Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-08-04 / 31. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 augusztus 7. Fabricius Istvánná, Gotzi Jánosné, ifj. Májer Jánosné, Vécsei Kornélul, Hajnal Jenőné, Fischer Albertné, Müller Pét érné, Debulay N.-né, Takács Gáborné (Szekszárd), Österreicher Józseiné, Návay Émilné, Pongrátz Lajosné, László Samuné, Boro- vitz Lászlóné, Stepanek Ernőné, Lavitz Márkusné, Linhardt Ignácné, Valdmann Dezsöné (Szekszárd), Veidniger Leopoldné, Eisenbart Gyuláné, Csapó Menyhértné. — Leányok: Österreicher Riza, Boszjcovits Jolán és Giza, Kovács Erzsiké és Klára, Partos Vilma, Lili és Duci, Homann Jankica és BözBjke, Pátz Erzsiké (Kalocsa), Varga Ilonka, Gótzi Valéria, Becsei Irma, Halász Erzsiké, Feifa Ily (Budapest), Linhardt Melanie (Szekszárd), Veidiúger Ilonka, Pongrátz Margitka, Csapó Juliska, Majtinszky Mariska, Edler Rózsika, Takács M&rgitka (Szekszárd), Valdmann Rózsi, Krammer Zsófia (Szekszárd), Eisenbart Etelka, Lavitz Micike, Dóra, Annus, LédererElla, Olga, akik reggelig tartó vig tánccal fejezték be az estélyt Az estély úgy Bátaszék, mint a környékből nagy szákiban odasereglett intelligens közönség körében élénk meglepetést keltett, amennyiben Bálaszéken hasonló estélyre, mely erkölcsileg igy sikerült, nem emlékeznek. Ami az anyagi sikert illeti, szintén meglepő volt. Az Összes passzívák levonása után a tiszta jövedelem, amely jótékony célra ment, körülbelül 100 koronára tehető. A tiszteletjegyek és jegy megváltások még folynak be. Jegyüket megváltották: Rosenthal Rezső (Mohács) 1 K, dr. Pártos N. (Szekszárd) 2 K, Davidovics Jakabné (Bonyhád) 5 K, FÍ8chof Kornél 4 K, gróf Batthyány Tivadar (Lajtaujfalu) 10 K, dr. Eisenberg Bernát (Bonyhád) 2 K, Goldfinger Ármin (Bonyhád) 2 K. — Felülfizettek: Hesser Jenő (Bonyhád) 8 K, Szakács Imre (Mórágy), Pápay Géza, N. N. 3— 3 K, Zucker Ármi, Magyarevits Jeftó, Fischer Albert, dr. Beiter Emil (Baja), Fein Ilonka (Budapest) 2—2 K, Gótzi János, Österreicher József, N. N., Schlesinger Jenő, Sehletmerk N., Löwi Mihály, Léderer Ella, Österreicher Manó, Erdős Mihály, Linhardt Ignácné, Valdmann Rózsa, Ziech Henrik, Takács Gáborné, Schwartz Károly (Bonyhád), 1—1 K, dr. Boskovits Mór 50 fillér. Úgy az erkölcsi, mint az anyagi sikerért a legfőbb érdem Lavitz Micike k. a. illeti, aki fáradhatatlan am- bicionális törekvésével és kedves egyéniségével lehetővé tette az estély ily szép sikerültét. — Táncmulatgág. A „Tolnai Ipartestületu 1910. évi augusztus l&-én (bucsi napján) Virth Henrik vendéglőjében táncmulatságot rendez. Kezdete este 9 órakor. Belépődíj személyenként 1 korona. A tiszta jövedelem az ipartestület házalapja javarára fog fordittatni. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Segédjegyzők erdei mnlatsiga. A segéd- jegyzők As községi alkalmazottak tamási járási szövetsége dr. Kämmerer Ernő védnöksége alatt a segédjegyzők és községi alkalmazottak segélypénztára javára, folyó évi augusztus hó 14-én Majsamiklósvár községhez tartozó «Vadaskert- ben» (Tamási mellett) zártkörű erdei tánc- mulatságot rendez. Belépődíj: személyjegy 2 K, családjegy 5 korona. Kezdete d. u. 4 órakor. Felülfizetéseket a jótékonycél érdekében köszönettel fogadunk és azokat hirlapilag nyugtázzuk. Vidékiek megkeresésére, elszállásolásról és a vasútállomáshoz bérkocsikról, Elszászer Gyula segédjegyző (Majsamiklósvár, up. Tamási) gondoskodik. Kedvezőtlen