Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

1911 április 30. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY alakban sokszorosítva, közkinccsé tesszük. Mint­hogy e nagybecsű történeti okirat a dicsőkuruc- kor egyik legfényesebb emléke s rajta akkor szerepeit Iegkivállóbb férfiaink névaláírása meg­található, hii reprodukcióját bizonyára kedvesen veszik tőlünk nemcsak, a történelmi nevet viselő családok^, hanem, kegyelettel fogadja azt minden hazája szabadságáért és múltjáért lelkesedő ma­gyar ember. Úgy hisszük, hogy a fejedelem kibajdosásának kétszázadik évfordulóján nem állíthatunk méltóbb emléket a feledhetetlen, nagy korszaknak, mintha a levéltárak rej tekéiből uj életre' támasztjuk ezt, a magyar nemzet odaadó hűségéről tanúskodó örökszép nyilatkozatot. Örömmel jelenthetjük, hogy e szövetséglevél ki adása, melyet heliografikus utón az. aredetihez teljesen hü másolatban adunk vissza, az országos kaszinó anyagi támogatásával jelenik meg. A kiadvány elé Dr. Borovszky Samu, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja s a Magyar Történelmi Társulat titkára irt bevezetést. A teljes dísszel kiállított hasonmás megrendelési ára 10 korona. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája. Budapest, V., Akadémia­utca 4_ sz. színház és művészet, Nemzeti színészet. feláldozná a direktor mindenét, semhogy koldu­lásra kapható volna. Társulatának minden tagja kerüli a vendégeskedésre kínálkozó alkalmat mindegyik hivatásának él, s tudást, tehetséget mutat a színpadon. Végtelen kedves és igazán tehetséges tag­jai Lászlófi társulatának Olasz Mariska és Tolnai Bözsike, kiknek minden egyes előadáson felemelő kritika jut, s akik minden egyes alka­lommal ügyes és temperamentumos játékaikkal lelkes tapsok és éljenek részesei. Nem kisebb elismerés illeti a férfi szereplők közül Szécskayl, Váradit, Rajnait, Eörit, kik nem egy esetben kellemes estét szereztek, akik minden egyes fellépésűkkel általános tetszést és elismerést aratnak! Lászlódnak ilyen tehetséges és képzett ta­gokból álló színtársulata a legszebb pártolást érdemli s hiszem is,, hogy ami Dunaföldváron kevésbbé volt, meg lesz másutt, s tudom, hogy amit más helyeken eddig, jövőben is hatványo­zott támogatásra talál, s ezzel győzi a kisebb pártolás mellett és egyforma, 20—25 tagból álló nagy társulata kiadásait 1 A községekben pedig fel kell vetni a szín- pártoló egyesületek eszméjét, s ha törik, ha szakad meg kell alakulniok, s akkor biztos talaj lesz itt is, ott is az erre érdemes színtársulatnak s a kívánt időszakban az a társulat lesz meg­nyerhető, amely a közönség méltó pártfogására érdemes! Mig a városok élnek-halnak a szinti írt, s ott, ahol állandó színház még nincs, * ■'s munkássággal gyűjtik az alapot, hogy e» fé­süljön : addig — legalább mifelénk — a közsé­gekben kihal a nemzeti színészet felkarolása s bármily jó vándorszinész-társulat jöjjön is, alig akad pártolás. Mig egyes vidékeken külön egyesületek veszik kezökbe a nemzeti színészet pártolását, addig másutt feléjök sem néznek, s a nap-nap után „üres ház“-zal megsemmisítik azt a nemes és hazafias célt, melyet egy-egy jó vidéki szinész társulat szolgál. Pedig szükséges és kívánatos, hogy min­den nagyobb községben megforduljon évente egy-egy szintársulat, mely hivatása magaslatán állva tudással és akaraterővel szolgálja azt a nemes céLt, melyért létesült. S bár ezer kifogás hallható, miért nincs pártolás, de egyikök sem olyan, mely a nemzeti szinészet napjainkban íb felette fontos és ideális