Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-06-16 / 24. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 junius 19. következtében, politikai programmjukból semmit sem valósíthattak meg. így azután bekövetkezett a csalódás és elfordulás. A tanúság pedig a dologból hogy kötve kell hinni — a sógornak. De azért nem szabad csüggednünk és kétségbe esnünk. Ezt kívánja tőlünk a szent ügy, melyet a nemzet gondjainkra bízott. Azt mondta Deák Ferenc, hogy ha a mellény rosszul van begombolva, nem lehet mást tenni, mint kigombolni s a begombo- lást újra kezdeni. Nekünk is így kell eljárnunk. A szabadelvű párt is ezelőtt négy évvel megsemmisült s ma többségben van az országgyűlésen. Okos viselkedéssel mi is megnyerhetjük még az elvesztett játszmát. Mert hát azt mondja az örök életű kurucnóta: Megvirrad még valaha 1 Boda Vilmos. Tanulságok. Tájékozásai a t. olvasóközönségnek előre kijelentem, hogy a jelen sorokban nem hátborzongató erkölcsi tanulságokat, hanem csupán helyi érdekű, de mégis közérdekű politikai tanulságokat óhajtok leszűrni és pedig a — „Közérdek11-bői. Ez a jó öreg „Tolnavármegye“ által adoptált kis lapocska ugyanis a Választás hosszú időtartama alatt csupa szellemeskedésből felcsapott újkori prófétának! Hogy rossz prófétának bizonyult, az alábbiakból fényesen ki fog tűnni: 1. A képviselőház feloszlatása után megjelent egyik számában — bocsánat, hogy nem tudom hányadikban — azt irta, hogy bár „egy kis töredék Batthyányi akarja felléptetni, de Szabó Károly egyhangú megválasztása bizonyos.“ Es ime a prófétia nem vált be, mert a „kis töredék“ 61 hangulag győzött! 2. A „Közérdek“ május 2-iki számában egy dörgedelmes „Nyilatkozat“ jelent meg, melyet a szekszárdi választókerület 48-as függetlenségi Kossuth (tán inkább mungó ? !) pártjának intéző bizottsága szerkesztett s melynek utolsó akkordjai ezek: „Majd a szavazás eredménye megmutatja, hogy kinek volt szorult helyzete. Szabó Károly szorult helyzetével ne törődjenek, inkább gondoljanak arra, hogy mit fog az ő jelöltük (azaz: Batthyány) nekik mondani, ha ez a nagy Bippal, dobbal és bankettekkel megindult korteskedés eredménye egy hatalmas bukás lesz.“ Ez a második jövendölés is visszafelé sült el. Lett hatalmas bukás — de nem Batthyány gróf és pártja részéről ! Ennél még a „Meteor“ is jobb próféta, a „Közérdek“ mellette csak — kis leveli béka. 3. A május 27-iki számban pedig ekkép szólal meg a „Közérdek“ modern dodonai, illetve j 100 esztendős jövendőmondója: „A Iszekszárdi kerületben igen erős és heves lesz a küzdelem, azonban Szabó Károlynak győzelme minden optimisztikus számítás nélkül is nyugodtan ' remélhető . . .“ És mi történt ? Az, hogy gróf Batthyány még pesszimisztikus számítás mellett is győzött 61 szótöbbséggel! Egy furfangos kuruc megolvasta a vármegye házáról testületileg átvonuló Szabó-párti szavazókat és, éppen 61-en voltak. Érdekes, hogy épen 61 vokssal bukott jelöltjük! Ennyit a be nem teljesült „Közérdek“-i jóslatokról. Lássuk ezekből a politikai tanulságokat! 1- ször: A próféták kora lejárt s így a „Közérdek“ — lekésett a vonatról. Hogy jővén dőlései csütörtököt mondottak az részben annak köszönhető, hogy a régi, kipróbált és egyedüli ellenzéki lapnak, a „Tolnamegyei Közlönyének elébe vágván újabban — csütörtökön is megjelenik! 2- szor: Legjobb belenyugodni a változha- tatlanba és nem csipdesni a törvényesen megválasztott képviselőt csak azért, mert a „Közérdek“ jolöltjével együtt — megbukott! Erősen hiszem, hogy sok előfizetőt vesztett túlságos Szabó-pártisága miatt! A „Tolnamegyei Közlöny“ pedig sok uj előfizetőt kapott kuruc álláspontjáért! Ez nem jóslat ! Ez történeti valóság ! 