van meggyőződve, miként az, csakis arra alkalmas, hogy az ország első testületének tekintélyét úgy be, mint kifelé gyökeresen aláássa.

Ép ezért a vármegye közönsége hazafias kötelességének tartja, hogy ez ellen óvó- és intő szót emelve, az obstructiónak alkotmányunkra is veszélyekkel járó és csakis káros következményeire rámutatva, annak folytatása ellen tiltakozzék és a képviselőházhoz feliratot intézzen, oly tiszteletteljes kérelemmel, hogy a komoly parlamenti tárgyalás, az érvek harcának fonalát ismét felvenni méltóztassék.

Az indítvány ellen felszólaltak Szemere Kálmán, Stern Árpád és Molnár István, mellette Gyenis István és Simontsits Elemér alispán. Szavazásra kerülvén a dolog, a törvényhatósági bizottság 119 szóval 25 ellenében Széchenyi Sándor gróf indítványát elfogadta.

— Szabadságon. Hazslinszky Géza törvényszéki elnök most kezdte meg szabadságát, Kiss Ernő dr. tisztiügyész f. hó 27-én, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök pedig aug. 2-án megy szabadságra. Három heti szabadságra ment Venczel József nagymányoki körorvos is.

— Kinevezés. Ernhaft Károly bonyhádi lakos, járási végrehajtót a pénzügyminiszter a IX. fizetési osztályba ideiglenes minőségű állami végrehajtóvá nevezte ki és a zombori pénzügy - igazgatósághoz helyezte.

— Áthelyezés. A pécsi püspök Jung Adám vásárosdombói s. lelkészt hasonló minőségben Tevelre helyezte át.

— Eljegyzés. Szűcs Imre majosi ev. lelkész, eljegyezte Linde Gyula varsádi jegyző leányát Etust.

— Esküvő. Schall Olga és Zvarinyi János f. hó 30-án d. u. 6 órakor esküsznek örök hűséget a bonyhádi ág. ev. templomban.

— 40 év a posta szolgálatában. A hivatali pályák között egyik legterhesebb foglalkozást a posta hivatal nyújt. A legmesszebbmenő felelősséggel tartpzik a postatisztviselő úgy felettes hatóságának mint a nagyközönségnek s e köte- lességteljesités közben a legmesszebbmenő előzékenységet és pontosságot kell tanusitaniok a postát igénybevevő felekkel szemben. Ily gondterhes munkát végzett 40 éven keresztül a szekszárdi postahivatal első tisztviselője Acs Vendel felügyelő, ki pontosságával, ügyszeretetével és előkelő modorával mindenkor rászolgált úgy a nagyközönség, mint felettes hatóságának elismerésére s igy ez alkalomból, amidőn 40 éves szolgálatának évfordulójához ért, mi is a legmelegebben üdvözöljük jubileuma alkalmával. Tisztelői és hozzátartozói az évforduló alkalmából ünneplésben részesítik az érdemes főnököt, julius 31-én hétfőn d. e. 9 órakor a belvárosi templomban szentmise lesz fényes papi segédlettel, délután pedig az ünnepelt házánál fejezik ki tiszteletüket és elismerésüket a jubiláns iránt.

— A munkásbutositó-pénztár f. hó 27-én tartott igazgatósági ülésén a IV-ik kezelő tiszti állást Kazamér Emíliával töltötte be.