létjogosultságát meg- döntenék. Vannak falvak, melyek túltesznek szinpár- tolást illetőleg a nagyobb községeken, s elmond­ható, hogy a szinészet pártolása nem a lakosság számától, hanem az értelmiségtől függ* Ezért kívánatos, hogy a községekben szinpártoló egye­sületek alakuljanak, melyek amellett, hogy egy- egy érdemes színtársulatnak megélhetését hosz- szabb-rövidebb időre biztosítják kulturális misz- sziót is teljesítenek! Oda kell hatni, hogy necsak megfelelő számú bérlet létesüljön, de — sőt —• a bérlet olyanoktól is beszereztessék, akik nem & szorossan vett intelligencia sorába tartoznak 1 Szóval a szinpártolást általánosítanunk kell. S ha ez meg lesz, akkor egy egy olyan nagyközségben, mint — hogy többet ne említ­sek — Dunaföldvár, nem kell félnünk, hogy a lakosság igazi jó színtársulatot alig 10—15 bér­lettel támogat, s hogy a legjobb sikerű előadások 20—30 jelenlevővel, igazi üres házzal honorál- tatnak. A szinpártoló egyesületeknek meg kell nyerniök a helyi vagy vidéki pénzintézeteket, melyek évi nyereményükből ezen igazán kultu­rális és hazafias célra áldozni fognak, s ha az egyes nagyközségek nem is állandó színház fel­építésére törekszenek, de egy-egy műkedvelő társulat vagy évente megjelenő s jó szintársulat felkarolását, boldogulását biztosítják. Dunaföldváron jelenleg Lászlófi. V. Bódog színtársulata időzik. Rosbz időben jött — mond­ják — itt volt Kerényi egymásután kétszer, itt volt a farsang, erre járt a kolera, itt a nagy munkaidő stb. s ez az indoka a nap-nap utáni „üres háznak!“ Emellett pedig Lászlófi s tár­sulatának igazi érdeme, hogy „üres ház“ nak is oly szivvel-lélekkel játszik, mint a „telt -ház“ előtt, hogy nemes hivatásának legszebb betölté­sével a színpadon nem mutatja azt a bizonyára bensőleg érzett szomorúságot, melyet a 13108 lelket számláló tősgyökeres szinmagyar község a hazafiság oltárára letesz. Az ezernyi kifogás nem döntheti meg a nemzeti szinészet nemes tevé­kenységét, becsülettel lejátsza az egy-két bérletet, s azután jobb hazát keres! S dacára anak, hogy Lászlófi derék szín­társulata Dunaföldváron gyenge pártolást talál egy másik szép tulajdonsága is van, mely meg­különbözteti más színtársulattól. Ez a szintársu­lat nem koldul, sőt még jutalom előadásokra sem véteti akarva-nem akarva a jegyeket, lesz­nek ahányan lesznek az előadáson, s inkább Crassus. MULATSÁGOK. Jóiékonycélu mttvészestély. Mindjárt a koncert lefolyásának ismertetése előtt sajnálattal kell beszámolnunk a szekszárdi nagyközönségnek az igazi, tökéletes szép: a zene­művészet iránti ellenszenvéről. (Bárha az a jó­tékonyság szolgálatába szegődik is.) Legalább is arra enged következtetni a múlt vasárnap, f. hó 23-án végbement valóban művészi hangversenytől | való távolmaradása a közönségnek. (Bezzeg zsú­folásig megtelt volna a nagyterem, ha valami »habarék» előadást hirdették volna.) Pedig bizony, ha más nem is, maguk a mi kiváló helyi művészeink, (Scholtzné, Waldmann R.) nemkülönben kitűnő -muzsikusaink (Moudry tanár vezetése alatt Berényi, Hiller, JaSek és a Kenézy testvérek) is meg érdemelték volna, hogy a város egész intelligenciája megjött volna nem közönséges színvonalon álló produkciójuk meg­hallgatására. Velük hihetőleg többször is találko­zunk még, azonban, hogy igazi, vérbeli művész meghallgatásában lehessen részünk, bizony meg kellene ragadnunk minden alkalmat. A ref. iskola céljaira rendezett hangverse­nyen két ilyen művész is volt jelen. Az egyik Kalmár Béla operaénekes, ki igen szép tenor­baritonjával előadott egypár dalával