3- szor: Ne írjon a „Közérdek“ limonádé izü elégiákat az „Ellenzéki siralmakról“ mert azok nem léteznek, de mungó-párti krokodilus könnyek még majd bővében omlanak úgy, hogy sok „zsebkendő“ kell majdan azoknak letörlésére 1 4 szer: A város fejlődésén ne keseregjeti a „Közérdek“, mert az oly jó kezekben van, hogy a vármegye részéről csak törvényes támogatásra van szükség és városunk fejlődni, virágozni fog rohamosan! És ezt a törvényes támogatást Szekszárd városa Tolnavármegyétől nem kéri, nem koldulja, de egyenesen követeli! Van jussa | hozzá! Vállveregetésre a város nem szorul és I nem is pályázik. Ami jár, az jár! 5-ször: Se prózában, se rossz versekben j ne pepinénizzen és az ipari foglalkozást ne ' pellengérezze ki a „Közérdek“ mert szörnyen komikussá válik! Mi lesz belőle, ha az iparosok ezért bojkottálják ! ? Legutóbbi négy soros „korpás11 versére csak ezt felelem. Petőfitől úgy a „Közérdek“ múltkori verse miatt, mint jelen rigmusaimért bocsánatot kérve. Batthyány lett a követünk! Bármily elvet is követünk, Akár sirunk vagy nevetünk, Erről most már nem tehetünk! A mattra most fátyolt vetünk, Csendes részvét s béke velünk 1 Egy független szavazó polgár. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. Bukásunk okai. Ha a megtörtént dolgokból minden elfogultság nélkül le akarjuk vonni a következtetést, úgy el kell ismernünk, hogy a függetlenségi es 48-as pártnak a lezajlott képviselőválasztások alkalmával, nagyobb arányú bukás jutott osztályrészül. Elhiszem én s ebben az irányban személyes tapasztalataim is vannak, hogy a munkapárt nagy pénzzel dolgozott; a hivatalos nyomást is itt-ott, sőt talán a legtöbb helyen, meglehetős méretekben alkalmazta; azonban csak magunkat ámitanók s tévedésnek esnénk áldozatul, ha országos leveretésünket kizárólag ezen okokra vezetnénk vissza. Visszaesésünknek mélyebben fekvő okai vannak s ezeket kell szem előtt tartanunk, ha a tapasztaltakból le akarjuk vonni az üdvös tanulságot s az ország gazdasági függetlenségéért folytatott harcot fel nem akarjuk teljesen adni. Ami természetesen kell, hogy kizárt dolog legyen. Midőn a darabont kormány alkotmány- ellenes kormányzását zúdította a bécsi politika nemzetünkre s maga az uralkodó kimondhatatlan nyomort és szenvedést helyezett számunkra kilátásba azért, mert az országgyűlés a katonai téren, törvényen alapuló követeléseit elejteni nem volt hajlandó, a nemzet azzal felelt az indokolatlan támadásra, hogy a függetlenségi pártot juttatta az országgyűlésen többségre. Bécsben azután a választások ezen meglepő eredménye folytán, rögtön megállapodtak a követendő politikára nézve s a jelszó lett: le kell a függetlenségi pártot az ország előtt járatni. Mindég azt hirdették, hogy ha ők többségre kerülnének az országgyűlésen, rögtön segítenének az ország bajain s a nemzet kívánságainak teljesítését keresztül vinnék. Oda kell tehát őket ereszteni a kormányszékekhez, de gondosan kell affelett őrködni, hogy ígéreteiket be ne válthassák. így bizonyára a nemzet csalódottan fog tőlük elfordulni. S a ravasz bécsi politika bevált s megtenné keserű gyümölcseit. A függetlenségi párt vezérei azon naiv hittel, hogy az uralkodóval s a bécsi iránytadó politikai körök-, kel való közvetlen érintkezés utján sikerül azokat a párt jogos követeléseinek igazságáról meggyőzni, beleültek a miniszteri, államtitkári és főispáni székekbe s alkottak is több üdvös dolgot, de Bécs ellentállása ezeknek nyakára zúdították a dolog ódiumát. A főnökök pedig összemosolyogtak: no ez sikerült. Ugyanott, Ázsiában, községi jegyzők szerződés szegésre bírták a népet. Büntetés terhe mellett megtiltották, hogy nekünk enni adjanak és hogy beengedjenek abba a lakásba, amit szerződésileg, előre kifizetve 2 hétre kivettünk. Tiz koronáért nem kaptunk egy tojást. Zászlónkat a jegyző letépte saját kezűleg és aki amúgy magyarán letessékelte a nótárius urat a padlásról, ahhoz a szolgabiró ment el, hogy ha nem szavaz az ő jelöltjükre, minden kicsiségben hibát talál s megbünteti, ellenkező esetben eddigi tüntetéseit is elengedi. No és a nép választott — lelke megnyilatkozása szerint! Fő a tiszta választás ! Es a hogy a fenti példák mutatják nem a nemzet nyilatkozott