idő esetére fedetthelyiségről gondoskodva van. Védnök: dr. Kämmerer Ernő. Díszelnökök: szentandrássi Szévald Móric, Reich Oszkár. Elnökök : ifj. Arany Károly, Bertics Pál, Bekő Elek, Cholnoky Lajos, Csor- nay János, Csükly Ignác, Csukly Gyula, Fekete József, Günther László, Kálmán Móric, Keszler Károly, Molnár látván, Miltényi Béla, Németh Géza, Reisner Béla, Szabó Zoltán,Szüli Alajos, Zsigmond Gyula. Titkár: Németh Árpád, ellenőr Hradek Lajos, pénztárnok Elszászer Gyula. Rendezőség: Borsitzky Béla, Dely Gyula, Fekete János, Häring Alajos, Heckinger József, Hegedűs Mátyás, Jenvay Kálmán, Kon ez Kálmán, Lágler Sándor, Névery Árpád, Réber Ferenc, Scherer Gyula, Szigeti Gyula, Tiger János, Tip ger József, Vadász József, Vargha Lajos. Jegyzők mulatsága. A völgységi járási jegyzői egylet múlt hő 24-éré kitűzött kerti táncmulatságát a kedvezőtlen időjárás folytán a Kaszinó nyári helyisége helyett a bonyhádi Arany oroszlán szállodában tartották meg habár az egész délután fenyegető eső a mulatságra készülő vendégek egyrészét visza is tartotta, a kisebb számban összegyűlt közönség derült, fesztelen hangulatban a késő reggeli órákig maradt együtt. A mulatságra jegyeiket megváltották : Apponyi Gésa gróf főispán Hőgyész T0 kor., K. Kovách Gyula Kisvejke 5, Szongott Viktor Bonyhád 2, Lengyel Béla 2, Dubnicfcky László Bonyhádva- rasd 2, Krecbka Gyula Bonyhád 2, Horváth Ernő Váralja h kor. Fellilfiieettek: Dr. Kanzler Anitái 2, Dr. Klein Antal 2, Péter Sándor 1, Péter LajoB 1, Erdős Zsigmond 2, Kékig Gyula 1, Ritái Péter 60 fill. Lovászy Gábor ' i, Paliké Ágoston 1, Gonig Albert 2, Ugrosdy Aladár 1, Reitbergei István 1, Kakass Béla 1, Gasz Lajos 1, Till Lajos 1, Faragó József 2, Strohmayer János 1, Eicher István 1, Dr. Swetz Antal 2, Dr. Schall Kálmán 2, Körtvélyesy László 1, Saághy Jánosné 2, Eibach Ödön 1, Raubitchek Izor 3, id. Kring Gyula 1, Fleischmann Lipót 2, Perczel Dezső 26, Barabás Imre 2, Betnár Béla 8, Reder János 1, Juszinger János 2 és Hoffer József 1 kor. A Hőgyészi katholíkus legényegylet 1910. év augusztus hó 7-én, Hőgyészen, Nagy méltóságú Apponyi Géza gróf „Nyúlás“ nevű erdejében, világpostával, konfetti és szerpentin csatával egybekötött nyári táncmulatságot rendez. Belépti- dij: személyjegy 1-30 kor., családjegy 3 kor. Rendes tagok a belépődíj felét fizetik. A tiszta jövedelem felerészben az egyleti pénztár javára, felerészben Hőgyész község közvilágítását célzó lámpa-alap javára szolgál, miért is felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Azon hölgy, ki a világpostán a legtöbb levelezőlapot kapja, valamint az is, ki a legtöbbet eladja, díszes jutalomban részesül. Kedvezőtlen időjárás esetén a táncmulatság a volt uradalmi kávébáz termeiben lesz megtartva. A táncmulatság kéz dete d. u. 5 órakor. TANÜGY. A bofbOntetés és a tantit házi fegyelmezési joga tekintettel íz újabb bitói batirozatokra és ítéletekre. Irta: Forrai István. (Folytatás és vége.) örvendetes jelenség azonban, hogy ezen fentemlitett §-okat különösen az újabb időben — mindig több és több esetben magyarázták a tanító javára, és mindig közelebb jutnak ahhoz a ponthoz, hogy teljesen elismeijék az iskolában a botot, mint a tanító fegyelmezési eszközét. Végre is belátják, hogy arra szükség van az iskolában, de különösen a falusi iskolákban. Nem akarok sokat beszélni arról, vájjon megilleti-e a tanítót a h. f. jog, mert az még sok időt venne igénybe, hanem annál inkább beszéljenek helyettem a tények, beszéljenek azok a birói határozatok, amelyek megadják a tanító eme jogát. A Btk. 1878. évi II. t.