Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-22 / 4. szám
XXXIX. évfolyam 4. szám Szekszárd, 1911 január 22. ■■ ■■ TOLNÁM Hi OZLONY Függetlenségi és 48-as politikai hetilap SierkeaztStég Bezerédj István-utcza 6. sz.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Volnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGHÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, x/i évre 6 K, */« évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájába! Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Csak egyesülni. Vannak sajtóközegek, melyek nem nagy örömmel tárgyalják, hogy a Kossuth Ferenc és Justh Gyula vezetése alatti függetlenségi párt a bankkérdésben azonos álláspontra helyezkedett s a nemzet kétségtelen joga mellett vállvetve folytatja a küzdelmet. Talán éppen azért, mert belátják, hogy a két függetlenségi párt újra egyesülése oly erőt rejt magában, mely mindazokra, kik a nemzeti vívmányok mellőzésére vállalkoztak, végzetes következményeket rejt méhében. Pedig ennek az egyesülésnek rö- videbb vagy hosszabb időben meg kell történni, még pedig azért, mert azt a magyar nemzet jövője s törvényen alapuló jogainak kivívása okvetlen megköveteli. Egy két részre szakadt, egymással szemben ellenséges hangulatot tápláló függetlenségi párt tehetetlen a nemzeti munkapárt óriási többségével szemben, pedig az ellen, egyesülten ádáz harcot kell folytatni, mert a nemzeti jogokról való lemondást irta zászlajára. — Mig ellenben egyesülve, a száz tagból álló függetlenségi párt oly erőt volna képes kifejteni, mellyel az uralkodóháznak, mint a többségben levő pártnak számolnia kellene s egy ily egyöntetű erős párt képes volna a lemondásra kész kormánypártot is kissé erélyesebb fellépésre kényszeríteni. Azt mondják, hogy a két függetlenségi párt egyesülésének az állja útját, mert vezéreik vérmérséklete egymástól nagyon eltérő s több fontos politikai kérdésben nem foglalnak el azonos álláspontot. Hát igaz, Kossuth kissé nagyon is megfontolt és higgadt, valami elszánt cselekvésre képfelen; mig ellenben Justh Gyula inkább hajlammal bir, magát heves vérmérséklete és szenvedélyei által vezettetni; de éppen e két ellentétes irányzatú politikus együttműködése szülheti meg azt az áldott középutat, melyen a függetlenségi pártnak haladnia kell. Kossuth Ferenc egyénisége nagyon alkalmas kerékkötőnek ott, hol Justh Gyula szenvedélyei tombolnak s viszont Justh Gyula vérmérséklete szükséges ahhoz, hogy Kossuth Ferencet túlságos megfontoltságából kizökkencse s kissé erélyesebb fellépésre kényszerítse. így születhetik meg a két vezér ellentétes gondolkozása és hajlamaiból az a függetlenségi politika, mely nem hebehurgya, de egyszersmind nem gyáva. Meggondolt, ahol szükséges és erélyes, ahol az ily fellépésnek van helye. A párt maga legyen a mérleg nyelve, mely a helyes mértéket megállapítja a lanyhaság és a szertelen tulhajtás között. Bízunk benne, hogy a vezéreket, félretéve minden egyéni becsvágyat és uralkodási hajlamot azaz érzés fogja uralni, mely mindkettőjük kebelében kell, hogy feltétlenül uralkodó legyen s ez a hazának édes, tüneményes szeretete. A bankkérdésben tehát sikerült a két függetlenségi pártnak azonos, tudniillik az 1 önálló bank alapjára helyezkedni. Kétségtelen ez különösen Kossuth Ferencnek legutóbbi országgyűlési nyilatkozata alapján, melyben tiltakozott azon feltevés ellen, hogy pártja az önálló bank iránti törekvést valaha feladta. a ) Minden egyébb kérdésben a függetlenségi pártok teljesen egyező álláspontot foglalnak el; csupán a választói jog megálla- I pitása dolgában van köztük némi eltérés, arai azonban nagyon is könnyen áthidalható. Mert bár a Justh-párt a választói jog ki- terjesztésének legradikálisabb elveit hangoztatja, azonban lehetetlen róluk azt feltételezni, hogy azt úgy kívánnák végrehajtani, hogy a magyar faj uralmi felsőbbsége veszélybe sodortassák. Nagyon könnyű tehát itt is megtalálni azt a módot, mely a két párt egyesülését megkönnyíti. Legyen az az uj választói törvény bármily radikális, a lő pontban lehetetlen, hogy a két párt egymással megegyezésre jutni ne tudjon és pedig azért, mert fajunk túlsúlyát veszélyeztetni egyik sem akarhatja. Nézetem szerint tehát nincs semmi akadálya annak, hogy a két függetlenségi párt, az ország érdekében újra egyesüljön. Ha az lenne tapasztalatunk, hogy az egyesülésnek a példabeszéd szerint azaz akadálya: hogy két dudás egy csárdában meg nem fér, rá kell bírni őket, hogy másoknak engedjék át helyüket, mert végre is a nemzet jövője sokkal fontosabb ügy, semhogy affelett egyéni torzsalkodás venné át az uralkodást. A nemzeti munkapárt, nagy többségében bízva, programmjához hiven, a nemzeti előbbre haladás terén a holt pontot képviseli; csak a két függetlenségi párt egyesülése volna képes oly lökést adni a politikának, hogy az uralkodó