Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-01-13 / 2. szám
XXXVIII. évfolyam ______ 2. szám Szekszárd, 1910 január 13. Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, x/i évre 6 K, ‘/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f; 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Khuen-Héderváry Károly gróf. j Valóban bámulatos volt az a — nem ! akarok erősebb kifejezést használni — naiv- i ság, melyet a Justh-párt biz' nyos köreiben j Lukács László vállalkozásával szemben tánu- | sitottak. Mindég hajlandók voltak vele tár- I gyalásokba bocsájtkozni, még mindég várakozó álláspontot foglaltak el s arra voltak kiváncsiak: mit hozótt Lukács László?. Mikor máraz egész világ tudta, hogy semmit sem hozott. Bármennyire kificamodott észjárás jelentkezik is ma Bécs összes íelső és alsó köreiben, annyi belátást tán mégis feltételezhetni rólok, hogy ha törvényen alapuló nemzeti követeléseinket teljesíteni akarták volna, azt inkább azok közvetítésével adták volna tudtunkra, kiket a nemzet vezéreiként tisztel és becsül s kik a kitűzött célt: a békét biztosíthatták volna a magyarság és uralkodója között. Lukács tarisznyája tehát, mint egész biztosan lehetett állítani, teljesen üres volt, — de mégis volt benne valami: egy csomó ravaszság, melylyel a bárgyú hívőket hitegetve, arra akarta rávenni, hogy a költségvetési felhatalmazást neki megszavazván, két hónapi időt nyerjen a berendezkedésre s a nevezetesebb harci pontok elfoglalására, hogy igy nemzetrontó munkáját nagyobb kilátással a sikerre, megkezdhesse és folytathassa. Már valamennyi országgyűlési párt ki- | fejezést adott Lukács László iránti bizalmat- j lanságának s ha itt-ott hajlam mutatkozott | is, az ország helyzetére való tekintettel, a j költségvetési felhatalmazás megadására, az mind azzal az óvással lett közzétéve, hogy ! ez az eljárás bizalomnak egyáltalán nem tekinthető. Még a nemzeti társaskörben is, honnét pedig Lukács László kikerült, a kör vezére Tisza István gróf egész határozottsággal kijelentette, hogy Lukács felszínre vergődése magánvállalkozás, melynek támogatására nem hajlandó. Csak még a Justh-párt elvakultjai — nem ^akarom a stréber szót használni, — alkudoztak vele, világosan azon célzattal, hátha Lukács mégis kilátásba helyezhetne valamiféle engedményt, hogy annak nagyhangú hirdetésével fedezhetnék csatlakozásukat Lukácshoz s indokolhatnák meg az annyira óhajtott kormányhatalomban való részesedésüket. Hát ha Lukácsot, nem hízelgő szavainak felülve, hanem a maga valóságában akarták volna megismerni, csak olvasták volna szorgalmasan a bécsi keresztény szo- ciálisták hivatalos lapjának: a «Reichpost»- nak a magyar válságra vonatkozó közleményeit, melyek jól értesültség dolgában mindenesetre figyelemre méltók. így egyik nemrég megjelent számában Lukács kormányának megalakulását történelmi jelentőségű eseménynek mondta, mely a közjogi kérdések politikájának, (vagyis Magyarország küzdelmét a ki^yezési törvényben biztosított, királyi esküvel megerősített nemzeti jogok iránti küzdelemnek) végét jelenti. Irta továbbá: «Lukács kormánya egy uj korszak kezdetét jelenti; kezdetét a korona és a nép közötti megegyezésnek, amely Magyarország széles néprétegeire alapítja uralmát. Az uj Magyarország politikája ez, amely őszinte közösségben Ausztriával, erejét égy erős monarkiából meríti. Egy csapásra megszűntek a négyszázéves hazugságok, miket eddig az iskolában szóval és képpel hirdettek a népnek. A magyar oligarkák hazugságainak vége, amelyekkel négyszáz esztendőn át bolondították a népet. A korona az általános, titkos és egyenlő választójogot kívánja A koalíciós kormány a legutóbbi négy évben mindent megtett, hogy ennek a törekvésnek a teljesülését megakadályozza. Most azonban tényként áll a nemzet milliói előtt, hogy a korona akarja a választói reformot, akarja a nép gazdasági fölszabadítását, (?) az uralkodó osztályok, a nemzeti hősök azonban nem akarják. Ez foglaltatik Kossuth újévi beszédében is. — A Lukácskabinet azonban egy évszázadok óta leplezett igazságnak a megszületését jelenti, azét az igazságét, hogy a