általános tet­szést aratott. (Érdekes, hogy sem a „Walkürök“- ből, sem a „Bajazzók“-ból bravúrosan énekelt darab nem tetszett annyira, mint a ráadásul le­adott Sas Náci-féle magyar népdal.) Még nagyobb tapsviharban részesült az est hőse: Mambrinyi Gyula zeneakadémiai tanár, hegedűművész. Lélekzetíojtva hallgattuk minden egyes hangját hegedűjének, bámultuk balkeze ujjainak káprázatos sebességű mozgását, vonójá­nak remekbeillő kezelését. Melyik darabja volt a legszebb ? Ki tudná azt megmondani ? Gyönyörű volt az mind. amit tőle hallottunk. Hogy a közönség mennyire el volt ragad­tatva, azt legjobban bizonyítja a tenyerek gyakori és hosszas összeverődése, pedig nem igen tud fölmelegedni a mi közönségünk annyira, hogy kezét újrázás irányában mozgásba hozza. Nem fejezhetjük be ismertetésünket anélkül,- hogy Scholtzné és Waldmann Rózsika, úgyszintén a derék „kamarások'* előtt újra meg ne hajtanók az elismerés zászlóját. Scholtzné pompásan inter­pretálta Chopin asz dur „Balladáját“. Igazi mes­teri produkció volt Waldmann R. szereplése is, ki vendégművészeinknek volt mesteri kísérője a zongorán. A Mozart-féle zongora szonáta előadói pedig (Moudry tanár quintettre való átírásában) szép összjátékukkal igen derék munkát végeztek. Bodnár Jenő előadó művészünk gyönyörű szava­latával megint csak remekelt. Gödé Lajos lelkész­nek és dr. Kiss Ernőnek külön-külön megköszön­jük azt a páratlan műélvezetet, mellyel rendezői buzgólkodásuk folytán bennünket részesítettek. Jegymegváltás és felfilfizetés: Dr. Steiner Lajos ügyvéd S’—, Tóth Károly mérnök 20 —, Mehrwerth Lajos 10'—, Petri Elek pesti lelkész 5—, gróf Apponyi Géza főispán 10'—, dr. Darányi Ignác 10'—, Kovács N.-Kisvejkéről 5’—, Krausz Gyula 5'—, Kovács S. Endre 20'—, dr. Szilassy Aladár 10'—, Adler János 6'—, Dezső Jakab 3’—, Farbaky Andor 3'—, r’r. Gnlyás János S'—, Göde Lajos 5*—, dr. Kiss Ernő 4—, Dobrescu Aurel 3'—, László Lajos 3'—, Telkes Izor r—- Diczendy Lajos 2’—, Bajó Pál 4'—, Simontsits Elemér 10—, | Lévay Dezső 5'—, Bodnár István 2'—, Kation Kálmán 3’—, 5 Benau Lipőt 2*—, Szeghy Sándor S'—, Spányi Leó 4'—, Padányi Andor 2' —, dr. Haypál Sándor 1 •—, Schneider János 3-—, Mányoky Ödön 2'—, dr. Horváth Jenő 2‘—, dr. Kramolin Gyula 4'—, dr. Leopold Kornél 10—, dr. Spitzer Manó 2'—, N. N. T , N. N. 1'—, dr. Haidekker Béla 10'—, Szondy István 2*—,’ dr. Herczeg Gyula 17 —, Szévald Oszkár 2—, Török Pál 2'—, Majsai István 2'—, Leitersdorfer Aurél 5'—, Jókedvű társaság 3'—, László Géza 2 —, Rácz Gyula 2'—, dr. Szalay László P—, Ujkéri Antal 1'—, Johannidesz Géza 2 —, Rácz József 2'—, Jakab László S'— és Csery István Dombóvár 3*— korouát. Jelen voltak: Babies Mlhályné, Babies Angyalka, László Lajosné, Krammer Zsófi, Alacs Zoltánná, Schaffer Sándorné, Bajó Jánosné, Bodnár Albertné, Schwirián Józsefné, Diczenty Lajosné, Bajó Pálné, Őrffy Lajosné, Kovács Dávidné, Korbonics Dezsőné, Szentkereszty Malvin, Spányi Leóné, Bodnár Istvánná, Pirnitzer Irén, Kalmár Vilmosné, Lakos Adolfné, Beöthy Ká- rolyné, Perlaky Józsefné, Mattion! Jánosné, Rill Józsefné, Rill Mariska, Dömötör Miklósné, Wigand Hedvig, Eci és Janka, Scholcz Gusztávné, Török Józsefné, Kamarás Béláné, Kamarás Józsa és Jolán, dr. Kramolin Gyuláné Waldmann Dezsőné, Waldmann Rózsi, Mikula Dezsőné, Leopold Kornélné, Forster Zoltánná, Pataky Jákóné, Kiss Ernőné, Kiss Erzsiké, Szoudy Istvánná, Szondy Lili, Boros Zoltánná, Hámori Antalné, Hámory Irén, Kaminszky Jánosné, dr. Müller Ferencné, Hoffmann Sán­dorné, Hoffmann Edit, Johanidesz Gézáné, Johanidesz