Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-21 / 21. szám

1911 május 21.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

gazdálkodás volt, amelynek nem akadt párja. — Az utóbbi években, vagy mondjuk évtizedekben bizonyos javulás állott be ; eléggé rendben tart ják az épületeket, bérbeadjak a birtokokat, de kevés kivétellel nagybérlőknek. Kovács János t. barátom lesz az én koronatanúm, hogy engem éppen azért támadtak földosztogatási váddal, mert azt hajtogatom és ezt megismétlem itt is, hogy Bátaszéken, Tolna megyében, ott van a Thereziánumi alapitványi birtok. — Ebbe most legutóbb is óriási költségeket fektettek be, nagy építkezéseket létesitettek és ha megkérdezem az urakat, hogy mennyit jövedelmez az a birtok, azt hiszem, elneveti magát a t. ház, ha bevallják a tartalmát.

Adják olcsón Furkópusztának és a többi bátaszéki uradalomnak a legnagyobb részét a bátai, bátaszéki, alsónyéki stb. kisgazdának. Ők kérték, hogy adják el nekik örökárban, vagy adják bérbe, de nem képesek megkapni. Éppen igy vagyunk Szekszárd vidékén a vallásalapitványi birtokokkal; ott is nagybérlők kezében van a föld, aránylag olcsó árban. Azt hiszem, még az a kifogás sem lesz itt, amely talán a másikra nézve felhozható, mert mindenesetre kívánatos az, hogy a vallásalap a maga jövedelmeit minél nagyobb mértékben fokozza, úgyis örökös bajai vannak a vallásalapnak, mert kevés a jövedelme. Méltóztassanak igenis ezeknek a kisgazdáknak, úgy mint a váczi püspök tette, úgy mint Keszthelyen, Bosnyák Géza barátom előadása szerint, egy Festetich- féle birtokot adtak ki, kiadni ezeket a birtokokat olcsón áron és akkor a vallásalap még mindig többem fog kapni, mint eddig kapott és a mellett a népet is röghöz köti, itthon tartja. És akkor olyan vidékeken, mint Tolna megye, ahol az egyke divik, ha a nép földhöz jut, igenis, az egykének káros hatása is meg fog szűnni.

S egyik oka annak, a miért én a katholikus autonómiát kívánom, az, hogy kivegyem a rossz kezelésből azokat a birtokokat és szociális érzékkel biró jó kezelésnek adjam át.

Padfhnil Andor Mr. tanfelügyelő üdvözlése.

Tolnavármegye kir. Tanfelügyelőjének üdvözlése a Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesületnek 1911. évi május hó 18-án tartott közgyűlésén. Előadta: Máté Károly.

Nagyságos Elnök Ur!

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Szives engedelmükkel s talán nem is egészen illetéktelenül szólalok fel Tolnavármegye tanitósága nevében, amidőn szerencsénk van Tolnavármegye uj kir. Tanfelügyelőjét első Ízben közgyűlésünkön üdvözölhetni.

Üdvözöljük is lelkünk és szivünk egész melegével körünkben.

Az a tisztelet, szeretet és nagyrabecsülés, mely bennünket mélyen tisztelt Elnökünkhöz, volt kir. Tanfelügyelőnkhöz fűz, legyen záloga annak, hogy Tolnavármegye tanitósága mindenkor felebbvalóit megbecsülte, tisztelte és azon volt, hogy a megbecsülést, elismerést viszont kiérdemelje.

Tudjuk, hogy az igazi népnevelő, ha állásának megfelelni akar, a kellő ismeretek birtokában, főleg három tulajdonság felett kell rendelkeznie :

lelkiismeretes legyen munkájában; vallásos és hazafias érzelmeiben és állásában megelégedett.

Ha ezen három tulajdonságból csak egy is hiányzik, nem felelhet meg hivatásának oly mértékben, amint azt az iskola fenntartó, az adózó polgár és a haza tőle méltán elvárhatná!

Tolnavármegye tanitósága mindenkor lelki- ismeretes pontossággal végezte nehéz munkáját, munkálkodott és szorgalommal dolgozott a tanügy és nevelésügy terén, annak javára úgy az iskolában, mint az életben, tanítói értekezletein és gyűlésein.

Ha kir. Tanfelügyelő Ur közelebbről megismerkedik Tolnavármegye tanitósága munkájával és működésűk megbirálásában — bár szigorú — de igazságos és méltányos lesz, meg fog győződni, hogy állításom a valóságnak megfelel.

Egyébként nem vagyunk elbizakodottak és szivesen vesszük tanügyi irányítását s tanácsait követve, azon leszünk, hogy Tolna vármegye tanügyét oly magas színvonalra emeljük, mely a versenyt az ország bármely vidékének tanügyi eredményével kiállja.

Tolna vármegye tanitósága munkájában és érzelmeiben mindenkor vallásos és hazafias volt s most is az. Ha tekintetbe vesszük, hogy a vármegye területén sok helyen nem a magyar nyelv az anyanyelv, vagy társalgási nyelv s mégis alig van iskola, ahol a tannyelv nem volna a magyar s alig van tanuló, ki az iskolából kikerülve, nem bírná az édes magyar nyelvet szóban és írásban, nem mondhatjuk, hogy könnyű feladatot végeztünk.

