Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

XXXIX. évfolyam

31. szám

Szekszárd, 1911 julius 30.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség

üezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illet« minden közlemények intézendők

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11

Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők

Felelős szerkesztő Főmonkatárs

B8DA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon

I Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1ft évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Két uj' adó. Két adóemelés.

Hogy a katonai körök minden szépit- getése ellenére az uj védőerőjavaslatok törvényerőre emelkedése esetében minő óriási terhek hárulnának az adófizető polgárok vállaira, semmi sem igazolja jobban, mint az a lázas sietség, melyet a monarchia két államának pénzügyminiszterei, uj adóalapok megteremtése érdekében nap nap után tanúsítanak,

Alig, hogy Lukács László pénzügy- miniszter és osztrák kollegája felemelték husz-harminc százalékkal a dohány és szivar árát, már újabb adóteher réme tűnik fel a látóhatáron s ez a gyufa-egyedáruság, mely ismét a nép napiszükségletét képező gyufa megdrágulását fogja eredményezni, Régi tapasztalat, hogy amit a pénzügyminiszterek kezükbe kaparitanak, az mind azért történik, hogy a közönséget megsarcolják. Amint a gyufa-egyedáruság életbe lép, ellehetünk reá készülve, hogy az eddig két fillérrel fizetett gyufát nem kapjuk olcsóbban négy fillérnél.

De ezek még csak a kisebb manipulációk, következnek majd később a nagyobbak, melyek már előre vetik árnyékukat s az uralkodó által, az uj osztrák képviselőház megnyitása alkalmával elmondott trónbeszédben világosan meg is jelöltetnek. Nem kevesebbről van szó, mint az összes közvetett és közvetlen adók emeléséről. S mindez miért? Azért, hogy a már amúgy is tultengésben levő militarismus még szélesebb alapokra fektettessék s fejlődése még nagyobb arányokban biztosittassék.

Mindég azt hallottuk, hogy a hármas

Hulló akácok.

Az alkonyaiban a fehér ákácok Hullanak miként a kis hópelyhek, Közöttük némán, szomorúan állok S könnytelt szemmel a messze távolba Nézek, merengek.

Hull, hull az ákác illatos, lágy hava Magában hordva az enyészetet; Szivemet metsző bánat hasogatja, Kimondhatatlan, kétségbeejtő,

Amit szenvedek.

Leszáll az éjjel, fájdalmaknak éje, Bánatot hozva és őrjítő but,

Lelkembe markol a kínoknak réme Énnekem minden, minden szenvedés Hatványozva jut.

Langyos szellő kel, a leheletétől Sűrűn hullanak az illatos csomók, Rájuk borulok s kétségbeesve,

Hogy a szivem majd megszakad bele, Sírok, zokogok.

Az én koszorúm.

Koszorút fontál homlokomra,

De nem illatos babér lombja.

Sem hűsítő, lágy olajlevél A koszorú, mit főmre tevéi.

Hő szerelmet jelentő rózsák Szerelmesen sem koszoruzzák. ;

szövettség biztosítja a békét s miután ez ma is épségében fent áll, méltán kérdhető, hogy mire való az a nagy erőlködés a katonai erő fejlesztése érdekében, mikor bennünket semmi oldalról támadás, vagy háború nem fenyeget. Egyetlen számbavehető, nagyobb ellenségünk: az orosz még mindig a japán háborúban kapott súlyos sebének gyógyításával foglalkozik s sok idő fog eltelni, mig erőre kapva, agressiv szerepre vállalkozhatik. Az orosztól tehát legalább husz-harminc évig nincs mit félni, még ha haderőnk a rendes fejlődés határai közt fog is mozogni. Német és Olaszország szövetségesünk, ezekkel való összeütközésre talán még sem kell gondolnunk. Angolország régi politikája most is teljesen érvényben van: összevesziteni a nemzeteket, de költséges háborúba a maga részéről nem ereszkedni. Ettől sem kell tehát tartanunk. Hol van tehát az a veszedelmes ellenség, mely ellen olyan nagy készületeket kell tennünk, hogy a lakosság anyagi romlása is mellékesnek tűnik fel. Ha csak Szerbiára nem gondolunk, mely erősen fenekedik ránk, de egy ökölcsapással megsemmisíthető.

Nem is a külpolitikái helyzetben kell keresnünk a véderő fejlesztése iránti törekvésnek valódi okát, hanem a Magyar-Osztrák monarchia nemzetiségi viszonyaiban. Bécs- ben igen jól látják, hogy Magyarországnak szentesített törvényen alapuló, különállami- ság iránti jogos törekvése, ha ideig-óráig ellensúlyozható is, de fejlődésében és érvényesülésében meg nem akadályozható. Egy ilyen alakulás pedig udvari körökben, hol még mindég az összbirodalom fántomja uralkodik, mindjárt Magyarország elszakaSzuró tövis az én koszorúm,

Főmre simul fájón, szomorún.

