Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
XXXIX. évfolyam _________ ______18. szám___ Szekszárd, 1911 április 30. fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Justh Gyula. Irta: Dr Bognár Oszkár. Ha a történelem szemüvegén keresztül vizsgáljuk korunkat, látjuk, hogy sok tekintetben olyan időket élünk, mint a múlt század 30-as, 40-es évei. A kultúra haladásáéval szemben a nép nagy része elnyomót, jogfosztott. A nagy Kossuth Lajos megértette a kor szavát és lángoló szavával felszabadította a jobbágyokat. Bár korunkat szokták a szabadság korának nevezni, bizony millió azok száma, akik jogfosztottak, elnyomottak. Ezek szava egyre hangosabb, egyre követelőbb lesz. Újra elérkezett a történelem ahhoz a korszakhoz, a mikor uj Kossuth Lajosra van szükség, aki megértve a kor hivó szavát, meghozza a népnek az áhított szabadságot és joghoz juttatja a jogtalanokat. A íelvilágosodás híveinek és a jogfosztottak millióinak tekintete ma a függetlenségi párt vezérére: Justh Gyulára irányul. ót tartják arra hivatottnak, hogy mint egy uj Kossuth Lajos, végrehajtsa a felszabadítás nagy, nehéz de gyönyörű feladatát. Justh Gyulát egész politika múltja, képességei, sziklaszilárd, hajlithatatlan jelleme arra predesztinálják, hogy a nemzet ezen újabb, vértelen szabadságharcában vezér legyen. Rajta csüng az egész ország tekintete ; a jogfosztott milliók reménysége benne van. Át van hatva az emberi egyenlőség és szabadság magasztos tudatától. Az ezért kifejtett odaadó, lankadást nem ismerő munkájáért jutalmat nem vár. A személyes érvényesülést soha nem kereste. Tőle a hiúság ördöge mindenkor távol maradt. TÁRCA. Jó Dömötör Jolánka sírjánál. Fájdalmasan zúgnak a harangok . . . Mindenki azt kérdi: ki távozott? Könnybelábad a sok ember szeme — Angyal volt, elszállott messze messze. Az én szivem fájó sebe vérzik . . . Ö elment örökre, eltávozott ? E hir lesújtott, nem tudom hinni; Hogy nem látom többé; lelkem zokog. Édes Istenem, miért vetted el öt ? Miért lett szemfedő fehér fátyla ? Hivatása magasztos és szép volt — Nagy lelkének ez volt boldogsága. A népnevelés szent eszméjéért Heviilt az ő szive és lelke! Nem lesz hozzá hasonló tán soha . . . Ezt érzi most a kartársak szive! Sírodnál állok megtört telkemmel; Hisz nem vehettem búcsút sem tőled — Vártalak minden nap, úgy mint régen És egy gyászlevél jött Jolim helyett. Nem rég irtát nekem egy levelet Előttem van — az van bele Írva: Felelős szerkesztő Főmunkatárs &ODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Nem érzek most mást: csak fáj a szivem, Sir a lelkem, fojtogat a bánat... Kereslek-kereslek, oh Jolánkám! — Nézek föl az Égre és ott látlak. Fájdalmasan zugnak a harangok . . . Mindenki azt kérdi: ki távozott? Könnybe lábad a sok ember szeme - Angyal volt, elszállott messze-messze. HUSZÁR VILMA. Magda bosszúja. — A «Tolnamefjye! Közlöny» eredeti tárcája. — A tavaszi langy szellő amint végig suhan a virágos gyümölcsfák közt, mint virágeső, hull a sok sok fehér és rózsaszínű szirom a pázsitos útra. Még a füvet csipegető sárga libácskák is ijedten tipegnek anyjuk szárnyai alá. De bezzeg az a pöttön lányka, ki ott bukdácsol a gyümölcsöskert szóién, a kis gyalogösvényen, nem ijed meg, sőt meg-megáll, mikor hull a virágeső, s még csöpp szájacskája is nyitva felejtődik a nagy bámulattól . . . Pedig bodros szöszi hajába is bele markolász a pajkos szellő. De semmi az. Ilyen kis falusi violácska megszokta már, hogy apró lábairól majd ledönti a goromba szél. — Lévén „őnagysága“ igen nagy kódorgó, mint valami kósza cica. Nincs az a hétfejü sárkány, amelyek otthon, a kastélyban tudná fogni. (PeMegjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, % evre 6 K, l/4 évre 3 k Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona. 