Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

TQLNAMEGYEI KÖZLÖNY

2

katasztrófa lesz a következménye, azt halandó ember előre megmondani nem tudja. De éppen ezen borús kilátás teszi indokolttá, hogy az uj év küszöbén olvasóinknak, barátainknak és az egész magyar népnek tiszta szivből, igaz érzéssel boldog uj esztendőt kívánjunk.

Boda Yilmos.

Gróf Batthyány Tivadar.

Hogy kerületünk illustris képviselője gróf Batthyány Tivadar az országos érdekű ügyek mellett mennyire szivén hordozza kerületének érdekeit is s hogy figyelmét a kerületéhez tartozó községek ügyes-bajos dolgai nem kerülik el, hanem minden alkalmat felhasznál, hogy a legilletékespbb helyen érvényesítse hathatós befolyását a kerület érdekében, erre nézve csak néhány dolgot akarok felemlíteni.

A pénzügyi bizottságban a belügyi tárca költségvetése alkalmával sürgette Tolna és Báta községek részére az ártézi kutat; megkérte a ministert, hogy a tolnai kút fúrásához kért nagyobb állami segélyt soron kívül sürgősen engedélyezze s kérte, ha Báta község hasonló kérelemmel fordulna hozzá, ezt ugyancsak sürgősen és kedvezően intézze el. Reámutatott, hogy Báta község azon részeiben, ahol jó ivóvíz volt, ott koleraeset nem fordult elő, holott az alsó részekben, ahol állott Dunavizet használtak, ijesztő módon pusztított a járvány. Felhívta a belügyminiszter figyelmét Tolna közegészségügyi helyzetére s megmagyarázta, hogy Tolnán az ártézi kút, amelyért a község is áldozatokat hoz, — közegészségügyi szempontból minő életkérdést képez. A ministerelnök, mint belügyminister és Jakabffy államtitkár mindkét kérelem teljesítését a leghatározottabban meg- igérték.

A földmivelésügyi költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmával igen alapos és nagytejerdelmü beszédben fejtegette a Sió csatorna közgazdasági és közlekedési nagy hord- erejét; sürgette a csatorna hajózhatóvá tételét a szekszárdi beágazással, hajórakodóval. Ezenkívül széles alapon fejtegette a tolnai Dunaág szabályozásának szükségességét egyrészt azért, hogy hajózhatóvá tétessék s igy Tolna Közvetlen hajóállomástnyerjen, másrészt közegészségügyi szempontból, mert ez állott viz, amelyet még a selyemgyár szennyvize is inficiál, Tolna városára állandó közegészségügyi veszedelmet képez. A Sió csatorna ügyére nézve a miniszter kijelentette, hogy annak fontosságát méltányolni tudja és igyekszik azt lehetőleg a közelebbi jövőben a költségvetésbe beszorítani. A tolnai Dunaágra pedig bejelentette, hogy egy millió költségelőirányzattal ez a kérdés már a közel jövőben megoldásra kerül.

íme mutatóul néhány adat an a nézve, hogy

kor, mint a reggeli harmatot a virág kelyhe, oly mohón szívják magákba hívői. Valódi pap s igazi ember!

Ezzel történt egyszer egy mulatságos história.

A kisbirót, aki már vagy 25 éve szaladgál a község dolgában s aki jobban ismeri a falu minden zugát, mint akárki más, aki ismer minden családi beléletet: hogy ennek ezen alkalommal megszerezte fényképét, amint kisbirói uniformisban s piros sapkával a fején dobolásra készen, ott áll a fotográfus masinája előtt s megfestette nagyban, hogy egy nevezett napon ünnepély keretében átadhassa neki.

A kép pár nappal ezelőtt meg is jött s mi leszaladtunk a parochiára megnézni azt.

Sikerült egy nagyítás volt.

Ott állott széles rámában a divánon. Mosolyogtunk az öregen, amint peckes bajusszal, kissé hunyorítva nézett előre, mintha nem is hadbíró lenne.

Egyszerre csak nyilik az ajtó s belép rajta az öreg Lidi néném. Ám, hogy látta, sokan vagyunk, csak köszönt s nem szólt miért jött, hanem távozni készült. Az én papom azonban oda intette s mutatta a képet.

Az öreg asszony csodálkozva ütötte össze kezeit s miközben sirdogálni kezdett a fejét csóválta s csak ennyit mondott:

— Milyen szép, istenem, milyen szép !

A tiszteletes azután megkérdezte:

— Lidi asszony, tudja-e ki ez ? Az méltatlankodva feleleli:

— Már hogy nem. Hogy az isten áldja meg mind a két kezével. Hát a tisztelendő ur katona korában. Mindjárt megismertem.

