Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-12-22 / 51. szám

4

Iemi tartozékunk: nevelés, előítélet, megszokás és ragaszkodó szeretet növelték meg bennük. — Aztán mi még csak megvagyunk a megvedlett, régi fényétől megfosztott eszményeinkkel, de féltjük az uj generációt, az utánna következendőt, melynek az erkölcs nagy talizmánjait az életharcban nem adják meg. Már eddig is rémülete- sen sokat rontottak a modernség vagy mondjuk tán helyesebben, a modernség firmájával becsem pészett eszmei dugáruk a lelkeken ; de hogyha ez a forrongás tovább tart és a kornak tevedt nacionálizmusa csakugyan lerombol minden erkölcsi intézményt, mi lesz ami az embert knz- désre és bizva-bizásra ösztönzi, lelkesíti ? Valóban ezt nem is sejthetjük.

Közönyünk és fásultságunk pedig akkora, hogy az is egyik életelvünk : utánnam az özönvíz. Minden kor nagy erőbeli tartalékokat hagy meg az utókprra, mi pedig azt mondjuk, hogy mit törődöm én az utánnam következőkkel, csak én fussam meg minél kellemesebben az élet útját. Csak ez a vágy is sikerülhetne! De mily kevésnek sikerül és akik felé irigykedve tekint- getünk, akiket az élet nektáréból állandóan inni látunk, akik az élet illatos rózsáira hajtják fejüket : azokat is megrokkanva látjuk az életnek olykor közbeeső stációján, a mint az hirdetik közönnyel és fásultsággal: hogy bolond az élet.

Az élet pedig nem bolond. Rá kell jönni mindenkinek, hogy van az embernek két nagy java: a munka és az erkölcs. Akiben e kettő hiányzik : a munkaszeretet és erkölcsi eszmények, az lehet csak sivárlelkü, unatkozó, az életundor betege. Végső konklúziónk tehát az, hogy a munkaszeretet — ez van ebben a fásult, közönyös korban letiinőben; sokan azt hiszik, hogy a munka az emberből rabszolgát teremt, pedig az teremti a szabad embert s egyedül véle tűrhető az élet!

Megyeöizoitsőgi íagvőlasztás Szekszárdim.

Folyó hó 19 én zajlóit le Szekszárd városában a megyebizottsági tagválasztás, amely alkalommal a választók oly nagy számban jelentek meg, amilyen számban hasdnló körülmények között még soha. Mig azelőtt egy-egy jelöltre leszavaztak 20—30-an, a jelen esetben a négy kerületben 929 szavazat adatott le. Oly lelkesedéssel tömörültek a függetlenségi jelöltek mellé, hogy lelkesedésükről, elvhüségükről példát vehetne bárki. Győztek is fényesen, oly szépen, hogy a megüresedett 7 tagsági helyre 6 függetlenségit választottak s csak a negyedik kerületben győzött a munkapárti jelölt.

A szavazatok a következőkép oszlottak meg:

I. kerületben leadatott 300 szavazó cédula, melyből Szabó Géza hittanár 207, Vesziergombi István (Grosz) 196, Tihanyi Domokos 65, Frei János (Takler) 71, Szuliman György 22 szavazatot kaptak.

II. kerületben leadatott 234 szavazó cédula, melyből dr. Zsigmondi Ferenc 160, Mozsgai Sándor plébános 96, Vesztergombi Antal (Főglein)

mélyén szeretem és szeretni is fogom. Ezzel megvilágítottam a helyzetet. Teljesen a fiatal ember hatalmába kerültem. Oly feltűnően csináltuk már a dolgot, hogy anyám is észrevette és szelíd hangon felelősségre vont.

Itt kezdődik az átkom. Rém hallgattam az anyám szavára. Megmondotta szegény, hogy az az ember csak ámít, tőrbe csal, azután elhajít magától, amikor pedig látta, hogy szép szóval mit sem ér, erélyesen akart véget vetni a dolognak. Végtelenül heves jelenet támadt közöttünk és én megfeledkeztem magamról, visszaütöttem anyámat. Öklöm a mellén érte. Hogyan, hogyan nem, az Isten keze működött közbe, egy tűbe vágtam a kezem s a tü beletört.

A merénylet után pillanatig sem maradhattam otthon. Elköltöztem a fiú lakására, de a kezemmel nem bírtam. Dagadt, feketedett, az orvosok vérmérgezést konstatáltak és más segítség nem volt, minthogy le kellett vágni a jobb kezemet. Rettenetes volt ez a csapás, amelyet egymásután követett a többi. A csábitónak sem kellettem tovább, elhagyott, anyám testvéreimmel pedig külföldre utazott, én magam maradtam itt nyomorékon félkézzel, mardosó önváddal, lelki meghasonlásbán, kétségbeesésben. Fokról-fokra sülyedtem, mig végül hajléktalanná lettem. Esténkint kijárok a kálváriára, térdenállva csúszom végig a stációkat, hogy bűnömért vezekeljek és ott keresek éjjeli szállást magamnak. Megvert az Isten, mert anyámra emeltem a kezemet.