e meg és juttatta kifejezésre legtisztább lelkiismerettel szive óhaját ?! Vagy, és ez már Európában történt, egy választó küzdve magával, sírva panaszkodik: szeretnék leszavazni. De amoda (kormány-párt) nem, ide akarnék. Csakhogy megmondotta ez meg ez, (a kenyéradója, akinek évi fuvarosa), hogyha a 48-asra szavazok, rögtön elbocsájt és többet egy krajcárt sem kereshetek. Oh te kedves kenyéradó, hogy te is elősegíted a nemzetnek bátor és érdek nélkül való megnyilatkozását. A fő azonban az elv hűség. És az elv hűséget, a megdönthetetlen meggyőződést semmi sem mutatja jobban, mint a következő megtörtént jelenet: — Hogy hívják ? — kérdi az elnök. A t. polgártárs gondolkozik, aztán megmondja. — Házszáma ? Majdnem annyit inog a polgártárs előrehátra, mint a mennyi a háromszázon túl járó ház numerusában az egyes ; aztán kiböki. — Hát kire szavaz ? — Kire e ? (Pár percnyi habozás, gondolkozás. Egyet köp és bátor elszántsággal.) S.-re, üsse meg a ménkű! (S. a munkapárti jelölt.) — Nem úgy van az, barátom. Ä maguk községéből S.-pártiak már leszavaztak, igy hát maga csak a zárórában szavazhat majd a jelöltjére. Várjon tehát a záróráig. — A záróráig ? Mi az ? Az elnök megmagyarázza. — Tytik, a kireleiszumát1 Dehogy várok én még másfél órát. Leszavazok a H.-ra (48-as jelölt), egye meg a fene! No hát ha ez nem szavazott meggyőződésből, akkor senki. T. i. attól a meggyőződéstől hajtva, hogy csak mielőbb lerázzam a voksolást, aztán lehet újból inni a kannákból az elvet megszilárdító alkoholt. Megható volt egy nagyon müveit, erős meggyőződésű község legöregebbjeinek szavazása. Ezek ismerték Petőfit is, hisz ott járt közöttük, ott volt két esztendőn át a latin iskolán. A négy szavazó közül a legfiatalabbik 87 éves volt. Mindegyiket két két ember vezette be és támogatta, mert az öregkor ugyancsak gyengévé tette őket, de csak testüket és nem a meggyőződésüket. Az ajtóba, mely a szavazatszedő küldöttség helyiségébe vezetett megmondottuk mindegyiknek hogy hogyan hivják a jelölteket, így a 48-ast, igy a 67-est. El ne felejtsék. És mikor az elnök kérdezte, hogy kire szavaznak, csak azt tudták megmondani, hogy senki másra, mint a 48-as jelöltre, de a nevet nem tudták már, elfelejtették egy szem- pillantás alatt, azonban a 48 ott élt szivükben. És jött a másik község, papjai, (mindegyik vallás felekezetbeli), tanítói, jegyzője, bírája eleitől végig mind a 48-as jelöltre. És a másik, amelynek polgárai még a törvényben biztositott fuvardíjat is visszautasították ! Ez azt a vélemény tiszta megnyilatkozása. De hány van ilyen ?! Azután jött az árnyék. Azonnal küldjétek ennyi meg ennyi pénzt, mert igaz, hogy nektek ígérkeztünk oda szivünk szerint, igaz, hogy nem szeretjük a másik pártot, de az ennyit ígér, hát ha nem külditek ti ezt meg, akkor arra szavazunk. Jól van! Nyilatkozz meg nemzet s mond meg mit kívánsz. És a nemzet nyilatkozott. A választó polgárság gyakorolta legszebb polgári jogát (talán azért legszebb, mert ezen joggyakorlásával nem számított kereseti forrás nyílik meg számára) és reá cáfolt a négy év előtti megnyilatkozására. De sőt bátran állítom reá cáfolt mostani véleményére is. Másképp beszélt mint ahogyan érzett. De hisz nem baj! Nyomorult az a nemzet, amely le mond jogairól. Nyomorult és az elpusztulásra megérett, amely pénzért, italért más egyébért belehajtja fejét akár a járomba is. A magyar is megpetyhüdt. Pipotyává lesz. Szétzüllik. Nem azért mert 67-es. Nem. Aki meggyőződésből az, le a kalapot előtte. De most 48-asok az elvei azonban oda dobja magát bárkinek, bárminek, csak pénzt adjon. „Nem szavazok én fiskálisra, mert az nem ád pénzt.“ Hallottam ezt itt is, másutt is. No jól van. Csak jönne hát el az az idő, amikor egynéhány nyomorult pénzes gazember jönne el, megvásárolná a nép lelkét és azután ébresztené föl őket mély szunnyadásukból, amikor már veszve minden. Mert aki úgy tesz, mint ahogy mi teszünk, ezt érdemli ! —k—Ó-