Kir. Tanfelügyelő ur iskolalátogatásai alkalmával meg fog győződhetni, hogy a vármegye tanitósága működésében a vallásosságot sohasem tévesztette szem előtt és tanítását, nevelését mindenkor a hazafiasság szelleme lengette át. Pedig ezen ténykedésében gyakran és helyenkint idegenkedéssel, néha ellenségeskedéssel kellett megküzdenie !

Kérjük ezen irányban is üdvös és hathatós támogatását s ha kell védelmét, hogy az országnak, a nemzetnek vallásos, hü és hazafias polgárokat a jövőben is még fokozottabb mértékben nevelhessünk!

Telnavármegye tanitósága mindenkor türelmes és megelégedett volt, talán, midőn 300 forint volt a minimum, jobban mint ma. A mai drágaság mellett a rohamosan változó megélhetési viszonyok annyira megváltoztak s talán az igények is, hogy — dacára az 1907. évi fizetésrendezésnek — a tanítóság annyira küzd az anyagi helyzet nehézségeivel, hogy méltán gondolkozóba ejtheti azon tényezőket, akiknek bölcs belátására bízta az ország a tanügyet és az ezzel járó anyagi áldozatok gondjait.

Megbocsáj thatatlan hiba követtetett el az 1907. évi fizetésrendezési törvényben akkor, a midőn az állami és nem állami tanítók fizetése között különbséget tettek.

Az iskola-törvény tanitó és tanító munkája között különbséget nem ismer, nem is tesz ; illő, méltányos és igazságos, hogy fizetésük között se állapítson meg különbséget; nem mintha az állami tanítók anyagi helyzete rózsás szinü volna, hanem, mert ilyen intézkedés az elégedetlenség, hogy ne mondjam, az irigység magvát hinti el 1

Tolnavármegye tanitósága ezen ügyben is a türelem és nyugodt várakozás álláspontjára helyezkedett, amit azonban Magyarország tanítóságáról általában nem mondhatunk el.

Tolnavármegye tanitósága talán soha, semmi körülmények között, még szomorú és nyomott anyagi helyzetében sem fogja nyugalmát, lelki egyensúlyát, hazafias érzelmeit és munkakedvét elveszteni, erős az a szikla, melyre ezen lelki kincsek alapoztattak, de ki merné a hurt a végtelenségik megfeszíteni, csak azért, mert az erős!

Természetesen furcsa színben tűnik fel a helyzet: alig 3 éve, hogy rendezték a tanítói fizetést s már is újra felüti fejét az elégedetlenség.

Hivatkozom azonban ezen megjegyzésnél minden elfogulatlan és józan gondolkozó ember belátására: Lehetséges-e, hogy egy tanitó ma havi 80 vagy 100 koronából állásának megfelelően megéljen ? Nem lehet. Csak nyomorogni lehet. De a nyomorúság nyomán az elégedetlenség burjánozik s abból az útvesztőből ki tudna kibontakozni, vagy ki tudná megmondani: hová vezet ?!

Amidőn tek. kir. Tanfelügyelő ur becses figyelmét ezen irányban is felhívjuk, tesszük azért, hogy meggyőződjék, miszerint Tolna vármegye tanítósága nyugodt és türelmes, kérjük azonban illetékes helyen, ha alkalma van, rámutatni, hogy e tekintetben — a tulkövetelések figyelembe vétele nélkül — valamit tenni, cselekedni kell, hogy a méltányos kívánalmak, — melyek vörös vonalként jelentkeznek — figyelembe vétessenek. — Az ország tanitósága nem fizetés javítást kíván, hanem a megélhetési viszonyok rendezését, biztositását óhajtja és várja.

Üdvözöljük kir. Tanfelügyelő urat uj otthonában, kívánjuk, hogy érezze magát jól, Ígérjük, hogy kitartó munkássággal, buzgalommal tőlünk telhetőén támogatni fogjuk nehéz állásában ; kérjük, legyen Útmutatónk, vezérünk, mi. követni fogjuk szívvel, lélekkel, mig a magyar tanügy és hazafiság, immár megyénkben jól megalapozott útvonalában halad.

Isten hozta körünkbe, Isten éltesse!

