Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
1911 január 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 gyár imperiumról, ami most néha-néha újságpapíron van csak. A mostani népszámlálás, ámbár négy-öt évtized rendkívüli fejlődését nem fogja mutatni, de — azt hisszük — egy expensiv nemzet fejlődésének képét tárja fel. Nem lesz a mostani nép- számlálásnak — jelek szerint —- olyan hatalmas nemzetei’ősödést feltüntető végső számszerű eredménye, mint az előbb megejtett négy elődének, hiszen azóta két nevezetes nemzeti csapás ereszkedett ránk: az amerikai kivándorlás és az egyke. Amerikában másfél millió magyar él; valószinüleg háromszor annyi, mint amennyi Árpád apánkkal a munkácsi platón erre a szép országra letekintett; 8 hogy az egyke nemzeti átka mennyi vérveszteséget okozott: azt csak a jó Isten s valamennyire hozzávetőlegesen a statisztika mondaná meg, ha érdemes volna az előbbi nemzeterősödésből számszerű következtetéssel arra rámutatni — a mi nincs. De ismételjük ; a népszámlálás még igy is fejlődésre fog rámutatni s egyben a politikának direktívákat ad, hogyan kelljen birtokpolitikai s örökösödési törvényeink változtatásával a jellegzetesen ma még Dunántúlra helyezkedő egyke ellen megküzdeni. Az amerikai invázió ellen — minden jel arra mutat — maga Amerika fog már a legközelebbi években erélyes törvényekkel védekezni. De ezeket a dolgokat csak érintjük. A népszámlálás aktualitása toliunk alá két örvendetes jelenség megrögzítését nyújtja. Az egyik: hogy az ország kultúrája négy évtized alatt óriásit haladt, amit a népszámlálás zavartalan s precíz eszközlése beszédesen mutat. Ma már akkora kulturfokon áll az összes néprétegünk, hogy a népszámlálás nagy nemzetgazdasági és nagy nemzetfejlődési jelentőségét átlátja. S osztóban van egy előítélet, mely az adóemelés félelmében mindenféle csalafintaságokkal, az adatok meghamisítására s eltitkolásokra törekszik. Adassák becsület a parasztnépnek, de ahol ezért megilleti. A másik megjegyzésünk az : hogy a nép- számlálás precíz lebonyolítását legfőképpen a magyar néptanítóságnak köszönjük. Adassák elismerés a néptanítói karnak egyrészt, mert átérezve ezen munkájának jelentőségét a legszaba- tosabban végezte s ezen alapszik majd a statisztikai sommázatoknak valósága; másrészt, hogy munkásságát átadván az országos jelentőségű célnak, — megtisztítja a közigazgatásnak ama jellegétől, melyből a kevés értelem mégis, — adóemelést deriválna. A tanitó, mint a szülők helyettese s úgyis mint a szülők gyermekeinek oktatója. Kivételes bizalmat élvez. Merjük hirdetni, hogy általánosságban lelkész és tanitó előtt a valóságot elhallgatni, enyhén szóba sülyeszteni — nem szokott a nép. Hogy tanítók végzik a népszámlálását, abban a becsületesen végrehajtott munkának nagy garanciát bírjuk. Ismételten a nyilvánosság előtt elismeréssel vagyunk ezért a munkáért, melyet sajnos éppen községi háztartásunk szegénysége immár nem is tudunk akként honorálni, mint kellenék. Éljék be az erkölcsi elismeréssel, melyet ime a sajtó nyújt és melyet a felsőbbség bizonnyal nyújtani fog. Szilveszter. A dunaföldvári „Egyéniőségi Kör“ 1910. december 31-én táncmulatsággal egybekötött családias jellegű szilveszter-estélyt rendezett, melyre a kör tagjai, családjai és vendégei voltak hivatalosak. Műsor a következő volt: Keresem az Istent (Ábrányi Emiltől) Orosz László. Apró versek Lantos Rózsika. Dalok ify Nagy Béla. Az utolsó sor (Várady Antaltól) Holzer Ilonka. Viszontlátás (Pály Edétől) Horváth József. „A rózsa“ (Erdély Zoltántól) Kurucz Ilonka. Dal az 1910. esztendőről Vastagh Ferenc, ó év búcsúja 12 órakor. A szilveszter-estély este 8 órakor kezdődött s családias jellegével több 100 családot hozott össze. Az összes helyek foglalva voltak s mert minden ceremónia nélkül minden tag, illetve család csak a kiadásokra és a kör javára fordítandó 1—1 korona belépti dijat fizetett, számozott hely nem lévén, mindenki maga választhatott helyet tetszés szerint, mintha mindenki saját otthonában lett volna. Ez az otthoniasság, ez a családias jelleg teljesen fesztelenné tette az estélyt s a kabarét után igazi jókedvnek, derült hangulatnak vetette meg az alapját. Az