Lenke, dr. Szászy Józsefné. — Miivószestély Bonyhádon. A bonyhádi Róm. Kath. Olvasókör folyó hó 30-án tánccal egybekötött müvészestélyt rendez, melyen dr. Vörös Nándor plébános ós Olaszi Gábor fognak közreműködni. — műkedvelői előadás és táncmnlatság. A dombóvári Egyesült Protestáns Egyház temp­lom alapja javára Dombóváron, 1911 év mó!us hó 6-án a »Korona-szálló« termeiben tá iga- lommmal egybekötött műkedvelői előadást tart. Az előadás kezdete este 8 órakor. Belépő-dij személyenkint 4 korona. Felülfizetéseket a jóté­konycélra való tekintettel köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Jegyek előre válthatók Bruck Sándor nyomdája és Rothermel Henrik kereskedésében. — Rendezők: Csery István, Schreter Károly elnökök; Sörös József, Czéh Ferenc alelnökök; Rohtermel Henrik pénztáros, Szameth Péter ellenőr. Rendező bizottsági tagok : Bauman Béla, Borsiczky Dezső, Bedő József, dr. Bárány Lipőt, dr. Csathó Ernő, dr. Demeter Dezső, Gasparecz István, Gold Jákó, Galló Samu, Gruber Ernő, Hamulyák Mihály, Her­mann Dezső, Kopacsek Ervin, Kiss János, K. Kovách Lajos, Kratofil Jenő, dr. Kopcsányi Oszkár, Kaiser Frigyes, Kaszás Sándor, Losonczy György, Mohácsi Endre, Németh Jenő, Orosz László, Pintér Pál, Puberl Ede, Sipos Imre, Schneider Márton, Stelczer Antal, dr. Sas István Szécsi Gyula, Szabó Imre, Szalai Antal, Sze- gedy György, Vadász Elemér, Vadkerty Gyula, Wopenka Tivadar. — Szinre kerül Herczegh Ferencnek a »Gyurkovics lányok« c. színmüve, amelyben Walland Károly, Parti József, Faics Gizi, özv. Márky Béláné, Csery Nelli, Rothermel Erzsiké, Schlesinger Ilonka, Csery Kálmán, Goldschmied Erzsi, dr. Csathó Ernő, Csery Böske, K. Kovách Lajos, Bosiczky Dezső, Hamulyák Mihályné, Gasparecz István, Mohácsi Endre és Kopacsek Ervin szerepelnek. A mulat­ság elnöke: Csery István és Schreter Károly, alelnökei pedig: Sörös József, Czéh Ferenc. Rendező i Hamulyak Mihály. TANÜGY. Nyugdíjaztatás. Gundy Sáudor tamásii rk. tanító beadta nyugdíjaztatása iránti kérvényét. Felvétel a tanítóképző-intézetbe. A pápai áll. tanítóképző-intézet I. osztályában a jövő 1911/12. tanévre 10 teljesen ingyenes, 10 féldijat fizető és 4 ösztöndíjas hely jön üresedésbe. Az intézetben 102 növendék számára berendezett bentlakás van. A kedvezményes helyek a közép­vagy polgári iskola IV. osztályát szép eredmény­nyel végzett tanulóknak fognak adományoztatni. Ezenfelül a dunántúli református egyházkerület az e kerületből való érdemes fiukat külön is segélyezi. A teljes dijat fizetők ellátása évi 260 koronába kerül. A folyamodványok beküldésének határideje május 31. napja. Aroheologiai tanfolyam tanítók számára. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége július 2—23-ig archeológiái tanfolyamot rendez Kolozsvárott. A tanfolyam célja, hogy a római kori emlékek felkutatására képezze ki a részt­vevőket. — A tanfolyam hallgatói a kolozsvári egyetemi diákasztal házában 30 koronáért ké­nyelmes lakást és kiszolgálást kapnak a tanítás tartama alatt. Akik résztvenni óhajtanak, pályá­zati kérvényeiket legkésőbb junius 15-ig nyújt­sák be s múzeumok országos főfelügyelőségének Budapestre. — Meghívó. A »Tolnavármegyei Általános Tanitóegyesület«-nek 1911. évi május hó 18-án délelőtt 9 és fél órakor Szekszárdon, a vár­megyeház nagytermében tartandó közgyűlésére. Tárgysorozat; 1. A múlt évi diszgyülés és választm. gyűlés jegyzőkönyveinek felolvasása és hitelesítése, valamint úgy ezen, mint a mostan felveendő jegyzőkönyvnek hitelesítésére 2 tag

Next

/
Oldalképek
Tartalom