Tolnamegyei Közlöny, 1911 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1. szám XXXIX. évfolyam Szekszárd, 1911 január 1. függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztfiség Beeerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-fele nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő í Fő munkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ % Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 IC, */t evre K, V« évre 3 IC Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 9 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Boldog uj évet! Mint a költő mondja: megnehezült az idők járása fölöttünk. Minden téren a legvigasztalanabb helyzet képe tárul elénk s a legközelebbi jövőt kétes színben tünteti fel. A rendkívül enyhe tél folytán— cserebogarak és lepkék röpködnek a levegőben — a mezei egerek oly mérvben elszaporodtak, hogy a jövő év gabonatermése veszélyeztetve látszik lenni ; a peronoszpora, mely múlt évi bortermésünket majdnem egészen megsemmisítette, a terjedésére kedvező időben vígan tenyész a szőlőtőkéken s ismét nagy veszedelmet zúdíthat reánk; nem kevésbé alkalmas a csapadékos enyhe tél a körülöttünk settenkedő kolera veszedelem ujjólagos nagyobb mérvű fellépésére, mely kitelelve, a jövő évben ezrek és ezrek életét fenyegeti. Hozzájárul még az élet szertelen megdrágulása, melynek megszüntetése vagy legalább enyhítése érdekében hiába tanácskozik a nemzetgyűlés, hiába fogyasztják a sok téntát és papirost a vezető cikkelyirók, korábbi módon folytatja családirtó működését. A gazdasági helyzet ezen példátlan megrosszabodásához csatlakozik a politikai helyzet reménytelen alakulása. Az országgyűlésen nincs egyébbről szó, mint a közterhek folytonos és nagyméivü emeléséről. Jön a közös hadügyminiszter, az ellentengernagy s az egyiknek katonai létszám- emelés szükséges mérhetlen költségszaporulattal; a másik húszezer tonnás hadihajókat, cirkálókat és torpedó-naszádokat akar építeni sok száz millió költséggel. Azután jönnek a magyar kormány tagjai s úgy dobálóznak a milliókkal, mint az adózó polgár még gyéren befolyó filléreivel sem. S mind ezen óriási költségtöbblet követelés mellett, Bécsben, ridegen elzárkóznak minden magyar nemzeti óhaj és kívánság elöl. Magyarország további fejlődésének és megerősödésének egyszer s minden- korra végett kell vetni, mert már az össz- birodalmi eszme letörésére elég erősnek kezd^mutatkozni. És ebben a minden törvényen alapuló magyar nemzeti követelésre nézve annyira veszélyes* időben neki áll a magyar választó közönség s olyan többséget küld az országgyűlésre, mely a hatvan- hetediki kiegyezésben biztosított jogokról való lemondást nyíltan hirdeti s azt mai végre nem hajtott, sőt lényegesen visszafejlesztett állapotában változatlanul fenntartani kívánja. A nemzet akarta igy, viselje annak káros következményeit. Egy egy helyben maradást hirdető többség és egy elgyengült, ellentállásra képtelen eilenzék jellemzi a helyzetet, melyet örökös, engesztelhetlen ellenségünk: az osztrák bizonyára a maga előnyére jól ki fog haszn ni s mint előrelátható, nem minden, reánk nézve káros eredmény nélkül. De mit szóljunk legszűkebb hazánk, Szekszárd r. t. város helyzetéről. Gyorsvonat sebességgel nyargal bele az adósságok tengerébe. Közel egy millió korona erejéig terhelte meg magát s újabb sok költségbe kerülő tervek röpködnek a levegőben. Főgimnáziumi internátus, járványkórház és vízvezeték létesítésével foglalkozik néhány a következményekkel nem számoló, a létesítendő terhektől mentes, nyugtalan elme. Ami újabb egy millió korona TÁRCA. üfal tevmr Páriában . Párisban én még sohse jártam, A bulvardot nem ismerem; Nem tuaom, hogy a Quart Latinban Milyen a grisette-szerelem. Itáliát se láttam én még, Rómát, Velencét sem sohd; Nápolyi se, hol örök a kék ég S a szép asszonyok mosolya. . . . Van egy város a Mecsekalján, Hol szerelemmel gondolnak rám És csókra, ölelésre várnak . . • Úristent — ha ragadt rá valami, ő azonban sokat ad a maga mesterségére is, meg a maga tudományára is. Egy idő óta azonban nem lebet bírni az öreggel, bogy njságot olvas. Valamikor ugyanis azt böngészte ki a sorokból, hogy holmi Zvillinger testvérek cs. és kir. udvari szállítók kocsisa, egy ezüst érdemkeresztet kapott „hűséges szolgálatáért.