Kedveltednek ily koszorút adsz S örököse lesz honodnak az.

Azért némán tűrve viselem,

Hisz tehozzád emel, Istenem.

Özv. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE.

Carlyle gondolataiból.

— Egy csokorra való. —

A nagy Carlyle. Ez a csupa ész és kedély angol, akit az egész világ olvas, citál, dicsér és

— meg nem ért. íme egy csokorra való gondolataiból, csak azért, hogy joggal azt tartsuk a világ legnagyobb geniejének.

*

A munka: imádság, — igen, sőt nagyon jelentős értelemben az, de ki tudná ezt mindenféle imádságnak és imádásnak mai állapotában kifejteni! Aki azonban jól megérti, megérti az egész jövendőnek jóslatát; az utolsó Evangéliumot, amely a többit mind magában foglalja. A munka székesegyháza a mérhetetlenség dómja,

— láttádé? A tejut a boltozata, padlója a föld, és tenger a zöld mozaikja, s oltára az örökkévalónak csillagtrónja! Litániája, zsoltárai nemes tettek, hősi munka, hősi tűrés s minden derék ember fiának szívből jövő, őszinte szava. Orgonái az ős szelek és óceánok; s a végzetnek,

dásának lehetőségével hozatik kapcsolatba. Azt is igen jól tudják Bécsben, hogy Ausztria sok néptörzsei — azok igazán néptörzsek — részint faji rokonságuknál fogva kifelé gra- vitálnak, részint olynemü nemzeti különállást követelnek maguknak, melyek a többi nemzetiségek érdekeivel összeütközésbe jönnek és azok ellentállása lolytán meg nem valósíthatók.

Szóval az egész monarchia szertehuzó, gyakran ellenséges elemekből van összetákolva, úgy hogy minden pillanatban széteséssel fenyegetődzik.

Hogy tehát az oly sok véráldozattal megszerzett kettős állam az uralkodóház birtokában maradjon, azt egy széttörhetlen vasővvel kell körülvenni s azzal együttma- radásra kényszeríteni.

Ez a külön e célra előkészített vasőv : a katonaság, mely átgondolt és következetesen végrehajtott nevelésénél fogva, mindég kész arra, hogy urának parancsait minden fontolgatás nélkül végrehajtsa s ha kell édes szülőivel szemben is fegyverét használja.

Ha pedig egyik vagy másik néptörzs, nemzetiség, vagy nemzet abból a kötelékből, mely ránézve terhes, szabadulni megkísértené, vagy nagyobb szabadságot a maga részére követelni merészkednék, szemben találná magát azzal a nagy erővel, melyet azon hitben, hogy védelméről gondoskodik, maga segített összehozni és fenntartani.

íme ez az a cél, melynek szolgálata szükségessé teszi, hogy drágább legyen a szivar, a gyufa; emeljék a közvetett és közvetlen adót; több újoncot állítsanak és vonjanak el a gazdasági munkától.

Igazán a legrutabb szátira számba megy

történetnek mélyen zengő, tagolatlan, mégis ékesszóló hangjai.

*

Az ember feladata, minden egyes embernek hivatása idelenn, hogy felváltva inas és munkás, vagy még inkább tanuló, tanító és fölfedező legyen. A természettől megkapta a tanulásra és utánzásra való képességet, de a cselekvés, az önálló tudás képességét is. Nem élünk-e olyan világban, amelyről látjuk, hogy végtelen, s ahol az egymáshoz legközelebb eső vonatkozásokat folyton módosítják azok, amiket legújabban fedeznek fel s amik legmesszebb vannak egymástól ? Ha az embert valaha közönséges tanulóvá lehetne változtatni, úgy, hogy semmi fölfedezni, megvizsgálni valója nem maradna; ha valaha föl lehetne állítani a világegyetemnek egy olyan elméletét, amely tökéletes és tovább nem javítható volna, csak kívülről kellene megtanulni: akkor az ember szellemi halottá válnék és az a faj, amit mi most embernek nevezünk, nem élne tovább.

•

A kimondott szó, a megirott költemény, amint mondják, foglalata az embernek; mennyivel inkább az az elvégzett munka. Mindaz az erkölcsi erő és értelem; mindaz a türelem, kitartás, becsületesség, rendszer, belátás, lángész, energia, — szóval mindaz az erő, ami az emberben megvan, beleiródik abba a munkába, amit elvégez. Dolgozni: ez annyi, mint szembe nézni a természettel és örök, csalhatatlan törvényeivel; ezek majd helyes Ítéletet mondanak az emberről. Ennyi képesség volt benne, hogy velem és változbatatlan, örökké igaz törvényeimmel összhangba jusson; hogy velünk együtt működ-