-c. 313. §-át véve alapul a bíróság a következőkben szól a h. f. jogról: A Kúria 1882. évi 15,617. sz. Ítélete alapján „az iskolai tanitó a tanítványai fölött fegyelmi joggal bir." A budapesti kir. ítélőtábla 1887. évi 24.606 sz. ítéletében ezt a kijelentést tette: „A tanítónak joga van ugyan az iskolába járó tanulók felett házi fenyitéket gyakorolni, de az ily fenyíték oly tulerőltetett nem lehet, hogy abból nagyobb sérülések támadjanak." A pécsi kir. tábla 1891. évi 1813. sz. ítéletében úgy nyilatkozik, hogy „az iskolai tanítónak az iskolásgyermekkel szemben házi fegyelmi joga van." A kir. Kúria 1901. ápr. 12. 2,090. sz. határozata ezt mondja: „A tanitó, a felügyelete alatt lévő iskolásgyermekekkel szemben a házi fegyelem gyakorlására jogosított“ „vádlottat mint tanítót, sértettel, mint tanítvánnyal szemben, megilleti a h. f. gyakorlásának joga“ őt, mint népiskolai tanítót az oktatás és nevelésre bízott növendékek irányában a házi fegyelem gyakorlása megilleti.“ A Kúria ugyanezen év szeptember 12-én 5,461. sz. alatt hozott ítélete igy szól: „a népiskolai tanítót a növendékek felett megilleti a házi fegyelem joga s ennek gyakorlása közben a rend és fegyelem fönntartása céljából kellő mértékkel és okszerüleg alkalmazva a testi fenyíték alkalmazására is feljogosítottnak tekintendő." És ugyanezen bíróság ugyanazon év szeptember 18-án 5,546. B. sz. alatt hozott hátáro- zata azt mondja, hogy: „noha a tanítót az iskolás gyermekek felett fegyelmi jog illeti meg, mégis ezen fegyelmi jog gyakorlásában elkövetett könnyű testi sértés miatt csak az esetben nincs büntetésnek helye, ha a tanító ezen jogával vissza nem élt.“ És végül lássuk még a Kúria 1900. évi december 5-én 10,451. sz. ítéletét — mely a legújabb ítélet — és figyeljük miként gondolkodik a h. f.-ről a legfelsőbb magyar bíróság és miként magyarázta az, azt.“ „A Btk. 313. §*a — mondja az ítélet — nem nevezi meg azon személyeket, hogy kiket ruház fel a házi fegyelmi jog gyakorlásával s a törvényhozó az egyes adott esetekben a bíró belátására bízza, hogy az adott körülményekhez képest ítélje meg, vájjon jogos volt-e a vádlott házi fegyelmi joggyakorlására, vagy sem. Maga a szó, „házi fegyelem“ involválja a törvényhozó akaratát s útmutatást ad, hogy az megilleti mind- azokat, kiknek valaki szolgálatában, vagy háztartásában áll s akik felett felügyeleti jog gyakorlására hivatott. A tanitó hivatása a gyermekek oktatása és a gyermekek erkölcsi nevelése. A szülő rábízta gyermekét a tanítóra, hogy helyette oktassa, az életnek, a társadalomnak nevelje gyermekét. A jog és kötelesség egymástól elvál- hatatlan fogalmak, mert minden jog kötelességet s viszont minden kötelesség jogot is feltételez. Ha a szülő átruházza a gyermeke iránti kötelezettséget a tanítóra, önmagától értendő, hogy egyúttal átruházza a gyermekével a nevelés szempontjából őt megillető jogot is. Minthogy pedig a szülőt gyermeke felett a házi fegyelmi jog gyakorlása megilleti, ennélfogva okszerű következtetés alapján megilleti a tanítót is.“ íme tehát, tisztán láthatjuk, miként magyaráz maga a Kúria a h. fegyelemről. De a bíróság — e — jogot nemcsak a tanítókra, hanem még az iskolaszéki elnökökre sőt — bizonyos esetekben — a községi biróra is kimondja és pedig: „az iskolaszéki elnöknek van fegyelmi joga az iskolás fiukkal szemben.