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. dig van neki két erős dajkája: Zsuzsi, és Sári néni.) Most is igén nagy bosszú hajszolja. Tipeg, majd megáll, mikor a Zsuzsi dada nevét kiabálja. De ő annál jobban siet. Nem akaija meghallani. Apus ma sem mesélt neki 1 Na hát azért is átmegy a „Telta“ nénihez (a tanító kisasszonyhoz) majd mesél az neki megint. Hiába tiltotta meg apus, hogy hozzámenjen. A kisasszony pedig, szünet lévén, kissé ledült szunyókálni a hűvös szobában. Anyja kinn kötöget a virágos kerti házacskában. De azt is, úgy látszik elsimogatta az erős, illatos tavaszi lég és a vidám madárcsiripelés. Mert az iskolaépület előtt álló tujabokor öreg ágain százezer verébnagyság tart éppen most országgyűlést. Máskülönben csönd fekszi meg az egész környéket. . . . Bent a szunnyadó kisasszonyt valami apró tipegés nesze ébreszti föl. Ijedten emelkedik — s ime: a csipkés fehér függöny redői közül egy kis Murilló-angyalka bodros fejecskéje nevet felé, elkiáltva magát: — Telta nénil aranyos! Majd eszébe jutamiért jött, — a mese, — elnyödgécseli nagy, nagy bánatát. Apus nem atalt mesélni. S oda dörgölődzik a kisasszony arcához mint az álmos cica. — Telta néni, meséjjen Madusnak. — A kisasszony maga mellé fekteti az immár álmosan pillantgató csöppséget, csókkal csititja s mesélni kezd neki a kis Jézuskáról, aki leszállt anyja öléből és elment játszani a szegény takács fiúval, akivel senki sem akart játszani . . . (Mikszáth-tói.) A kis Madus szépen el is aludt mindjárt mellette s bizonyára tovább álmodtaa mesét . . . A nagy Rákóczi fejedelem példájára emlékeztet magatartása, a mikor pillanatnyi habozás» nélkül utasította vissza a hatalmat, a miért mások egész életükön át küzdenek. Nem kápráztatta el a hatalomnak a bécsi udvar áltai elébe csillogtatott fénye, a mikor a között kellett választania, hogy az ő egyéni érvényesülése vagy a nép joga győz. A feladat, ami reá vár, felette nehéz. Az ut, ami a célhoz vezet röggel van kirakva, de a hivatás, amit be akar tölteni, felemelő. »Úgy látszik — mondotta Justh Gyula a legutóbbi pártértekezletén tartott beszédében — a történelem a mi számunkra jelölte meg a hivatást, hogy az igazi demokratikus elveken és a polgári jogegyen- ló'ség elvein szilárdan megálló magyar államot az általános, egyenlő és titkos szavazati jog megvalósításával megteremtsük.« Ma, 1911-ben még az 1874 ben, sőt 1848-ban megalkotott választási törvények vannak életben, melyek már az alkotáskor nyilvánvalóan szükkeblüeknek bizonyultak. A különben is hézagod törvényeknek hibáit, annak minden csinját-binját úgy kitanulták, hogy e mellett a korrupció minden eszköze megállhat és az összeülő parlament, nem a nemzet, hanem a mindenkori kormány akaratát tükrözi vissza. Ez ellen szövetkezett a nemzet minden liberális és demokratikus polgára és ezek választották és tekintik vezérükül Justh Gyulát. És talán azt kell legnagyobb érdeméül tudni Justh Gyulának, hogy a liberális é$ demokratikus irány híveit egy zászló alatt csoportosítania sikerült. Azokat a kicsinyes, hazug és pusztán ugratásra szánt kifogásokat, amiket ezen I szövetkezés ellen az ellenfelek felhoznak, logikus, erős érveléssel cáfolta meg Justh Gyula előbb említett beszédében. Az általános választójoggal szemben a nemzetiségi mumust szokták felhozni, mint a mi a magyar szupremáciát veszélyezteti. I Erre mondta Justh Gyula, hogy: »Szégyen- pir nélkül nem merném ország-világnak kikiáltani, hogy az általános, egyenlő és I titkos választói jog veszélyezteti a magyar faji szupremáciát. Ezzel az egész világ előtt csak azt dokumentálnók, hogy a magyar I faj oly gyenge és hitvány, hogy létét és | fölényét csak mesterséges eszközökkel tudja fenntartani.« . . . Justh Gyulától félteni a nemzeti szupremáciát és a nemzetköziségtől az országot a szociálistákkal való kooperáció miatt, megmosolyogni való állítás.— Hiszen Justh Gyulát hosszú politikai pályája alatt ott találjuk mindig a nemzeti politika törhetetlen híveinek élén. Hiszen éppen ő az, aki az ország első közjogi állásában a magyar nemzeti szupremáciát jobban kidomborította még a dinasztiával szemben is, mint bárki bármikor. Azt pedig az ellenfeleknek is be kell látniok, hogy a legnagyobb politikai siker az, hogy a szociáldemokrata párt egysziv- vel-lélekkel magyar, radikális, sőt soviniszta nemzeti párt mögé sorakozik a választói jog kérdésében és ezen párt vezetőjét, Justh Gyulát ismeri el vezérének, aki erős nemzeti érzésének és tettekben nyilatkozó hazaszeretetének számtalan ízben adta jelét. Ellenkezőleg a nemzetközi szociáldemokrata pártnak kölcsönöz ezen együttműködés nemzeti szint és jelleget. „Édes kis Vilmám nagyon szeretlek.“ Óh hányszor olvasom ujra-ujra!