Egyenlöségi Kör vigalmi bizottsága első fellépésével megnyerte a nagyközönség tetszését, aki résztvett az estélyen, nagy elismeréssel, teljes megelégedéssel távozott, mert nemcsak az ezerféle nehézségek is elrontott társadalmi életben, de minden akadály nélkül és jó társadalmi viszonyok mellett is nemes és sikeres lett volna a szilveszter. Az őszinte öröm, vidámság kisugár zott az arcokon, felhangzott a tapsokban és éljenekben s bebizonyult, hogy az erős akarat, nemes vállalkozás és fáradozás mint minő a vigalmi bizottságé volt — siker nélkül nem maradhat. A műsort egy rövid prológ és alkalmi felolvasás előzte meg, bevilágítván a társadalmi életbe, amely nemcsak Dunaföldváron, de minden vidéki városban hasonló. Minden nemes dolognak vannak és lesznek ellenségei, de minden bizonnyal többen barátai. Sokan megfutnak s hagyják a nemeset, a szépet, a jót — mit veszekednének, mikor abból nekik hasznuk nincs — sokan azonban maradnak, ha lesz haszon, ha deficit, mindenkor állják helyüket, de a nemes vállalkozást diadalra juttatni erkölcsi kötelességnek ismerik. Ez utóbbi szerint járt a vigalmi-bizottság is. Ez a prológ és felolvasás rövid tartalma. Vállalkozása azonban a legkisebb elgondolható beléptidij mellett is fényes erkölcsi és anyagi sikert aratott. Az Egyenlöségi Kör maga még alig rendezett ily kellemes és boldog családias szilveszter-estélyt s nem volt senki, aki a reggel 4--5 óráig tartó kedves estélyről a legkisebb panasszal távozott volna. A prológot Orosz László ref. lelkész „Keresem az Istent“ (Ábrányi Emiltől) cimü nagyhatású szavalata köyette. A fiatal tehetséges lelkész zajos tapsok és éljeneknek lett részese, amit igazi tudással, legszebb színezetek és taglejtések mellett előadott szavalatával méltán megérdemelt. őt követte Lantos Rózsika „Apró versek“ előadása. A többszöri fellépésében már jól ismert műkedvelőt tapssal fogadták s hatványozottan hangzott fel a taps a versek kedves előadása befejeztével. Nagy Béla postatiszt Orosz László ref. lelkész kísérete mellett cigányzenyzene kísérettel kellemes szórakozással lepte meg a közönséget. Mindenki csodálta, hol veszi ez a kis ember (mert csak a neve Nagy) azt az erőteljes, férfias szép hangot! Jóleső magyar dalaival megnyerte a közönséget, a taps és éljen neki is bőven kijutott. Ezután Holczer Ilonka következett. „Az utolsó sor“ (Várady Antaltól) képezte az ő szavalatát. Mindenki lebillincselve volt a szép költemény tartalmától, de még jobban lekötötte az érdeklődést a kellemesen elhangzott, érzéssel előadott sikeres szavalat. A közönség lelkes tapsai dicsérték a sikert. Horváth József tanítótól a közönség hosz- szu idők óta humoros előadást vár. Megszokták már az ő kedves szereplését s fellépését mindig nagyobb és nagyobb érdeklődéssel várják. Ezúttal azonban komoly költeménnyel állt elő. A „Viszontlátás“ (Pál Edétől) választotta s a költemény előadásával bemutatta, hogy nemcsak a humorban, de a komoly előadásokban is teljesen otthon van s fellépésével mindenkor teljes elismerést és sikert arat. A műsor további pontja Kurucz Ilonkáé volt „A rózsa“ (Erdély Zoltántól) című monológgal nagy érdeklődést keltett, bátor, ügyes fellépése, sikeres mozdulatai s előadása végtelenül tetszett a közönségnek 8 tetszésnyilvánításokkal bőven elhalmozták. Ilyen műsor s ilyen szereplők mellett természetes lett a derült jókedv, a megelégedés s mindenki sietett, hogy a szereplőknek gratuláljon, lelki boldogságának kifejezést adjon. A műsort Vastagh Ferenc „Dal az 1910. esztendőről“ cimü rövid aktualitás kupléja zárta be. Az előadás után alig 5—10 perezre az Egyenlöségi Kör díszes nagytermében megkezdődött a tánc. Márkus Vilmos cigányprímás és zenekara ezúttal ismételten kitett magáért. Órákig húzta egyfolytában a ropogós magyar talp- alávalót s a derült jó kedvet megnyerő modorával egyre emelte. Sok tiz-husz koronással boldogan ment be az uj évbe 1 De a vendéglős is kitett magáért. Jó kiszolgálás, kitűnő borok voltak az ő érdemei, ami — csakúgy mint a kifogástalan muzsika — fokozta a megelégedést és a vidám jó hangulatot. A vigalmi bizottság pedig mindent elkövetett, hogy a vendégeknek semmiben kifogása ne legyen. Hö.gyszereplőit virágcsokrokkal