“ (Büntető jogtár VI. 94. és XIII. 222. Kúriai ítélet.) A biróra vonatkozólag ezt mondja: „a községi bíró a rakoncátlan iskolásgyermekeket, az iskolaszéki elnök intézkedése folytán jogosult testileg megfenyíteni.“ (1885. évi 8879. sz. Ítélet.) Megjegyzendő azonban, hogy mmdezen esetekben ki van mondva, hogy „a fegyelem határainak megállapítása a büntető bíróság feladatát képezi.“ De kimondják a tanító h. f. jogát még a következő § sok is: A Kúria 1882. évi 15,703. sz. 1892. évi 598. sz. ás 1900. évi dec. 5-én 10451. sz. ítélete. Örömmel vesszük ugyan ezen birói határozatokból is tudomásul azon jelenséget, hogy mindig több és több esetben ismerik el a tanitó botbüntetési jogát, mégis nagyon kevés ez ahhoz, hogy valaki bátran merje adott esetben, alapos okkal szemben is a botot kezébe venni, mert nem tudja, hogy a bíróság nem minősiti-e azt a büntetést nem jogosnak és hogy baj esetén miként magyarázza az a 313. §-t. Ez csak olyan „nesze semmi fogd meg jól“ féle jog. Oda kellene hatni a tanítói karnak, hogy határozott formába mondják ki a jogot és biztosan állapítsák meg azt a határt, ameddig az a jogát gyakorolhatja, mert igy nemcsak a szülők hanem maguk a gyermekek is közvetlen ellenőrzőivé lesznek, ez pedig tekintélyének rovására megy. Azonban örömmel jelenthetjük ki, hogy a tanitók sok jogukat más testületekkel szemben éppen azért tudták oly szépen kivívni, mert nagy náluk a testületi összetartás. Az összetartásban pedig erő van. Ilyen nagy összetartással pedig még ezt is meg lehetne tenni. Erős a hitem, hogy sikerülne a parlamentet egy oly ^törvény megalkotására bírni, mely kimondja a tanitók házi fegyelmezési jogát és ez óhajomhoz csatolom a többek közt Öveges Kálmán kiváló paedagógus nyilatkozatát, ki ezt mondja: „Ne adja az Isten, hogy eljöjjön az az idő, amikor majd szívesen visszaadnák a tanitó kezébe a pálcát, de már későn lesz!“ És befejezésül még valamit. Bár meg vagyok győződve, hogy az iskolában szükség van a botra, mégis arra kérem a mélyen tisztelt kartársakat, hogy botot csak alapos okkal szemben és akkor is csak „ultima ratió“-ként szeretettel használják. Van a fegyelmezésnek sok féle eszköze, melyeket a hivatott tanitó okosan fog tudni alkalmazni, használja azokat. Es ha már minden módot sikertelenül próbált; használja a botot, de akkoris úgy, hogy a gyermek lássa belőle, hogy szeretettel, saját javát tekintve vettük azt a kezünkbe! „Gyermeknek vessző, hogy ifjúságában megtarthassa a korlátokat, férfi korában élni tudjon a szabadsággal és öreg éveiben része lehessen a tisztességben!“ Tanügyi hirek. Nyugdíj. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Feszién György tolna- némedii tanítót október . 1-ótől kezdve 980 koronával nyugdíjazta. — Tanári kinevezés- A miniszter Szirtes Zsigmond volt paksi tanítót, a topolyai áll. polgári fiúiskolához segédtanárrá nevelté ki. — Az Országos Tanítói Szövetség f. évi augusztus hó 25-én tartja Bndapesten közgyűlését, melyen az Általános Tolnamegyei Tanitó- egyesületet Nagy Béla s. kir. tanfelügyelő és Horváth Ignicz szekszárdi tanitó fogják képviselni. — Megjutalmazott tanitó. A földmivelésügyi miniszter Kiss Vilmos villányi tanitót a gazdasági ismeretek terjesztése körül szerzett érdemeiért 100 korona jutalomban részesítette.
