Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-09 / 15. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1911 április 9.

négy szerelték azoknak számát, akik az alkotmány sáncaiba bevonattak, ott mindenütt a népjogok nagy kiterjesztését a parlamentáris, alkotmányos életnek fellendülése, az ország fejlődésének hatalmas előrelépése követte.

Ellenben ott, ahol a hatalom szembehelyezkedett a jogok kiterjesztésével akár azon a címen, hogy a meglevő, választók többsége nem akarja a maga jogát megosztani a künnlévő milliókkal, akár pedig bárminő más címen, mindenütt visszavonás, harc és igen sok helyütt forradalom volt a következménye. Én azt hiszem, hogy a magyar tradícióknak felelünk meg akkor, a midőn nem várjhk be, a mig az alsó néptömegek ránk oktrojálják a maguk követelését. Én rám nem kell oktrojálni, mert magam kérem, magam sürgetem . . .

A választói jog kérdése tekintetében a legkülönbözőbb ellenvetések vannak. Itt elsősorban legyen szabad az u. n. kényes kérdésre, a választási eljárás mikéntjére nézve, vagyis a titkosságra röviden nyilatkozni. Én remélem, bogy azok a t. urak, kik a választói jog széles kiterjesztése terén aggodalmakkal állanak elő, kiknek tiszteletreméltó aggálya a nemzeti szupremáciának és az.intelligencia vezetésre való hivatottságának biztosítására vonatkozik, nem keresik ennek a két tényezőnek biztosítását a nyílt szavazásban. Mert, aki igazán alkotmányosan gondolkodik és azt kívánja, hogy a parlamentben a nép igazi meghamisitatlan akarata nyilvánuljon meg, annak koncedálnia kell azt, hogy mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy a nép teljesen szabadon adhassa le szavát minden befolyásolás, minden presszió nélkül. Méltóztassanak a kérdést a maga gyakorlati mivoltában tekinteni.

A tapasztalat szerint a mai szavazati jog mellett leszavaz körülbelül 8—900,000 vá

lasztó. Magyarországon van körülbelül 300,000 állami alkalmazott. Ebből a tisztviselők, altisztek, jobbmódu munkások legalább 100—150.000 ember szavazati joggal Lir. Szabadon gyakorolhatják-e szavazatukat ezek a nyílt szavazás mellett igen, vagy nem ? Én azt hiszem, hogyha nem a fórum előtt beszélünk, magunk közt el fogjuk ismerni, hogy a kormányzatnak olyan hatalmi módjai vannak arra, hogy a tisztviselőkre befolyást gyakoroljon, hogy ezeknek legalább 80 százaléka mindigaz illető kormánnyal fog szavazni. Nem akarom részletezni mindazokat a módokat és eszközöket, amelyekkel előzetesen lehet presz- szionálni, vagy amelyekkel okulás céljából utólagosan lehet az illető tisztviselőt üldözni, de egészen világos, hogy az állami alkalmazottak, legyenek azok tisztviselők, altisztek, vasutasok, dacára a vasutas-pragmatikának, szabadon nem adhatják le szavazatukat, egyszerűen azért, mert a szavazási eljárás nyílt. Méltóztassék nézni, hogy a függő szavazatoknak minő óriási mennyisége áll fenn ma is.

Vegyük a törvényhatósági tisztviselőket. Tudom, van egy pár törvényhatóság, hol a tisztviselők szabadon szavazhatnak, a legtöbben azonban feltétlenül a kormánytól, a főispántól függképen az angol alkotmányon akadt meg, azt vették mintának, példányképnek.

Idegenből, angol talajból ültették át tehát Európa népei az ő alkotmányukat és parlamentáris intézményüket. De hozzá tehetjük mindjárt azt is, hogy amint Afrika pálmája pl. csakis saját éghajlata alatt és saját talajában díszük csak igazán, úgy a többi népeknek angol talajból átültetett alkotmánya is csak halvány utánzata az angolénak, épugy mint az Európában meghonosított pálma is törpe sarjadéka Afrika hatalmas, életerős pálmájának.