többség kényelmes álláspontját elhagyni legyen kénytelen. A nemzet és ország érdekében tehát kíséreljük meg az egyesülést, mert csak igy lehet reményünk, hogy hazafias törekvéseinket siker fogja koronázni. | Boda Vilmos. A csobánci asszonyok. — Történet II. Rákóczy Ferenc korából. — Anno 1707, úgy tél vége felé történt ez a história. Csobánc erőssége nem messze a Balaton tavától, egy magán álló, meredek hegyen épült kis lovagvár volt ekkor. A balatonvidéki kuruc nemesség féltettebb kincseit hordta oda össze. A magyar embernek pedig mi más volna féltettebb kincse, mint a — felesége. Amint Rabutin seregével elhaladt a vár alatt, egy tarackot eresztett rájuk az őrség : adj Isten jó napot! Hozott Isten, sógor 1 Vagy tán kergettek ? Rabutin ahogy feltekintett a kis sasfészekre, nyomban elhatározá megtudni: mit árulnak benne. Hallotta, hogy ott vannak a „kurucok kincsei.“ — Kincs ? ! . . . Na hiszen nekünk éppen az kell. A katonáim már úgy is régen kaptak zsoldot. Herr von general Kreuz! Nézze meg csak ott a hegytetőn azt a hangyafészket! Hozzák le nekem mindenestől! Hozzák el Tapolcára ott várom Önöket. Erre Kreuz tábornok kiválogatott a had sex eg szine-javából ezer embert. Különösen sol tiszt aj álkozott a kalandra. Az ostromot megelő zőleg néhány embert kihívtak a „fészek“-bői akiktől felkérték az erősséget. — Ha pedig szép szerével át nem adják tűzzel-vassal fogjuk azt bevenni. Ámbár rémitőer sajnálnék,, ha keresztény vért kellene ontanunk — Jó-jó! — felelt az egyik kuruc — ha nem élőbb megbeszéljük a dolgot feleségemmel meg a többi százkilencvenkilenc asszonnyal. Mer hát tudják kegyelmetek: okos ember nem tes. semmit felesége tudta nélkül. — Wász | wász ? Mi az ? Asszonyok van nak a vái’ban ? (És megcsillant a tábornok szeme.) No já-já! Hát menjenek és jelentsenek be bennünket! A hirvivők bementek a várba. Tiszturamék elkezdték dörgölni elégülten tenyereiket. Feszengtek, mozogtak, igazgatták magukon az egyen- i’uhát. Simitgatta a haját is, akinek volt. Még a zsebtükrök is vándoroltak kézről-kézre. — Szapperlót! Hisz ez nagyszerű! Ez pompás 1 Ámde a vái'ban kétszáz asszonyi hang tiltakozott a feladás ellen. — Nem kell átadni a várat. Védelmezzük utolsó csepp vérünkig. Ha átadnók, női erényünk és hitvesi hűségünk is oda lenne; pedig inkább száz halál, mint egy német ölelése. — Inkább száz halál, mint egy német ölelése. Ez volt a haditanács határozata. E határozatot aztán megküldték a németnek egy ágyúgolyó képében. EiTe a németek három oldalról támadták meg a várat. Amikor az ellenség a fensikra ért, a várbeliek egyszerre tüzeltek a tömött soroki’a. És ' hullott a német, mint ősszel a légy. Az asszonyok egyrésze aztán rakta a tüzet, forralta a vizet és a szurkot; mig egyrésze pedig a puskások fegyvereit töltötte. i A németek a sürü lövések ellenére is törtettek a vár bástyái felé és létráikat a falaknak , vetették. Hanem mikor a németek ellepték a létrákat, mindjárt termett ott néhány ioghatós , kuruc menyecske és leboritották őket létrástó í és ki kövekkel zúzta, ki meg forró vízzel füröszt gette őket. — Úgy, édes sógor! Jó éjszakát sógor , Hogy ízlik a szép asszony csókja, sógor V ! igj t gúnyolták őket. z Kreuz táboi’nok eközben belövette a váx kapuját s kivont karddal hajtotta katonáit a ka púnak és létráknak. A bent levő fegyveresek i kapu boltozata alatt rettenhetetlenül verte vissza a benyomulókat, a falakon szakadatlanul férfias bátorsággal dolgoztak az asszonyok. — Inkább száz halál, mint egy német ölelése. Ezzel verték fel a csüggedőket. Kreuz tombolt dühében, hogy nem mehet semmii’e. Kiabált, fenyegetődzött, hogy ha bemehet, a várbelieket mind elevenen sütteti meg és karóba huzatja. Erre az asszonyok még elkeseredettebben fogtak a védelemhez. Sírva, sikoltozva, lobogó hajjal futottak egymás segitségére. — Hol vagy magyai'ok Istene ! Jézus 1 Jézus! Segíts, segíts ! Már-már sikerült a várbajutás a németnek. És a várban elfogyott a lőpor. A legkótségbeesettebb pillanatban azonban a dühösen ordítozó tábornokot egy golyó homlokon találta. Rögtön ott rogyott össze. Egyetlen egy német hatolhatott fel a vár falára. De ő se udvarolhatott a menyecskéknek, az asszonyok a mélységbe taszították. Vezérük eleste látásra a németeket rémület szállta meg, rendetlen futással menekültek le a hegyről. A diadal hirét a csobánci amazonokból alakult küldöttség vitte meg Nagyszombat tájára Rákóczinak. A hagyomány szerint: midőn Rákóczi fogadta őket, megkérdezte, micsoda kitüntetést- jutalmac kívánnak vitézségükért ? Ha csak hatalmában áll — úgymond — teljesiti azt. Előállt erre az amazonok vezére és legszebbie: — Nagyságos fejedelem! Mindegyik vitézem számára két csókot kérek : egyet a homlokunkra, egyet pedig oda, ahova Nagyságodnak tetszik. . . ; Hogy lett, mint lett ? — a többiről hallgat a krónika. t Novák Mihály.