dinasztiának és Magyarországnak nagy közös érdekei vannak. Ezzel a nagyjelentőségű ténynyel szemben eltörpül az a kérdés, hogy Lukács megkapja-e az indemnitást, igen vagy nem. Ha az indemnitás nem jön létre, ebből nem következik, hogy főiöl adatát, az uj választói reform létrehozását uj parlament által el fogják halasztani. Tisza ugyan mindent megtesz, hogy megakadályozza, de a nép már nem törődik a Tisza-féle akadékoskodással. Az egyedül helyse politika most már az általános választói reform politikája. Lukács, mint körültekintő politikus ismeretes. Csakhogy a túlságos elővigyázatosság nagyon is vénasszonyos és energiátlan és ebbe a hibába Lukács László remélhetőleg nem fog esni. Lukács László tárgyal, hogy az összes lehetőségeket kimeritse, de Lukács László már nem tárgyal, ha cselekednie kell. Erre elérkezett az idők teljessége. Lukács urnák most kíméletlenül cselekednie kell, hogy föladatának magaslatán maradhasson.! TÁRCA. Hamupipőke. Fiatal volt; szebb, mint a kikelet, Mely rózsás fénnyel övezi a tájat, Szivében édes mámor lüktetett. De szegény is volt — hónapos szobában Lakott anyjával évek óta már Lelket-leláncoló, — kínos magányban. De ő mégis hitt egy szebb kikeletben, Mely búcsút int a szárnyas fellegeknek És vágyat ébreszt dobogó szivekben. Mikor az ajtó hirtelen felpattan S megérkezik a mesebeli herceg, Ki eddig ott élt minden gondolatban. Megáll előtte délcegen, merészen Vállára omló bársonyos hajával S azután szív a szívben, kéz a kézben. Fényes terem lesz a kic-iny szobából Előtte bókol apródok c-apatja, Szépsége minden halandót elbájol. S a kürtszó harsan és Hamupipőke Délceg leventék közt — fényes ruhában Szerelmesével úgy megy esküvőre.... * S Hamupipőke várja — egyre várja Az órát, melyben uj életre ébred S beteljesül lelkének néma vágya S mindegyre késik álmának lovagja, Pedig az évek lassan tovaszállnak, De a reményt, azt fel soha sem adja 1 Oh szép reménység, rózsaszínű álom Ringassátok el kis Hamupipőkét, Hogy köztetek boldogságot találjon. Ne keltsétek fel az álmodozásból, Hadd szövögesse egyre színesebben Zárjátok el a zúzmarás világtól. Ne tudja meg, hogy mily borús az élet, Hogy csak hitvány játékot űz szegénnyel S minden reménye, vágya — semmivé lett 1 KÖVY ÁRPÁD. Hideg ajkak* Irta: Lénárt Alfréd. Szemközt laktak. Az utca meglehetősen szűk volt s könnyen át lehetett volna beszélni egyik házból a másikba. Kocsi sosem járt benne. Csönd honolt felette állandóan, mint valami nagy-nagy templomban, melynek mennyezete maga a fölséges égboltozat. Gyönyörű idők voltak. Gyönyörűséges langymeleg tavaszi napok. * Mutatvány a szerző Sámson című könyvéből. Az egyik első emeleti ablaknál ült a sápadt- arcu fiú. Előtte kis asztalka, azon vaskos könyvek, atlaszok és az egyik hatalmas könyvről koponya vigyorgott le Valóságos emberi koponya. Orvosnövendék volt. Fejét két kezébe temetve ült az asztalka mellett és szorgalmasan tanult. Sokat tanult. Alig múlt el az ebéd idő, már újra az asztalkánál ült s belemerült könyvei buvárlatába. Néha-néha kezébe vette a koponyát, megforgatta, nézegette, figyelmesen vizsgálta, majd újra gondosan visszahelyezte. Olykor-olykor, ha már nagyon é kifáradt, letette ceruzáját s kibámult az ablakon. Csönd volt, barátságos délutáni csönd, csak a kőrútról hangzott ide egy-egy gummikerekü robogása, lovak patkóinak csattogása. A fiút nem zavarta. Szemei a mélységbe revedeztek, gondolatai pedig elkalandoztak, elkószáltak, ki, valamerre a gyönyörű napfényes mezőkre, a hegyek aljára, a rügyező természet ölére. Arcán látszott a nagy sóvárgás, hogy menni, repülni szeretne messze... messze . . . De nem f Nem lehet ... itt kell maradni. Jön a szigorlat, az első erőpróba . . . Nincs is „ már messze : tanulni kell. Újra hozzálát, fejét tenyerébe temetve ül órákhosszat és tanul, folyton tanul. Künn már leszállt az estszürkület, itt is, ott is kigyul egy- egy gá:lámpa, de á sápadt ifjú csak akkor veszi észre, hogy sötét van, mikor már összefolynak szemei előtt a betűk. Egy darabig le-föl sétál a szobában, majd kis idő múltán lámpát gyújt és folytatja ott, hol az imént elhagyta.