♦

Hogy egy kicsit mi is el mosolyogtunk, mint olvasóim is, ki veszi rósz néven ?

jelöltsége idejében tett ezen kijelentései, mikép a kerülete érdekeire mindenkor a legnagyobb gondot fogja fordítani, nem voltak puszta ígéretek. Hát még ezenkívül a magános felek mennyire elhalmozzák kéréseikkel. Nem hisszük, hogy volna még az országban képviselő, akihez U kerületéből oly nagy számmal fordulnának mint hozzá s szinte csodálatos, hogy óriási elfoglaltsága közepette nincs az az ügy, vagy kérés, — legyen bár a legcsekélyebb jelentőségű — amelyet a legnagyobb buzgósággal elintézni ne törekednék. Valóban nála mindenki meghallgatásra talál és kerületéhen már is nem egy ember áldva emlegeti nevét, olyanok akiknek ügyes-bajos dolgát elintézte, vagy őket tisztességes megélhetéshez juttatta.

A szekszárdi kerületi függetlenségi és 48-as párt, hosszú időn át volt érdemdús elnöke, a vitéz 48-as honvédtiszt,.a függetlenségi eszmék tör- hetlen lelkes bajnoka, a szó kimondó egyenes lelkű magyar ember, a társaskörök nagyrabecsült kedvence, a nagyköltőnek Garay Jánosnak testvére

tek(5n, de mi, ha csak agy kis, de igen uagjr kultur^ju csücskén a földnek láttunk már iiyew állami kollektivizmust. Spártára gondolunk tékát éppen az arisztokratikus államformáméra, ka ép- pep ptt nem lett vojna a legjokkan kifejlesztett a lieloták törvónykiyülisége. Nem bizonyult ez állandó formának s nem kedyezett az egyéni ké- pe§§égpek szakad fejlődésének. Nem tudjuk, kogy ez az emlegetett állami kollektivizmus miként festene, de hiszen még zavaros és le nem ülle- pedett eszmeáramlat az egész. Sürü, fojtó ködben vagyunk s éppenséggel nem tudjuk, hogy a társadalmi karc a jövő évben mennyivel halad előre, de botorság volna tagadni, hogy mi egy uj társadalmi alakulás forrongó idejét éljük, mely kogy miként higgad le< miként formálódik a közel és távol jövendőben, sejtelmünk sincs róla. Az újévben a legkevesebb a mivel a jóhiszeműség reményével ezt kell kívánnunk. Hát legyen evolúció, hogy ne legyen revoluaió.

Mivel pedig az evolúció is nagy erkölcsjavakat érint s olyikat fel is akarja forgatna Apponyival mondjuk: Védjük a család, az iskola szent kultuszát; ragaszkodjunk nemzetségünkhöz és a bit ereje legyen lelkűnkben ! Ápoljuk, tartsuk meg ősi tradíciónkat igy leszen boldog esztendő ez az uj és a többi rákövetkező is.

Boldog uj évet olvasóinknak! •

Garay Antal

folyó hó 29-én a 80 évet meghaladó korban, minden igaz magyar ember mérhetlen fájdalmára elköltözött az élők sorából.

. A boldogult a gyakorlati gazdászat terén volt elsőrendű tekintély s a szabadságharcot végig szolgálva, annak leveretése után erre a pályára adta magát s fokozatosan előhaladva, évek hosszú során át volt báró Bézsán pusztaapáti uradalmának gazdasági intézője, hql vendégszerető háza volt számos tisztelőjének állandó gyülhelye. Egy évtizeddel ezelőtt azonban, tekintettel előrehaladott korára, nyugalomba vonult s Tolnán, szépen épült, villaszerű házában telepedett meg s lett a tolnai közönségnek dédelgetett Garay bácsija.

A politikai szereplésről azonban nem mondott le s mind lelkes függetlenségi párti, volt ennek a pártnak zászlóvivője.

Érdemei elismeréséül a kerületi függetlenségi párt vezérévé választotta, mely állást a legutolsó választásig meg is tartott.

A gondviselés sok gyermekkel áldotta meg, kik mind tisztes állást foglalnak el a polgári életben. Fiai közül kiválik Garay Ákos, ki mint festő előkelő állást vivott ki magának.

1911.

Uj év virradtával, mikor először Írjuk le ezt az uj évszámot, amelyet talán világtörténelmi, de mindenesetre milliók életének nagy fordulatos eseményei katasztrófái saisi fátyola takar: némi mcgindultság vesz erőt rajtunk. Magának az embernek „e földi téreken“ bizonytalan léte és időhatárhoz kötött élete hozza ezt magával. Mégis általában az örömnek napja az uj év, melyet csak azok a hálás lelkek rontanak meg, akik nyitva tartott marokkal boldog uj évet kívánnak nekünk.

