Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
XXXIX. évfolyam 3. szám Szekszárd, 1911 január Jfi, Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Beserédj lstván-utcza 6. sz., bová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök A kir. tanfelügyelő ur szives figyelmébe. Lapunk egyik kiváló állású barátjától kapjuk a következő levelet: Kedves Barátom! Légy szives az ide mellékelt közleményt b. lapodban majd hozni. Igazán gyalázatos dolog ez. El sem hittem volna, ha tulajdon két szememmel nem láttam volna ezt a bitang könyvet. yMaga a mellékelt közlemény a következő : Furcsa könyv az elemi Iskolákban. Lapunk egy barátja hívja fel a tanfelügyelőség figyelmét arra a furcsa könyvre, melynek »Szemléltető oktatás« a cime és amelyet széliében használnak Tolnavármegye róm. kath. elemi iskoláiban. A képes könyvet a bécsi cs. és kir. udvari nyomda állította ki. Csupa sült osztrák alak és ábrázat díszeleg az egyes képeken. Az aratást papucsos, hálósipkás német figura végzi, sarlóval a kezében. De van a könyvben olyan kép is, a mely már a magyar lélekbe vág. Egy lap a magyar zászlót mutatja meg a serdülő gyermekeknek. Csakhogy a zászló: fekete-sárga lobogó, közepén a két fejű sassal. A magyar három színű zászlóról, a szent koronáról, a magyar címerről — hallgat a könyv. így lesz a méreg észrevétlenül belecsepegtetve a magyar gyermekek ezreinek leikébe. Felelős szerkesztő Fí munkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ A legfeltűnőbb a dologban, hogy ezt a furcsa könyvet a Szent István Társulat könyvkiadó hivatala terjeszti, 20 korona borsos áron. . Ha nem volna a fentebbi sorok közlőjének személye, megbízhatóság tekintetében, teljesen kifogástalan s ha nem hivatkoznék arra, hogy a kérdéses könyvet saját szemeivel látta, azt hinnők, hogy egy rossz éjszaka szülte szörnyű álommal van dolgunk, mely meggyötör ugyan bennünket, de az ébrenléttel ködfátyolként oszlik szét; de minthogy forrásunk kifogástalan és saját tapasztalon alapszik, mély megbotránkozással hitelt kell annak adnunk s kötelességünk a megtorlásra hivatott állami közeg figyelmét a botrányos dologra irányítanunk. Hát lehetséges ez az alkotmány Magyarországban, hogy a magyar szellem terjesztésére hivatott társulat, hitvány anyagi haszonért, egy ily hazaárulás számba menő bűnre vetemedjék. Lehetséges az, hogy a hazafias érzésű tanítók vállalkoznak egy ilyen szennykönyvnek az iskolába való bevitelére? Lehetséges végre az, hogy mindez megtörténhetik annélkül, hogy a* iskolák felügyeletére hivatott kir. tanfelügyelő figyelmét a dologra irányítsák? Várjuk a fejleményeket. De a kérdés agyonhallgatását, minden rendelkezésünkre álló erővel megakadályozni megkíséreljük. A sárga-fekete zászlónak s a két fejti sasnak Magyarországon semmi helye. Legkevésbé az iskolákban, hol egy következő nemzedék szellemének a haza javára való felhasználására intézett hazafias munkája folyik. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */• évre 6 K, t/4 évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Ajánljuk sorainkat a kir. ur szives figyelmébe. tanfelügyelő Boda Vilmos. Álomkor a politikában. Irta: Dr. Vadász Sándor. Szekszárdi Atal levélt«. I Nemzeti létünkért és magyar államiságunkért folytatott ezeréves küzdelmünk története gyakran mutat fel időszakokat, a mikor a nemzeti felbuzdulás és harci tűzre lobbanás időszakát rövidesen a teljes elernyedés stagnáló és az el- petyhüdés kóros állapota váltja fel. Ez a történelmi igazság szolgált kiindulási pontjául annak a köztudatban átment jellemzésnek, hogy a magyar nemzet lelkesedése csak szalmaláng, ideig- óráig tart és azután belenyugszik a megváltoz- hatatlanba. Sajnosán kell megállapítanunk, hogy ez a jellemzés találó és igaz. Évszázadok óta tudták és tudják ezt Bécsben azok a körök, amelyek láthatatlanul is intézték és irányították a magyar nemzet sorsát és amely tényezők törekvésének végcélja nem egy egységes, erős, öntudatra ébredt magyar nemzet volt, hanem a szétforgácsolt, gyenge, meghasonlott és álomkórba ringatott ország. Az általános elkedvtelenedés és nemtörődömség idejét használta ki azután rendszerint, hogy úgyszólván kardcsapás nélkül, ha lehet, az alkotmányos formák látszatának megóvása mellett, ha nem, akkor ennek ellenére valósítsák . meg a magyar nemzet ellen irányuló évszázados törekvéseket. A súlyos megpróbáltatások ezen ideje tolul elénk, amikor elgondolkozunk közéleti viszonyainkon és mérlegelni próbáljuk azon tervek horderejét, amelyeknek