Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
Q TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY saa I . § . . I kerületi munkásbiztositó pénztár egyike azoknak, amelyek mindenben megfelelnek a törvénynek és rendeleieknek. A tisztviselői kar úgy szólván ember feletti munkát végez, hogy a reá nehezedő nagy munkát elvégezhesse. Méltó elismerés illeti meg a munkásbiztositó pénztár elnökét: Wéber Kálmánt és az ügybuzgó tisztviselői kart, hogy mintaszerűen vezetik a pénztárt. Vasárnap, f. hó 2 -án tartják meg évi közgyűlésüket, mely- ] ben felolvassák az igazgatóság jelentését, bemutatják a zárszámadást, a mérleget, a forgalmi és statisztikai kimutatást és az 1912. évre szóló költségelőirányzatot. Az igazgatóság jelentéséből közöljük a következőket : Tisztelt Közgyűlés! E jelentésünk kapcsán a közgyűlés minden egyes tagjának kezéhez nyomtatásban eljuttatott évi számadásaink teljes és világos képet nyújtanak a pénztár anyagi működését illetőleg, ugyanezért talán fölösleges is a számadás egyes tételeire e helyen bővebben kiterjeszkednünk. Mindazonáltal bizonyára nem le.-z minden tanul j ság nélkül annak folemlitése, hogy beteg tagjaink táppénze, gyógyszer-, kórházi- és fürdőköltsége, temetkezési és gyermekágyi segélye, tehát a szoros értelemben vett betegsegélyezés ciraén 1909. évben 106207 73 kor. járulék előírással szemben 59718‘79 kor.-t, 1900. évben 128861’92 kor. járulékelőirássaí szemben 87404 05 kor.-t; 1910. évben 140000 31 kor. járulékelőirássaí szemben 9966302 kor.-t, tehát a három teljes év alatt a 375069 96 kor, járulékelőirássaí szemben 246785-86 kor.-t fizetett ki a pénztár és ugyancsak ezen három év alatt 32282 kor. 99 fillért takarított meg, amely összegnek a pénztár kezelése alatt maradt törvényes hányada ugyancsak betegsegélyezési célokra fordítandó. Ezek a számadatok, mint legfontosabb tételek, tanúbizonyságot tesznek amellett, hogy pénztárunk, nagy célokra való liivatottságának teljes tudatában, valóban megfelelt ama kötelezettségének, amelyet a munkásbiztositás törvénye eléje szabatt. Mint elszomorító valóságot kell . itt fölhoznunk, hogy jelen számadásunk alapját képező é^ .végén, azaz 1910 december 31 én a 140000 kor. előírással szemben 55000 kor. betegsegélyezési járulékkal voltak hátralékban a munkaadók. Aggodalomra készlő jelenség, melynek egyik főokát abban látjuk, hogy a törvény szerint erre kötelezett közigazgatási hatóságok a hátralékok behajtása körül nem járnak el azzal az eréllyel, amelyet a munkásbiztositás nagy intézménye érdekében tőlük a humanitás nevében is, de meg törvényben előirt kötelességüknél fogva is, joggal meg lehet követelni. Ezen állapot megszüntetése érdekében a vármegye alispánjától és a járási főszolgabiráknál már megtettük a kellő lépéseket és remélni merjük, hogy nem egészen eredménytelenül. Ezen szomorú jelenség másik és talán jelentékenyebb okát magukban a munkaadókban, illetve ezek mérhetetlen hanyagságában és nem-, törődő ínségében kell keresnüuk. Fájdalom, a pénztári adminisztráció során sok-sok adalékot gyüjthettünk annak bizonyítására, hogy a munkaadóknak kevésbbó intelligens eleme még mindig nem tudja, nem akarja megérteni azt a megdönthetetlen igazságot, hogy egészséges, nagy és gazdag ipar csak . egészséges munkásviszonyok mellett képzelhető el és hogy a munkásbiztositás