Es helyes is, hogy az élet határmesgyéje felé hajló napot a bizva-bizás avatja ünneppé. Bizzunk abban, hogy nem úgy lesz ezentúl, mint a letűnt évben. Vágyainknak, óhajainknak az uj esztendő hozza meg a balzsamot; csapás, baj messze elkerül és a megelégedés hinti el virágait az utakon, melyen járunk. Valóban szivünkből való az óhajtás, hogy úgy is legyen! Az ember boldogságra van teremtve s a mai korszellem nyomatékosan hangsúlyozza, hogy minden ember legyen boldog; ne legyenek a boldogságnak kiváltságosai.

Csakhogy ez nem lehet. Darvin egész rendszeresen kifejtette a létért való küzdelem theoriá- ját az állatvilágban és világosan bemutatta, hogy mindenütt, ahol az élet harca folyik, az erő, kitartás, magasabb intelligencia (mert hiszen már ez is elfogadott terminus technikus az állatvilágban is) kivál és magának az élet könnyebb és kényelmesebb részét biztositja. Következik ebből, hogy a zsákmányt a gyöngébb egyedektől kapa- ritja el s igy áll elő Darvin néhány szóban ösz- szefoglalt tudományos kutatásainak eredménye; a létért való küzdelem.

Jön azonban egy uj korszellem. — Milliók terjesztik a tömegerő növeszti előttünk napról- napra. Nincs létért való küzdelem, ha minden ami az ember java, kiterjed egyaránt mindenkire. Az ember java: a munka. Ebből kell kivenni minden embernek részét és aztán a munka eredményét kollektívvé kell élvezni. így megszűnik a létért való küzdelem és egyetemes boldogság lesz a földön. Csakhogy ha nem a földKÜLÖNFÉLÉK.

Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és munkatársainak boldog újévet kívánunk.

— Kitüntetett apát-plébános A király Magenheim József pécs-belvárosi apát-plébánosnak tábori lelkészi minőségben szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vaskoronarendet adományozta.

— Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter László Géza szekszárdi főgimnáziumi és Éber Sándor bajai állami tanitóképzőintézeti tanárokat a VIII. fizetési osztályba léptette elő.

— Újévi üdvözlések megváltása. Dr. Fent Ferenc szekszárdi apátplébános 6, Kun Lajos és Czindery Endre szekszárdi káplánok 5—5 koronát adományoztak újévi üdvözlések megváltása cinjén a szekszárdi Népkonyha részére, mely összeget rendeltetése helyére juttattuk.

— Gazdasági szaktanító kinevezése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy József szilágy - görcsönyi áll. tanítót a szekszárdi gazdasági ismétlő iskolához szaktanítóvá nevezte ki.

— Kinevezések. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Mosonyi Dénes dr. püspöki titkárt, Szőnyi Ottó dr. joglizeumi tanárt, Vit- kovits Ferenc szakcsi és Plank Kamii német- bolyi plébánosokat, a két utóbbit a viola színű cingulus hordozásának jogával szentszéki ülnökökké. Mérő József dr. püspöki levéltárost szentszéki jegyzővé nevezte ki.

— Isko'ai alapítvány. Tóth Károly szekszárdi társulati igazgató-főmérnök és takarékpénztári igazgató néhai sógorának Schwartzkopf Gézának emlékére a szekszárdi iparostanonc iskolába járó tanulók megjutalmazására alapítványt tett.

— Ügyvédi iroda megnyitása. Dr. Székely Fülöp felsőiregi születésű és illetőségű ügyvéd Budapesten, Vl. kerület, Hajós-utca 31. számú házban ügyvédi irodát nyitott.

— Gyógyszertáryétel. Polónyi János zom- bai gyógyszerész megvette a budapesti „Szent Erzsébet“ cimü gyógyszertárt. Sajnálattal látjuk megyei függetlenségi pártjának egyik agilis oszlopos tagjának körünkből való távozását.

— A pécsi egyházmegye köréből. A pécsi

püspök Schäfer József volt karkáplán helyére Gál János paksi káplánt nevezte ki, Paksra Galambos Kálmán himesházi káplánt, Himes- házára Gebauer Miklóst helyezte, aki gyengélkedése idején a Hohenlohe hercegi családnak volt udvari papja Vágzsigmondon.

— Kitüntetett szabósegéd. Szép elismerésben részesült Paul Fái szekszárdi szabósegéd, aki 35 évig Anflré István szekszárdi ipartestületi elnök műhelyében volt alkalmazva. A kereskedelmi miniszter ugyanis a derék szabósegédnek 100 korona jutalmat és elismerő okmányt küldött, melyeknek ünnepélyes átadása folyó hó 8 án lesz a Szekszárd-szálló nagytermében.

— Karácsonyi színjáték. A teveli római katholikus tanítói kar karácsonyi színjátékot rendezett a tanulókkal, mely 170 koronát jövedelmezett az iskolai zászlóalj és az ifjúsági könyvtár javára.

— Takarékpénztári kinevezések. A szekszárdi takarékpénztár igazgatósága Erdős Zsigmond könyvelőt pénztárnokká, Steiner László és Hornok Lajos gyakornokokat pedig könyvelőkké nevezte ki.