A lecsendesedett éljenzések után felemelkedett Padányi Andor kir. tanfelügyelő, akinek első szava az volt, hogy nagyon köszöni a tanítóság üdvözlését, s szeretettel, tisztelettel köszönti őket. Már egy évet töltött — úgymond — Tolnavármegyében b reá tette a tanítóság üterére a kezét. Teljes tisztelettel csatlakozik a hazafias és munkás tanítók törekvéseihez, akiket előnyösen ismert meg. Hangsúlyozza és örvendetesnek tartja, hogy olyan talajra lépett, melyet nem kell előkészíteni, melyet elődje úgy előkészített, hogy abba ültetni lehet. Nem tartja ezt a közmondást: „Akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is admert neki erős akarata van másokért, a tanügyért és. a tanítókért dolgozni. Tudja, hogy nagy fáradtsággal és keserűséggel jár a tanítói hivatalnak lelkiismere'betöltése. Nem hiába mondották a római bölcsek, hogy „kiket gyűlöltek az istenek, azokat tették tanítókká. „A mi működésűnk tengelye, hogy másokért dolgozzunk. A lélekről beszólni most nehéz, mikor mindenki

kenyeret kér. A tanítók mostoha anyagi hely" zetén segíteni kell s ebben a küzdelemben Ä tanítókkal lesz, velük érez. Nagyhatású beszédjét azzal fejezi be taps és éljenzés között, hogy: „Sursum corda, felfelé a szivekkel!“

KÜLÖNFÉLÉK.

Végrendelet■

Öltöztessetek fel lilaszin selyembe Mirtuságat adjatok karcsú kezembe templomba indulok. Orgona ne búgjon, hegedű zokogjon Hótiszta oltáron száz gyertya ragyogjon

esküvőt bámulok.

És majd, ha elhalkult az ujjongó ének Bánatszárnyon — lopva - újra visszatérek mikor jön az alkony, Aztán... ha megjöttem senki ne sirasson Fölöttem csak egy szál liliom virasszon s csöndesen elalszom .. .

GERENDAY MARGIT.

— Kitüntetés. A király Mihálovics Béla dr. budapesti ügyvédnek, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület jogtanácsosának, a közügyek s különösen a kertészet terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta. A kitüntetett közeli rokona Treiber Tivadar szekszárdi nyugalmazott kir. törvény- széki irodatisztnek.

— Postamesteri kinevezés. A postaigazgatóság a mázai postahivatalhoz Horváth Mihály mázai tanítót postamesterré nevezte ki.

— Kántortanitó választás. A belaci róm. kath. iskolaszék a megüresedett kántor-tanítói állásra egyhangúlag Forrai István teveli osztálytanítót választotta meg.

— Uj tornatanár. Molnár Lajos bonyhádi tornatanár, ki a múlt évben végezte Budapesten a tornatanári kurzust, Budapesten letette a főgimnáziumi tornatanári állásra képesítő vizsgát.

— Magyarok anyakönyve Sztambulban. Az emigrált magyar 48-aB honvédek 1854-ben Konstantinápolyban ref. egyházközséget alapítottak, melynek érdekes anyakönyve örökség utján Aíó- nos István nagyszokolyi kisbirtokoshoz került, aki ezt dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselőnek ajándékozta. Mónos István ajándékát Kämmerer Ernő nagy köszönettel fogadta.

— Iskolai igazgatók kinevezése.e Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Horváth Ignác szekszárdi tanítót, lapunk főmunkatársát, a „Pécs- egyházmegyei róm. kath. Tanítóegyesület" világi elnökét, a Pro Ecclesia et Pontifice pápai arany diszkeresztest és Kirtz István teveli kántortanitót, lapunk régi szellemes munkatársát igazgatókká nevezte ki.

— Kiuevezés. A király a magyar számvevőség elnökének a miniszterelnök által előterjesztett javaslatára Laky Sándor állami számvevőségi főtanácsost, földinket, állami számvevő- széki osztálytanácsossá nevezte ki.

— A dunaföldváriak kérelme. Danaföldvár nagyközség nevében Niefergall Nándor főjegyző és Ganzer Ádám községi biró kérelmet intéztek az igazságügyi miniszterhez, melyben a duna- földvári kir. járásbíróságnak kibővítését és a székesfehérvári kir. törvényszékhez való csatolását kérik.

— Némagyarositások. Dr. Goldberger Hugó budapesti nőorvos, néhai Goldberger J. Mór volt szekszárdi nagytőzsdetulajdonos fia, nevét belügyminiszteri engedéllyel „Gálu-ra magyarosította.

— Adományok. Simontsits Béláné alapítványra újabban adakoztak: Bezerédj Pál és neje 100, báró Fiáth Tibor 50, Sztánkovánszky János 20 koronát.

— Hitközséggé alakulás. A Gindlicsalád községben levő Kistengelicz nagy lelkesedéssel külön hitközséggé alakult, mert eddig tudvalevőleg Tolnához tartozott. Az uj hitközség magába foglalja Kistengelicet, Tengelic hegyet, Julia majort és Ferenci pusztát. A külön hitközséggé alakulást azon fontos esemény mozdította elő, bogy a pécsi püspük bőkezűen telket és házat vett számukra, amelyet templommá és papiakká fognak átalakittatani, s igy lehetséges, hogy még ez év folyamán a hívek Baját külön lelkészükkel fognak bírni.

— A dunaföldvári kendergyár. A Magyar Kender és Lenipar Részvénytársaság felépit- tette Dunaföldváron, a Dunaparton a kender - kikészitő gyárat és üzembe íb hozta már. A társulatnak a gyár 300.000 koronájába került, m6ly 1500 kát. hold területen termelt kender feldolgozására van berendezve.