intézménye elé éppen ezen cél elérését tűzte ki a törvény. Ezer gáncs, örökös vád éri éppen ezen elem részéről az intézményt, de legfőbb elégedetlenségük mégis abban központosul, hogy százszor felpanaszolt filléreikkel nekik is hozzá kell járulniok a szenvedő munkásság segélyezésére szánt összeghez. Távolról sem állítjuk, hogy az intézményt létesítő törvény minden tekintetben kifogástalan, hogy csupa fény, csupa ragyogás, melynek nincs árnyéka, mert hisz a nap ragyogó tányérjának is vannak foltjai, pedig a melegségnek, az emberi, állati és növényi életnek örök kútfeje a nap . . . Ám ezek a foltok nem csökkentik a meleg sh- garak teremtő, éltető erejét, nem kisebbítik örök áldásait . . . A munkásbiztositási törvénynek is vannak hibái, árny foltjai, de ezek elenyésző kicsinységekké, alig észrevehető semmiségekké törpülnek ama megmérhetlen jótétemények mellett, mel/ékkel enyhiti a nyomort, letörli a fájdalom köny- nyeit, megvigasztalja az özvegyeket és árvákat. Pénztárunkhoz az 1910. évben 101 ipari balesetet jelentettek be, melyek közül 7 halálos kimenetelű volt, 17 pedig oly természetű, amely 10 héten túl is keresetképtelenséget okozott, mig a többi 77 sérült tiz héten belül visszanyerte teljes munkaképességét. Hogy a második helyen említett 17 baleset közül hány lesz olyan, amelynek kártalanitására állandó (életfogytig tartó) évi járadék fog kiutaltatni, most még meg nem állapíthatjuk, mert az ügyek egy része még elintézés alatt áll, másoknál pedig a sérülés következményei még nem alakultak ki véglegesen. Megemlítjük azonban, hogy időleges és ideiglenes járadék cimén 3614-46 koronát fizettünk ki az 1910. év folyamán, amely összegbe természetesen nem kell beleérteni a tiz héten belüli munka- képtelenség tartama alatt szintén kiutalt tápdijakat, kórházi és fürdőköltségeket és egyéb kia dásokat. (Gyógy- és kötszerek, mülábak stb.) * * * Jelentenünk kell még a tisztelt Közgyűlésnek, hogy a pénztár administrativ berendezkedésének végleges átszervezése is immáron a befejezés felé közeledik. Megalkottuk a tisztviselők es orvosok szolgálati- és illetményszabályzatát, szigorúan ügyelvén ezek megszerkesztésénél arra, hogy az önkormányzati szervezet törvényben biztosított jogköre kellőleg kidomborittassék és a pénztári alkalmazottak kötelességei és jogai világosan körvonalaztassanak. Örömmel jelenthetjük, hogy a tisztviselők illetményszabályzatát az Országos Pénztár igazgatósága, mint az 1907 : XIX. t -c. 130. § a szerint egyedül illetékes fórum jóváhagyta és ezen jelentés keltekor már csak formai akadálya van annak, hogy a megszervezett állások választás utján betöltessenek. Az oi’vosok szolgálati viszonyának rendezése elé már több akadály gördült, de annyit megemlítjük, hogy hivatalos értesülésünk szerint a legközelebbi jövőben ez az ügy is dűlőre kerül. Az orvosi kar megnyugtatására kötelességünknek tartjuk felhozni, hogy az Országos Pénztártól vett leirat szerint az orvosok jogos kívánságai az átdolgozás alatt levő szabályzatok uj szövegezésénél a legmesszebbmenő méltányossággal fognak figyelembe vétetni; másrészt a tisztviselői minőségben való alkalmazás helyett a szerződés ismérveivel biró megegyezés szerinti alkalmaztatás rendszere vezettetik be és az átdolgozandó szabályzatok, mint a szerződés föltételeit magukban foglaló mellékletek