Megérthetjük ebből azt is, hogy Európa államainak alkotmánya mért oly ingadozó, mért nem ereszti gyökereit kiszakithatatlanul a nemzetek talajába és mért nem alakulhat az európai szárazföldön is mindenütt igazi, a szó angol értelmében vett alkotmányos élet.

Ha körültekintünk Európában, azonnal észrevesszük és világosan látjuk, hogy a legtöbb államban az alkotmányosság csak névleg van meg, a parlamentárizmus hangzatos jelszavával nagyon sűrűn élnek, pedig tulajdonképen fejedelmi parancsszó és akarat érvényesül és a parlamentárizmus csak egy szép köpeny, mellyel el van födve az igazi parlamentárizmus hiánya.

A nemzet talajából, közérzületéből és akaratából kifejlődött angol alkotmány magában is egyesíti az erőnek, az életrevalóságnak és a szabadság biztosítékainak összes lehető föltételeit. Abban különbözik ez az összes többi országok és nemzetek alkotmányától, hogy ezt nem egy, erre a célra kiküldött országos bizottság idegen minták szem előtt tartása mellett állította, össze, hanem amit angol alkotmánynak nevezünk, az tulajdonképen a 13-ik századtól kezdve a parnek és ismét nem szavazhatnak szabadon. Hány községi elöljáróság van s itt is azt látjuk, hogy a községi elöljáróknak legalább 80 százaléka a hivatalos apparátus szolgálatában áll, maga oda szavaz, a hova a főispán ur parancsolja, aki egyúttal a hivatalos apparátusnak kortese és presz- szionálja. Ez ismét legalább is 60—80 000 ember, aki feltét lenül úgy szavaz, ahogy az illető kormány akarjaés nem meggyőződése szerint.

De menjünk tovább. Itt vannak a dohány- tózsdések, az italmérési joggal bírók, a kereskedők. Jól tudjuk, •— láttam közelről — hogy a képviselőválasztások előtt pl. megjelenik a főszolgabíró és a jegyző és vizsgálatot tart az illető kereskedőnél a közegészségügyi rendeletek figyelembetartása és más hasonló cimen. Hány ilyen boltos, trafikos és italmérési jogosult van Magyarországon ? Ezek mind határozottan az államhatalomtól függő helyzetben vannak, tehát ezeknek nagy percentje — a tapasztalat is azt mutatja

— feltétlenül a mindenkori kormány mellett szavaz.

Van azonban a választók szabad szavazati jogának gyakorlása körül a bénító hatásoknak egészen más, még ennél is veszedelmesebb módozata. A bankvita során Polónyi Dezső t. barátom esősorolta egy részét azoknak a vállalatoknak, a melyek végelemzésükben osztrák vagy külföldi befolyás alatt állanak. Kikutatta főbb vonásaiban, hogy bizonyos bécsi és más külföldi nagytőkés vállalatok hatása hogyan terjed ki a budapesti nagy intézetekre és ezek révén a vidéki intézetekre.

Ennek ismét az a tagadhatatlan tanulsága,

— habár egyes nehéz emberek mindig találkoznak, de a kivételek csak megerősítik az általános szabályokat — hogy itt nemcsak állam- hatalmi vagy kormányhatalmi, hanem külföldi tényezők is igen nagymérvű befolyást gyakorolhatnak a választások eredményére, a választások kimenetelére.