“ Én istenem, gondolta magában, hát hiszen azt én is megérdemlem, hiszen én meg az Úristent szolgálom. S fogadni mernék, hogy bét faluban sem tudja senki úgy huzni a nagy harangot, — no pláne a kicsit — mint én. Folyton azon törte a fejét, miként kaphatna ő is egy keresztet. A kántor, ez az ördöngős fickó, látta, hogy valami fáj az öregnes, hát megkérdezte : — No Pali bácsi, csak nem nyelt békát? Az öree azután elpanaszolta, mi bántja a Mikor odavisz a vonatom, Párisért, Ndpolyért oda nem adom — Ezt tartom legszebb utazásnak! HONTHY ISTVÁN. Pillanat felvételek. — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. Az életből vette: Stix. A kereszt. Ezelőtt két évvel történt, az öreg haran- gozóval. Úgy hívták: Galamb Péter. Tudálékos egy ember volt s nem is csoda, Mindig a papok között van, no meg a „mestör- rel“ (értsd falusi kántor) is együtt szolgálja az szivét . . . Hó, hó, vén bagoly, hát ez hiányzik, no ne félj, nemsokára kapsz egyet. Szent Mihály napján van nálunk búcsú s e napra tervezte a kántor a pokoli viccet. Délelőtt azután összejöttünk az, iskola udvarán s odahivattuk az öreg Pali bátyánkat is. A kántor azután beszédet mondott s elsorolta az öreg érdemeit. Azután említette, hogy az öreg jegyző ur bent volt a főispánnál s ennek ajánlatára őfelsége egy érdemkeresztet küld Galamb Péternek, mint aki 30 éven át hűségesen szolgálta az egyházat. Igaz, a plébános urat bízta meg, hogy a keresztet átadja, de hát ez készül a prédikációra s igy öt, a kántort kérte fel. (No igen, mert az öregeket nem lehetett a tréfának megszerezni. Ezután átnyújtotta neki az egyszerű selyemcérnával burkolt keresztet. Az teher elvállalását vonja maga után. Pedig hát az eddigi létesítmények nem valósították meg a reményeket, melyeket hozzájok fűztek. A sédpatak rendezésére kieszközölt 8000 korona államsegélyt elvitte az első zápor. A létesített jéggyár, melynek jövö- delmet hozni lett volna hivatása, le van szerelve, mert nincs vevő, aki a müjeget használni hajlandó volna. A villamos telepet átvette a város, hogy majd ezt is jövedelmi forrásul használja, de az is csalódással járt, mert csak az átvétel után jöttek rá, hogy az átvett gépek használhatlanok s kibővítés cime alatt 200.000 korona költséggel használhatóvá kellett tenni. A tervezett létesítmények között — nézetem szerint — időnkben csak a járványkórház bir aktuálitással, mert a legnagyobb valószínűség szerint, a kolera tulajdonképpen csak a jövő nyáron kezdi meg igazi szereplését. Indokolt tehát, hogy a veszedelem bennünket készületlenül ne találjon. A többi várhat jobb és boldogabb időkre. Mert hát nem tagadható, hogy Szekszárd gazdasági helyzete ez idő szerint sok kívánni valót hagy hátra. Egyetlen jövedelmi forrása: a bortermelés a múlt évbe* felmondta a szolgálatot s nagy szerencse lesz, ha egy újabb rossz esztendő nem következik utánna.' Legalább az időjárásból azt lehet következtetni. Bár merre nézünk tehát, sehol sem tűnik fel egy jobb, egy boldogabb jövő csilláma. Az állam, vármegye és város bámulatos könnyedséggel rak újabb terheket azoknak az adófizető polgároknak vállaira, kiket lépten-nyomon a természet mostoha- sága üldöz. Hol fog ez végződni s micsoda óriási öreg remegve fogadta el a alig tudta megköszönni. Eégi vágya, hónapos álma ime teljesült: Hogy a jó Isten áldja meg azt a jó kir ályt — fohászkodott azután — aki szegény szolgáiról igy gondoskodik! Mise után fölment az öreg a plébániára, hogy ott is megköszönje a fáradtságot. A plébános persze, aki mit sem tudott a dologról, csak nézett s miután meggyőződött, hogy tréfa az egész, mosolyogva mondja: — Becsapták magát öreg ! — No már akkor — dörmögte fogai között — inkább megkérdezem a jegyző úrtól, talán az tud felőle valamit. Ott is jót nevettek, de megmondták neki : — villany kereszt ez. — Lehetséges ám tekintetes uram, — szólt az öreg busán •— hogy villám is van benne, mert mikó csókóni akarom, úgy hasogati a szám szélit. De ha má meg van, csak megtartom, nem akarom vissza küdeni a fölséges császárnak, hátha még meg is haragudna. Azután meg az is lehet, hogy valamelyik hivatalnoka kicserélhette. Fránya népek ám azok az urak, azoktól minden kitelik. . . . Azóta, rendesen mosolygunk, ha az öreg büszkén megy el mellettünk. R fénykép. Van nekünk egy igazán nemes és jó lelkű református papunk. Fiatal ember, úgy 32—34 éves lehet. Szereti a híveit, mindig közöttük él s bajaikban rögtön kész a segéllyel. Ha az Istenházába teszi a lábát, minden szem rajta pihen s azok a szavak, amik ajkáról elröppennek ilyen-