fognak szerepelni. Hangsúlyoznunk kell, hogy az illetményszabályzat azon meghatározása, mely szerint az alkalmazandó orvosok uj illetményei 1911. január 1-től visszamenőleg folyósittatnak, változatlanul maradt; ennek azonban természetes előföltétele, hogy az illető orvos 1911. január 1-étől tényleg a pénztár szolgálatában álljon. A nyugdijak kérdésében a szabályzatok uj szövegezése meg fogja állapítani, hogy a nyugdijpénztárba való belépés oly orvosok részére, akik már máshol nyugdíj - jogosultak, vagy fizetésük évi 1000 koronán alul marad, nem kötelező. S végezetül az uj szabályzat el fogja oszlatni mindazon aggályokat, amelyek a pénztári és hatósági (községi és kör-) orvosi állások összeférhetetlenségének kérdésénél felszinre kerültek. TÖVISEK. A szabatoni Deák-asztal. — Fa'uvárosi téli kalturkép. — Irta: Mányoky Gyula dr. Hanesz zahlen! Hat óra volt, hogy ezt mondta a főszolgabíró a szabatoni kaszinóban. Annak a piactérre néző, a játszó és társalgóteremnek nevezett helyiségében. A Deák-asztalnál. Szabaton és Deák-asztal ? Igen. így nevezik a szoba, pardon, a terem közepén levő, a többitől előkelő távolságban álló asztalt. Nem azért, mert egykor tán annál adomázott volna a haza bölcse a szabatoni urakkal, hanem, mert Szabaton bölcsei: hivatali s vagyoni tekintélyei ősszel, télen annál szoktak délutánonkiut összejönni. (A tehetség, az értelmiség egymagában, közhivatal, vagy saját ház, föld, ló és ökör nélkül, Szabatonban nem számit.) Ide jönnek. Hét óráig, a vacsora idejéig. Már amikor olyanok az utak, vagy az idő, hogy nem mehet az Öreghegyre pincesz. rre az intelligencia. Ide jönnek és megtudakolják egymástól : ki, mint aludt az éjjel, kinek, hogy van a/ egészsége, mi volt az ebéd, mi lesz a vacsora V Aztán politizálnak, mentik a hazát. De ezzel hamar végeznek, nincsenek most vá lasztások. Kimondják hát a szentenciát: „Sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Punktum Gyerünk tovább.“ És mennek, és előhozakodna! a hivatalokban történtekkel s a mások anyagi viszonyainak feszegetésével. Ezek már érdeklik őket. De méginkább és mindenek fölött, hogy mit beszélnek: hogy mi történt tegnap, tegnap előtt, ezelőtt huszonöt esztendővel. Szőkééknél Barnáéknál, Kiséknél, Nagyéknál. A felső végen, az alsó soron, a Séden innen, a köhidon túl. Ez a kedvenc téma, ezek az ínyenc falatok. Erre van érzékük, ebben van járatosságuk. Ez köll, a pletyka köll a szabatoniaknak, nem az iro dalom, nem a művészet, nem a közügyek, nem a társadalmi kérdések. Ott ülnek ma a já.rásbiró, a főszolgabíró, a vezérigazgató, (a szabatoni takarékpénztár, a benszülötlek a beházasottak klikje, pazar :• címekben is, nemcsak a kamatokban), továbbá a közjegyző, az aljárásbiró, a takaréki fiskális, a szolgabiró, a járásorvos, az adótárnok, a gyógyszerész. Ma a járásbirósági jegyző, aki bosztonozni is tud, a közigazgatási gyakornok, aki tb. szolgabiró és valóságos dzsentri. Az asztal kedvencénél meg köll állnunk. — Igen valóságos dzsentri! Két prédikátummal, sok-sok rokonnal. Mindenki süvegeli. A hivatalba is vadászkosztümben jár. Nagyfokú betüiszony ban szenved, kvaterkázni, kártyázni, kucsirozni azonban szeret. És fölfelé dörgölődzni. Meg dik- ciózni. S minő hang ! Nem hang, hanem muzsika. Egész banda. Mikor a közgyűlésen, amelyen maga a v. b. t. t. főispán elnökölt, az