De másfelől csak egy példát említünk most fel, a melyről itt Budapest fővárosában ismételten hallottam. Ez ismét azoknak a vezető nagyobb vagyonú klikkeknek befolyása az illető választóközönségre. Nekem pl. egy öreg kisiparos — a Rákóczi-uton volt az üzlete évek hosszú során át — egyszer elkeseregte, hogy ő már 65 éves, de még soha életében meggyőződése szerint nem szavazhatott, mert minden választás előtt maga. elé«sfi^álta őt a háziúr és figyelmeztette, hogy az ur szavazhat, a hogy jól esik, de arra is figyelmeztette, hogyha pedig nem oda szavaz, a hova ő akarja, akkor felmondja az üzleti helyiségét. Már pedig tudjuk, hogy, ha egy vállalkozó elveszti az üzlethelyiségét; a melyhez az egész klientélája hozzászokott, ez egyenlő a vagyoni tönk szélére való jutással.

Ezer ilyen módja van annak, hogy az embereket befolyásoljuk. Ha tehát valaki azt akarja,

— és ki az, aki nem akarná ezt igazán, ha alkotmányosan gondolkozik — hogy a nép szabadon adja le szavazatát, annak mindenütt,

lamentnek a királyi hatalommal folytatott küzdelme közben egyes alkalmakkor a királyi hatalom korlátozása és a nemzeti közakaratot képviselő parlamentnek saját hatalma bővítése é3 körülbástyázása céljából hozott egyes törvények sorozata.

Hozzá hasonlóan csak hazánk fejlődött alkotmányjogilag egész Európában és a mohácsi vészig törvényeink az angolokéhoz hasonlóan az országgyűlés jogkörét tágítják a királyi hatalommal szemben. Nálunk is minden bizonnyal tovább tartott volna ez a fejlődés és az angoléhoz hasonló mintaalkotmányunk fejlődött volna ki, ha Mohács után el nem vesztettük volna a nemzeti fejlődésnek egyik föltételét, a nemzeti önállóságot. így azonban kezünk százfélekép meg lévén kötve, szabad fejlődésünk minden téren százfelé is korlátolva lévén, mind mai napig csak véde kezésre és az önálló állami élet foszlányaival való megelégedésre vagyunk utalva. Szabadság hiján nincsen fejlődés; a szárnyaszegett pacsirta soha sem fogja többé dalra nyitni ajkait s a sötét pincébe zárt virág sohasem fog se színével, se illatával elbájolni bennünket.

Amint említettem, már a 13-ik századtól, 1215 tői kezdve a bölcs elődök egyes alaptörvényekben rakták le Angliában az alkotmányos biztosítékok alapjait, védekezésül a királyi hatalommal szemben.

Nem lévén célom ez alkalommal Anglia alkotmányának részletes ismertetése, csak néhány olyan alaptörvényt emelek ki, amelyekből kiviláglik az angol parlamentnek a szabadság biztosítására irányuló bölcs törekvése.

(Folytatása kőv.)

elsősorban azonban Magyarországon, a hol I választási visszaélések már igazán egyetemi magasságú kitanultságot és praxist értek el, azt kell kívánnia, hogy a választás szabad legyen. A választás pedig Magyarországon csak egy módon lehet szabad: ha az titkosan ejtétik meg.

Legyen szabad még csak két körülményre felhívnom a t. ház figyelmét. Mi szeretjük is joggal emlegetni azt, hogy a kultur államok sorába tartozunk és a mennyiben még egyes tereken hiányosak a berendezkedéseink, igyekszünk azokat pótolni. Már most méltóztassanak körülnézni a müveit világon, akár a legszélesebb körű választói jog van bevezetve, akár egy széleskörű választói jog, a választás itt a kivételektől eltekintve, titkosan történik. Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország a titkos szavazást ismerik csak. Tudomásom szerint nagy°bh állam csak három volt, ahol a szavazás nem volt titkos; az egyik volt Portugália, a másik Poroszország, a harmadik ország Románia, ahol szintén a nyilt szavazás dívik. És ne beszéljünk kulturállamról, ha azt akarjuk fen- taitani, ami Romániában és Portugáliában divik.