tisztelte meg s a reggelig tartó táncban s szereplők is, vendégek is bőven kivették részüket. Köszönet a műkedvelőknek, „előre“ a vigalmi bizottságnak. Crassus. Kérjük azon t előfizetőinket, kiknek lapunkat már régebben kü*djük s előfizetési dijaikat még nem kü dték be — hátralékos tartozásaikat lapunk kiadóhivatalába beküldeni szíveskedjenek. KÜLÖNFÉLÉK. Fohász. Uram, a hitet óh ne vedd el tőlem Hogyha elvettél mindent, mindent már, Óh engedd hinnem, hogy az égből ott fenn Örködön néz le reám egy szempár. Add hinnem, hogy e szemek szelid fénye Híven kiséri minden utamat; Uram, a bánat komor éjjelébe Nyújtson énnekem vigaszt e tudat. Óh Uram, ne vedd el tőlem a hitem, Hogy viszontlátás van az égben fenn Hogy ami üdvöt elvesztettem itten, Ott a mennyekben újra fellelem. Hogy ha a lelkem hüvelyéből elvál Ismét egyesül szeretettével, Hogy a kegyetlen, a rettegett halál Hozzá újólag visszavezérel. óh Uram, ezen hitemet el ne vedd, Vezéreljen a sírok kertjén át, Hol süppedt hant és korhadt feszület Közt rója lelkem keserves útját. E fejfa erdő tanítsa meg lelkem Hinni, az örök éltet oda fenn, Hol vesztett üdvöm újólag fellelem, — Uram, Uram, ne vedd él'.e hitem. Özv. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. — Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Nóga János pécsváradi ellenőrt, ugyanoda adóhivatali pénztárnokká nevezte ki. Szily Tamás Baranyavármegye főispánja Rihmer Öszkár dr. pécsváradi ügyvédet tiszteletbeli tiszti ügyésszé nevezte ki. — Alapítványi hely. A király a konzuli akadémiában a magyar államkincstár terhére, kizárólag- a magyar állam kötelékébe tartozó növendékek részére szervezett egyek alapítványi helyet királydaróczi Darőczy Tamásnak adományozta. — Elnöki kinevezés. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Gábor György pécsi karkáplánt és hitoktatót a pécsi Miasszonyunkról nevezett nőzárda felső leányiskolájában megalakított Mária kongregáció elnökévé nevezte ki. — Közigazgatási bizottsági Ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága havi rendes ülését folyó hó 11-én, szerdán, tartja meg. — Batthyány Tivadar gróf üdvözlése. Újév alkalmából igen sokan üdvözölték Batthyány Tivadar grófot, a függetlenségi és 48-as párt al- elnökét, a szekszárdi választókerület népszerű képviselőjét. Az üdvözlők között voltak a buda- _ pesti VII. kerületi függetlenségi polgárok is, akiknek nevében Lányi Mór, volt országgyűlési képviselő üdvözölte Batthyány Tivadar grófot, aki hosszabb beszéddel válaszolt, amelyben egyebek között ezt mondta: Jött a választások előtt a kormány, nagyhangú programot adott és ezt az országházban lépésről-lépésre elejti. Ellenben az erőszak és korrupció eszközeivel oly mértékben élt, amelyre a múltban nem találunk példát. Khuenék beígérték az általános, egyenlő, titkos választójogot és húzzák-halasztják a dolgot, mert a többség tulajdonképeni vezére a legádázabb ellensége a demokratikus választóreformnak. Most a választások után rukkolnak elő a közigazgatás államosításával, amelynek megvalósításához megbízatásuk nincsen. így vagyunk a katonai kérdésekkel is. Bejelentette-e a kormány tagjai közül valaki, hogy a hadihajókra 300 milliót akarnak kiadni és hogy a hadsereg erősítésére számtalan millióval akarják az országot megsanyargatni. Magyarországon addig nincs alkotmányosság, amig a mai választói jog van érvényben. Felhívja ezért a jogtalanokat, hogy lépjenek a küzdőtérre. Batthyány beszédét nagy tetszéssel fogadták. — Nyilvános köszönet- A Szekszárdi Első Magyar Asztaltársaságnak a szegény gyermekek felruházása céljára gróf Batthyány Tivadar 20 koronát küldött. Kaszás Sándor 3 korona értékű nyomtatványt szolgáltatott ki díjmentesen. A nemes szivü adakozóknak a szegény gyermekek nevében ez utón mond hálás köszönetét az elnökség. — Egyházmegyei hirek. A pécsi püspök Dreher Arnold bikáli plébánost Mi szia község plébánosává nevezte ki. — Iparhatósági megbízottak választása folyó hó 8 án, vasárnap, délelőtt lesz a városháza kis tanácstermében. Választva lesz 20 megbízott az iparosok és kereskedők sorából. — Előléptetés. Kővágó Sándor gyönki kir. járásbirót a király a VII. fizetési osztályba léptette elő.