esküt tette, — nemcsak az ősi székház ablakai, hanem a karzaton a nagyságos lányszivek is megremegtek. — Alispán lesz belőle, — akárki meglássa. Az asztalon boros, meg sörös üvegek vannak. Tányérok, kések, villák. Sótartó, paprikatartó, ecettartó. Használt abrosz, gyürődött asztalkendők. Fogvályók, gyufaskatulyák. Dohány és szivar. Darabosság, nagy hang, fojtó füst, foghagyma-illal. Minden, de újság egysem. A szabatoni társadalom krémje nem olvas a kaszinóban: ők járatnak lapot. Es veszik is hasznát Mert — fájdalom — hajnalban kinyiinak legtöbbször a korán lecsukott szemek. Mit csinál ilyenkor az okos ember ? Kigyujt, és olvasni kezdi a házi lapját. Es annak a betűi úgy hatnak az idegekre, mint gyermekre az altató dali. Visszahozzák az alvás elröppent istenét Hamarabb, mint a számlálás ezereig, két ezerig és tovább. — A járásorvos maga mondja, hogy nincs olyan újság, ami tiz-husz perc alatt el ne altatná. — A gyógyszerész nagyobb rekordott ért el. Gyöngéd férj, az olvasás előtt figyelmezteti a feleségét: „Fordulj a falnak drágám, olvasni akarok.“ — És őnagysága jóformán még befelé sem fordult, diszkrét sóhajai még el sem hangzottak, — máris felhangzik a férfi hortyo gás. Oly impozánsau sokszor, hogy kénytelen vissza szólni: „Apus, ne olvass olyan nagyon.“ — Na, Hanesz, hát mi lesz? Ennek már fele sem tréfa, gondolja a kaszinó konfidens pincérje, aki az udvarra nyíló, nappal setét, este nem világos szobában, az olvasó teremben ül és vidáman cigarettáz. Szó kása szerint még féltucatot szippant, csak azután emelkedik föl és megy a Deák-asztal felé. De megáll, mert azt hallatja a jószimatu adótárnok, hogy — „sinen vagyunk 1“ Ami figyelmeztetés, tilalomfa minden halandóra. — Közben a takarék esze ugyanis, elkezdte beszélni egy tartási pörré vált szerelmi duett intim részleteit. Ezért vannak sinen. A kitörő hahotázás jelenti, hogy — az asztaltársak virágos nyelvén szólva — a vonat állomásra ért. Hanesz csak ezután megy közel. Fizetnek az urak. — Két-három üveg sör, négyszer-ötször három deci bor, sonka, svártli. szajmóka, huszárrostélyos és egyébb borkorcsolya. „Uzsonakávé“, mondja be a járásbirósági jegyző. „Ha férfi vagy, légy férfi“, jegyzi meg rá aszol gahiró, aki büszke arra, hogy még nem volt kemény kalap a fején. Ámde visszavág a támadott: „Enni, inni, azt tudok.“ Az eszem-iszomot majd mindenki, de főleg a vezérigazgató és a gyógyszerész veszik védelmükbe. Idézik a megrakott szekeret, amelyre két-három vellával mindig ráfér. „Ahány vella, annyi fogás, ugy-e urak“, — szervírozza édeskésen a csipőset a járásbiró. — Többszörös kitüntetésben részesült szenzációs csodaháziszer a BOROVSZKY Dr.-FÉLE BOROLIN mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer hatásában és erőalkotásában foliilmuUiatlan fagyási és gSmőkóros izom- és idegfájdalmak, fej- és fogfájás, továbbá minden meghűlés okozta bajok, mint rheuma, küszvény, csuz, i> chiás, izületi lob és zsábában szenvedők, végűi 9 égési sebekrajdalmainak megszüntetésére. Kiváló fertőtlenítő és test- r évó háziszer. KoDhofö vűrosnnkbon: Garay Drosueriában, Bonybúdon: Schmidt Gyula fflszeifeeresliedésében. Pakson: Kiss Pál kereskedésében, — 1 koron» SO fillér, 3 korona, é« S korona 50 fillér«-s üvegekben. — Késziti; BOROVSZKY R. Dr. és BOROVSZKY K. BUDAPEST, 11. herOlet, FS-ttt 77-ik szám.