Különben a mi a titkossággal szemben igen kedves általános jelszó, hogy legyen az emberekben elég férfiasság, ez sem fogadható el. Hiszen a legelőkelőbb klubbokban miért hozták be a golyókkal való szavazást.

Itt a házban is titkosan szavazunk. Nem értein azt, hogy ha itt lehet, a klubbokban lehet és nem áll fenn ott annak a bizonyos egyéni bátorságnak teóriája, miért követeljük attól a szegény függő kisgazdától, tisztviselőtől, hogy neki nagyobb bátorága legyén akkor, a mikor tudjnk, hogy ehhez igazán nagy bátorság kell.

Igen sokat hallom velünk szemben hangoztatni azt az argumentumot, hogy a magyarság szupremáciáját féltik velünk szemben az általános választói jog behozatala esetén.

Ezután statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy az általános választási jog nem lesz veszedelmes a magyarságra. Majd így folytatja :

Legújabban azzal is argumentálnak ellenünk, hogy mi, akik az általános, egyenlő, titkos választói jogot akarjuk és forszírozzuk, ezzel valami vallásellenes tendenciát követnénk. — Bizonyos körökből hatottuk ezt. — Ezzel szemben megvallom, tartom magamat és büszke vagyok rá, hithü, buzgó katho- likus embernek; nyíltan teszek vallomást arról, hogy legjobb tudásom szerint nem követek el olyat, ami a vallás tanításaival ellenkezik. Vizsgáltam tehát, hogy mennyiben sértheti vallásom tanait, és bárkinek vallásos meggyőződését az általános, egyenlő, titkos, radikális választói jog proklamálása, és teljes megnyugvást nyertem abban, hogy itt ülő néppárti t. képviselőtársaim közt többen vannak, a kik bizonyára szintén erős vallásos meggyőződéssel birnak és ugyancsak az általános, egyenlő, titkos választói jog hívei. Ott van Giesswein Sándor, a kis keresztény szociálista párt itteni képviselője, a kinek hitbuzgóságához kérdés nem fér, és ő is lelkes hive, talán egy még szélesebb választói jog megvalósításának is.

Ha egyáltalán lehet a vallás kérdését a választói jog kérdésével kapcsolatba hozni, akkor a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ igazi krisztusi elv szerint a legszélsőbb választói jog az, amely legjobban felel meg a krisztusi tanoknak.

Gróf Tisza István, igen t, képviselőtár- sam bizonyára a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy abban a táborban, melyben ő harcol, kizárólag jó magyar emberek ülnek. — Gróf Tisza István mindenesetre ezen az állásponton áll, a mint hogy nem is lehet máskép; ennélfogva meg fogja engedni, hogy ezen táborból is néhány példára, közéletünk néhány kiválóságára hivatkozzam, a kik nem fanatikusak és mégis az általános, egyenlő, titkos választói jogot sürgették és ma is kívánják és a kik épen olyan magyar emberek, mint akár jómagam, akár más. Ezt pedig szembe helyezem gróf Tisza István előbb felolvasott azon állításával, hogy egy pár fanatikuson kívül ma már magyar ember az általános választói jogot nem kívánhatja.

Ezután felsorolja közel 20 munkapárti képviselő beszédrészleteit, a melyben magukat nyíltan az általános, egyenlő, titkos választói jog híveinek vallották. Megemlítvén az 1905. szeptember 10 éré összehívott választójogi meetingről, annak aláíróit sorolja fel, felemlítvén közöttük „Szabolcska Mihály kitűnő költőnket és Simontsits Elemér Tolna vármegye kitűnő alispánját stb.u Majd igy fejezi be beszédét.

Nem folytatom azonban tovább ezeket az idézeteket, csak arra a vádra legyen szabad még kiterjeszkednem, a melyet a minap közbe- szóíás alakjában Szilassy Zoltán t. képviselőtársam emelt, a melyet gróf Tisza István is több