Elbeszélésének utolsó szavai zokogásba fúltak el. A bűnbánó leányt nem büntette meg a rendőrség, hanem elhelyezte a Jó pásztorhoz címzett kolostorba, ahol megtévedt leányok találnak menedéket.

89, dr. Kramoliu Gyula 28, Wolf Arnold 36 sza vazatot kaptak.

III. kerületben leadatott 187 szavazó cédula, melyből dr. Horváth Jenő 116, Főglein Ferenc (Neiner) 102, Hazslinszky Géza 75, Schneider János 61 szavazatot kaptak.

IV. kerületben leadatott 208 szavazó cédula, melyből Bodnár István 114, Frei János (Takler) 52, Hock István 29, Szuliman György 5 szavazatot kaptak.

A vidéken is elég nagy érdeklődést tanúsítottak a megyebizottsági tagok választása iránt és dacára a szelíd nyomásnak és korteskedések nek, mégis számos ellenzéki ember jutott be a törvényhatósági bizottságba. A régiek közül többen kibuktak és újakat választottak. Tolnán az alispánt csak pár szótöbbséggel tudták megválasztani. A választás eredménye a következő:

A szekszárdiban: Szabó Géza, Veszter- gombi István, Zsigmond Ferenc, dr., Mozsgay Sándor, Horváth Jenő dr., Főslein Ferenc Neiner, Bodnár István; A sióagárdi választókerületben : Komlósi József Barsi, Szűcs József Fekete ; az alsónyékiben: Szabó Károly, Purt Adolf, L. Kovács János ; a sárszentlőrinciben : Benkő István, Fantusz Fülöp dr.; atamásiiban ifj. Gyenis István, Kaszás József, Gyeney István ; a teveliben : Kircz István, Antelfinger János; a tolnaiban : Szily Géza, Hochsteiger Mihály, Molnár István, Simontsits Elemér, Ézer József; a nagyszékelyiben: Reinhardt Henrik; a nagydorogiban : Bakay Dezső, Schmidt Pál, Blascsok Gyula; az ozoraiban: Cholnoky Lajos; az őcsényiben: Paprika János Horváth, Dömők Péter; a pincehelyiben: Ördög Lajos, Nieder- mayer Gyula; a paksiban : dr. Grosch József, Meixner József Koch, Ackerman Péter, Gerő Gergely, Paráté György, Schmidt Ferenc; a simontornyaiban: Bereck István, Balogh János, Joó András; a szakcsiban Pintér Imre, Szemere Kálmán, Gulyás György, a koppányszán- tóiban : Bertits Pál, Reisner Béla, Szüli Alajos; a tengődiben : Balázsi János, Keszler Károly; a cikóiban : dr. Perczel Béla, Lindauer Ádám ; a diósberényiben: Lindheimer Illés; a dombóváriban : Gondos András, Reiner Adolf, a dunaföldváriban: Huber Ferenc, Lévai Dezső dr., Bodor Sándor, Bozár József, Bakó István, Berki Ignác, Stauber Antal; a dunaszent- györgyiben: idősb Haypál László, Takács Gyula; a faddiban: Ekés István, Koleszár Ferenc; a felsőiregiben: Arany Károly, dr. Debreczeni József; a gyönkiben : dr. Sztanko- vánszky Imre, Bévárdy Lajos; a györeiben: ifj. Póth János, Duzsi Máté; a gyuiajiban: Szabó Péter, Takács József; a hőgyésziben : Klimes Antal, dr, Baumgartner József; a kétyi- ben: Rühl György, Köhler Henrik, Weiszling Henrik; a kistormásiban : Wigand János, Lang Henrik; a kölesdiben : Baranyai József; a ma- josiban : dr. Eibach Kornél, dr. Bitter Károly; a miszlaiban : Túrák János, Ruppert Henrik; a mucsiiban : Bayer Mátyás, Néth Miklós ; a naki- ban : Fejes György, Fehér Imre; a nagyszoko- lyiban : M. Fejes Lajos, Cs Györke István ; a bátaszékiben : Rüil Nándor, Návay Emil* Kammermann György, Thész Lőrinc, Gehring János ; a magyarkesziiben: Günther László, Seleznik Károly; a závodiban: Kovács Dezső, Ugrósdy Aladár; a regölyiben : Kovács Márton ; a decsi- ben: Cs. Könczöl András, Benedek András ; a bonyhádiban: Molnár Kálmán, Potzner János, Péter Jakab ; a bölcskeiben : Kurz Béla, Szalai István, Mérges István

Szives figyelmébe.