megvalósitását a bécsi körök a nemzet mai gyengeségétől, eler- nyedtségétől, a nagy közvéleménynek a politikával szemben való nemtörődömségétől és teljes közönyétől remélnek. Korona és nemzet sorsát talán egy egész évszázadra eldöntő reformeszmék dobatnak a közvélemény elé a nélkül, hogy apathiájából és A szerelmi próba. Irta: Révész Gyula. A szép Babótinéról, aki a nagy város leggazdagabb özvegyasszonya volt, mindenki tudta, hogy férjhez szeretne menni, amin nem is csodálkoztak, mert mindössze 23 tavaszt és egy telet látott. A gyászévet természetesen félnek kell számítani, mert az özvegy ^inte indus etiketnek hódolt a szomorú időszakban^ Nem ment ugyan máglyára, hogy halottjával egyesüljön a Nirvánában, de kiállotta férfiostrom tűz- próbáját. Most, hogy a szép asszony visszatért a tenger mellől, ahol a nyarat töltötte, ‘ három udvarlót hozott magával: Miklóst, Gézát és Aladárt. Meghatotta őt az a ragaszkodás, amely- lyel ez a három gavallér kitartott mellette. Égyiknek sem nyújtott több reménységet, mint a másiknak s ő maga sem tudta, melyiket válassza. Mindegyik egyformán szerelmes, lova- gias, erős s még arcban is hasonlók egymáshoz. Amikor a Svábhegyről jó későn hazavetődtek s a három gavallér kézcsókkal és sóhajtással elvált tőle, Babótiné ingerlő pongyolában kiült az erkélyre, hogy még egy kicsit hüsüljön, mielőtt szőke fejét letenné a párnára. Fölötte az égboltozat két vakitó szeme: a Vénusz és a Merkur, alatta egy éjjeli kávéház villamos gömbjei. Hamarosan választott és inkább a csillagszemmel nézett farkasszemet. — Vénusz — szólott csendes könyörgéssel — mondják te a szerelmesek s különösen a fiatal özvegyek tanácsadója vagy. Mond meg melyiket szeressem a három közül? Miklóst, aki szivét az ajkán hordja ? Gézát, akinek szeméből kisugárzik a szerelme ? vagy Aladárt, akinek kezeszoritása is csupa tűz. Mond, melyiket szeressem a három közül. — Mind a hármat! — felelte a csapodár Istennő. Vagy csak egy belső hang suttogta ezt a rejtelmes éjszakában ? — Merkur, esengett újra a szép asszony, — azt mondják, te a kalmárok tanácsadója vagy, de én nem hiszem, mert szerelmi vágytól reszket a fényed. Mond meg, melyiket szeressem a háróm közül? Miklóst, aki esküdött, hogy megtudna halni érettem ? Gézát, aki még holtában is feltámadna egy szerelmes szavamra? Vagy Aladárt, aki él-hal érettem? — Egyiket sem 1 — hangzott a rideg válasz. — Miért ? — Mert mindegyik csak a millióidra pályázik. Babótiné elgondolkozott ezen s a kétség lassankint beleköltözött szivébe. Hátha igaza van Merkúrnak ? Még sokáig elmerengett s amikor komor, barna felhők eltakarták az eget s vele Vénuszt és Merkúrt, megérlelődött benne az elhatározás, hogy próbára teszi lovagjait. A kertben ültek tarka ernyő óriás alatt. Babótiné hirtelen megszólalt: — Ma délelőtt a templomban voltam s imádkoztam a szegényekért, mert rettenetes a nyomorúság. Hány családnak nincs meg a betevő falatja és hányán kóborognak hajlék nélkül. Elhatároztam, hogy vagyonom egy részét a nyomor enyhítésére fordítom. A három gavallér hallgatott. — Adjanak valami jó tanácsot. Hogyan fogjak hozzá ? A szerelmes, a lovagias és erős férfiak még mindig hallgattak. — Nekem már van tervem. Itt a fővárosban nagyon sok jótékonysági egyesület van, mindegyiknek adok 10.000 forintot. Ugy-e szép dolog ? — Szép — felelte tompán Miklós. — Szép — szólott mélabusan Géza.-— Szép — mondotta keserűen Aladár. — Arra kérem tehát magukat, hogy holnapra Írják össze nekem valamennyi jótékony egyesületet. Másnap ugyancsak az ernyő óriás alatt ült a társaság s az özvegy átvette udvarlóitól a jótékony egyesületekről szóló jegyzéket. — Mi az ? — kérdezte az özvegy — Miklós csak öt ilyen egyesületet ismert. Géza csak négyet és Aladár hármat ? — Nincs több — erősitgették mind a hárman. Többet nem beszéltek a dologról, de Babótiné már kezdett hinni Merkur tanácsában. Hogy piegbizonyosodjék sejtelméről, elment a statisztikai hivatalba. Ott egy vöröshaju fiatalemberhez utasították, aki a szép asszony láttára nagy zavarba jött, ami Bebótinét nagyon mulattatta. — Mivel szolgálhatok ? — kérdezte vöröshaju. — A fővárosi jótékonyegyesületek névsorát szeretném. — Rögtön. Tíz perc múlva megkapta az özvegy. Kerek hetvenkét egyesületről szólott a jegyzék. Babótiné és három kérője vidám beszélgetésbe merültek a jó uzsonna mellett, amikor az özvegy hirtelen elkomorodott. — Mi baja ? — kérdezte Miklós. — Ma délelőtt templomban voltam . . . — Már megint, szólott közbe aggódva Géza.