Január 1-vel uj előfizetést nyitottunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben.

Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek.

Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a »Tolnamegyei Közlöny« a »Tolnamegyei Általános Tanító-egyesület«-nek hivatalos közlönye.

Előfizetési díjak:

Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor.

Negyed évre 3 korona.

Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan

felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár.

Hazafias tisztelettel:

A „Tolnamegyei Közlöny“

szerkesztősége és kiadóhivatala.

KÜLÖNFÉLÉK.

Karácsonyi legenda.

Valamikor gyermekkoromban, úgy karácsony táján, egy istentelen kóborló emberről hallottam mesét, aki a keresztvetést már rég elfelejtette és imádkozni nem tudott. Éjjel a farkasorditó hideg a falu felé űzte. Világosságot látott és betekintett.

Karácsony estéje volt. Odabenn az egész család a „Betlehem“ körül énekelt.

A kis Jézuska a jászolban feküdt és az állatok ráleheltek. Fejénél állott Mária, József, meg a pásztorok. Az égben pedig angyalok hirdették nagy csilingeléssel:

Glória, glória! . . .

És a tévedező, világjáró ember letérdepelt az ablak előtt: keresztet vetett és imádkozott.

Ha ma jelképbe kellene állitani ezt a mesét, azt mondanám, hogy az a tévelygő alak nem volt más, mint a kóborló Tudós. K. G,

Lapunk tiszteli olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.

— Kinevezések. Az igazságügyminiszter a szekszárdi inunkásbiztositóhoz Kövessy Ödön királyi törvényszéki birót elnökké, Salamon Iván királyi törvényszéki birót pedig helyettes elnökké nevezte ki. — Dr. Szeniczey Ödön szekszárdi ügyvédjelöltet a kaposvári kir. járás- birósághoz díjas joggyakornokká nevezte ki.

— Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Balasa (Báli) Sándor budafoki polgári iskolai tanárt a IX. fizetési osztályba léptette elő.

— Uj högyészi plébános. Streicher Péter hőgyészi prépost-plébános nyugdíj az tatásával megüresedett plébánosi állásra Schäfer József pécsi vártemplomi káplán neveztetett ki.

— A Promotio sub auspiciis Regis intézményt a király legfelső elhatározásával kiterjesztette a m. kir. József műegyetem hallgatóira is.

— Törvények elhalasztott életbeléptetése.

A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak megadóztatására, úgy a tőkekamat adóra vonatkozó uj törvénynek életbeléptetését a pénzügy- miniszter 1913. év január 1-ig elnapolta. Addig e részben az előbbi törvény intézkedései maradnak érvényben az érintett adónemekre vonatkozólag.

— Próbaszónoklat. A kölcsdi ev. hitközség meghívása folytán Bándy Miklós kemenes- magasi lelkész karácsony első napján, Fábián Imre celldömölki lelkész pedig karácsony második napján próbaszónoklatot tart a kölesdi evangélikus templomban.

— Helyettes orvos. Nagy István dombóvári főszolgabíró a lemondás folytán megüresedett dombóvári körorvosi állásra helyettesül dr. Riesz József orvost nevezte ki.

— Személyi pótlék. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Horváth Ignác szekszárdi, Kindl Vilmos és Gundy Sándor tamásii tanítóknak évi 200—200 korona személyi pótlékot utalványozott visszamenőleg 1910. évi január 1 tői.

— Nyugalomba vonulás. Lágler Sándor kölesdi evangélikus lelkész és iró hosszú működése után 1911. január 1-én nyugalomba vonul és Szekszárdiba költözik.

— Adóhátralékosok figyelmébe. Felhívjuk adóhátralékos olvasóinkat, hogy hátralékaikat igyekezzenek még ez évben befizetni, mert ja: uár 1-től már a jövő évi késedelmi kamatot is beszedik s azontúl a végrehajtási költséget is, mig aki az idén befizeti hátralékát, ezeket megtakaríthatja magának.

— Népgyülés. Az országos függetlenségi gazdapárt folyó hó hó 18-án Szakoson népgyülést tartott, melyen Szabó István országgyűlési képviselő és Szemere Kálmán ismert agitátor tartottak beszédeket.

— Újabb jog az egyéves önkénteseknek. Tudvalevő, hogy az egyévi önkéntesek az ezredet maguk választhatják a közös hadseregben. Akik magas számuknál fogva a honvédséghez kerültek, azok eddig nem választhatták meg az ezredet. Ezután az egyévi önkéntesek megjelölhetik a közös hadseregbeli ezreden kívül azt a honvédezredet is, ahol szolgálni óhajtanak.